XI. tétel

A klasszikus kor görög műveltsége

Vallás: a görögök istenvilágának emberi jellege van. Az isteneket emberi
alakban képzelték el, és emberi tulajdonságokkal, hibákkal és erényekkel
ruházták fel. Az Olümposz hegyén laktak és arisztokratikus társadalmat
alkottak. Hatalmasok voltak, de nem mindenhatók. Főistenük Zeusz, felesége
Héra, a hadak istene Árész, a tudományok és a bölcsesség istennője Pallasz
Athéné.
Az istenekről szóló színes történetek a mítoszok, ezek gyűjteménye a
mitológia.
Olimpiai játékok: i.e. 776-tól rendezik. Ezek a játékok nem csak a fizikai
erő megnyilvánulása, hanem a torna művészete is. A görögök felfogása
szerint a műveltséghez mind a test mind a szellem fejlettsége
hozzátartozott.
Filozófia (bölcsesség szeretete):
Ion filozófia: a világot egységesnek tartják - materialisták (az anyag és a
szellem közül az anyag elsődlegességét vallják). Őselemei a világnak: a
tűz, a víz, a levegő és a végtelen.
 Hérokleitosz - a dialektika előfutára. Tanításai az ellentétek egységéről
és a harcáról szóltak.
Démokritosz - az atomelmélet megalkotója. Tanításai szerint a világ
atomokból épül fel, amelyek egymáshoz ütődnek, mozognak, ezáltal jönnek
létre vagy szűnnek meg a világ jelenségei.
Szofista filozófia: természeti és társadalmi törvényeket különbőztet meg.
        Szókratész - erkölcstannal foglalkozik, általános érvényű erkölcsi
alapelveket fogalmaz meg.
    Platón - ideatannal foglalkozik. Idealizmusának a lényege: minden
létező dolognak az égen túli területen van a maga tökéletes formája (
mindaz ami a földön van csak a tökéletesnek egy tökéletlen változata.
                        Arisztotelész - Platón tanítványa volt, de elítéli
az idealizmust és a tapasztalható valóságot a szubsztanciát helyezi
előtérbe. A jelenségek lényegét magukban a jelenségekben keresi.
Hellenisztikus-sztoikus filozófia: az egyéni élet problémaival
foglalkoztak.            Zénón - két alapelve "légy hű magadhoz", és a
szenvedélymentesség.                Epikurosz - ő a boldogságban keresi az
emberi élet üdvét.
Tudományok:
      Mértan, geometria:
Püthagorasz alapelve: a dolgok természete, lényege a szám. Bizonyítja az
irracionális számok létezését.
Eukleidész: a geometria alapkérdéseivel foglalkozott.
Arkhimédész (Nagy Sándor nevelője, tanítója): összeköti a matematikát és a
fizikát, fölfedezte a fajsúly törvényét.
      Orvostudomány:
Hippokratész rájön, hogy a betegségek természetes okokra vezethetők vissza.
Ismeri az agy működését és szerepét, valamint az idegműködést.
      Történetírás:
Hérodotosz: a történetírás atyja. Fő műve a Görög - Perzsa háborúk
története.
Művészetek:
Építészet: az oszlopos építkezés a jellemző. Dór oszlop - zömök, talapzat
nélküli, dísztelen, ión oszlopok - magas, karcsú, felül csigavonalakban
lehajlik, korinthoszi oszlopok - díszes oszlopfő, ünnepélyes jellegű.
Szobrászat: az emberi test részletes ábrázolására törekedtek.
Pheidiász (a görögök legnagyobb szobrásza) - Pallasz Athéné és a Zeuszról
készített szobrok, ezek 10 -12 méteres szobrok, aranyból, márványból,
elefántcsontból készültek.
Mürón (másik híres görög szobrász) - a diszkoszvető.
Festészet: II. Fülöp sírkamrájában találtak mitológiai és vadászjeleneteket
ábrázoló freskókat.
Mozaikfestészet - Sándor mozaik, 24m2 alapterületű volt. Nagy Sándor és a
Perzsák csatáját ábrázolta.
Vázafestészet: i.e. 500-ig úgynevezett "fekete alakos" volt. Itt vörös
alapon fekete minták voltak, i.e. 500-tól úgynevezett "vörös alakos"
           festészet, itt fekete alapon vörös színű minták voltak.