X. tétel

   A) A hitleri Németország kül- (fasiszta agresszió) és belpolitikája (a
             totális fasiszta diktatúra) a II. világháború előtt

Belpolitikájában célja volt a hitleri rendszernek a fasiszták egypárti
diktatúrájának kiépítése, vagyis a pártprogramnak megfelelően a parlamenti
demokrácia felszámolása. Másik célja a gazdasági válság (intláció.
munkanélküliség) leküzdése.
Hitler kancellárrá való kinevezése után (1933. jan. 30.) azonnal új
választások kiírását kérte a köztársasági elnöktől (Hindenburgtól). A
választás előtt, 1933. február 27-én felgyújtották a Reichstagot (a
birodalmi gyűlés épülete) - a tettet a kommunistákra fogták. Vezetőiket
letartóztatták. A választás után a kommunistákra leadott szavazatokat
megsemmisítették, majd a pártot betiltották. Így a legnagyobb ellenzékétől
megszabadult. A felhatalmazási törvényjavaslat alapján a kancellár a
parlament nélkül alkothatott törvényt.
Általában a politikai ellenzék eltüntetésére hozták létre a koncentrációs
táborokat. Működésük "eredményeképp" 1933 nyarára kialakult az
egypártrendszer. 1934. június 29-30-án, a "hosszú kések éjszakáján"
leszámolt a náci párt belső ellenzékével, az SA-val (a barna forradalom
elmaradásáért felelősségre vonták Hitlert. Vezetőjük Ernst Röhm).
Megszervezte a párt új fegyveres elitalakulatát, az SS-t (fekete ingesek)
és a politikai rendőrséget (Gestapo). 1931 augusztusában meghalt
Hindenburg. Az új köztársasági elnök Hitler lett így kezében
koncentrálódott a politikai hatalom (kancellár, köztársasági elnök,
pártvezér, törvényeket hozhat).
Új közigazgatást vezetett be. Az önkormányzatok helyett katonai alapon
szervezett végrehajtó apparátust építenek ki.
A munkanélküliséget az autópálya-építés megszervezésével, a hadiipar
fejlesztésével, illetve a hadsereg létszámának növelésével megszüntette.
A náci párt megkezdte a németek átnevelését. I933. júliusától a "Heil
Hitler!" köszönést vezetik be. A Birodalmi Kulturális Kamara határozza meg,
ki a jó német művész. Elfogadott témák: a paraszt, a munkás és Hitler.
Üldözik a "fajilag idegen" műveket (zsidók művei; a jazz. mint néger zene).
Könyvégetések, a külföldi alkotások külföldre való eladása biztosította az
igazi művek túlsúlyát. Hivatalossá vált az antiszemitizmus. A nürnbergi
törvények (1935) megszüntetik a zsidók állampolgárságát, tiltják a vegyes
házasságot. a korábban kötötteket érvénytelenítik, kötelezővé teszik az
útlevelekben a J-betű használatát. 1938. november 9-10-én országszerte
zsidóellenes akcióra (pogrom) került sor. Ez a "kristály-éjszaka". A
zsidóknak okozott károkat a biztosító a károsult zsidókkal fizettette meg.
A külpolitikában a versailles-i béke revíziója az egyik cél. Hogy a
Népszövetség szabályai ne korlátozzák célja elérésében, kilép Németország.
(1933. okt. l4.), ezzel együtt felmondja a jóvátétel fizetését is. 1935-ben
visszaállítják az általános hadkötelezettséget; az angol-német
flottaegyezményben elismertetik Németország. jogát a hajóépítésre. 1936-ban
megszállják a Rajna menti demilitarizált övezetet (itt nem tartózkodhatna
német katona). 1938. március 12-13-án az osztrák népszavazást megelőzően
megszállják Ausztriát (Anschluss); szeptember 29-30-án a müncheni
egyezményben a nagyhatalmak (Olaszország, Anglia, Franciaország)
engedélyezik a Szudéta-német területek Németországhoz való csatolását.
Amikor 1939. március 14-én a szlovák fasiszták vezére, Tiso kikiáltja az
önálló Szlovákiát, a maradék Csehszlovákiából megszervezik a németek a Cseh-
Morva Protektorátust. 1939-ben felszólítják a lengyeleket, hogy engedjék
országuk területén egy német autópálya felépítését Danzigig. A lengyelek
nem engedik meg, ezért hadüzenet Németországból. Ezt a nyugati hatalmak sem
tűrhették, hadüzenetváltás történik.
Kialakítja szövetségi rendszerét is. 1936. okt. 25-27-én születik meg a
Berlin-Róma tengely. Innen nevezik a fasiszta országokat a II.
világháborúban tengelyhatalmaknak. 1936. nov. 25-én a japánokkal megkötik
az Antikomintern Paktumot (1937-ben Olaszország, 1939-ben a magyarok
csatlakoznak). Végül 1939. aug. 23-án a háború első szakaszát biztosítandó,
a Szovjetunióval megkötik az orosz-német megnemtámadási szerződést (az
aláíró két külügyminiszterről ezt nevezik Molotov-Ribbentrop paktumnak).
Ebben érdekszférákra osztják a kelet-európai térséget.