XI. tétel A) A polgári demokráciák megvédésének eltérő útjai a gazdasági világválság éveiben az USA-ban, Angliában és Franciaországban (Polgári demokrácia: lásd olasz fasizmus tétel előtt). Az USA és Anglia sikeresen oldotta meg a válságot, az USA elsősorban gazdasági, míg Anglia inkább politikai eszközökkel. A francia válságkezelés nem sikerült, s így az ország gyakorlatilag már a háború előtt összeomlott. USA: I. világháború és az utána következő gazdasági helyzet legnagyobb haszonélvezője az USA. A republikánus elnök irányítása idején a gazdasági növekedés kb. 40%-os volt. E prosperitást (virágzást) szűntette meg a gazdasági világválság. Politikai következménye az lett, hogy a '32-es választásokon a demokrata Roosevelt nyert. Az ő nevéhez fűződik a válságot leküzdő New Deal programnak a kidolgozása és megvalósítása. A külső beavatkozás látszata nélküli lépesekkel, elsősorban gazdasági lépések láncolatával szünteti meg a válságot: Indításképp a bankok iránt megrendült bizalmat állította helyre. 1933 márc. 4-én négy napos bankzárlatot rendelt el. Ez alatt adták ki az új baktörvényt. Csak a legnagyobb bankok kaptak pénzügyminiszteri engedélyt, s ezzel az állam szavatolta működésüket. A törvény szerint tilos volt a betéteket tömegesen kivenni, és az aranyat kivinni az országból. A pénzügyi stabilitás mellett inflációs gazdaságpolitikával pénzt teremtettek az alkalmi támogatások rendszeréhez. Az USA tehát az aranyalaptól független árfolyamra tért át. A pénzből működtették a Polgári Tartalék Hadtestet. A munkanélküliek ruhát, ellátást és napi $1 kaptak, s út- és hídépítéseken, erdőtelepítéseken dolgoztak (nem eladható árukészlet). Mezőgazdaságban a farmerek fizetést kaptak azért, hogy csökkentsék a termőterületet és az állatállományt. Az iparban támogatták az alapozó beruházásokat. Kidolgozták a tisztességes verseny szabályait (a gyermekmunka tilalma, minimálbér, kollektív szerződés). Meghirdették a kék sas mozgalmát, az emblémát azt tehette az árujára, aki betartotta az előírásokat. Aki ilyen termékeket vásárolt, igaz hazafiként támogatta a New Deal-t. 1936-ra vége a válságnak az USA-ban. Anglia: az I. világháború után szembesült a gazdasági világelsőség elvesztésével. További traumát jelentett a gyarmatbirodalom bomlása, s végül a két világháború között krónikus belpolitikai problémaként ott volt az ír kérdés. 1929-ben a munkáspárti McDonald alakított kormányt, s így a gazdasági válságba 1931-ben ő bukott bele. Senki nem vállalta azonban a válság közepette a munkáspárt leváltását. McDonald végül az összes pártot tömörítő nemzeti egységkormánnyal kezdte meg a válság leküzdését. Ez azt jelenti, hogy az angolok átmenetileg lemondtak a parlamentarizmus egyik fontos eleméről, a kormányellenzék szerepfelosztásáról, ill. a bukott politikai erő leváltásáról. A gazdasági megszilárdító intézkedések így minden politikai vita nélkül valósultak meg. Megoldották a gyarmatok kérdését is, mert 1931-ben a Westminster statutummal létrehozták a Brit Nemzetközösséget. A dominiumi rangú gyarmatok (saját önkormányzattal rendelkezők) politikai önállóságot és egyenrangúságot kaptak (Ausztrália, Kanada, Dél-Afrika, Új-Zéland). Franciaország: az 1929-es gazdaságpolitikai válság egy kb. 2 - 3 éves gazdasági növekedési szakasza után bontakozott ki, szinte azonnal politikai válságot eredményezett melynek tünete a kormányválság és a szélsőséges pártok megjelenése (Kommunista Párt; Tűzkeresztesek; Action Francisse (náci)). 1934-ben a szélsőjobb puccsot hajtott végre. A politika legfontosabb problémája tehát a szélsőjobboldali veszély lett. '35-ben megalakul a kommunisták vezetésével a minden nem fasiszta pártot tömörítő Népfront. '36-ban megnyerik a választásokat, s Léon Blum vezetésével népfrontkormány alakul. A kormány politikájának homlokterében a bal - jobb ellentét állt, nem a gazdasági válság. Betiltották a szélsőjobbos pártokat, majd úgynevezett Matignon szerződésekkel a munkásbékét kívánták megteremteni: 40 órára csökkentették a munkát hetente, és kb. 10%-al növelték a béreket. A gazdaság élénkítését a fegyverkezési program szolgálta volna, de elhibázottan a Maginot vonal felszerelésére költötték (a németek harckocsikat, repülőket gyártottak, míg a franciák betonbunkereket építettek). A kormány egy év alatt megbukott, s a gazdasági mutatók siralmasak voltak (stagnál az autógyártás, az arany kiáramlik azt országból, a munkanélküliek vidékre menekülnek), a lassú gazdasági növekedés '38-tól a Daladier kormány idején indul meg. A gazdasági válságot későn kezdték el kezelni, s rossz politikai - gazdasági eszközökkel.