XIV. tétel A) Jellemezze a két világháború közötti Magyarország gazdasági, társadalmi viszonyait! Jelölje ki a '30-as évek főbb politikai tendenciáit! Az ország gazdasága a bethleni konszolidáció gazdasági intézkedéseinek hatására 1923-27 között stabilizálódott, s lassú növekedésnek indult. A trianoni határoknak megfelelő piac és az ország önellátását biztosító gazdaságszerkezet alakult ki. A pengő bevezetésével aranyalapú, s ezért értékálló pénzünk lett. Ugyanakkor persze a felvett népszövetségi kölcsön miatt középtávon az ország eladósodott, s terhet jelentett a jóvátétel fizetése is. Az összességében kedvező folyamatot szakította meg az 1929-33- as nagy gazdasági világválság. A továbbra is agrárjellegű országban a mezőgazdaság termelése 50-70 %-kal csökkent. Az ország fizetésképtelenné vált. Bethlen István 1931 augusztusában lemondott, de az időközi választásokon ismét győzött. Ezért mert javaslatot tenni a gazdasági szükségintézkedésekre (az országgyűlés helyett átmenetileg egy szűkebb bizottság hozza meg a szükséges törvényeket, rendeljenek el bankzárlatot). Az öt ért támadások miatt végül lemondott. A válság leküzdése így a Károlyi Gyula (1931. augusztus - 1932. október) tett kísérletet. Kormányát a rendcsinálás kormányának nevezték, mert erőszakkal verte le a fellobbanó tömegmozgalmakat. Takarékossági intézkedései (a közalkalmazottak számának és fizetésének csökkentése, a szolgálati autók használatának megszüntetése) némi eredményt hoztak. Mivel rendeleti úton akarta a további lépéseket megtenni, lemondásra kényszerítették. Gömbös Gyula (1932-36) gazdasági programja hozott végül eredményt. Külpolitikájának egyik célkitűzése a piacszerzés volt. Sikeréhez hozzájárult, hogy 1932-ben a naphatalmak elengedték a jóvátétel fizetési kötelezettségünket. 1933-barr Németország, majd 193-l-ben Olaszország lett piacunk. A gazdaság fellendülése külpolitikai elkötelezettséget jelentett, s ekkor váltunk gazdaságilag végképp függővé a fasiszta hatalmaktól. Gömbös (gúnyneve Gömbölini) Mussolini példáját követve a Nemzeti Munkaterv 95 pontjában a korporatív állam megteremtésére is kísérletet tett (a tőke tegyen szociális engedményeket; a termelésnek és a fogyasztásnak teremtsék meg az összhangját). Darányi Kálmán (1936 - 1938. március. l2) kormánya pedig meghirdette a "győri programot" (1938. 5 éves, 1 milliárdos fegyverkezési program), mely a hadseregfejlesztéssel és fegyverkezéssel összekötve az ipar növekedését volt hivatott megindítani. A magyar társadalom szerkezete a 30-as években alapvetően nem módosult. Mivel a háború után nem hajtottak végre jelentős birtokreformot, megmaradt a nagybirtok túlsúlya (s vele szemben a föld nélküli szegényparaszti tömegek). A kormányzó Egységes Párt a nemesi származású középrétegek politikai hatalmát konzerválta, így az ipari munkásság és a parasztság felemelkedésére nem született átfogó program. Mi voltunk a 3 millió koldus országa. A gazdasági válság hatására a középréteghez tartozók száma csökkent, s a létminimum környékén élők száma duzzadt fel. Politikai értelemben a húszas éveket konzervatívnak lehet nevezni. Ezt elsősorban azzal érte el a bethleni konszolidáció, hogy a szélsőséges politikai mozgalmakat kiszorította a politikából (a kommunista pártot 1920- ban betiltották, a szociáldemokrata pártot az 1921-es Betthlen-Peyer paktum korlátozta; a szélsőjobbos csoportok működését állandóan ellenőrizték). A gazdasági válság hatására a kialakult helyzet felborult: a szocdem vidéken is szervezkedni kezdett, tüntetésein a kommunista párt hatása érződött (1930. máj. l. és szept. l.); 1930 októberében ellenzéki pártként megalakult Tildy Zoltán vezetésével a Független Kisgazdapárt. Mindezek hatására a kormánypárt elveszítette addigi 2/3-os súlyát. A kormánypárt megerősítését Gömbös Gyula kísérelte meg. Nemzeti Egység Pártja néven újjászervezte úgy, hogy felvett tagjai körébe szélsőjobbos csoportokat; a kisgazda Eckhardt Tibor segítségével kiszorította a pártból Bethlen konzervatív híveit, majd Eckhardtot is. E párt azonban teljesen elszigetelődött a társadalmon belül, nem kapta meg a vezető értelmiség támogatását. Az ő kormánya idején szervezte meg első jelentősebb pártját Szálasi Ferenc (1935. Nemzeti Akarat Pártja). Ettől kezdve mindig van működő, fasisztának nevezhető pártja Magyarországnak. Darányi Kálmán annyit tudott elérni, hogy a kormánypárt szélsőségeseit kiszorította a pártból. Ugyanakkor azonban megegyezett a szélsőjobb parlamentbe jutásáról Hubay Kálmánnal (Szálasinál valamivel szalonképesebbnek tartott politikus). A törvények egyértelműen tükrözik a szorosabbra fűzött német-magyar kapcsolatot. 1938-ban (máj. 28.) Imrédy Béláék (1938. márc. l4. - 1939. febr. l5.) elfogadták az I. zsidótörvényt (a zsidók számának maximálása a közhivatalokban, egyetemeken és a szabad értelmiségi pályákon); Teleki Pál kormánya (1939. febr. 16 - 1941. ápr. 3.) csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz (1939. febr. 24.), majd kilépett a Népszövetségből (1939. ápr. 11.), s végül elfogadta a II. zsidótörvényt (1939. máj. 5. a zsidók kitiltása az igazgatótanácsokból, kisipari területekről, további értelmiségi pályákról). Mindezek alapján mondható, hogy az ország politikailag jobbra tolódott, megindult a fasizálódás útján. Mindvégig megmaradt azonban a többpártrendszer keretein belül