Irodalom
  Babits Mihály
  Kosztolányi Dezső
  Tóth Árpád
  Juhász Gyula
  Vörösmarty Mihály
  Arany János
  Janus Pannonius
  Mikszáth Kálmán
  Petőfi Sándor
  József Attila
  Katona József
  Móricz Zsigmond
  Berzsenyi Dániel
  Csokonai Vitéz Mihály
  Zrinyi Miklós
  Kölcsey Ferenc
  Madách Imre
  Ady Endre
  Radnóti Miklós
  Szabó Lőrinc
  Déri Tibor
  Örkény István
     
    Folyt. köv.
     
  Vissza
  Főoldal

 

Kölcsey Ferenc (1791-1838)Kölcsey Ferenc (1791-1838)

ÉLETE:

  1790-született Sződemeteren. Apja nemesi származású földesúr volt. Gyönge testalkatú, visszahúzódó, zárkózott természetű gyerek volt. Hamar árva lett. Ez a magány állandósult egész életében. 1796-ban kezdte meg tanulmányait a debreceni kollégiumban. Emberkerülő volt s a könyvek világába menekült. Vonzotta az antik világ. Kazinczynak 1808-ban küldte el első levelét. Innentől szoros barátságban álltak. Debrecenben fejezte be jogi tanulmányait, majd Pestre utazott joggyakorlatra, de itt vizsgát nem tett, hanem bekapcsolódott a Pesten szerveződő irodalmi életbe. 1815-ben Csekén telepedett le, de a vidéki magány és a földesúri tudatlanság letargiába sodorta: művelt emberek közé vágyódott. Ezzel a sötét hangulattal hozható is összefüggésbe hozható Kazinczytól való elfordulása. Ő szerkesztette az első magyar esztétikai folyóiratot az Élet és Literatúrát. 1825 óta felpezsdült politikai közélet őt is magával ragadta. 1832-ben Szatmár megye főjegyzőjévé, majd országgyűlési követté választották. '32-től elkezdte írni az Országgyűlési naplót, s a liberális ellenzék egyik nagyhatású vezetője lett. Sürgette a jobbágyfelszabadítást, de mihelyt látta, hogy a Szatmári közgyűlés ellene fordul lemond képviselői megbízatásáról és visszavonul. 1838-ban halt meg meghülésben.

KÖLCSEY ÉS KAZINCZY:

Kazinczy példájára elsajátította a klasszicista esztétikát. Lelkes híve lett a nyelvújításnak. A Felelet a Mondatra (kulturálatlanság ellen írta) című gúnyirat sok ellenséget szerzett Kölcseynek. A legfőbb ellenérzést a Csokonai- és Berzsenyi-bírálat váltotta ki (1817). Ebben az esztendőben lett vége K. és K. szoros szövetségének, mível Kölcsey irodalmi nézeteiben fordulat volt: a panaszos érzelmes líraiságról most érdeklődése a magyar népdal felé fordult.1826-ban a Nemzeti hagyományokkal végképp szakított a klasszicista eszményével és a romantika oldalára állt.


Kölcsey Ferenc (1791-1838)VANITATUM VANITAS
(1823)

A vers latin címének jelentése: hiúságok hiúsága. Egyetlen témát variál benne: az élet hiábavaló. A költő nem a maga nevében szólal meg, hanem a bibliai Salamon király álarca mögé bújik, s így méri fel a lét, a természet, a történelem és a kultúra területét. Az első strófa már elővezeti a tanulságot: minden hiábavaló! A földi léttel kapcsolatos versszakokban (2,7,8) a költő megállapítja, hogy az élet semmi több, mint értelmetlen és cél nélküli körforgás.
A következő egység a művészet személyiségeit alacsonyítja le a nevetségesség szintjére. A legutolsó sor visszakapcsol a vers indításához magába sűrítve a versszakok keserű élményét.

HIMNUS A MAGYAR NÉP ZIVATAROS SZÁZADAIBÓL:

A vanitatum vanitas keserűsége hatja át ezt a verset is, mely 1823. január 22. jelent meg. Kölcsey a verset visszahelyezi a múltba, a török hódoltság korába, s beleéli magát egy akkori költő helyzetébe. A költemény legelején és az utolsó strófában megszólított Isten a történelem irányítója, az események irányítója. A vers az ún. jeremiádok történelemlátomása ( részletező bűnlajstrommal is alátámasztják a büntetés jogosultságát, majd elsiratják a magyarság pusztulását).

A Himnusz Istene nemcsak szuverén ura a világnak, hanem kérlelhető, befolyásolható is az emberi erőtől (könyörgés az áldásért, védelemért). Kölcsey verse követi a jeremiádok szerkezetét: a 2. és a 3. versszakban Isten ajándékait sorolja fel: szép hazát, a föld gazdaságát, a győztes háborúkat, stb. Ezekben a vsz-ban Isten a cselekvő alany.

A köv. három szakasz (4-6) a balsoros évszázadainak ijesztő romantikus képeit halmozza egymásra. A jeremiádok bűnlajstroma helyén csak egy fájdalmas sóhaj van: megérdemelt a bűntetés. A bűnök következményei között említi a belső viszályt. A vers érzelmi-hangulati tetőpontja az

5-6. vsz: az indulatok hevessége itt a legnagyobb. A 7. vsz. szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a sivárságba, a reménytelenségbe. Az országos pusztulás láttán az utolsó szakaszban a költő Isten szánalmáért rimánkodik és belátja, hogy csak az Isteni kegyelem és szánakozás változtathat a nép és az ország sorsán. A verset Erkel Ferenc zenésítette meg 1844- ben a Nemzeti Színház pályázatára.


HUSZT:

Széchenyi Hitel c. közgazdaságtudományi műve sok költő szemléletét megváltoztatt. A Huszt c. versben is Kölcsey világnézeti átalakulása érzékelhető. 1831-ben írta. A vers romantikusra színezett elbeszélés és valóságos drámai jelenet. A romvár, az éjszakai csend, a hold, a sírokat nyitó éjféli óra mind a romantika kelléktárából valók. A vers tanítása: Hass, alkoss, gyarapíts:
s a haza fényre derűl!

ZRÍNYI MÁSODIK ÉNEKE:

Utolsó nagy költeménye és a legpesszimistább műve is. Ez is lírai dialógus: Zrínyi és a Sors vitája a költő ellentmondások között hányódó érzelmeit vetíti ki. A Himnusz esdeklő hangján fordul a Sorshoz, de itt mégsem az Isten a megszólított, hanem a Végzet. Ennek döntései
fellebbezhetetlenek, de a könyörgésben mégis ott a remény. A végveszélyt nem konkretizálják, de mégis az a benyomásunk, hogy valami külső veszély fenyeget.
A második szakasz a Sors válasza megerősíti a külső veszély képzetét. A harmadik versszak a szánalomkérés indoklásában külsőnek érzékeltetett veszély váratlanul az ellenkezőjére fordul: kiderül, hogy a haza fiai azért képtelenek a haza védelmére, mert épp ők a haza ellenségei. A negyedik versszak elsöpör mindenféle reménykedést: a bűnökért bűnhődni kell. A Sors végső döntése könyörtelen: a hazának meg kell halnia. A vers befejezése rekviemmé válik.


PARAINESIS:

Lefordítva buzdítást jelent. A könyv legfőbb tanítása, hogy az ember a közösségé, nem önmagáé. Csak akkor lehet boldog, ha önzetlenül másoknak szenteli életét. Arra figyelmezteti az ifjúságot, hogy ne veszítse el szilárd meggyőződését az erényben.
A parainesis ezt az erkölcsi ideált fejti ki. A fiatalságot a közösség szolgálatára kívánja
felkészíteni, buzdítja őket olvasásra, hiszen ezek a műveltség forrásai.
Az egyéni fejlődés csúcsa a könyvek írása.

 


A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése

Mind Kölcsey Himnusza, mind Vörösmarty Szózata nemzeti jelképpé vált a magyarság számára. Már első olvasásra is feltűnnek a közös vonások, és a nagyon hasonló szerkezet, viszont más a két mű háttere.

Kölcsey ekkor még nem lát olyan társadalmi erőket, amelyek segíthetnének hazáján. A költőnek ekkor még csak könnyei vannak, csak könyörögni, csak imádkozni tud, de tenni, cselekedni még nem. A himnusz megírása után 8 évvel már így hangzik a honfitársakhoz intézett parancsa: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”.

Vörösmarty idejében a reformországgyűlések hangulatában ég az ország. Hűségre akarja nevelni a nemzet vezetőit, az egész népet.

A Himnusz címe már magában rejti a költemény műfaját is, melyet az első két versszak is igazol, ezzel szemben Vörösmarty költeménye egy óda. Kölcsey a Himnuszt egy alcímmel is ellátta – A magyar nép zivataros századaiból – a cenzúra miatt.

Mindkét költemény keretes szerkezetű, melyet az első nyolc és az utolsó nyolc sor alkot. A Himnusz keretében a kiszolgáltatottság, a könyörgés jelenik meg, istent szólítja meg, ezzel ellentétben a Szózat keretében a mozgósítás van jelen, mely a néphez szól. A Himnusz első versszaka egy nagyon erős felszólítással kezdődik. A költő áldást kér istentől a magyarság további harcaihoz, jólétéhez. Az utolsó versszak ellentéte ennek, a vers végkövetkeztetése. Gyenge, könyörgésszerű, már lemond a harcról, és békéért könyörög. Ezt a szórend felcserélésével érzékelteti:

„Isten, áldd meg a magyart”
és
„Szánd meg isten a magyart”

A Szózat szintén felszólít, de itt a magyarság a célpont, és még utalni sem utal istenre. Ezután mindkét költeményben rövid magyarázat következik.

A bővebb magyarázatot a keretek közötti részben találjuk. A Himnuszban a második és a harmadik versszak a dicső múltra utal, és pontos példákat hoz, mint például a honfoglalás, az árpádkor és Hunyadi Mátyás fekete serege. Ezeket jutalomnak tekinti. A negyedik versszak még mindig a múltra utal, de itt már nem olyan felhőtlen, mint előtte: a bűnöket és az ebből következő büntetéseket taglalja (tatárjárás, török hódoltság és a belső viszályok). A hatodik versszakban a jelenbe érkezik, és a büntetések eredményét, a pusztulást írja le: vérözön, lángtenger, kőhalom, halálhörgés, siralom, kínzó rabság. Nem marad más, mint az esdeklés, melyet meg is tesz a keretben. A jövő nem szerepel a versben, ezt a kérdést istenre hagyja: vagy megszán, vagy vissza kell térnünk az erényhez.

A Szózat szintén a dicső múlttal kezd. A harmadik versszak általánosít, egy konkrét esetet sem említ meg. A negyedik versszakban már szerepel két név: Árpád és Hunyadi. Ezután a szabadságharcokat említi meg, melyben „elhulltanak legjobbjaink a hosszu harc alatt”. A vers a hatodik versszakkal lép át a jelenbe és felvázolja a jelenlegi helyzetet:

„Megfogyva bár, de törve nem…”

Ezzel két egymással ellentétes állapotot írt egy sorba, melyek egyben megmagyarázzák a következő versszakban feltett kérdésének okát:

„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az utolsó két jelen idejű versszakban mind az élet (ész, erő, szent akarat), mind a halál mellett (megfogyva, átoksúly) érvel. A tíztől a tizenkettedik versszakig a két lehetőséget fejti ki, immár jövő időben.
 


Himnusz és Szózat

I. Keletkezés:

 
mindkét költemény a reformkorban keletkezett , abban az eszmei , tör-ténelmi korszakban , amikor a sokéves Habsburg uralom alatt lévő Magyarország végre ébre-dezni kezdett. Nagy művészeinknél , költőinknél , íróinknál előtérbe került a nemzeti öntudat , s olykor –olykor a korábbi dicső történelmi események felidézésével , megjelenítésével igyekeznek fel-rázni verseikkel a nemzetet. Remek példa erre két nemzeti énekünk : a Himnusz és a Szózat.

II. A Himnusz 1823-ban keletkezett. Ebben az időben az emberi jogokat semmibe nem vették. A cenzúra keze mindenhova elért. Ennek hatására adta Kölcsey művének az alcímet:

„A magyar nép zivataros századaiból.”

A Szózat 1836-ban íródott. Szintén válságos időszakban keletkezett :az akkori kormány erő-szakkal próbálta letörni a reform mozgat , perbe fogta az erdélyi ellenzék vezérét , Wesselé-nyit, s 1836-ban feloszlatva az országgyűlést letartóztatta a szintén nemzeti érdekekért küzdő Kossuthot.

Úgy látszik , hogy a reformmozgalmak a két vers keletkezése közötti tizenhárom év alatt to-vább erősödtek , s nem sikerült megtörni őket.

III. Mindkét vers a romantika szellemében készült. Ezt igazolja a jelentől elforduló költői magatartás, az érzelmeken alapuló logika. A dicső múlt leírása mellett a jelenről csak negatív értelemben esik szó. A két versben rengeteg költői kép és alakzat van.

IV. A Himnusz nyolc a Szózat tizennégy versszakból áll. Kölcsey művének keretvers-szakai az első és utolsó versszakok, Vörösmarty versének az első kettő és utolsó kettő vers-szak adja a keretet.

A Himnusz versszakainak első két sora felütéssel kezdődik ,a Szózatnál szintén felütéssel kezdődnek a keretversszakok.

V. A versszakok tartalma

A Himnusz az első versszakában Istent rögtön erélyesen felszóltja, s áldást kér a népre. A szenvedések jogán kéri Istent a jobb jövő reményében.

„ Balsors akit régen tép,…
…Megbűnhődte…”

A Szózat első két versszakában szintén invokációt találunk, de ez már nem az Úrhoz, hanem a szenvedő néphez szól. A felszólítással közli a néppel a haza szerepét: életük színtere, a kezdet és a vég. ( „Bölcsőd az, s majdan sírod is”)

Bármit is tartogat a végzet, a hazához való tartozást vállalni kell.

A Himnusz második versszaka a dicső múltról szól:
a honfoglalásról földrajzi konkrétumok-kal (Duna, Tisza, Kárpátok). Megjelennek az ősök: Bendegúz, Árpád.
A harmadik vsz. idilli-kus állapotról tudósít:
a természet kincsei (kalász, szőlő) és a sikeres harcok (török, Bécs) minden magyarnak örömére szolgáltak. A negyedik versszakban azonban a bűnök miatt el-szenvedett büntetések kerülnek előtérbe. A mongol szó a tatár támadásokat jelenti, a török rabiga a száznegyvenöt éves rabságot jelenti.

A Szózat harmadiktól ötödik versszakáig olvashatunk a múltról. A harmadik versszakban a magyarság fennmaradásáért folytatott küzdelmeit idézi fel Vörösmarty. Rendkívül nagy jelen-tősége van ennek a földnek. A negyedik versszak a honfoglaló Árpád és honvédő Hunyadi harcait vetíti elénk. Az ötödik vsz. szenvedélyes felkiáltással indul, s a sok dicső vitéz pusztu-lásáról szól. A Himnuszhoz hasonlóan itt sem esik szó a Rákóczi-szabadságharcról.

A Himnuszban az ötödik és hatodik vsz. a szenvedések leírása (vesztes csaták, üldöztetések). Az ember nem találja honját a hazában. A hetedik vsz. a jelen bemutatása. A bűnök büntetése a rabság és nyomorúság. Minden érték eltűnőben van. Szenvedélyes kiáltás hallatszik a re-ménytelenségről:

„S ah, szabadság nem virúl /A holtak véréből,”

A Szózatban a jelen leírása a hatodiktól a kilencedik versszakig tart. Szintén kiáltás utal az elszomorító helyzetre:

„S népek hazája, nagy világ!
..Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az ész és szent akarat vérontás megakadályozására képtelen. A népet érvekkel kell bíztatni az életben maradásra, fellépésre. A tizedik versszakba ugyan bizakodó a jövőt illetően,de a kö-vetkező vsz. a másik alternatívát is tartalmazza:

„Vagy jőni fog…
A nagyszerű halál”

A tizenkettedik versszakban pedig a teremtés-pusztulás ellentétébe ötvözi a gyászt.

A Himnusz utolsó versszakára a felszólítás kéréssé, könyörgéssé változik, s a hazát méltóvá teszi Isten kegyelmére. A Szózatban azonban az utolsó két keretversszak határozott, erőteljes felszólítást tartalmaz

VI. A Himnusz nemzeti imádság, Istenhez írott magasztos ódai költemény. A Szózat kö-zösséghez intézett vers, a magyar nemzetet szólítja fel cselekvésre. A Himnuszt 1844-ben Erkel Ferenc, a Szózatot 1843-ban Egressy Béni zenésítette meg. A Szózat második nemzeti imádság lett.

VII. Alakzatok, költői képek:

Himnuszban: látomás: „Kínzó rabság könnye hull…”
túlzás: „Megbűnhődte már e nép…”
ellentét: „Vár állott, most kőhalom…”
megszemélyesítés: „Balsors akit régen tép…”

Szózatban: látomás: „Vagy jőni fog…”
ellentét:” Kér éltet vagy halált…”
megszemélyesítés: „ szenvedés…Kér…”


VIII. Formai jellemzők:

Himnusz

8 vsz.
8 sor/vsz.
alliteráció: „Bécsnek büszke…”
rímképlet: ababcdcd…
verselés: szimultán (hangsúlyos: kétütemű hatos, időmértékes: trochaikus ritmusú)

Szózat

14 vsz.
4 sor/vsz.
rímképlete: xaxa… (félrím) verselése: időmértékes ( jambikus ritmusú)