VI. tétel A) Jellemezze a húszas évek nemzetközi kapcsolatait! (A rapallói egyezmény, a Dawes-terv, a locarnoi konferencia és a "kisantant") A. Az I. világháború befejezésével alapvetően rendeződtek át a nemzetközi kapcsolatok. Elsőrendű nagyhatalommá az USA vált (a világgazdaság központja Londonból áttevődött New Yorkba, katonai potenciál, gazdasági teljesítőképesség). A győztes európai nagyhatalmak teljesen eladósodottan az USA-tól függtek. Nagyhatalmi pozíciójukat csak Európában őrizték. Persze maguk is elhitték vezető pozíciójukat, hisz az USA az izolacionalizmus politikáját képviselve nem avatkozott az európai konfliktusokba. Oroszországot a szocialista forradalom megvívása után nemzetközileg elszigetelték, diplomáciai kapcsolatban senkivel sem állt. Így Európán Anglia és Franciaország osztozott. A tengeri nagyhatalom Anglia lett, a kontinentális pedig Franciaország. A szárazföldi politizálásban így a francia jóvátételi és biztonsági igények lettek a meghatározóak. Mindezek mellett a háború után létrehozták a Népszövetséget. Nemzetközi szervezetként legfontosabb feladata az volt, hogy a nemzetközi konfliktusokat tárgyalásos úton, tehát háború nélkül oldja meg. A tagállamok saját nemzeti politikájukban ehhez társították a fegyverzetcsökkentést, a leszerelést. A rapallói szerződést Szovjet-Oroszország és Németország kötötte; s ezzel mindkettő kilépett a nemzetközi elszigeteltségből. A szerződés apropóját az európai országok genovai konferenciája adta (az európai gazdasági helyzetről tárgyaltak). Bár a két országot nem hívták meg, mégis elküldték megbízottjaikat. Amikor nem fogadták őket, a közeli Rapallóban ültek le tárgyalni. Kölcsönösen lemondtak a háborús kártérítésről és felvették egymással a diplomáciai kapcsolatot (1922). A Dawes-terv amerikai kezdeményezésű segélyterv Európa gazdasági talpra állítására (1922). A genovai konferencia összehívásának oka az volt, hogy a vesztes Németország nem volt képes fizetni a franciáknak a jóvátételt. Ezért Franciaország elfoglalta a Ruhr-vidéket, hogy teljes termelésének lefoglalásával megszerezze a jóvátétel éves összegét. E tény világított rá arra, hogy a vesztes országok képtelenek fizetni a győzteseknek; azok pedig nem tudják fizetni az USA-nak a háború alatt felvett hitelek törlesztését. A Dawes-terv ezt oldotta meg. Az USA-kölcsönt nyújtott a veszteseknek. A kölcsönt a termelés helyreállítására és a pénzügyi konszolidációra (az infláció megállítása, aranyalapú értékálló pénz bevezetése) kapták (Németország 1923-24-ben, a mi térségünk 1925-26-ban kapott pénzt népszövetségi kölcsönként). Az így konszolidált gazdaságok fizetni tudták a jóvátételt, a győztesek pedig a háborús kölcsönt. A locarnoi konferencia 1925-ben már a francia-német közeledés szellemében, de a francia biztonságot figyelembe véve hozta meg döntését. Határozata értelmében Németország nyugati határai nem változhatnak. A szerződés hallgat Németország keleti határairól, így áttételesen elfogadhatónak tartja, hogy a németek a béke területi revíziójára e térségben törekedjenek (a hitleri Németország valóban e térségben terjeszkedik: bekebelezi Csehsziovákia egy részét, magához csatolja Ausztriát, majd megtámadja Lengyelországot.) A "kisantantot" a francia nagyhatalmi érdekek hívták életre térségünkben (1921). Tagjai: Csehszlovákia, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Célja elsősorban Magyarország elszigetelése volt. Őrködött a magyar béke fegyverzetkorlátozási előírásai fölött; megbénította Magyarország gazdasági életét, mert nem voltak hajlandók vele kereskedelmet folytatni. Természetesen egymás katonai szövetségesei voltak. A szervezet működése elsősorban azért halt el, mert Franciaország térségbéli jelenlétét nem tudta gazdaságilag is biztosítani.