IV. tétel A) Ismertesse az első világháborút lezáró békekonferenciák főbb intézkedéseit A. Szokták Párizs környéki békék (utalnak arra, hogy az európai vesztes országok békéjüket egy-egy Párizs környékén lévő kastélyban írták alá), vagy Versailles-Washington-i békerendszer (mely részben jelöli, hogy az Európán kívüli világot érintő kérdésekben Washingtonban születtek a döntések, részben pedig kifejezi, hogy minden békét azonos elvek alapján kötöttek) néven emlegetni. 1919. január 18-tól működött a békekonferencia, legfontosabb testületei a következők: Négyek tanácsa: a győztes nagyhatalmak vezető politikusait tömörítette. Wilson (USA miniszterelnöke), Iloyd George (Angol miniszterelnök), Clemenceau (Franciaország elnöke), Olrando (Olaszország miniszterelnöke) részvételével a legátfogóbb irányelveket fogalmazta meg; Tízek tanácsa: az USA, Anglia, Franciaország, Olaszország és japán államfőit (!) és külügyminisztereit tömörítette, akik kibővített tanácsként már a részletkérdésekről is megállapodtak; Plenáris ülés: szakbizottságok javaslatait általánosan megvitatják és elfogadják (minden vesztes ország külön szakbizottságok kapott, amelyben kisebb szakértői bizottságok működtek). Békekonferencián csak a győztesek vettek részt, mert nem hívták meg a vesztes országokat és Szovjet-oroszországot. A békekötés elveit Wilson elnök 14 pontja rögzítette, kulcsszavak: demokrácia, önrendelkezés és szabadság. A demokrácia szerint általános választójog kell, amelynek alapján az érintett lakosság dönt országa államformájáról, területi hovatartozásról. Az önrendelkezési elv elismeri, hogy minden nép maga dönthet pl. az ország önállóságáról, szövetségéről. A szabadság részben jelenti a döntés szabadságát, a szövetségkötést, ill. a kereskedelem szabadságát. A gyakorlatban azonban a győztesek joga érvényesült. Az ő céljuk elsősorban a vesztesek megbüntetése (1területi veszteségek, 2a háború költségeinek megfizetetése (jóvátétel), 3annak megakadályozása, hogy a megvertek ismét háborút kezdhessenek (a hadsereg korlátozása, a hadi ipar megszüntetése)). Törekedtek továbbá a nemzetközi biztonság kialakítására, ezért hozták létre a Népszövetséget, tagjai elvetették a háborút, mint politikai eszközt, s minden nemzetközi konfliktust tárgyalással kívántak megoldani, másrészt a gyarmati függőségből kiszakadó államok számára segítséget adtak az önálló állami intézmények kiépítéséhez. A volt török birodalom területéből a nagyhatalmak mandátum területet kaptak, irányították annak belpolitikáját a később elnyerendő függetlenségig, így kapta meg Anglia Irakot és Palesztinát, Franciaország pedig Szíriát és Libanont. A mandátumrendszer tulajdonképp a győztesek gyarmati pozícióit javította, a békék eredményeképp a tengerek feletti európai nagyhatalom Anglia, a kontinentális nagyhatalom Franciaország. A világban azonban már csak másodrendű nagyhatalmak, mert a gazdasági és katonai vezető szerep az USA-é. E pozícióról látszólag lemondott az USA, mert már a békeszerződéseket nem írta alá - vagyis nem garantálta -, és külpolitikájában az izolacionalizmust képviselte (kb. elzárkózás, be nem avatkozás). Békék: 1919 június 28-án Versailles-ban Németország aláírta a békét. 1Területéből elvesztette Elzász-Lotaringiát és az ország keleti részét (ebből lesz Lengyelország), délkeleti Szudétanémet területei Csehszlovákiához kerültek. A legnagyobb keleti kikötője Gdansk (németül Danzig) szabad város lett, melyet mindkét ország használhatott. A Saar vidék 15 évre Franciaország megszállás alatt került és hovatartozásáról népszavazás dönt, a Rajna mentén 50km mélységben demilitarizált övezetet alakítottak ki, vagyis itt német katona nem tartózkodhatott. 220 milliárd aranymárka jóvátételt követelnek tőle, amelynek fizetését 1927-ben átütemezték, s törlesztését 1989-ben fejezték volna be. 3Megtiltották az általános hadkötelezettséget, 100 ezer főben limitálták a hivatásos sorállományt, betiltották a hajógyártást és a repülőgépgyártást, külön kikötötték, hogy Németország nem egyesülhet Ausztriával. 1919 szeptember 10 Saint-Germain-ben Ausztria írta alá a békét. Legnagyobb sérelme, hogy megtiltják számukra a magyarokkal való közös államot és a Németországgal való egyesülést, az Anschlusst. 1920 június 4-én Trianonban írja alá a békét Magyarország. 1Területének 2/3- át, lakosságának 1/3-át veszítette el. Burgenland átkerült Ausztriához, Sopronról népszavazás dönt (a leghűségesebb város), a Felvidék és Kárpátalja az újonnan alakult Csehszlovákiáé, Erdély, Bukovina, a Partícium és a Bánát egy része Romániáé. A Bácska és Bánát maradéka, a Baranyai háromszög, a Muraköz, Horvátország és Szlavónia a dalmát tengerparttal az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyságé lett (1929-től Jugoszlávia). 375 ezer főben limitálták a hivatásos hadsereget. 1920 agusztus 10., Sévresben Törökország írta alá a békét. A Kis-Ázsiai területek kivételével minden területét elveszítette, az európai részeket, Örményországot, délen Szíriát, Irakot, Libanont, Palesztinát. Azonnal kitört egy tiltakozó mozgalom Kemal pasa vezetésével, visszaszerezték Örményországot, s 1929-ban a kiharcolt feltételekkel Lausame-ban új békét írtak alá.