III. tétel IV. Béla politikája a tatárjárás előtt. A tatárjárás és következményei. A) A huszita mozgalom. B) Mit tud a banderiális hadseregről? A) IV. Béla (1235 - 1270) megpróbálja visszaállítani a király tekintélyét, megfékezni a nagybirtokosokat és visszaszerezni a királyi nagybirtokokat, ezért bizottságokat hoz létre az eladományozott birtokok felülvizsgálatára, megtiltja a birtokosoknak, hogy jelenlétében leüljenek, és befogadja az országba a tatárok elől menekülő kunokat. Ezek az intézkedések szembefordítják a nagybirtokosokkal, így amikor Julianus barát meghozza a tatár támadás hírét, a főurak nem segítenek. A kunokat okolják a tatárok betöréséért, és ezért királyukat, Kötenyt megölik. Ezért a kunok rombolva, pusztítva kivonulnak az országból. A Batu kán által vezetett tatárok 1241-ben foglalják el Erdélyt, majd Muhinál döntő vereséget mérnek a magyarokra. A Dunántúl keletre eső része mongol-tatár uralom alá kerül, itt kb. 60-80%-os volt a pusztítás mértéke. A dunántúli megerősített kővárak ellenálltak, így itt 20% alatti a károk mértéke. IV. Béla Trau várába menekült. 1242 márciusában a tatárok váratlanul visszavonultak. Feltételezett okok: Dzsingisz kán halála tatár harci taktika IV. Béla hazatér, és hozzálát az ország újjáépítéséhez. Ő a második honalapító. Intézkedései: betelepíti az elnéptelenedett országrészeket: az Alföldre kunokat a felvidékre, és a nyugati határvidékre német telepeseket Erdélybe románokat erdőirtásokkal teszi alkalmassá a földet a művelésre felhagy a birtokok visszavételével, ő maga adományoz földeket, amelynek feltétele a kővárak építése és páncélos sereg kiállítása szövetséget köt a halicsi fejedelemmel megerősíti a szerviensek jogait (ettől kezdve a szervienseket nemeseknek, a nagybirtokosokat bárónak nevezik). támogatja a városokat, különböző jogokat ad nekik a jobbágyságnak biztosítja a szabad költözés jogát Intézkedései következtében megnő a bárók hatalma és kialakul a familiaritás. Egyes köznemesek, hogy ne veszítsék el vagyonukat, valamelyik báró szolgálatába állnak, pl. harcolnak a hadseregben és részt vesznek a birtok irányításában. Tágabb értelemben ők alkotják a bárók családját. A XIV. - XV. század fordulóján Csehországban elmélyültek a társadalmi ellentétek. Az ország erősen kötődött a németekhez, és ezt sokan ellenezték. Az egyház egyre nagyobb hatalomra és vagyonra tett szert, és ezzel a jelenséggel közösen fordultak szembe. A mozgalom élére Husz János prágai egyetemi tanár állt. Harcolt a cseh anyanyelv és kultúra elterjedéséért, és követelte, hogy az egyház térjen vissza az evangéliumi szegénységhez. Husz Jánost a konstanzi zsinat eretneknek (eretnek = az egyház tanaival szembeforduló) nyilvánította, és máglyán megégette. Halála után, 1419-ben hívei Prágában felkelést robbantottak ki. Két csoportra szakadtak: Kelyhesek: csak az egyházi kiváltságokat akarták eltörölni Táboriták: az egyházi kiváltságok eltörlése mellett társadalmi egyenlőséget követelnek, és a kormányzást a nép kezébe akarják adni. Jan ®iľka a vezetőjük, központjuk a Tabor hegy. Zsigmond király teljesíti a kelyhesek követelését, így ők is szembefordulnak a táboritákkal. 1434-ben a Lipanynál a táboriták vereséget szenvedtek. A mozgalom elbukott, de eredményeként erősödött a cseh nyelv és visszaszorult a német befolyás. Károly Róbert (1308 - 42) az új nagybirtokos rétegre támaszkodva egy új típusú hadsereget hoz létre. A földesurak bandériumokat állítanak ki (zászló alá gyűlt sereg). A nagybirtokosoknak a király megengedte, hogy ezeket saját zászlójuk és címerük alatt vezessék. Azok a kisbirtokos nemesek, akik nem tudtak legalább 50 fős csapatot kiállítani, a vármegyei bandériumhoz tartoztak.