XXII. tétel

     Nyugat-Európa politikai viszonyainak alakulása a korai középkorban

A feudalizmus Európában kb. 500 évig tartott. A legjellegzetesebb  formát  a
germán frankok  által  megszállt  Galliában  öltötte.  A  Meroving  uralkodó
családból származó Klodvig uralkodása alatt a frankok  kiűzték  Galliából  a
nyugati gótokat,  és  a  germán  törzsekkel  elismertették  fennhatóságukat,
felvették a kereszténységet, ezért Róma is támogatta őket.
Klodvig után a Karoling dinasztiából származó Martell Károly erősítette  meg
a királyi hatalmat. Adó fizetésére kényszerítette a  germán  törzseket.  732
Politicsnál   megállította   a   Párizs   felé   tartó   arab    hadsereget.
Hadseregreformot vezetett be. A hadsereg főegysége a nehézpáncélos  lovasság
volt, amelynek a felszerelése rendkívül sokba került ezért Martell Károly  a
királyi és egyházi birtokokból katonai szolgálathoz kötött földeket jutat  a
szabadok részére. Itt is kialakul a hűbéresség, a hűbéri  lánc.  Károly  fia
Kis Pippin 751-ben királlyá koronáztatja magát a pápa  segítségével,  így  a
frank királyság és a római pápaság közt szoros kapcsolat jön létre.
Pippin  fia  Nagy  Károly  (768-814),  kiváló  hadvezér  a  frank  birodalom
megalapítója. 800-ban császárrá koronázzák.
Az államigazgatás központja a királyi palota.
Legfőbb tisztségek: a palotagróf -  tisztsége:  a  király  helyettese  és  a
legfőbb  bíró,  főkancellár  -  tisztsége:  kamarás  a  kincstár   vezetője,
főmarsall - tisztsége: királyi lovasság parancsnoka.
Károly a  birodalmat  tartományokra  osztotta,  amelyek  élen  a  grófok  és
algrófok álltak. A birodalomban elterjed  a  háromnyomásos  gazdálkodás,  és
önellátó gazdálkodást folytatnak.
Károly  halála  után  a  birodalom  felbomlik,  unokái  843-ban  a   Verduni
szerződésben három részre osztják, Lothár kapja Itáliát és a Rajnától  délre
terjedő területeket, Kopasz Károly  Franciaországot, Németh  Lajos  a  német
területeket.