XIII. tétel A) Az ellenforradalom hatalomrajutása és a bethlemi konszolidáció A. 1919. augusztus l-én a Tanácsköztársaság kormánya lemondott a hatalomról. Az utána következő kormányok (Peidl Gyula, majd Friedrich István vezetésével) azonban nem rendelkeztek tömegtámogatottsággal, nem volt kellő erejük a rend helyreállítására. Végül a nagyhatalmak közvetítésével (Clark-misszió) megállapodás született: a Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereg támogatni fogja Huszár Károly kormányát, amelynek feladata a választások kiírása és a béketárgyalásokkal kapcsolatos munkák elvégzése. A választások után Simonyi-Semadam Sándor kormánya írta alá 1920. június 4-én az ország kétharmadának elvesztését jelentő trianoni békét. Bele is bukott. Az utána következő gr. Teleki Pál vezette kormány is csak egy évig volt hatalmon. Az államforma kérdését átmenetileg úgy rögzítették, hogy az ország ugyan királyság, de az uralkodó helyett (a nagyhatalmak tiltották, hogy Magyarország és Ausztria egy uralkodó alá tartozzanak) Horthy Miklós a kormányzó (a kormányzó jogai szűkebbek a királyénál, nem adományozhat földet, nem tehet senkit nemessé). Az ő neve fémjelzi a két világháború közti, illetve a második világháborús éveket. Ezért nevezik e korszakot Horthy-rendszernek. Önmagukat különben az előző időszakkal szemben ellenforradalomként határozták meg. Erősen konzervatív rendszer. Stabilizálódása már Teleki Pál idején megkezdődött (pl. az államvédelmi törvény alapján ő tiltotta be a kommunista pártot.), de az igazi konszolidáció Bethlen István érdeme. Bethlen István 1921-31 között volt az ország miniszterelnöke. Már önmagában az évszám is jelzi a rendszer stabilitását. A konszolidációt politikai, gazdasági értelemben is megvalósította. A politikai konszolidációt eredményező lépése: 1. 1921 decemberében megkötötte a szocdem párttal az ún. Bethlen-Peyer paktumot (Peyer Károly a szocdem vezetője, az egyetlen legálisan működő munkáspárt vezetője). Ennek alapján a kormány engedte a párt működését, cserébe viszont a párt lemondott a közalkalmazottak, a vidéki lakosok szervezéséről, gyűléseit előre bejelentette, s a II. Internacionáléban jó hírét keltette az országnak. 2. 1922. februárjában Bethlen és pártjának legtöbb vezetője felvételét kérte a legtöbb szavazóval rendelkező Kisgazda pártba. Így egyesült a Kisgazdapárt és a KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) Egységes Párt néven. E párt az egész korszakban kétharmados többségben lévő kormánypárt volt, megbuktatni nem lehetett. Az országban tehát több párt működött, ezeket a korábbiakhoz képest demokratikusan választották, de a politikai váltógazdaság a kormánypárt nyomasztó túlsúlya miatt nem működött. Ezzel viszont stabilizálódott az ország vezetése. A párt arculata megváltozott. A korábbi paraszti-demokratikus jellegből nemzeti konzervatív párttá vált, amely elsősorban a középrétegekre támaszkodott. 3. Az 1922-es választójogi törvény vidéken visszaállította a nyílt szavazás rendszerét, illetve szűkítette a választásra jogosultak körét. Kialakult a kormánypárti szavazógép. Ehhez kötődően átalakították a felsőházat is. Horthy kinevezési joga révén ez is konzervatívabbá vált. 4. Kialakult a hivatalos ideológia. Ezt jellemzi a kultúrfölény koncepciója (a térségben Magyarország a vezetésre hivatott, amit eddig a Szent Istváni állameszme képviselt, most Trianon után ugyanazt a területet kulturális irányítással kell összefognia). 1919-et a zsidók internacionalizmusaként értékelve ez a rendszer keresztény-nemzeti jellegét hangsúlyozta. Történelmi jogainkra hivatkozva törekedett a béke revíziójára (=irredentizmus). 5. Külpolitikájában legfontosabbnak a nemzetközi elszigeteltségből való kilépést tartotta. Ez elsősorban a körülöttünk formálódó Kisantant (6. tétel) áttörését jelentette. 1922-ben beléptünk a Népszövetségbe; 1927-ben magyar-olasz örök barátsági és együttműködési egyezményt írtunk alá; 1928- ban megkötöttük a magyar-lengyel szerződést. A revíziót békés úton, a nagyhatalmakat meggyőzve kívánta elérni. Gazdasági értelemben a konszolidáció szintén több lépésben valósult meg. 1. Megtörtént a gazdaság szerkezeti átalakítása a nemzeti igényeknek megfelelően (vissza kellett fejleszteni a malomipart, megteremteni a könnyűipart és nehézipart.) Megtörtént a mezőgazdaság gépesítése, elkezdték a vasút villamosítását. 2. A pénzügyi stabilizáció megfékezte az inflációt. 1923-ban népszövetségi kölcsönt vettünk föl (250 millió aranykoron), megalakította a Nemzeti Bankot (1924.), amely először az infláció felpörgetésével teljesen tönkretette a régi pénzt, majd 1927-ben bevezette a pengőt. 3. A munkanélküliség és a nyugellátások tervezhetőbbé tételét szolgálta a kőtelező betegbiztosítás (1927.), majd a kötelező öregségi, rokkantsági, árvasági biztosítás bevezetése. Az ellátás biztosítására megalakult az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI). A bethleni konszolidációnak a gazdasági világválság vetett véget. B.