Irodalom
  Babits Mihály
  Kosztolányi Dezső
  Tóth Árpád
  Juhász Gyula
  Vörösmarty Mihály
  Arany János
  Janus Pannonius
  Mikszáth Kálmán
  Petőfi Sándor
  József Attila
  Katona József
  Móricz Zsigmond
  Berzsenyi Dániel
  Csokonai Vitéz Mihály
  Zrinyi Miklós
  Kölcsey Ferenc
  Madách Imre
  Ady Endre
  Radnóti Miklós
  Szabó Lőrinc
  Déri Tibor
  Örkény István
     
    Folyt. köv.
     
  Vissza
  Főoldal

 

Mikszáth Kálmán (1847-1910 ) Mikszáth Kálmán (1847-1910 )

A 19. sz. magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Elsősorban nem regényei, hanem novellái által vált ismertté. Művészetének két meghatározó tulajdonsága van:

- Műfajilag az anekdota
- Tartalmilag a realisztikus ábrázolás

Élete:
Szklabonyán született. Szülőföldjének sajátosságai életét nagyban meghatározták. Rimaszombaton, Selmecbányán tanult, majd Pesten végezte jogi tanulmányait. Balassagyarmaton ismerte meg későbbi feleségét, Mauks Ilonát. Kétszer kötöttek házasságot. Válásuk oka a szegénység volt. Mikszáth nem akarta, hogy felesége szegénységben éljen. Míg nem vált elismert íróvá különböző újságokba írt, hogy megélhessen: Magyar Néplap, Szegedi Napló, Pesti Hírlap. Ezt követően életük jobbra fordult. Elismerték mint írót, a Petőfi Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy társaság tagjává vált. 1910-ben ünnepelték írói munkásságának 40 éves évfordulóját. Az ünnepség után két héttel 1910. Május 28-án hirtelen meghalt.

Művei:

Elbeszélések:
 Tót atyafiak (1881),
 A jó palócok (1881, 1882)

Karcolatok:
 Nemzetes uraimék (1884),
 A tisztelt ház (1886)

Regényei:
 Beszterce ostroma ( 1894),
 Szent Péter esernyője (1895),
 Gavallérok (1897),
 A Nosty-fiú eset Tót Marival (1906-07),
 A fekete város (1910)

Novellisztikája:

1) Témák és formák:

 felvidéki kisemberek története:
- belső lelki élet rajzolata (Fekete folt)
- értékek elvesztése, felcserélése ( Lapaj a híres dudás)
- tragédia
- elbeszélés ( Az arany-kisasszony, A fekete folt)

2) Elbeszélői nézőpontok:

- szerzői elbeszélő ( A jó palócok)
- narrátor - E/3 ( A fekete folt)
- idézett elbeszélő – E/3 ( A királyné szoknyája, Gyócsi Imre) - beszéltet, megszólaltat ( explikált)
- egyéni ( A kis csizma)
- párbeszéd
- tudalom szintje ( Lapaj a híres dudás, A gyerek)

3) Elbeszélt történet

 kibontakozás:
- helyzet ismertetése ( okok, szempontok, ki beszél stb.) ( Tímár Zsófi özvegysége)
- in medias res ( Szűcs Pali szerencséje)
- természet kép ( Néhai bárány)

4) Bonyodalom

 elbeszélői nézőponttól függ:
- konkrétan nem érvényesül az elbeszélő véleménye
- értékválság

 tetőpont:
- belső lelki folyamatok
- párbeszédes forma
- szimbolikus cselekedetek ( Bede Anna tartozása)

 megoldás:
- nagyon rövid
- népi jellegű mondással, énekkel v. cselekedettel zárul

5) Jellegzetes figurák

- a felvidéki paraszt, jellemük: egyenes, érzelmeik tiszták, szenvedélyeik nemesek ( Olej Tamás, Bede Erzsi)
- a felvidéki kisváros polgára: sok a különc köztük ( Filcsik)

6) Értékek

- zárt világ( egyenesség, őszinteség) ( Lapaj a híres dudás)
- állókép ( mások hogyan viszonyulnak a tótokhoz, Isten és a tótok viszonya)
- egyszerű megelégedés törvénye ( A fekete folt)
- speciális értékek ( külső kellék, erkölcs rend, közös sors, adottság)

7) Stílus

- anekdotikus novella füzér ( rövid történet elbeszélése)
- realisztikus ábrázolás
- népi gondolkodásmód rögzítése ( babona, mítoszok, népi hagyományok, mondások)
- szimbólumok: olló, csengő, bágyi patak

Mikszáth a kis novelláiban egy-egy történetet röviden, tömören csak a lényegre támaszkodva meséli el. Néhol azonban egy-egy mondatban is leír, mellyel a szereplők saját véleményét is belefűzi a történetbe. Az első sorokban mindig egy rövid „ismertetést” olvashatunk.

Mikszáth emberábrázolása és témái alapján Jókai és Móricz mellett foglal helyet az irodalom történetben.

 


Mikszáth Kálmán (1847-1910 ) Kis csizmák
Egy Szabadon választott Mikszáth Novella.

Mikszáth Kálmán munkásságának egyik legfontosabb állomása az “A jó palócok” és a “Tót atyafiak” címû novellásköteteinek 1880-bani megjelenése. A kis novellák hozták meg számára a régen várt sikert és az elismerést. Ilyen mûve “A jó palócok” kötetbõl “A kis csizmák “ is.

A történet viszonylag rövid, de tartalmilag annál hosszabb. Lényege: Az öregkorára jó útra tért kapzsi öregembert nem a pénz, hanem a szeretet és a jóság segítségével nyeri vissza Isten kegyét.

A novella címe nem szokatlan, de furcsa, ha visszagondolunk rá az elsõ sorok elolvasása után. A mû végére érve azonban láthatjuk, hogy a cím igencsak találó, hiszen ez az “eszköz”, ami a megoldást egyáltalán lehetõvé teszi. A “kis” jelzõ pedig utal egy gyerek, egy kisfiú részvételére az írásban.

A mû egy természeti leírással, egy vihar utáni állapot elbeszélésével kezdõdik. Az író használja a falusi nyelvezetbõl eredõ “égiháború” szót, ami azért fontos, mert balsejtelmes és szomorú hangulatot kelt, okozója a tulajdonképpeni bonyodalomnak, és utal az isteni haragra. Ez a kép akkor válik teljessé amikor a nézõpont áthelyezõdik a természetrõl a civilizációra, a falura, és ott is éppen a templomra. Itt találkozunk elõször az egyik fõszereplõvel, Bizi apóval. Közvetett leírásból megtudjuk élete utolsó szakaszának szerencsétlen történetét. Szinte megsajnáljuk annak ellenére, hogy fösvény volt.

Mikszáth, hûen romantikus elõdeihez, elõszeretettel mutatja be a falusi népszokásokat, jelen esetben a lekvárfõzést. A munkájukat végzõ pletykálkodó asszonyok körül sündörgõ gyerekek között talákozunk a másik fõszereplõvel, a kis Andrissal. Itt tudjuk meg azt is, hogy Bizi apó a temetõbe ment, ahol a vihar összetörte a nagy kõkereszjét. Ezt a véletlen eseményt - babonás hangulattal átitatva - Bizi apó szenvedésének és kétségbeesettségének fokozására használja fel.

A temetõben, ezen a sivár helyen találkozik és beszél egymással a két fõszereplõ. A falusi beszédstílust itt, és a novella egészén keresztül hûen adja vissza Mikszáth. Ebben gyermekkori falusi élményei segítették, amelyek végigkísérték írói pályafutását.

Itt érkeztünk el a történet tetõpontjához: “Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ismeri? …” A kucsszó a “szeretet”. Ez lesz a megoldás kulcsa. A költõi kérdést három pont követi. A módszer tökéletesen alkalmas a Mikszathtól jól ismert balladai hangulat fokozására, mivel az olvasó kénytelen továbbgondolni a mondatot.

A következõ bekezdésben az író stílusának egy újabb elemét fedezhetjük fel: a novellagyûjteménybõl ismert, más novellákból származó szereplõk is megjelennek, így ez a mû is beleilleszkedik egy nagyobb, egybefüggõ történetbe. Személy szerint a “pogány” Filcsik csizmadiával talákozunk az üzleteben. Innentõl kezd jóra fordulni mindenkinek a sorsa (a gyermekre pont ráillõ csizmát találnak, az idõ megjavul stb). Megfigyelhetõ, hogy a természet, az idõjárás tökéletes összhangban van a történet alakulásával. Külön ki lehet emelni Istent, akinek a haragjával a vihar tökéletesen hasonul. A folytonos vallásosságra való utalásokkal párhuzamban állnak a falu vallásos és babonás életével, ami szintén a népiesség egyik fõ jellemzõje.

A befejzes méltó a romantikus hagyományokhoz visszanyúló novellákhoz. Az érzelmek toborzódása vehetõ észre a mûben, ami nem igazán a realista Mikszáthra jellemzõ. Az utolsó sorok örök igazságot fogalmaznak meg: a jóság és a szeretet mindig elnyeri jutalmát, Isten szeretetét.

A novellában Bizi apóról igen pontos jellemrajzot kapunk. Tudjuk, hogy gonosz, fösvény ember - volt. Hatalmas jellemfejlõdésen megy keresztül: megpróbál megjavulni. A “jóvá válást” akkor éri el, amikor megtalálja az élet egyik alapvetõ értelmét, a szeretetet.

A novella idõszerkezete egységes, a múltból indul a jövõ felé. A sebességérõl az egységesség már nem mondható el: a természeti leírásoknál és a mû végén a hosszú mondatok használata lelassítja az események pergését, ennek ellenére a novella gyors lefutású. Ezzel párhuzamban van a hangnem is: a közvetlen, paraszti nyelvhasználat a mûvet könnyen olvashatóvá teszi.

Mikszáth kedvenc mûfaja a novella volt. Arra használta, hogy (ha csak képzeletben is) visszatérjen boldog gyermekkorához. Ez a történet különösen közel állhatott szívehez, hiszen a témáját kétszer is feldolgozta: “A kis csizmák” és “A kis Andris csizmái” cimû novellái szinte szóról szóra megegyeznek. A ragaszkodás érthetõ, hiszen a történet szívhez szóló, ugyanakkor bármely kor számjra hasznos igazságot hordoz magában.


Mikszáth Kálmán (1847-1910 ) Lapaj, a híres dudás
Egy Szabadon választott Mikszáth Novella.

  Mikszáth Kálmán a magyar regény és novellairodalom legnagyobb művésze. Palóc földön Nógrád megyében, kisnemesi családban született. 1881-ben adták ki a Tóth atyafiakat, 1882-ben a Jó palócokat, amelyek országos hírnevet szereztek neki.

  Mikszáth parasztjai még patriarchális világban élnek, lojálisak uraikkal szemben, és a természet békéje veszi körül őket. Nem érzik a társadalmi elnyomást, így nem is lázadnak ellene. Ezt az idilli békét azonban mindig feldúlja valami, s ebből bontakozik ki az elbeszélések cselekménye. Az író népi mesemondó szerepét tölti be, ezért érzi át a falusi emberek önszemléletét, babonás hiedelmeit. A természet és a falusiak meghitt bizalmasa.

  Kortársaihoz képest egy teljesen paraszti világot mutat be csendes líraisággal és szelíd humorral. Azonban a paraszti életet nemesi szemüvegen keresztül szemléli, ezért a hétköznapi gondjaik nem jutnak el hozzánk. Egy mondata: „minél egyszerűbb az ember, annál kevesebb a gondja” mi sem bizonyítja jobban, hogy kortársihoz képest a paraszti ábrázolása nem valósághű, de stílusa a mai kor emberének is, minden erőfeszítés nélkül is érdekes, humoros, és tanulságos, és könnyen olvasható.
 
Történetei nem csupán falusi idillek, a legtöbb írás mélyén ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört embersors is. A Tóth atyafiak novella típusát az ún. tárcanovellákból fejlesztette ki, rövidek, mégis hiányzik belőlük a drámaiság, inkább epikus haladás jellemzi őket. A 4 novella például: Az egyik főhősről, Lapajról nem a maga véleményét, hanem a falu közvéleményét tolmácsolja, így apró megfigyelésekből, kisebb anekdotákból, népi mondákból alakul ki a kép. Ugyanígy a többi művében sem ad konkrét ítéletalkotást a hősökről, és a nép szemével vizsgálja a népet, s általában ironikusan ábrázolja őket.

  Műveiben fontos visszatérő motívum a dzsentriábrázolás, amelynek két típusa van:

  • Úri Don Quijote - aki nem tudja, vagy nem akarja érzékelni az idő múlását, képtelen alkalmazkodni a századvégén kialakulófélben lévő polgári életformához. Régi vagyona nélkül is ragaszkodni próbál ősi szokásaihoz, értékrendjéhez, úri allűrjéhez (pl.: Beszterce ostroma - Pongrácz István gróf). 
     
  • Az „úri svihák”, aki az előbbivel szemben ellenszenves. Ez erkölcsileg lezüllött, kártékony, léha szélhámos, aki semmiféle hasznos munkára nem hajlandó, másokon élősködik, s érdekházassággal szeretne gazdag hozományra szert tenni (pl.: Katánghy Menyért - Két választás Magyarországon) pl.: Beszterce ostroma, Gavallérok, Noszty Feri.

Az író írásmódja balladisztikus, népművészeti jegyekkel alátámasztva. A drámai szituáció általában ugyanazon a tényen alapul, a csalódáson, az emberekbe beszélt hit megrendülésén. Műveiben a természet szerepe igen nagy, a hősöket is természetes ösztöneik mozgatják, míg a természet emberi tulajdonsággal rendelkezik: cselekszik, él.

Ezekben a művekben a költő a társadalom perifériáján élő parasztokat irodalmi témára emeli, láthatólag önmaga is beleéli magát a történetekbe, ott nem, mint naiv mesemondó, hanem mint lázadó. A magyar irodalomban óriási jelentősége van munkásságának. Az átalakulás korának művésze, a romantika és realizmus hatásán.

Tót atyafiak:

4 hosszabb novellát tartalmaz (Az arany-kisasszony, Az a fekete föld, Jasztrabég pusztulása, Lapaj a híres dudás,), ezekenek ismeretében választottam a Lapajról szóló Mikszáth novellát, mert megkapó volt.

  Hosszas bevezető történet előzi meg a cselekményt. Lapaj ősei is mind juhászok voltak, akik kint élték életüket a határban. Nagyapja számadó volt, azonban ő már csak a csőz mesterségig, vitte. Az egész életét az állatokkal tölti, és jobban megvan velük, mint az

emberekkel, akik szerinte kiismerhetetlenek. Egy fiatal lány settenkedik lapaj szerény kuckója körül, akire lapaj mogorván ráförmed.

Nem akarta a bántani a lányt. Egyszerűen csak olyan volt, mint a többi juhász, soha nem tanult illemet. A lány szelíden válaszolt, kérte őt hogy nézze meg jól, és futásnak eredt és belevetette magát a vihartól felkorbácsolt folyó vizébe. Lapaj már csak a sikoltást hallotta. Kiveszi a szájából a pipát, lekapja a széles kalapot a fejéről oda, helyezi a lucskos földre, s rátérdelve a folyó felé fordulva elmondja a Miatyánkot, csendesen vigyázva, hogy meg ne akadjon benne.

Ami ezután történt a jobban megrázta a híres dudást. Egy síró kisbaba volt elrejtve a kunyhójában. Lapaj az első ijedségét legyőzve minden tudományát latba vette annak érdekében, hogy a csöppség ne sírjon, majd rájött hogy éhes és megitatta kecsketejjel. A távolban meglátott egy fiút és azt elküldte a faluba bíróhoz, hogy kerítsenek egy öregasszonyt, aki majd felneveli a kisbabát. A fiú kisvártatva meg is érkezett a falú bábájával. Lapaj könnyes szemekkel adta át a csecsemőt, hiszen annyira megszerette. A döntés – amely egész életére szólt – hirtelen született meg benne: visszavette a gyermeket a megdöbbent bábától és bevitte a kunyhójába. Másnap egyetlen értékét melyet féltve őrzött örökségét dudáját eladta egy anya kecséért. Lapaj, aki nem kötődött senkihez – egyszerre értette meg a gondoskodás, a szeretet fogalmát. A novellából egy faragatlan ám még humánummal rendelkező ember magasodik ki a dudás személyében.

  Mikszáth művében Lapaj, a paraszti világ önjelölt ’számkivetettje’, akiben az emberekbe vetett hit szikrája sem látszik, alacsony műveltsége, a perifériára szorult emberekre jellemző, aki a mű során a szemünk előtt válik erkölcsi nagysággá.

  A történet reményt ad az az olvasónak hogy bármilyen nehéz is az élet, az elsődleges szempont a mindennapjainkhoz: EMBERNEK MARADNI. Mikszáth Kálmán ehhez ad erőt írói munkáságával, és evvel híd lesz az olvasó, és az irodalomtudomány szemében a romantika és a realizmus útján.