|
Madách
Imre (1823-1864) 1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován vagyonos közép-nemesi családban. Édesanyja, Majthényi Anna előkelő lány volt, hozománya a csesztvei kúria és birtok volt. Apját 14 éves korában elveszti, ezután anyja irányítja a birtokot. Négy testvére volt (két fiú, két lány). Magántanuló, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le. Pestre került, a jogi kar hallgatója. Megismerkedett Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Shakespeare, Victor Hugo műveivel, eljárt a Pesti Magyar Színház előadásaira, olvasta az Athenaeum folyóiratot. Latinul, németül, franciául olvasott. 1840-ben Pesten megjelent első verseskötete Lantvirágok címmel. Lírai da-rabjait Lónyay Etelka iránti ifjúkori szerelme ihlette. Egész élete folyamán írt verse-ket, de életében több verseskötete nem jelent meg. Gyengülő egészségét pöstyéni gyógyfürdőzéssel igyekezett javítani. 1840-ben visszatér szülővárosába, ahol magán-úton készült további jogi vizsgákra. 1841-ben befejezte egyetemi tanulmányait. Egy év múlva megszerezte ügyvédi képesítését. Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd kinevezték aljegyzőnek. Bekapcsolódik a politikába, a centralisták híve. Az ellenzék szónokaként vált ismertté a megyében. Később szívbaja miatt le kellett mondania az aljegyzőségről, de továbbra is jelentek meg cikkei a Pesti Hírlapban. 16 évesen írta az első drámáját és Az ember tragédiája előtt már hat tragédiája és egy szatirikus vígjáté-ka volt készen. Egyik sem volt jelentős alkotás. 1845-ben feleségül veszi Fráter Er-zsébetet. Házasságuk kudarcba fullad, 1854-ben elvállnak. Madách anyja átadta nekik a csesztvei birtokrészt és kúriát. Három gyermekük született: Aladár, Jolán, Borbála. Madách betegeskedése miatt nem vehetett részt a szabadságharcban. A családban so-rozatos tragédiák történtek. Forradalmárok rejtegetése miatt feljelentették, 1852 au-gusztus 20-án letartóztatták. Pozsonyban, majd Pesten raboskodott. Birtoka jövedel-mét lefoglalták, de 1853-ban bizonyítékok hiányában elengedték. Madách egy ideig magányosan élt Sztregován, gondolati költeményekre helyeződött a hangsúly. 1859-ben komédiát írt Aristophanes modorában (nincsenek felvonások, kardalok tagolják a párbeszédeket). A mű címe A civilizátor. István bácsi, a falusi gazda szívélyes - patri-arkális viszonyban él cselédeivel, kik az akkori Magyarország nemzetiségeit képvise-lik. Megjelenik azonban Stroom, a civilizátor, aki a barbár keleti világot kívánja mű-veltté tenni. A Bach-rendszer politikáját gúnyolja ki és felveti a nemzeti kérdést is. 1859-től 1860-ig írta, 1862-ben jelent meg Az ember tragédiája. Ez a mű egy kérdésre keresi a választ: "Vitte-e előbbre a civilizáció az embert?" Műfaja szerint drámai költemény. A Kisfaludy Társaság és az Akadémia is tagjai sorába választotta. 1860-61-ben megírta Mózes című drámáját. Ez már nem tragédia, hanem dramatizált eposz. Bibliai történetet mesél el, ahogy a népvezér Mózes szembekerül a "hitvány tömeggel". 1860-61-ben ismét bekapcsolódik a politikába, Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. 1861-ben a pesti országgyűlésen a radikálisabb határozati párthoz csatlakozott. Egészségi állapota egyre romlott, 1864. október 5-én Alsósztregován halt meg. Az ember tragédiája című művét 1859-60-ig írta, majd 1862-ben jelent meg. Ez az időszak írói sikereinek időszaka, ekkor írja három főművét: A civilizátort (1859), Az ember tragédiáját (1859-1860) és a Mózest (1860-1861). Ez a kérdés ve-tődik fel Goethe Faustjában is: Van-e értelme az életnek? Goethe itt igenlő választ ad, mely szerint a közösségért végzett értelmes munka értelmet ad az életnek. Madách ezzel szemben bizonytalan. Érvényesül-e az eszme a történelemben? Minden szín erre a kérdésre keresi a választ. Az ember tragédiájának keletkezési körülményei (1849 Alsósztregova): Már a mű keletkezési ideje is sokat árul el a tragédiáról: egy csüggedt kor végén és egy újra reménykedő korszak végén alkotta meg Madách. A mű ellentmondásossága, kö-vetkezetlensége, a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Az az ifjú nemzedék, melyhez Madách is tartozott, a forradalom előtt feltétlenül hitt a liberális eszmék diadalában, a társadalmi haladásban, az osztályellentétek kiegyenlítődésében, a jobbágyhelyzet javulásában. Személyes csalódások, egyéni csapások is érték ekkor Madáchot, melyek növel-ték kétségbeesését. Nővérét és családját feldühödött román parasztok felkoncolták, ennek hatására kezdett kiábrándulni a népből, a tömegekből. Feleségétől szerelmet, földöntúli boldogságot várt. Életének ez az eseménye jelentős szerepet kapott Éva megformálásában is. Világszemléletét komorabbá tették a XIX. századi természettudományok új taní-tásai, főleg a determinizmus, melynek fő gondolata az emberi végzet elkerülhetetlen-sége, a társadalmi haladás nem léte. A tudomány rávezette a valóságra, romantikus eszméi összeomlottak, de ő en-nek ellenére is hinni akart bennük, ugyanakkor meg is cáfolta ezeket. A lelkében dúló vihart, ide-oda ingadozását a műben Ádám és Lucifer képviseli. Ádám megrögzött idealista, mig Lucifer szigorúan csak a valóságra támaszkodik. Az ember tragédiájában nem a történelmet akarta bemutatni, hanem a különböző eszme-rendszereket. A Tragédia helye a magyar irodalomban: A Tragédia alapkérdései:
A
mű szerkezete: A mű tartalma, értelmezése: 1.szín: menny 2. szín: éden 3. szín: édenen kivül 4. szín: Egyiptom Ádám ifjú fáraó, minden dicsőség és hatalom az övé. Mindezek ellenére mégsem bol-dog, hiszen ezeket nem magának köszönheti, nem meg küzdött értük. Halhatatlanságát akarja megvalósitani, ennek érdekében rabszolgák milliói piramist épitenek neki, igy remélve a halandóság legyőzését. A dicsőséget szomjúhozza. Értelmetlennek találja amit milliók szenvedésével érhet el, erre Éva teszi érzékennyé. Ez menti meg erkölcsi-leg, ez teszi képessé megérteni korábbi, önző dicsőségvágyának voltát. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabaditja népét. A szin végén Ádámban megszületik a szabad-ság-eszme, egy szabad állam, ahol minden ember egyenlő. 5. szín: Athén A szabadság-eszme, az egyenlőség torz megvalósulása taszitja a lelkesült ádámot csa-lódásba, kiábrándultságba. A nép, az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában -lelkileg - mégsem az, hiszen ki van szolgáltatva a gyáva és jellemtelen demagógoknak. A félrevezetett nép nem birja elviselni, ha valaki különb nála, ezért a szabadság védelemezőjét, Miltiádészt, a perzsa háborúk hősét halálra itéli. Ádám keserűen látja be, hogy a szabadság elvesztését, a vérpadot azért kell elviselnie, mert nagy eszme lelkesitette. Ebben a szinben jelenik meg először a nagy ember és a gyáva, a nyomor által szolgává süllyesztett tömeg ellentéte. Ádám csalódásból menekülve a gyönyörben, a kéjben keres feledést. 6. szín: Róma Éltető eszme hiján a közösség széthullott, egyedekre bomlott, lezülledt. Ádásm is részt vesz a vad mulatozásban, azonban nem találja benne örömét. Éva felébreszti Ádámban az elveszitett Éden utáni nosztalgiát. Mindkettejük lelkében már végbement a fordulat, a meglevő világ elutasitása, mielőtt a döghalál megrenditette a többieket. Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a keresztyénség hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül Ádám, ezért kiván csatázni megint. Ádám új világot akar teremteni. 7. szín: Konstantinápoly A három ókori szin után a középkor következik, s Konstantinápoly újabb vereség, elkeseritő csalódások szinhelye lesz a keresztyén testvériségért lelkesülő, új világot teremteni akaró Ádám számára. Madách keresztyén harcosként szerepelteti hősét, hi-szen ez illik legjobban Ádám csatázni kivánó egyéniségéhez, igy fűzheti a legeszményibb szerelem a kor Évájához. Győztesen érkezik meg seregei élén a korai keresztyénség egyik fővárosába, Bizéncba, hogy szállást kérjen a városban. A polgárok riadtan elhúzódnak tőle, hiszen tartanak rabló ill. eretnek voltától. Ezáltal tapasztalnia kell, hogy az egyház tanitásai merev és embertelen dogmákká váltak. Eltorzult, önmaga visszájára fordult a keresztyén tan, a testvériség-eszme. Kiüresedtek a lovagi ideálok, Évától pedig elválasztja az apácazárda fala. A nagy és szent eszmékért vivott harcaiban Ádám másodszor szenved súlyos vereséget. Nem akar többé semmiért lelkesülni, kiáb-rándultan a tudományba, a tudós szemlélődésbe menekül, pihenni akar. 8. szín: Prága I. A középkor alkonyának világában vagyunk, a bomló feudalizmus ideje. Eszménytelen, közömbös világ ez, akárcsak a római. ádám cselekvő hősből csupán szemlélődő lesz: a nyugalmat, a pihenést, a világgal való nem törődés békéjét reneszánsz tudós alakjában reméli megtalálni. Kepler nagy felfedező, zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Tudását elárulja, midőn haszontalan időjóslásokat, horoszkópokat kénytelen késziteni. A reformációval való rokonszenvezéssel vádolták. ádám és Éva viszonya ebben a szinben a legdrámaibb, és Éva egyénisége is itt a legösszetettebb: gyengédség, kacérség, lelkifurdalás változatai egyesülnek benne, mégis vonzza Ádámot. Ebben a szinben szerepel egy megrenditő vallomás, amelyben Madách fájdalmai törnek fel. Ebben az unott korban Ádám - a bor mámora segitségével - olyan jövőről álmodik, amely nem retten vissaz a nagy eszközöktől. 9. szín: Párizs Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban, s legelső szavai az "egyenlőség, testvériség, szabadság" lesz. A korábban már külön megjelent eszmék most már egységesen öltenek testet e szinben. Ádám újra cselekvő hős lesz, rendithetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatában a forradalmi nép élére. Éva kettősségének (büszke márkinő ill. durva forradalmárnő)hatására követ-kezetessége egyszér mégis megrendül. Ebben a szinben is megjelenik a nagy egyéniség és a nép ellentéte. A forradalom menete elsodorja Dantont, Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szin, melyez nem a csaló-dás, a kiánrándultság, hanem a kételyeken diadalmaskodó bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül a többitől, hiszen álom szerepel az álomban. 10. szín: Prága II. A jövő álmaiból e hitvány korba visszatért Ádám ill. Kepler, bár reneszánsz tudósként irtózik a vértől, mégis rajongással emléklezik vissza a forradalomra. Az újra fellelke-sült Ádám hittel, bizalommal tekint a jövőbe. Hű maradt a forradalomhoz, de az eőszak túlkapásait továbbra sem tudta elfogadni. Második része a tanitvány jelenete. Kepler felvilágositja legjobb tanitványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzditja őt, félredobatva vele a művészet ósdi szabályait, ezután újult erő-vel indul el egy új világba. 11. szín: London Ez a szin már Madách jelenét mutatja be. Innentől kezdve Ádám már nem aktiv, kö-zépponti hős, ismét átalakul szerep nélküli személővé, szemtanúvá. A Tower magasá-ból most is bizakodva, nem is rejtett örömmel figyeli a szeme elé táruló nyüzsgést, kö-zelről azonban egyre fokozódó ellenszenvvel, undorral fordul el tőle. Nincs kerek tör-ténete e szinnek: egymással szorosan össze nem függő jelenetek, epizódok füzére. Az elembertelenedett világban egyedül négy tanuló életvidám pajkossága, hazáért vaéó lelkesedése viditja, akik minden valószinűség szerint ugyancsak embertelen gyárosok-ká válnak majd. Ebből a korból hiányzik a nagyság, nincsenek tragikus, elbukó hősök. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja csak. Minden árulóvá vált, minden eltorzult, csődbe jutnak az egyes életsorsok is. Éva alakja - akinek bájos külsője számitó belsőt takar - itt is összetett. Ádám most is csodálja, bár rokonszenvét csak hazugsággal és hamis ékszerekkel tudja megszerezni. A munkásruhába öltözött ádámot visszautasitja, de hajlandó kitartott sze-retőjévé válni, amikor megtudja, hogy voltaképpen álruhás gazdag lord. A nő bűne a kor bűne, mely a szerelmet árúvá aljasitotta, Éva mégis le tudja ezt vetkőzni. Ádám látja ennek a világnak elkerülhetetlen bukását, halálraitéltségét. Záróképe egy nagysza-bású temetőjelenet. A szerelem, a költészet és az ifjúság diadalmaskodott a londoni vásár zűrzavara s a halál törvénye felett. Ádám a szin végére egy olyan társadalomba vágyik, ahol az értelem uralkodik. Bizakodással folytatja történelmi útját. 12. szín: falanszter Ez a szin már a jövőbe mutat, ely olyan világba, melyet a korabeli tudományok tamitásai alapján képzel el Madách. Új kérdés lép a nagy eszmék sorsa, a társadalmi haladás helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdé-se. Ádám a kollektivizmusra alpozott társadalomban eleinte lelkesedik. Kiváncsi vá-gyakozással szeretné fölfedezni az új eszmét, mely a megélhetés, az élet megmentése a Földön. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben, melynek tudománya kizá-rólag természettudomány. Ez azonban gátat szab az egyéniségnek, megszüntet minden szépséget mint fölösleges dolgot. Nincs haza, nincsenek nemzetek, múzeumba kerültek a kedves állatok, a virágok valamint a művészek megmaradt emlékei. Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik őket. Magvalósult a teljes egyenlőség: nincsenek társadalmi különbségek, egyenruhát viselnek, a különle-ges embereket pedig alantas munkára fogják, mindenütt béke honol. Kiürült, rideg, boldogtalan, embertelen világ ez, ami mindenkinek rossz. Nem egy nagy eszme eltor-zulásáról van itt szó ellentétben a múlttal. Ádám újra csalódott: csalódott a tudomány rideg, racionalista rendjében. A végső fordulatot ismét éva idézi elő, akit megfosztanak gyermekétől. ádám el akar szakadni a Földtől: magasra kivánkozik, puszta szellemi lénnyé szeretne válni, megveti a Föld porát. 13. szín: űr Ádám Lucifer segitségével az űrben repül. Egyre magasabbra emelkedik, ki akrja tépni magát az emberi sors földi megkötöttségéből: a természeti végzet elől a térbe menekül. Elvágyódik a Földtől, de visszasirja azt, fáj elszakadni tőle. Ádám száguldása közben megmerevedik, lucifer úgy érzi, elérte célját: megdöntötte az Úr világát, megsemmisitette az embert. Ádám - a Föld fia - azonban anyaghoz kötöttségét nem tudja széttépni, újraéled. Lucifer érvei ellenére visszavágyik a Földre, hol oly sokat csatázott. Ádám a a küdelmet az élet és az ember lényegének tartja. A nagy eszmékért vivott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha a történelem folyamán nem hozza meg a remélt eredményt. 14. szín: eszkimó-világ Az ember nem tudta legyőzni a természet végzetét, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az Egyenlitő táján éppen csak tengődik a lét, az ember álattá silányult, erkölcsileg és fizikailag erkorcsult: fő vonásai a félelem és az éhség. A torz utód csak szomszédai agyonverése árán képes fenntartani életét, Ádámhoz könyörög, hogy keve-sebb ember legyen és több fóka. A tragédia főhőse riadtan tekint szét a jégvilágban. Itt már nem születhetnek új eszmék, nem lehetséges a küzdelem. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer egyre aktivabb, érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányithatja, a természeti törvények ver-gődő foglya. Véget ér az álom. Madách szerint a végső bukást a kozmikus erők okoz-zák, nem az ember küzdelmek kudarca. 15. szín: édenen kivül Az álmaból felébredt ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó szinben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: tapasztalatainak birtokában csak tőle függ az emberi törté-nelem irányitása. Lucifer tudós, cinikus ellenérve lefegyverző: az egyén ugyan szabad, egyénileg nincs lekötve, de az egész faj determinált. ádám Lucifer szavait hallván ön-gyilkos akar lenni: ő az első ember a világon, ezért halálával megakadályozhatja a jövőt. A kétségbeesésből Éva anyasága szólitja vissza az életbe: áldozata most mát hiábavaló lenne, halálával sem tudná megsemmisiteni az életet. Ezt követően belétja, vállania kell az életet mindenek ellenére is, az élat folytatása számára erkölcsi pa-ranccsá vált. Elszakad Lucifertól, az Úr pedig kegyeibe fogadja. Most a megélt álmok hazug voltában reménykedik, ahol Lucifer szándékosan torzitotta el a jövőt. Gyötrő kérdésire (Mi az ember sorsa? Létezik-e túlvilág? Van-e cél a történe-lemben? Létezik-e haladás, tökéletesedés?) nem kap egyértelmű, világos választ az Úrtól. Megjelenik Nietzsche heroikus pesszimizmusa, mely szerint erkölcsi nagyság az, aki küzd akkor is, ha biztosan tudja a kudarcot. Ezt hirdeti ez a mű is. Emellett jelen van a Hegeli dialektika: a történelmi haladás az ellentétek harcában nyilvánul meg. A szereplők szimbolikusak, az egyes színekben jelképes szereplőkként szere-pelnek. Se nem optimista, se nem pesszimista. Mindenféle olvasót el tud gondolkod-tatni. A mű zárlata, a XV. szín értelmezése A mű legnagyobb erénye nyitottsága, s ez szinte példátlan a kérdéseket mindig lezáró XIX. századi magyar- és világirodalomban. Ádám álmából fölébredve, s a XIV. szín rettenetétől vezérelve a végső megoldáshoz, az öngyilkossághoz akar menekülni. Éva anyasága értelmetlenné teszi tettét. Ádám az Úrhoz fordul kérdéseivel: van-e értelme az emberi életnek és küzdésnek, alakítható-e az emberi élet és történelem, vagy csupán a kör-körösség értelmetlenségét szenvedjük végig. A konkrét kérdésekre az Úr nem ad egyértelmű választ, a küzdésetika és az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás fontosságát hangsúlyozza, s így a filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ. Így válik nyitottá a mű, a kérdésekre minden kor olvasójának magának kell felelnie. b.) Az eszkimó színből felébredve Ádám válasza nem is lehet más, mint az öngyilkosság. A jelenet Schopenhauer filozófiájának dramatizálása, a világ értelmetlenségét felismerő individuális tettel, majd annak értelmetlenségével. Madách kérdése az, hogyan lehet meghaladni a schopenhaueri jogos pesszimizmust. Egyrészt a szabadság méltóságának és felelősségének felismerésével, ezt hangsúlyozza az angyalok kara. A szabadság lényege pedig a választás lehetősége és felelőssége. Másrészt meghaladható a pesszimizmus a világban való helytállás, a teremtő ember kötelességtudatával illetve a teremtményvoltot felismerve a kegyelemre való ráhagyatkozás képességével. Ily módon Madách kikerüli a pozitivizmus egyoldalúságát és az alapfilozófiák csapdáját, s hogy feleletet adhasson, visszanyúl Kant kötelességetikájához, illetve Szent Ágoston kegyelemtanához. Az Úr felszólítása tehát a teremtő- és teremtményvolt egységét hangsúlyozza. c.) Az ember tragédiája az ész segítségével a teremtett világból kilépett ember tragédiája. A végső konklúzió a második világ bukása, az ember alulmaradása a természettel szemben. Még akkor is, ha ez az antitézis mindkét világot elpusztítja. A tragédia azonban nem vonja kétségbe a teremtő ember feladatát, az akaratot és a rációt, de korlátok közé szorítja; az emberi törekvések nem léphetik túl a természeti és isteni törvények határait. Az utolsó színben Ádám úgy érzi, magára maradt a megélt élmények tragikus következményeivel. Az Úr szava Ádám magányát is oldja, mikor mellérendeli Évát, aki szenzibilitásával (=érzékenységével), női mivoltánál fogva alkalmasabb az isteni sugallat befogadására. De mellérendeli Lucifert is, aki éppen tagadásával fogja új utak keresésére indítani Ádámot. Hangsúlyozza az Úr a lelkiismeret szavának fontosságát is, mely ellensúlyozza a ráció gőgjét. Műfaja: |