VIII. tétel

       A) Az 1929 - 33 közötti világgazdasági válság és következményei

A.  A  világháború  után  a   világgazdaság   a   Dawes-terv   következtében
   láncszerűen összekapcsolódott. A pénzügyi központ New York (tőzsde) lett.
   1929  októberében  az  úgynevezett   fekete   péntekeken,   csütörtökökön
   összeomlott a tőzsde (tőzsdekrach). Ezeken  a  napokon  ugyanis  mindenki
   eladni szeretett volna, ami növelte a kínálatot, vagyis az árak zuhantak.
   Ez  a  termelésben,  mint  tőkekivonás  jelent   meg.   A   termelést   a
   rendelkezésre  álló  tőkének  megfelelően  szűkítették.  Ez  a   munkások
   elbocsátását jelentette, ami tovább szűkítette a belső piacot. A kereslet
   hiánya miatt tovább kellett szűkíteni a termelést. A pénzügyi  összeomlás
   tehát az iparra és a mezőgazdaságra is kiterjedt. A válság  túlélésére  a
   külföldre kihelyezett amerikai tőkét visszavonták, és  ezzel  az  európai
   gazdaságokban lett tőkehiány, és szűkítették miatta a termelést. A válság
   világméretűvé vált. Kísérőjelensége a  munkanélküliség  és  az  infláció.
   Kialakulásának több magyarázata is van:
Ez egy túltermelési válság, ami azért következett be, mert az USA  gazdasága
a világháborúban, majd a '20-as években dinamikusan  fejlődött.  E  gazdaság
pótolta a kieső európai termelést. Az európai gazdaságok  '27-re  elérték  a
háború előtti szintet, de ezzel párhuzamosan  az  USA  gazdasági  növekedése
nem ált le.
E gazdasági válság  a  kapitalizmusra  jellemző  ciklikus  válságok  egyike.
Kondratyev  szerint  minden  gazdasági  ágazatban  5  -  10  évente   vannak
visszaesések. Egy ágazat visszaesését azonban a többi ellensúlyozza. Kb.  50
- 60 évenként a válság minden ágazatban egyszerre  jelentkezik.  Ez  történt
'29-ben, ez  eredményeként  általános  válság  bontakozott  ki  (társadalmi,
pénzügyi, gazdasági, politikai).
Következmények: a  társadalom  először  vagyoni  alapon  polarizálódik,  ezt
követi a politikai polarizáció, a szélsőséges  pártok  ugyanis  konszenzusra
képtelenek,  így  egyértelmű  és  azonnali  megoldást  kínálnak,   pl.   így
kerülhetett  Hitler  hatalomra  Németországban.   A   politikai   rendszerek
bizonytalanná válnak.
Megszületett a válság kezelésének közgazdasági elmélete is, az angol  Keynes
szerint a piac nem tölti be szabályzó szerepét, ezért az  államnak  indirekt
eszközök   segítségével    be   kell   avatkozni   a   gazdaság   működésébe
(állammonopolista kapitalizmus). Indirekt eszközök:
Átmenti infláció gerjesztéssel, állami megrendeléseket  kell  adni,  hogy  a
munkanélküliség csökkenjen és a belső piac megélénküljön.
Az árfolyampolitikával  változtatni  lehet  a  fizetőeszköz  reálértékét,  s
ezzel szabályozható a belső fogyasztás ill. az export-import aránya.
A kamatpolitika segítségével szabályozható a beruházás és megtakarítás.
Az  állami   garanciájú   munkanélküli   segélyezés   és   nyugdíjbiztosítás
rendszerét minden országban a gazdasági világválság hatására dolgozták ki.