XII. tétel A) Az őszirózsás forradalom és következményei Magyarországon (1918 - 19) A. 1918 októberében egy polgári demokratikus (5. tétel bevezetője), majd 1919. március 21-én szocialista forradalom zajlott le Magyarországon. Az Osztrák Magyar Monarchia felbomlása (3. tétel) során nálunk is Nemzeti Tanács alakult az ellenzéki pártokból (Károlyi-párt, Polgári Radikális Párt, Szocdem) Károlyi Mihály vezetésével. Október 26-án kiáltványban fogalmazták meg programjukat. Utcai tüntetések, majd a rendőrség és a katonaság Károlyiék mellé állásának hatására október 31-én Károlyit miniszterelnökké nevezték ki. A Nemzeti Tanács pártjaiból koalíciós kormányt alakított (őszirózsás forradalom). A megoldandó feladatok és megvalósításuk: 1. Az államforma kérdésében a tömeg köztársaságot akart, de volt királyunk (Károlyi legitimitása tőle eredt!). Károlyi ragaszkodott a törvényességhez, így a választások alapján összeülő nemzetgyűléssel óhajtotta e kérdést eldöntetni. November 12-én azonban Bécsben is forradalom zajlott le. November 13-án IV. Károly felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását, s így a magyarok november l6-án kikiáltották a köztársaságot. 2. A törvényhozó szerv a választások eredményeképp született volna meg, de törvényhozásra szükség volt. Így Károlyi megállapodott a forradalom során megalakult tanácsokkal (Nemzeti Tanács, Munkástanács, Katonatanács), hogy együtt végzik e feladatot a választásokig. (nova.) 3. A hadsereg szervezetlenül jött haza a frontról; Linder Béla hadügyminiszter szerencsétlen kijelentése miatt (Nem akarok katonát látni.) a sereg végképp demoralizálódott és felbomlott. Mindez akkor, amikor szinte minden oldalról katonai fenyegetésnek voltunk kitéve. A sereg újjászervezését Bartha Albertre bízták. 4. A külpolitikában Károlyi az angol orientáció híve volt, de a nagyhatalmak döntése alapján a térség francia érdekszféra lett. Ők a németek és szövetségeseik meggyengítését a velük szomszédos államok támogatásával akarták elérni. November 7-én a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon, majd utána még többször demarkációs vonalakat jelöltek ki számunkra. Ezek mögé kellett visszavonni csapatainkat. A szomszédos országok csapatai francia beleegyezéssel viszont a kiürített területeket azonnal megszállták, bevezették saját közigazgatásukat, törvényeiket, és megkezdték az ott élő magyarok üldözését. Vagyis szomszédaink a demarkációs vonalakat egyértelműen határként kezelték 1919. március 20-án egy újabb területet kellett volna így átadnunk a Vix-jegyzék alapján. Károlyi köztársasági elnöksége alatt működő kormány ennek felelősségét nem vállalta. Március 21-én a szocdem és a kommunista párt egyesüléséből alakult párt kikiáltotta a Tanácsköztársaságot, és azonnal visszautasította a jegyzéket (Károlyi 1919. január 11-én lett köztársasági elnök, az új miniszterelnök Berinkey Dénes volt). A TK szakítva a korábbi külpolitikával a szovjet-orosz orientációt képviselte. 5. A választások lebonyolítása az új rendszer legitimitását biztosította. 1919. április 13-án, tehát már a Tanácsköztársaság idején zajlott le. Előkészítése azért húzódott ilyen sokáig, mert minden párt csak fenntartásokkal; általában saját győzelme esetén kívánta elfogadni eredményeit. 6. A parasztág nyomorának enyhítésére azonnali földosztásra lett volna szükség. Ugyan megszületett a földtörvény, de mivel szinte mindegyik párt mást akart, egyrészt igen szüle körben sikerült (kevés volt a felosztandó föld), másrészt végrehajtását lassították (egyedül Károlyi osztotta fel kápolnai birtokát). Nem sikerült megfékezni az inflációt sem; a külföldről ide menekült magyarok pedig lakás, munka nélkül végképp megoldhatatlan feladat elé állította a kormányt. Károlyiék végül is elsősorban külpolitikai kérdésbe buktak bele. A hatalomra került Tanácsköztársaság kommunisták vezette proletárdiktatúra. Szovjetbarátságot, államosítást jelentett. Ez mind a magyar politikai szervezetek kormányellenességét növelte (Bethlen István Bécsben szervezte meg az Antibolsevista Comitét; Gömbös Gyula és Horthy Miklós Szegeden a Nemzeti Hadsereget; Károlyi Gyula a szegediekkel együtt Aradon, majd Szegeden egy ellenkormányt hozott létre). A szomszédok most már intervencióként, a bolsevizmus leveréseként minősítették mindazt, amit katonáik Magyarország ellen tettek. A párizsi békekonferencia nem ismerte el a magyar vezetést. A belső ellenállás, a teljes külpolitikai elszigetelődés hatására a sikeres északi hadjárat után Kun Béla lemondott hódításairól cserébe azért, hogy a magyar kormányt meghívják a béketárgyalásokra (ezzel elismerték volna őket) és hogy a nagyhatalmak tartsák kordában elsősorban a románokat. A magyarok teljesítették a feltételeket, a nagyhatalmak nem. Ebben a helyzetben mondott le Kun Béla, s helyét egy tisztán szociáldemokrata kormány vette át Peidl Gyula vezetésével. Ez a kormány 1919. augusztus 1-6 kőzött működött. Teljes volt a káosz. B.