XIV. tétel

    Gazdasági - társadalmi változások a nagy hódítások után Rómában, ezek
                 hatása a köztársaság politikai viszonyaira

A földközi-tengeri medence meghódítása  után  Róma  világbirodalommá  válik.
Területe tízszeresére nőtt. Átalakult az egész gazdaság és a társadalom.
Az átalakulás okai:
Hatalmas zsákmány: a meghódított területről főleg nemesfémek, nyersanyagok
és késztermékek kerülnek nagy mennyiségben Rómába.
Rabszolgák számának a növekedése: a római hadijog a legyőzött népeket
rabszolgává tette. A rabszolgák állami vagy magántulajdonban voltak.
       Állami tulajdonú rabszolgák: bányákban, közmunkáknál, vízvezetékek
és utak építésénél foglalkoztatták őket, továbbá hivatal- és
templomszolgák, tűzoltók, börtönfelügyelők és a hóhérok is voltak.
                        Magántulajdonú rabszolgák: kézműves munkát,
földművelést, háztartási munkát végeztek, továbbá voltak még írnokok,
titkárok, orvosok, tanítók.               Ezen kívül magán- és állami
tulajdonban voltak még a gladiátorok, ezek harcra kiképzett harcos
rabszolgák voltak.
Két uralkodó réteg ellentéte; a szenátus kezében a politikai hatalom volt,
a gazdasági hatalom a kereskedők és a pénzarisztokrácia kezében volt. A
pénzarisztokrácia volt a lovagok rendje. Kereskedelmi, bérleti és uzsora
ügyletekkel foglalkoztak, és óriási haszonra tettek szert. A gazdasági
hatalom mellé meg akarják szerezni a politikai hatalmat is.
A régi római életideál hanyatlása. Cató szerint a római polgárt az ősi
szokás, hagyomány, a tisztelet és az erkölcs irányítja. Legfőbb erényeik a
férfierő, a méltányos magatartás és a hűség. Mindez már a múlté.

Mezőgazdaság: a nagybirtokok fejlődése az i. e. II. században két úton
haladt: az egyik volt a tönkrement közép- és kisparaszti birtokok
felvásárlása, a másik pedig az állami föld, az úgynevezett közföldek
elfoglalása. A szenátori rend tagjai elfoglalták Közép-Itália és Campania
értékes területeit is. Ott mezőgazdasággal és legelőgazdálkodással
foglalkoztak, úgynevezett latifundiumokat hoztak létre.

Ipar: a kézműiparban kialakulnak az egyszerű árutermelés feltételei.
Rómában és Campaniaban szakosodik az ipar. Ipartestületek, úgynevezett
kollégiumok jönnek létre. Az ipar a helyi szükségleteket elégíti ki.