V. tétel A) Az 1917-es orosz események felvázolásával bizonyítsa be, hogy lezajlott egy polgári demokratikus forradalom, s szükségszerűen következett be az 1917-es novemberi fordulat, majd a kommunista diktatúra kiépítése! 1917-ben egy polgári demokratikus, novemberben pedig szocialista forradalom zajlott le (a minősítése árnyaltabb). A polgári demokratikus forradalom polgári azért, mert küzd az uralkodó (II. Miklós) önkényuralma ellen. Célja egy alkotmány kidolgozása, mely rögzíti a polgári szabadságjogokat és korlátozza az államhatalmat. Demokratikus azért, mert a szabadságjogok között az egész népre vonatkozó, vagyis demokratikus jogok is vannak (általános választójog, munkához való jog, fizetett szabadsághoz való jog, ingyenes oktatáshoz és ingyenes orvosi ellátáshoz való jog), mert tömegbázisa a munkásság, parasztság. A szocialista forradalom a marxi célkitűzésekből kiindulva az elnyomottak politikai hatalmát kívánja megteremteni, s az osztály-kizsákmányolás megszüntetése érdekében megszünteti a magántulajdont, és mindent állami tulajdonba vesz. Események: 1917 február 23-án Pétervárott békés megemlékezés zajlott (az 1905-ös polgári demokratikus forradalomra emlékeztek), a cár a tömegbe lövetett, mert a tömeg a háború befejezését és alkotmányt követelt. Általánossá lett a zűrzavar, melyből fokozatosan nőtt ki a forradalom. Február végén a lakó- és munkahelyeken, katonai alakulatoknál az ott élők választották meg a szovjeteket (az államhatalom végrehajtó szerve). Március 2-án az uralkodó lemondott, de még előtte kinevezte az ideiglenes kormány vezetőjévé Lvov herceget, feladata az ország irányítása (ez az államhatalom országos végrehajtó szerve). Törvényhozó testületnek kinevezte az Állami Duma Ideiglenes bizottságát, melynek feladatául szabta az átmenti időszak törvényhozását és egy alkotmány elkészítését. Az első Lvov kormányban a következő pártok voltak: Monarchista (tömegbázisa: papok és arisztokraták; politikai céljuk: a régi rend megőrzése), Októberista (liberális nemesek; az 1909 alkotmányos monarchia és alkotmány), Kadet (középnemesség, értelmiség polgárok; alkotmányos monarchia vagy köztársaság demokratikus jogokkal), Eszer (parasztság; földosztás). A kormányon kívül a szovjetekben az Eszerek mellett a Szociáldemokrata párt menysevik (munkások; a proletárdiktatúra csak a polgári állam megerősödése után következzen be) része is megtalálható. Néhány szovjetben a bolsevikok (bolsevikok, munkások; azonnali proletárdiktatúra) is megjelentek. Az első Lvov kormány május 1-én bukott meg, mert a munka ünnepét ünneplő tömeg megtudta, hogy a kormány a Milyukov-jegyzékben ígéretet tett szövetségeseinek, hogy Oroszország folytatja a háborút. A kormány külpolitikájával akarta hitelesíteni belpolitikáját (nem hagyhatja cserben a szövetségeseit, amikor az országában a polgári demokráciát építi). Lvov átalakította kormányát, kikerültek a monarchisták, és a legfontosabb pozíciókat az Eszerek kapták, így akarták megnyerni a parasztok és a szovjetek támogatását. A terv nem sikerült, mert júliusban, Galíciában a sikertelen Kerenszkij-offenzivában 250 ezer orosz halt meg, ezért háborúellenes tüntetések robbantak ki. Szervezője a Lenin vezette bolsevik párt, Lenint száműzték, és a kormányt ismét átalakították. A Kerenszkij vezette kormányban csak Eszer és menysevik politikusok voltak. Összetétele teljesen azonos a szovjetekével, a kormányhatalom mégis veszélybe került, augusztusban a hatalomból kiszorult pártok Kornyilov tábornokot katonai hatalomátvételre kérték fel. Az akció nem sikerült, mert a pétervári bolsevikok fegyveres csapata, a Vörös Gárda megvédte a kormányt, ennek ára az lett, hogy szeptember folyamán megnőtt a bolsevikek népszerűsége úgy, hogy a szovjetekben többségbe kerültek. November 7-ére összehívták a Szovjetek Összoroszországi kongresszusát. Az Eszer-Menysevik kormány félt attól, hogy a gyűlést a bolsevikok a hatalom megragadására használják fel. A csapatösszevonások ellenére november 6-án éjjel a bolsevikok elfoglalták a kormány székhelyét, a Téli palotát és a kongresszus épületét a Szmolnij-t. Így került sor másnap a kongresszusra. A kongresszus 670 fős volt, ebből 390 bolsevik képviselő. A kongresszus bolsevik többsége megszavazta a hatalom átvételről, a békéről és a földről szóló dekrétumot. A törvényhozás szerve a Szovjetek Összoroszországi kongresszusa, a végrehajtó hatalma a kongresszus által kinevezett népbiztosok tanácsa, vezetője Lenin, tagjai a népbiztosok (=kormány). A béke dekrétum alapján az ország azonnal fegyverszünetet kötött, s 1918 március 3-án Németországgal megkötötte a Breszt-Litovszki békét. Az új államhatalom legfontosabb tettei: A korábbi ígéreteknek megfelelően kiírták a választásokat, és 1918 január 18-án összeült az Eszer többségű Alkotmányozó Nemzetgyűlés, a bolsevik kormány napirendként javasolta a bolsevik program támogatását, a Nemzetgyűlés napirendre sem vette, ezért a választásokat elvesztett bolsevikok fegyverrel szétkergették a Nemzetgyűlést. Nyárig kialakul az egypártrendszer. Az ellenfelek felszámolásában a politikai rendőrség (CSEKA) segít; 1918 júliusában a szovjetek kongresszusán rögzítik a proletárhatalom államszerveit. A törvényhozó az évente kétszer ülésező kongresszus. Másik szerve a Központi Végrehajtó Bizottság, ez részben törvényt hoz a kongresszusok közötti időszakban, részben kollektív államfő (=Gönc Árpád), részben ők nevezik ki a kormányt. Harmadik szerve a kormány, melynek neve Népbiztosok Tanácsa. E konstrukció szakít a polgári demokráciák hatalommegosztásával; 1918 novemberig a föld kivételével mindent államosítottak; a parasztok az Eszer program alapján földtulajdont kaptak.