V. tétel

                        A spártai állam és társadalom

Spárta katonaállam, amely megőrzi a dór törzsszervezet szigorú katonai
rendjét. Mivel nincs kikötője, nem tud bekapcsolódni sem a kereskedelembe,
sem a gyarmatosításba, ezért kifosztja a meghódított lakosságot.
Társadalma: a felső réteg a Spártaiak, ők az egykori dórok leszármazottai,
államügyekkel és katonáskodással foglalkoztak. Megélhetésük alapja a
klérosz, az egyenlő, oszthatatlan és elidegeníthetetlen földbirtok. A
kléroszt állami rabszolgák művelik.
A középréteget a kívülállók alkotják. Ők a leigázott akhájok, jogilag
szabadok, és van némi földjük. Földművelésből, iparból és kereskedésből
élnek. Adót fizetnek a spártaiaknak, és katonai szolgálatra kötelezettek.
Az alsó réteget a helóták alkotják. Ők a leigázott szomszéd népek
hadifoglyaiból lett rabszolgák. Ők művelik a spártaiak birtokait, és
katonai segédszolgálatra is kötelezettek voltak.
Állama: az állam élén állt az öregek tanácsa, amelyhez hozzátartozott a két
király.
Az öregek tanácsának 30 tagja volt, akik a legtekintélyesebb nemzetségfők
közül kerültek ki. Ők döntenek háború és béke kérdéseiben, valamint az
államszerződésekben. Határozataikat népgyűlés elé terjesztetik, amelynek
tagja lehet minden 30. évét betöltött spártai férfi.
Az állami élet közvetlen irányítása az évente választott 5 felügyelő
kezében volt.

Spárta az i.e. VI. században a Peloponnészosz-félsziget vezető állama lett,
     és a félsziget államait a peloponnészoszi szövetségbe tömörítette.