IX. tétel A) A náci párt kialakulása és hatalomra jutásának körülményeire koncentrálva jellemezze a weimari Németországot! A. A háború gazdasági és politikai válságot eredményezett Németországban. A császár 1918 őszén alkotmányreformot határozott el (a kormány a parlamentnek lett felelős, a szocdem is kormánypárt lett, demokratikus reformok). Ez azonban már nem akadályozhatta meg a forradalmakat. Először Kielben (nov. 3.), majd Berlinben (nov. 9.) robbant ki. Hatásukra a császár lemondott. A forradalmi helyzetben a szocdemen belül szakadás következett be. A Karl Liebknecht (Spartacus csoport) vezette kommunisták szocialista köztársaságot, a mérsékelt szocdem pedig Philipp Scheideman vezetésével szabad német köztársaságot akart. Az ideiglenesen megalakult Ebert-kormány minisztereit ugyan népbiztosnak nevezték, de tagjai között nem voltak kommunisták. A nemzetgyűlési választásokat el nem ismerő kommunisták (NKP) 1919. január 5-én kikiáltották a proletárdiktatúrát, s felszólították a németeket Ebert megbuktatására. Noske csapatai ekkor verték le őket. A legfőbb kommunista vezetők meghaltak. Az ezt követő választásokon (jan. l9.) a polgári pártok és a szocdem került a parlamentbe. Legfontosabb feladatok az alkotmány elkészítése, melyet Weimarban július 31-én fogadtak el többpárti parlamentáris demokrácia). A weimari Németország a kortársak számára azonos a háborús vereséggel, gazdasági válsággal, politikai káosszal. Konszolidációja a 20-as évek közepén ment végbe. Ennek szimbolikus kifejezője az 1925-ben köztársasági elnökké választott Hindenburg. Ez a történelmi helyzet adja hátterét a náci párt kialakulásának. A párt 1919-ben Német Munkáspárt néven alakult meg (DAP). Már ekkor tagja Adolf Hitler; aki 1921-ben javasolta a névváltoztatást (a nemzeti szocialista jelző hozzátételét: NSDAP), valamint a Torna és Sportszakosztály felállítását (ez az SA, a barna ingesek csapata; gyakorlatilag a párt katonai szervezete). A minta Mussolini fasiszta pártja volt. Az ő mintájára szervezték meg 1923 novemberében a "Marcia su Berlin"-t. Ez a sörpuccs (egy müncheni kocsmából indultak), melyet levertek. A hatalomátvétellel kísérletet tevő Hitlert 5 év börtönre ítélték (Landsbergből 13 hónap után jó magaviselete miatt szabadult). A börtönben írta meg ideológiai főművét, a Mein Kampf-ot (Harcom). Nézeteit jellemzi: 1. A szociáldarwinizmus azt vallja, hogy az emberi fajok, népek között harc folyik az életben maradásért. A legjobbat illet meg minden. Ennek alapján Hitler kategorizálja az emberiséget. Az irányításra termett, értékteremtő, magasabb rendű emberek az árják. Elsősorban a németek, de ide veszi az északi népeket is (magas, szőke, fehér, kék szemű). Vannak nekik szolgáló alávetett, de életre érdemes népek (pl. a magyarok); kipusztulásra ítélt, de életükben még szolgálni alkalmas népek (pl. oroszok); s végül az értékromboló, kipusztításra ítélt fajok (zsidók, cigányok, homoszexuálisok). Kategorizálásában az egységes homo fajt megosztja azzal, hogy keveri a faj, rassz, nemi identitás, vallási csoport, etnikum kategóriáit. 2. Ehhez kötődően nézetrendszere antiszemita. A századfordulón kialakult politikai antiszemitizmus legszélsőségesebb képviselőjeként a zsidók kiirtását fogalmazta meg politikai célként. 3. Az állam feladata az élettér biztosítása. Más országokkal való konfliktusát háborúval rendezi le egyszer s mindenkorra. 1925-ben a pártot újjászervezte, a legmodernebb technikai eszközöket felhasználva (film, repülő) új propagandamódszereket dolgozott ki (Goebbels és Himler a segítői ebben.). A gazdasági válság idején a politikailag is polarizálódó Németországban a kommunistákkal együtt az ő népszerűségük is megnőtt. 1931-ben megegyezett a nagytőkés körökkel, hogy pénzelik a nácikat, s cserébe ők a kapitalizmus védelmét biztosítják (Harzburgi Front, a nagytőkés körökben zsidó nagytőkések is voltak). Választási eredményeik egyre jobbak (1928. 2,6%; 1932. 37,4%). A választási eredményekre tekintettel 1933. január 30-án egy koalíciós kormány élére nevezték ki kancellárrá (a szövetségi kormány miniszterelnöke). Hitler hatalomra került.