XXI. tétel

         A feudális gazdaság és társadalom kialakulása és jellemzése

A feudalizmus  a  középkor  jellegzetes  társadalmi  rendszere,  amelyben  a
hatalom alapja a föld (feudum).
Az európai a hanyatló római rabszolgatartó és a felbomlás előtt álló  germán
ősközösségi társadalom egyesüléséből jött létre.
A Nyugatrómai birodalom  bukása  után  a  germán  törzsi  király  lett  Róma
uralkodója, aki új központi államszervezetet alakított ki.  Ennek  magját  a
fegyveres kíséret és a  volt  római  előkelők  alkották.  A  germán  hódítok
kisajátították a földterület 1/3 vagy 2/3 részét. Az  előkelők  colonusokkal
vagy rabszolgákkal műveltették meg a földet, a nemzetségek  egyszerű  tagjai
maguk   művelték   osztó   földközösségben    (a    szántóföldeket    évente
újraosztották).  Az   erdőt,   a   legelőt,   a   halászó   vizeket   és   a
vadászterületeket közösen használták.
A germán nemzetségi szabadság alapja és  feltétele  az  évenkénti  személyes
hadbavonulás. Aki nem bírta a katonáskodást, vagy nincs akivel  távollétében
megművelné a földjét, az kénytelen lemondani szabadságáról. Saját  magát  és
birtokát felajánlja egy gazdag patrónusnak,  aki  megszabadítja  őt  a  hadi
kötelezettségtől, de cserébe terményszolgáltatást követel. Az így  kialakuló
társadalmi rend a feudális vagy más szóval a hűbéri társadalom.
A társadalom két rétege a földesurak és a jobbágyok.
Földesurak: király, fegyveres kíséret, volt római előkelők, germán törzs  és
nemzetségfők (akik felvették a kereszténységet), később a főpapok.
Jobbágyok: felszabadított rabszolgák, lesüllyedt szabadok.
A föld a földesúr tulajdona. Csak kis részt tart saját  kezelésben  -  ez  a
majorság -, a fennmaradó földterületet a jobbágyok  használják,  akik  ezért
terményjáradékkal, robottal, ajándékkal, - később - pénzadóval  tartoztak  a
földesúrnak.
Kialakul a hűbérlánc. A  király  katonai  szolgálatért  és  hűségért  földet
adományoz kísérete tagjainak.  Az  adományozott  is  adhat  földet  a  saját
vazallusának. A hűbériség kétoldalú kötelezettség, amely a hűbéres  részéről
katonai szolgálatot és hűséget követel, a hűbérúr részéről pedig  pártfogást
és védelmet. A legfőbb hűbérúr a király.
A feudális gazdálkodás jellemzői: a mezőgazdaságban  elterjed  a  nehéz  eke
használata, amely megforgatja  a  földet.  A  lófogatolásnál  alkalmazzák  a
szügyhámot, a kengyelt és a patkolást. A kétnyomásos  gazdálkodás  felváltja
a háromnyomásos.
Ipar:  kezdetleges,  természeti  vagy  más  szóval   önellátó   gazdálkodást
folytattak. Ez azt jelenti, hogy mindent a jobbágy állít elő, amire a  saját
és a földesúr családjának szüksége van.