A felvilágosodás Magyarországon

Az új eszmék viszonylag későn, a 18. század harmadik harmadában, s új cél kitűzéseket teremtve terjedtek el. A hazai nemesség nagy része fogékonynak bizonyult az új eszmék iránt így alakult ki a magyar felvilágosodás Nem volt számottevő polgárság, ezért az új világszemlélet iránt néhány nagy műveltségű főúri család a felvilágosodás magyar hívei az új kulturális haladás művelésének feladatát sürgették. A felvilágosodás első szakaszát 1772-1795 között szokás számítani.

Mária Terézia testőrséget állított fel Bécsben, császárvárosban a magyar vidéki nemes ifjak művelődhettek, ekkor szervezték az első magyar írói társaságot, vezetője Bessenyei György volt.

1780-1790 még szabadabban terjedtek a modern gondolatok a „kalapos király” nem koronáztatta meg magát, hogy ne kössék meg a kezét az alkotmány előírásai. A szerzetes rendek, be akarták vezetni a német nyelv használatát a latin helyett a hivatalokban. II. József politikája megosztotta a magyar értelmiséget kialakultak a Jozefinisták, akik a polgárosodást és a társadalom modernizálását akarták, és a nemesi ellenállás hívei akik védték a magyar hagyományokat, divatba hozták a magyaros öltözködést, a magyar ételeket, és síkra szálltak a magyar nyelv ügyéért is . A magyar jakobinus mozgalmat, melynek élére Martinovics Ignác, és Kazinczy Ferenc állt. A felvilágosodás második szakaszát, mely 1795-töl a reformkor megindulásáig, 1825-ig tartott.

Élete:

  Debrecenbe született /1773-1805/. Apja Csokonai József Borbély, és seborvos volt.
  Debrecen a korabeli Magyarország egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja volt.
1780-tól a református kollégium tagja lett, 1788-ban főiskolán teológushallgató lett.
  1790 körül diáktársaival olvasó társaságot, „önképzőkört” szervezett. Csokonai az olasz nyelvet választotta de latinul, franciául, németül, görögül is tanult, ismerkedett az angollal, a héberrel és a perzsával. 1794-ben, a gimnáziumban a poétaosztály vezetésével bízták meg.

- 1792-től Kazinczyval levelezett. 1795-től kizárják a kollégiumból.

- 1797 tavaszán Komáromba ment verses folyóirat kiadását tervezte melynek címe

”Nyájas múzsa”. Itt ismerkedett meg Vajda Juliannával -Lillával, egy jómódú kereskedő lányával. A Lilla versek a boldog szerelmükről szólnak. 1799. május 26.-ától 1800. febr. 21.-éig – helyettes tanárnak a Csurgói gimnáziumba (a Helyettesített tanár külföldi tanulmányúton tartózkodott) Csurgón született legkitűnőbb epikai alkotása, a Dorottya.

Harminckét éves korában, 1805. jan.28.-án Debrecenben fejezte be fiatal életét.

A felvilágosodás eszméi Csokonai költészetében:

A Rousseau-i szentimentalizmus.

Lilla szerelme boldoggá tette Csokonait, de elvesztése új irányt adott költészetének. Kevesebbet írt, de ezek az alkotásai a legnagyobbak, mert mélyen átérzett, megszenvedett, sablontalan eredetiségű költeményeket írt. A felvilágosodás gondolataival telített verseket már diákkorában írt.
Pl.: Az estve; Konstantinápoly.

A felvilágosodás anyjának Rousseau-t tartotta. Csokonai eszméiben e nagy gondolkodó eszméi gyakran megjelennek. Költészetében erős klasszicistahatás fedezhető fel. Ennek jellemző motívuma az, hogy Csokonai egyes verseit érettebb fejjel átdolgozta, átírta vagy kibővítette.

Az estve című verse 1789-ben keletkezett, de 1794-ben kiegészítette. A felvilágosult eszméket tömörítő versekben egymástól két, jól elkülöníthető egység található. Az első egység a pictura, a leíró részek, a vers költészetében is ezt figyelhetjük meg. A költő valamilyen létező dolog, jelenség bemutatásával kezdi a verset. Ebben az esetben az alkony a költői kép, ami indítja a költői képet. A leíró részek jelzős szerkezetekben, metaforákban gazdagok, meglehetősen képszerűek. A költő és a természet közötti kapcsolat egyértelműen pozitív. A szerző azt hangsúlyozza, hogy a természet az ember barátja. Az embernek a természethez valófordulása, a természet újrafelfedezése Rousseau-i gondolat. Ennek kifejezésére gyakran alliterációt alkalmaz Csokonai.

„Barlangjában belül bömböl a medve.”

A vers leíró részei keretbe foglalják a művet. Csokonai Diétai Magyar Múzsa című vers gyűjteményében található meg ez a vers, de csak a keretversszakok.

A felvilágosult tanköltemények másik egysége sentententia, tanító részek, didaktikus elemek. A vers középső, legnagyobb terjedelmű tartozik ide, ez hordozza a mű lényegét, alap mondanivalóját. A költemény második szakasza költői kérdéssel indul, ezután Csokonai felvilágosult gondolatokat fogalmaz meg. Erős fizikum hatja át a versnek ezt a részét. A költő, akárcsak Rousseau, a magántulajdont tekinti minden társadalmi különbség, probléma okának. Történelmileg az ősközösséget tartja helyes társadalmi rendszernek. Csokonai úgy véli, hogy az osztálytársadalmak, kialakulása a magántulajdon kialakulásához vezethető vissza.

„Az enyim, a tied menyi lármát szüle…”

Nemcsak a magántulajdont, hanem a születési előjogokat, kiváltságokat és a háborúkat is elítéli a költő. Az emberek között nem lehetnek társadalmi és vagyoni különbségek. „Nem született senki gazdagnak, szegénynek.” Az egész vers társadalmi rendszer bírálatára épül. A költő ebből a romlott társadalomból a természetbe menekül. Így jelenik meg az utolsó strófa mint keretversszak és ez zárja le a művet.

A Konstantinápoly című versben még jobban megfigyelhető pictura és a sententia egysége. A költő bemutatja a keleti kereszténység központját, de a mecsetek látványa az egyház ellenesség gondolatainak megjelenítését veti előre. 1975 fordulópont, Csokonai életében, mert részt vesz a magyar jakobinusok kivégzésén mely után, kicsapják a kollégiumból. Ettől kezdve az élete kilátástalanná vált, és élete küzdelmek sorozata lett. Csokonai sajátos szellemi jelenséget képviselt. Magyarországon ő volt az első „művész”, aki megpróbált leválni a főuraktól. De kísérlete nem sikerült. Magyarországom még csak ekkor jelent meg a kiművelt közönség.

Témák és formák gazdasága Csokonai életében:

Csokonai verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése. A különböző stílus irányzatok nem egységbe forrasztva, hanem egymás mellet és után élnek nála ettől lesz a költészete sokszínű, nem kötötte magát egyféle versrendszerhez, mindegyik jó neki verselési gyakorlata minden költőnél precízebb. Ezért nevezik (poeta natusnak,) őstehetségnek, vagy (poeta doctusnak) tudós költőnek.

A klasszicista szerkezet:

Műszerkezete letisztult, könnyen áttekinthető, a vers teljesen szimmetrikus. A címben egy megszemélyesítés jelenik meg. Csokonai transzcendens jelenségnek tartja a reményt. Az első és az utolsóstrófa keretbe zárja a verset. A két középső versszak tömbjei szemben állnak egymással, a sorok és a versszakok között is.

Elégia: Népköltészeti eredetű műfaj. /Az estve/

Az Elégikus költemény: az, ha a valóság és az ideál nem felel meg egymásnak, az ideálok nem találhatok meg a valóságban, ezért a költő elégikusan, rezignáltan szólal meg. /A magánossághoz/

Óda: Emelkedett hangú, magasztos tárgyú, bonyolult ritmikájú, és felépítésű terjedelmesebb költemény. /Tihanyi Echohoz/

A népies költészet:

A magyar parasztok nyelve és ízlése van jelen a népies helyzetdalaiban, életképeiben.

Pl.: Szegény Zsuzsi a táborozáskor,
Szerelem dal a csikóbőrös kulacshoz
Paraszt dal
A rokokó és az anakreoni sor:

A kétféle ritmuselv egymásra játszása gazdagítja a vers szövegét, sajátos belső feszültséget hoz létre. A vers alapja az anakreoni sor, (negyed feles jambusi sorfaj):

Az anakreoni dal két részből áll leírásból és tanulságból.
 

Csokonai népiessége, szerelmi lírája

A rokokó olasz hatásra már diákkorában megjelent. Az ilyenfajta vonások későbbi műveiben is fel-feltűnnek. A rokokó Csokonai számára a szépség és a boldogság világát jelentette, felülemelkedés a köznapi élet szféráján. A rokokó tárgyköre az epekedő, enyelgő, boldog és viszonzottnak érzett szerelem, olykor finom erotika. Jellemző ezekre a versekre a miniatűr forma, a szimultán ritmussal előállított sodró zeneiség, a változatos ritmika alkalmazása. Ilyen rokokó verse a Tartózkodó kérelem és az Egy tulipánthoz.

A vers lényege nyelvi dallamában, zeneiségében rejlik. Kettős hangszerelésű a ritmikája, sorait egyszerre lehet ütemhangsúlyosan és időmértékesen skandálni.

Az uralkodó versláb az ionicus a minore: ; ezt a verslábat Csokonai honosította meg a magyar költészetben. Csokonai költeményeiben gyakran tiszta rímeket használ.

Tartózkodó kérelem: a vers alapja egy metafora: „a szerelem tűz”. Ha a szerelem tűz, akkor égő sebet ejt, s erre a fájdalomra gyógyír csak a „gyönyörű kis tulipánt” lehet. Viszontszerelmet kér kedvesétől, s igenlő válaszért csókokat ígér.

A rokokó életérzéshez simulnak a görög Anakreon modorában írt költeményei. Többségük rövid terjedelmű alkotás, s valamennyi versformája az ún. anakreóni sor : .

Az igazi és teljes boldogság magában foglalja és feltételezi mások boldogságát is.

A boldogság c. verse egy anakreoni dal, ami két részből áll. Az első rész egy tájat ír le a boldogság pillanatában. Ebben a kis költeményben a túlcsorduló szerelmi-lelki-esztétikai élmény körül mind az öt érzékszerv öröme felhalmozódik: a virágok látványa, a jázmin illata, a szellő simogatása, az eper íze.

A válasz nélkül maradt kérdések lezáratlansága azt a benyomást rejteti, hogy ez a boldogság időtlen, örökké tartó állapot.

A rousseau-i szentimentalizmus

Lilla elvesztése új irányt adott költészetének. A poétai játék helyébe a mélyen átérzett, megszenvedett, sablontalan eredetiségű költemények lépnek.

A Reményhez írott költeményében elbúcsúzik mindattól, ami életét tartalmassá tette. Az érzelmi-gondolati tartalom - látszatra - ellentétbe kerül a külső formával. A ritmus mindvégig trochioikus lejtésű. A keresztrímek négy soronként váltják egymást. A meglehetősen bonyolult strófaszerkezetnek a kialakulása összefügg azzal a ténnyel, hogy Csokonai a szöveget egy már kész, adott dallamra írta. Átgondolt a versszerkezete is. A tartalom és érzelem párhuzamot alkot. Hangulati ellentéte éles kontrasztot alkot.

A megszemélyesített Reményt szólítja meg. A párbeszéd nem alakulhat ki, így a költemény fájdalmas monológ. Nemcsak megszólítja, hanem be is mutatja a Reményt. Rokokó képpel, a tavaszi virágoskert kibomló pompájával jellemzi életének bizakodó korszakát. A következő szakasz az előző képet a visszájára fordítja, az elveszett remények emléke elkeserítette. A befejező versszak az első folytatása, a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal. A remekmű megszületése alatt oldódott a fájdalom.

A tihanyi Echóhoz nem is igazi echós vers. A strófaszerkezet újszerű és bonyolult. Az elégia megszólítottja a visszhang. A költő a saját élethelyzetét mutatja be, azt, hogy ő ki van rekesztve az emberi közösségből, hogy ő sorsüldözött, hányatott ember. A versben megjelennek a szentimentalizmus irányzatának ismert motívumai: a halvány holdnak fényén elhagyatottan sírva sírt, elpusztult reményeit jajgatta el. Mégsem pusztán átvett stílusfordulat, hanem őszinte és megszenvedett realitás.

A reményeitől megfosztott ember élete kisiklását, költői pályájának zátonyrafutását panaszolja el. A panaszáradat oka nem Lilla. A magányba kíván menekülni.

Magát Rousseau mellé emeli. Egyéni sorsát rokonnak érzi az övével. Az a biztos hit zárja le ezt az elégikus hangú ódát, hogy a távoli jövő felismeri benne az előfutárt.

Dorottya: 1799-ben, somogyi tartózkodása idején írta meg Dorottya vagyis a dámák diadalma a Farsangon c. komikus eposzát. A cselekmény időtartama 24 óra. Színhelye: Esterházy herceg kaposvári kastélya. Csúfondáros, szatirikus hangnem uralkodik a költeményben. A szerelmi csalódás a társadalmi számkivetettség miatt a paródiához menekül. Kritikájának éle az ellen irányul, hogy a nemesség megtagadja a nemzeti hagyományokat, szokásokat, és e helyett az idegenekét majmolja.

Egy kisszerű és nevetséges történetet ad elő a hősköltemények modorában, az antik eposzok kellékeit is felmutatja. Az egésznek egy farsangi bál a kezdete. A komikum áthatja a mű minden részét. Az elbeszélő is jelen van.

Csokonai népiessége

1799-ben írta Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versét. A táj elbájoló szépsége által keltett csodálkozás szembekerül a műveletlenség sivárságával. Itt is hangot kap a távoli jövő ígérete, a remény. A bonyolult szerkezetű strófák utolsó, rímtelenséggel is kiemelt sorában sűrítődik össze a legmarkánsabb gondolat.

Csokonai írt olyan költeményeket is, amelyekben már a magyar parasztdalok nyelve, ízlése is jelen van

A Lilla szerelem története Csokonai verseinek tükrében

A reneszánsz óta divat a szeretett hölgyek átkeresztelése. Ez a szokjs Petralcánál jelent meg elõször, aki egy ismeretlen nõt nevezett verseiben Laurának. Csokonai Vitéz Mihály 1797-ben ismerkedett meg Lillával, akinek a valódi neve Vajda Julianna. Egy jónevû kereskedõ lánya volt, szülei nem igazán kedvelték a szegény költõt.

Csokonai szerelmes versei három csoportra bonthatjuk, melyek összhangban vannak érzésvilágjval:

Az elsõ szakaszban a boldog szerelem hatása alatt ír. Ilyen versei peldául: “A pillanto szemek”, “A boldogság”, a “Tartózkodó kérelem”. Ezek a versek rokokó stílusban, vagy anakreóni dalokként jelentek meg költészetében.

Az anakreóni dalok legfõbb jellemzõje, hogy a dalok rövidek, és versformájuk az anakreóni sor. Ezek a dalok Csokonai Lillához fûzõdõ viszonyának kezdeti szakaszához tartoznak, gs elárulják, hogy ez a szerelem kölcsönös és boldog volt (“Lillámmal ülök együtt”, “csókolódva tréfál”). Ilyen vers például “A boldogság” címû, melyben rendkívül optimista a jövõvel kapcsolatban, úgy érzi, hogy a boldogsága örökké tart. Ezt az utolsó három sorban feltett megválaszolatlan kérdéssel fejezi ki.

A rokokó mûvek -hasonlóan az anakreóni dalokhoz- rövidek, központi témájuk pedig a boldog szerelem, olykor a finom erotika. Leginkább a boldogság érzésének kifejezésére használta õket, ami akkoriban teljesen a hatalmába kerítette a költõt. Az egyik ilyen köteménye a “Tartózkodó kérelem”. Eredetileg ezt a verset még jóval 1795 elõtt írta egyik elõzõ kedveséhez, és csak késõbb, tökéletesítés után sorolta be a Lillához írt mûvek közé. A versbõl - rövidsége ellenére - kitûnõen érzõdik a költõ lángoló szerelme (“A hatalmas szerelemnek elemésztõ tüze bánt”). Rokokó motívumként (virágként) Lilla is megjelenik az elsõ versszakban (“gyönyörû kis tulipánt”).

A költõnek ez az állapota kb. 9 hónapig tartott. Ebben az idõszakban megpróbált állást szerezni, amibõl el tudta volna tartani Juliannát. Tervei között szerepelt, hogy a keszthelyi Georgikonban professzor lesz, és egy tanári állást is megpályázott, de sajnos egyik elképzelése sem vált valóra. Közben szerelmét a szülei hozzáadták egy gazdag kereskedõhõz.

Csokonait mély megrázkódtatással fogadta a hír, mely öszeomlatta reményeit. Még mindig szerelmes volt Juliannába, de szívét boldogság helyett a szomorúság és a magány kezdte betölteni. Ebben az idõszakban a költõ lekivilágát leginkább “A reményhez” címû mû mutatja meg.

A vers tulajdonképpen a Lillához fûzõdõ szerelem történetét, a boldogság keresésének fázisait mutatja be. A reményt csak az elsõ és az utolsó versszakban szólítja meg és ez keretet alkot a történet leírása körg. Az életet egy allegórikus kép, egy kert helyettesíti. A változást az évszakok váltakozásához köti. Ezeknek a természeti elemelnek a választása a költõ természet-imádatából adódhatott. A boldog szerelem leírását a második versszakban találhatjuk. A tavasz általi megújulás és Lilla viszonzot szerelme a költõ boldogságát mutatja be (“Egy híjját esmértem örömömnek még: Lilla kezét kgrtem, S megadá az ég”). Élete, mûvészete ebben az idõszakban - ugyanúgy mint a kert - felvirágzott. Az utána következõ versszak éppen ellentettje a másodiknak: a tél képei a költõ hanyatlását, szomorúságát mutatja meg. Szerelme férje is megjelenik negatív szereplõként (“Régi jó világom Méltatlanra szállt.”). Az utolsó versszakban a remény elvesztéséért könyörög, gs halálvágya is megmutatkozik. Ily módon állít párhuzamot a remény és az élet közé (“Amíg élek - remélek”). A vers utolsó soraiban lévõ költõi felkiáltások a felfokozott lelkiállapotra utalnak. Ezek együtt úgy hatnak, mintha a mû az életcélját vesztett költõ búcsúlevele lenne (“Kedv! Remények! Lillák! - Isten véletek!”).

Csokonai szerelmi költészetének harmadik szakaszára nagy hatást gyakorolt Lilla szerelmének elvesztése. Az eddigi boldogsággal, játékossággal, szeretettel telt versei helyébe a térmeszetbe visszaforduló, magányossággal telt, elgondolkodtató mûvek léptek. A versek strófaszerkezete is újszerû és bonyolult lett. Ebbõl a szakaszból kerültek ki legértékesebb költeményei (pl.: A tihanyi ekhóhoz, Magánosság). Ezekben a mûvekben halálvágya tükrözõdik és önmagát sajnáltatja, ami érthetõ, ha átgondoljuk sikertelen életét.

Csokonai felvilágosodása szorosan összefonódott a fejletteb kultúrájú országokban már elavultnak számító stílussokkal: barokkal, a rokokóval, így sajátos, sokszínû, izgalmas változatokat hozva létre. Szerencsénkre összekapcsolódott szerelmi költészetével is, s olyan gazdag érzelmi töltést kapott amelybõl igazi líra, nagy életmû született.