AZ 1848-49. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC - Melyek az 1848-as magyar forradalom vívmányai? - Foglalja össze az 1848-49-es magyar szabadságharc hadtörténetét! Az 1848-as magyar forradalom legfőbb vívmányai 1848 tavasza felrázta szinte egész Európát. Forradalmi hullám söpört végig a feudális birtokokon is. Ez a forradalmi hatás eljutott Magyarországra is. Három helyszín hatott egymásra: Pest, Pozsony és Bécs. Az 1848 februári párizsi forradalom hatására Kossuth Pozsonyban március 3- án az országgyűlésen elmondta felirati javaslatát. - azonnali jobbágyfelszabadítást - közteherviselést - független, az országgyűlésnek felelős nemzeti kormányt követelt. Március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, Metternich megbukott. Március 14-én Pozsonyban az országgyűlés elfogadta a "felirati javaslatot". A pozsonyi nép fáklyás felvonulást rendezett. Március 15-én Pesten vér nélkül győzött a forradalom. Reggel a "márciusi ifjak" a Pilvax kávéházból indulva először az egyetemeket járták végig majd a Nemzeti Múzeum előtt nagyülést tartottak. A nép nevében lefoglalták a "Landerer és Heckenas" nyomdát és kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Majd a pesti Városháza elé vonultak és a városi tanáccsal elfogadtatták a 12 pontot. Így a petíció, mint Pest város követelése mehetett Pozsonyba, majd Bécsbe. Március 17-én az uralkodó kinevezte gróf Batthyány Lajost Mo. felelős miniszterelnökének. Április 7-én megalapította kormányát, amelyben a tárcák többsége az Ellenzéki Párt kezében volt. A kormány a "Rend és Béke" jelszavát követte. Szinte azonnal a elkezdte törvényelőkészítő és alkotó munkálatait. 1. Törvényelőkészítő munkálatok: Március 23-án Batthyány miniszterelnöki körlevelében elrendelte a jobbágyfelszabadítást, utólagos állami kárpótlással. Március 28-ai királyi leirat átdolgozásra javasolta az önálló magyar had és pénzügyminisztérium tervezetét, illetve az úrbéri törvényjavaslatot. Asz eseményeket ismét a pesti tömegek gyorsították fel. 1948 április 11-én V. Ferdinánd szentesítette az új törvényeket. 2. 1848-as áprilisi törvények: a) Társadalmi átrendeződést rögzítők: - jobbágyfelszabadítás állami kárpótlással - az ősiség eltörlése - közteherviselés - politikai jogok terén a származási különbségek megszüntetése b) Új politikai berendezkedést rögzítők: - törvényhozó hatalom - országgyűlés - népképviseleti alapon - választójog - az országgyűlés kétkamarás, székhelye Pest, évenként ülésezik. - a képviselőket három évre választották - a végrehajtóhatalom független, az országgyűlésnek felelős minisztériuma lett - az uralkodó bármely rendelete csak miniszteri ellenjegyzéssel volt érvényes - sajtószabadság - Erdély uniója c) Magyarország önállóságának biztosítása a Habsburg Birodalmon belül: - a király távollétében jogköre a nádorra száll - a külügyek az uralkodó jogkörében maradtak 3. Az áprilisi törvények nem rendezték nemzetiségi kérdést Komoly problémákat jelentett a magyarországi nemzetiségek az áprilisi törvényekben saját nemzeti létük s anyanyelvük veszélyeztetését látták. Népgyűléseiken azonban már többet követeltek, mint anyanyelvi közigazgatást. Az áprilisi törvények folytán parasztmozgalmak jönnek létre, mivel a parasztság hatvan százaléka zsellér volt. Nemzetiségi mozgalmak nehezítették a kormány munkáját, minél a nemzetiségek is jogokat követeltek. Önálló nyelvhasználatot - nyelvi autonómiát, belső ügyeik önálló intézését - belső autonómiát. Kialakultak a magyarellenes törekvések. Az udvar ezt kihasználva támogatta a nemzetiségek törekvéseit, így gyengítette a magyarság helyzetét. 1848 június vége első népképviseleti választás - győznek a liberálisok, a radikálisok visszavonulnak. 1848 július 5. Népképviseleti országgyűlés fő feladata - a honvédelem megszervezése, - a forradalom megvédése Az udvar ellenlépései: követelték az önálló hadügy- és pénzügyminiszter lemondását, és a minisztériumok beolvasztását az osztrák minisztériumokba. Batthyány és Deák tárgyalásai kísérlete nem sikerült, így szeptember elején lemondott a kormány, ettől kezdve a forradalom balra tolódott. Szeptember közepén megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány ami október elejétől a kormány szerepét vette át. A 6 tagú végrehajtó hatalom vezetője Kossuth Lajos volt. Az 1848-49-es szabadságharc hadtörténete Az európai forradalmi hullámoknak, a magyar forradalom jelentős állomása volt. Külső okok a párizsi és a bécsi forradalmak, belső okok a magyar reformkor, a reformkori küzdelmek voltak. Az 1848-as februári párizsi forradalom hatására Kossuth március 3-án a pozsonyi országgyűlésen az alsótábla ellenvetése nélkül felirati javaslatában azonnali jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, és független az országgyűlésnek felelős nemzeti kormányt követelt. A bécsi forradalom hatására március 14-én a továbbfejlesztett változatot a főrendi tábla is elfogadta. Március 15-én Pesten vér nélkül győzött a forradalom. A kezdeményező illetve fő szerepet a márciusi ifjak vállalták magukra. Jellemzőjük a radikális politikai felfogás volt, széles tömegbázissal nem rendelkeztek. A forradalmi mozgalmaktól, a birodalom széthullásától tartó udvar mindenben engedett. Az országgyűlés megkapta a felhatalmazást arra, hogy a politikai átalakulás alaptörvényeit megfogalmazza. Március 17-én az uralkodó kinevezte gróf Batthyány Lajost Magyarország felelős miniszterelnökének. Április 7-én megalapította kormányát. A kormány bázisát képző liberális nemesség a forradalmat befejezetnek tekintette, míg a jobbágyság és a nemzetiségek viszont csak a kezdetnek. Az áprilisi törvények három részre oszthatóak 1. A társadalmi átrendeződést ígérők: - Jobbágyfelszabadítás állami kárpótlással, az ősiség eltörlése, közteherviselés, politikai jogok terén a származási különbségek megszüntetése 2. Új politikai berendezkedést ígérők: - A törvényhozó hatalom, az országgyűlés népképviseletei alapon épül fel. A választójogot vagyoni cenzushoz kötötték. Az országgyűlés kétkamarás maradt, székhelye Pest volt és évenként kellet üléseznie. A képviselőket három évre választották. A végrehajtó hatalom független, az országgyűlésnek felelős minisztérium lett. Az uralkodó bármely rendelete csak minisztérium ellenjegyzéssel volt érvényes. Törvény született a sajtószabadságról, valamint Erdély uniójáról. 3. Magyarország önállóságát ígérő a Habsburg Birodalmon belül: - A király távollétében jogköre az udvarra szállt. A külügyek terén nem történt változás, továbbra is uralkodói felségjogok közé tartoztak. A törvények nemzeti intézkedéseket nem tartalmaztak, pedig ez súlyos kérdés volt. A magyarországi nemzetiségek paraszti tömegei hasonló követelésekkel léptek fel, mint a magyar parasztság, így 1848 egyik legsúlyosabb megoldhatatlan konfliktusa alakult ki. A június végén megtartott népképviseleti választásokon a liberálisok elsöprő győzelmet arattak. A június 5-én összeülő népképviseleti országgyűlés legfontosabb feladata a forradalom megvédése volt. A bécsi udvar nem lépett fel még nyíltan, de titokban támogatta az egyre nagyobb mértéket öltő nemzetiségi mozgalmakat, felkeléseket. Az ellenforradalom 1848 nyarán bekövetkezett térhódítása elszigetelte a magyar forradalmat, s megnövelte a Habsburg udvar politikai és katonai mozgásszabadságát. Augusztus végén a bécsi udvar azt követelte, hogy mondjon le Mo. az önálló hadügy- és pénzügyminisztériumáról. Mivel Batthyány és Deák tárgyalási kísérlete sikertelen maradt, a miniszterelnök, illetve a kormány lemondott. Közben Bécs katonai támadást indította a magyar főváros ellen. Ettől kezdve a forradalom balra tolódott. Mo. választás elé került: vagy vállalja az önvédelmi harcot, vagy tűri, hogy eltapossák. A nemzet a fegyveres ellenállást választotta. Kossuth szervezte és lelkesítette a honvédelmet. Szeptember közepén megkezdődött az újoncozás, a szabadcsapatok felállítása, a császári ezred katonáinak átvétele, a szőlődézsma megszűntetése, a Kossuth bankók kibocsátása. A kormány megindított hatalmának támogatására egy új, 6 tagú forradalmi végrehajtó hatalom jött létre Kossuth elnökletével, az Országos Honvédelmi Bizottmány ami október elejétől a kormány szerepét vette át. Kossuth összefogott a radikálisokkal, és magához ragadta a vezetést. Szeptember 29- én Pákozd és Sukoró között sikerült Jellasics kétszeres túlerőben lévő seregét megállítani, sőt Bécsbe visszakergetni. A szeptemberi fordulat nyomán a forradalom szabadságharcba fojtódott. A magyar forradalmat a külső támadás fenyegette. December közepén Windischgratz vezetésével megindult a koncentrált katonai támadás. Vele szemben Görgey Artúr felmérte az erőviszonyokat és feladva Pestet, s a Dunántúlt a bányavárosok felé visszavonult. December 31-én a kormány és az Országos Honvédelmi Bizottmány áthelyezte székhelyét Debrecenbe. 1849 elejére válságos helyzet alakult ki. Ebben a helyzetben igen nagy jelentősége volt, hogy Bem József tábornok Erdélyből kiszorította a császári erőket és a cári segéderőket. Ezzel párhuzamosan Felső Magyarországon is javult a helyzet. Görgey és Bem sikerei megváltoztatták a katonai helyzetet. Lehetőség kínálkozott az ellentámadásra. Az új fővezér Dembinski viszont február 26-án Kápolnánál vereséget szenvedett, így újra a Tisza vonala mögé kellet visszavonulnia. Erre a hírre a bécsi udvar március 4-én kiadta az olmützi alkotmányt mely megszüntette Mo. függetlenségét és a központosított birodalomnak rendelte alá. A másik következmény a tisztikar Dembinski elleni lázadása volt Tiszafüreden. Kossuth Görgeyt bízta meg ismét a parancsnoksággal, akinek vezetésével Klapka György tervei szerint megindulhatott a sikereket hozó tavaszi hadjárat. Március végétől május közepéig 1-2 vár kivételével egész Mo. területe felszabadult. A főváros magyar kézre került, de elmaradt az ellenség üldözése. Az olmützi alkotmányra válaszul 1849 április 14-én a debreceni Nagytemplomban mondták ki a nyílt ülésen Kossuth javaslatára a Habsburg-ház trónfosztását és a függetlenséget, a Függetlenségi Nyilatkozatot. A Függetlenségi Nyilatkozat felsorolta a trónfosztáshoz vezető okokat, megállapította az ország kormányzati rendszerét. Az Országos Honvédelmi Bizottmányt felváltó Szemere-kormány a rendkívüli intézkedések felszámolásával a békepártnak kedvezett. A nyilatkozat nem váltotta be Kossuth reményeit. Szemere és a békepártiak korlátozni akarták Kossuth hatalmát. A Habsburg-udvar I. Miklós orosz cárhoz fordult segítségért. A magyar forradalom leverésével a lengyel forradalom bázisát is meg akarta semmisíteni. Június közepén megindult a császári és cári seregek együttes támadása. Az 1849 június 26-i minisztertanács elfogadta Görgey tervét, mely szerint a két ellenfél közül a közelebbit - Ausztriát kell megtámadni, ugyanakkor a cári seregek előrenyomulását tárgyalásokkal lassítani. A tervet Kossuth is Bem is jónak tartotta, mégsem ez valósult meg. Görgey távollétében a pesti haditanács a tervet elvetette, amibe szerepe volt ellenlábasainak, Dembinskinek és Perczelnek is. Az új terv rosszabb és veszélyesebb is volt. Délkelet felé jelölte ki a visszavonulási irányt, ezzel az ország nagy részét feladta, és megkönnyítette az orosz és osztrák haderők egyesülését. Görgey július 13-án Komáromból észak-keletnek fordult nagy ívben, kerülő hadmozdulattal magára vonta a figyelmet és lefékezte Paszkievics seregét. Augusztus 9-én Aradra érkezett, hogy a fősereggel egyesüljön. A fősereg Dembinski vezetésével azonban Arad helyett Temesvár alá hátrált, de vereséget szenvedett és teljesen feloszlott. Így a haditanács Görgey vezetése alatt elhatározta, a fegyverletételt, kizárólag az oroszok előtt, számítva Haynau és Paszkievics ellentétére. A cári hadvezetés a fegyverletétel után amnesztiát javasolt, a hatalom viszont Haynau kezében volt, aki megtorlásra készült. Október 6-én Aradon kivégeztette a tizenhárom honvédtábornokot, és Pesten Batthyányi Lajost. Az 1848-49-es szabadságharc hadtörténete Bem 1849. márciusára egész Erdélyből kiűzte az osztrák és orosz csapatokat. Puchner ellen fordult és január 13-án bevonult Marosvásárhelyre. Puchner vereséget szenvedett. Bem a Székely népfölkelőket be sem várva, Nagyszebenre vetette magát. Itt azonban kudarcot vallott. Bem a Déváig hátrált, majd magához véve a magyarországi erősítéseket ellentámadásba ment át. A piski csatában Puchnert véresen megverte. A győzelem után Bem Medgyesre vonult. Bem két részre osztotta seregét. Urbant Bukovinába szorította vissza, Medgyesnél azonban kétnapos ütközetben vereséget szenvedtek Bem csapatai Segesvárra vonultak vissza. Puchner Segesvárnál be akarta keríteni a magyar csapatokat, Bem egy ponton áttört és Nagyszeben alá érkezett. Az osztrák-orosz erők Brassó előtt még egyszer csatát vállaltak de vereséget szenvedtek. Erdély március 21-én felszabadult. Bem sikeresen egyesítette a korszerű harcászatot a hadviselés módszereivel. A gyalogság laza alakzatban támadott, szuronyharcot kezdeményezett. A levert nemzetiségi fölkelőknek büntetlenséget adott, és baráti kezet kínált. A hadsereg egységét és hűségét a győzelem érdekében feltétlenül meg kellet őrizni. 1849 telén a Tisza mögött számottevő fegyveres erő gyülekezett. Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki fővezérnek. Dembinski Kápolna térségében ellentámadást indított. A haditerv jó volt de a várt siker elmaradt. Görgei az elégedetlen tisztek élére állt, és ellenszegült Dembinskinek. Kossuth meggyőződött arról, hogy a Honvédelmi Bizottmányhoz hű tábornokok is alkalmatlannak találták Dembinskit a főtisztségre. Kossuth a harcolni kész Görgeire bízta a fősereget. Windisgratz és az udvar jócskán túlértékelte a kápolnai győzelmüket. 1849. március 4-én Olmützben az ún. alkotmány megszűntette Mo. függetlenségét és a szétszabdalt részeit a Habsburg egységállamba olvasztotta. 1849. március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvéd támadásba lendült. A támadást Klapka készítette. A cél az ellenség főerőinek bekerítése és megsemmisítése volt. Windischgratz bár Isaszegnél április 6- án kimenekült a gyűrűből. Az isaszegi vereség hírére Bécsben elcsapták. Helyét elfoglaló Welden sem járt szerencsésebben. A győzelmek hatására a még megszállott területeken népfölkelés bontakozott ki. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és Temesközt Perczel és az Erdélyből odasiető Bem tisztította meg az ellenségtől. Május közepére egy-két vártól eltekintve Mo. egész területe fölszabadult. A Függetlenségi Nyilatkozat megosztotta a közvéleményt és a hadsereg tisztjeit. Az országgyűlésben a béke párt a Nyilatkozat visszavonására készült. Kossuth azt tervezte, hogy föloszlatja az országgyűlést, és alkotmányozó nemzetgyűlést hív össze, amely föltehetően baloldalibb lesz az addigi törvényhozó testületnél. Terve nem vált valóra. Görgei május 31-én Debrecenbe fölajánlotta a katonai hatalomátvételt. Kossuthnak a hatásköre csökkent. Rendeletei csak miniszteri ellenjegyzéssel voltak érvényesek, és nem volt joga a képviselőház föloszlatására sem. Meggyőződése az volt, hogy a parlamenti keretek szükségesek ahhoz, hogy a nemzet nagy többsége a forradalom táborában maradjon. A Habsburg-abszolutizmus katonai döntést akart bármi áron. A kamarilla I. Miklós cárhoz fordult. Az orosz önkényuralkodó május 9-én kiáltvánnyal tudatta a világgal, hogy Ausztria segítségére siet. A cárt több cél is vezette. A magyar szabadság harc végzetesen elszigetelődött, és sorsa a belső erőviszonyoktól, függetlenül megpecsételődött. Június elején megindult a cári és császári hadsereg összehangolt támadása a forradalmi Mo. ellen. A császári hadsereg új főparancsnokot kapott, az olaszországi kegyetlenkedéseiről hírhedt "Beresciai hiénát" Haynaut. Haynau sokkal mozgékonyabbnak bizonyult, mint amilyennek a magyar vezérek a császári hadvezetést megismerték. Haynaunak sikerült erőit úgy átdobni a Dunántúlra, hogy Görgei és vezérkara szinte az utolsó percig mit sem sejtett. Pöltemberg és katonái a Győr előtt majd bent a városban vívott hősies harc után a legnagyobb rendben visszavonultak június 28-án. A visszavonulást fedező lovasságot az odaérkező Görgei személyesen vezette. A kormány megkísérelte a lehetetlent. Általános népfölkelést keresztesháborút hirdetett. Zúgtak a harangok a lelkészek a szószékre siettek. A gerillaakciókat az osztrák és az orosz hadvezetés a vétlen lakosságon addig nem tapasztalt brutalitással megtorolta. Kézzelfogható eredmény a nemzetiségi megbékélésben született. Legtöbb helyen beszüntették a harcot, az országgyűlés pedig megszavazta a nemzetiségi törvényt. De a bénító túlerő szorításában fegyveres együttműködésre már nem került sor. Katonai szempontból az erőszak összpontosítása lett volna célszerű. Az elképzelés szerint addig kellet volna az oroszokra döntő csapást mérni, amíg Haynau a helyszínre nem érkezik. A terv csak abban az esetben kecsegtetett némi sikerrel, ha a lehető leggyorsabbam hajtják végre. Görgei azonban nem engedelmeskedett. Görgei hadtestei Komáromnál július 2-án megvívták a szabadságharc talán legvéresebb csatáját. A küzdelemben Görgei is megsebesült. Július 11-én Klapka vezetésével már 40 00 magyar katona kísérelte meg az áttörést a Dunántúlra, eredménytelenül. Elvonulásra is csak a hosszabb úton nyílott lehetőség. Bem Erdélyben mindenre elszántan augusztus elejéig tartotta vissza a hatalmas orosz erőt. Görgei uticélja Szeged helyett csak Arad lehetett. Súlyosabb felelőség terheli Dembinskit. Előbb harc nélkül föladta a jól kiépített sáncokat, majd erőltetett menetben vonult vissza. Az éhező súlyosan lehangolt sereget nem Aradra, hanem az ellenség kezében lévő Temesvár felé vezette. Célja valószínűleg Erdély volt. A kormány Dembinszkit leváltotta, és a helyére kinevezte Bemet. Bem Temesvárnál augusztus 9-én csatát vállalt Hayanu ellen. A szabadságharc utolsó nagy csatája a honvédsereg vereségével végződött. A Lugos felé visszaözönlő magyar csapatok a fölbomlás lehangoló képét mutatták. Most már Görgeié volt az egyetlen harcképes hadsereg. Görgei magának követelte a legfőbb polgári és katonai hatalmat. Kossuth és a Szemere-kormány augusztus 11-én lemondott. Mo.-n a szabadságharc utolsó napjaiban a parlamenti kormányzás megszűnt, helyét katonai diktatúra foglalta el. Görgei a teljhatalom birtokában augusztus 13-án Világosnál, orosz csapatok előtt feltétel nélkül letette a fegyvert. Lázár Vilmos augusztus 19-én, Vécsey tábornok 21-én tette le a fegyvert. Munkács augusztus 26-án, Pétervárad szeptember 5-én nyitotta meg kapuit. A bevehetetlen komáromi vár 20 ezres őrségével szilárdan állott. Klapka elérte az összes, a várban tartózkodó katonai és polgári személy bántatlanságát, és október 2-án a hatalmas erődítményt átadta. Az osztrák katonák bosszúért lihegtek. Mind a cár, mind az angol kormány önmérsékletet javasolt a császári háznak. Maga Schwarzenberg osztrák miniszterelnök ,is széles körű amnesztia tervezetet készített elő. A fegyverletétel után azonban elengedték a pórázról Haynaut. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet. Pesten agyonlőtték a mindvégig együttműködést kereső Batthyány Lajost. Kivégezték Csányi Lászlót, Perényi Zsigmondot, az országgyűlés elnökét, Szacsvay Imrét, az országgyűlés jegyzőjét, Jeszenák János kormánybiztost és még több mint száz honvédtisztet, lelkészt, tisztviselőt, egyszerű népfölkelőt. Akiket utol nem érhettek, azokat távollétükben ítélték el, és neveiket bitófára szögezték. Az 1848-49-évi forradalom és szabadságharc - Melyek az 1848-as magyar forradalom legfőbb vívmányai? - Foglalja össze az 1848/49-es magyar szabadságharc hadtörténetét! Melyek az 1848-as magyar forradalom legfőbb vívmányai? Az 1843-44. évi országgyűlés után Metternich elhatározta az ellenzék visszaszorítását, az önkormányzattal rendelkező megyékben akarta megszerezni a többséget. Az udvar a nyílt erőszakot, a megfélemlítés eszközeit megvesztegetéssel és az ellenzék megosztását mérsékelt reformokkal kapcsolta össze. A Kossuth által kidolgozott programot csak a liberálisok balszárnya tette magáévá. A ellenzék számára kicsi, de nagy tudású részét képezték a centralisták, akiknek eszményképe a parlamentnek felelős, központi kormány volt. 1846 végén a maradiak megalapították a konzervatív pártot. Programjuk ugyan megemlít néhány problémát, de a legfontosabbról a közteherviselésről egy szó sem esik. 1847 tavaszán Batthyány, az ellenzéki főrend, Deák és Kossuth erőfeszítései nyomán megalakult az Ellenzéki (liberális) Párt. Hamarosan közzétették programjukat is az Ellenzéki Nyilatkozat formájában. Ez programként tartalmazza a közteherviselést, a nem nemes lakosság választójogát, a kötelező örökváltságot és az ősiség eltörlését. Az 1847-es országgyűlésre Kossuthot követté választották, de ott csak mérsékelt reformok születtek. Az ellenzéki mozgalmat ebből a bizonytalan helyzetből az európai forradalmak emelték ki. A magyar forradalom jelentős állomása ennek a forradalmi hullámnak, amely Európa nagy részén végigsöpört. Mindegyik ország a polgári átalakulás felé haladt. E forradalmi hullámból kimaradt a polgárilag legfejlettebb Anglia és a másik szélsőség: az elmaradott Oroszo. Mindenütt erős belső feszültség munkált a társadalomban. Ezeket az ellentéteket élezte ki 1848-at megelőzően a gazdasági és pénzügyi válság. A kirobbant forradalmak láncreakciót indítottak: ösztönzést adott az egyik ország a másiknak, a forradalmi erők a nemzetközi erőviszonyokat is módosították. Az 1848-as februári párizsi forradalom hatására márc. 3-án a pozsonyi országgyűlésen Kossuth felirati javaslatát, amelyben jobbágyfelszabadítást, közteherviselést és független nemzeti kormányt követelt, az alsótábla elfogadta. A főrendek nem tartottak ülést, kitérve az állásfoglalás elől. Kossuth a pesti radikálisokhoz fordult, arra bátorította őket, hogy gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre. Márc. 13-án a bécsi forradalom megbuktatta Metternich rendszerét. Márc. 14-én Pozsonyban a 12 ponttal egyeztetett javaslatot a főrendek is kénytelen-kelletlen elfogadták. Márc. 15-én Pesten vér nélkül győzött a forradalom. A főszerepet az értelmiség, a márciusi ifjúság (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János) vitte. Jellemzője a radikális politikai felfogás. Széles tömegbázissal nem rendelkezett. Márc. 15-én tehát egy irányban léptek fel a liberálisok Pozsonyban és a radikálisok Pesten. Az országgyűlés a liberális nemesség kezében maradt, akik kidolgozták az új törvényeket. Márc. 17-én az uralkodó kinevezte Batthyány Lajost Mo. első felelős miniszterelnökének. Az utolsó rendi országgyűlés forradalmi törvényalkotással fejezte be munkáját. A törvényeket a király ápr. 11-én szentesítette. Az áprilisi törvények három csoportba sorolhatók: 1. A társadalmi átrendeződést rögzítő törvények: jobbágyfelszabadítás, ősiség eltörlése, közteherviselés, származási különbségek megszüntetése a politikai jogok terén. 1. Az új politikai berendezkedést megteremtő törvények: választójog vagyoni cenzus alapján, a végrehajtó hatalom a felelős magyar minisztérium, sajtószabadság, Erdély uniója, az új országgyűlés népképviselet alapon való felépítése, az uralkodó bármely rendelete csak miniszteri ellenjegyzéssel érvényes. 2. A törvények harmadik csoportja Magyarország önállóságát biztosította a Habsburg birodalmon belül. A király távollétében jogköre a nádorra száll. A külügyek továbbra is az uralkodói felségjogok közé tartoztak. Az áprilisi törvények egyetlen komoly hiányossága, hogy nem foglalkozott a nemzetiségekkel, a nemzeti jogok külön biztosításával. Batthány, az Ellenzéki Párt elnöke április elejére megalakította kormányát. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás- és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés- és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár a hadügyi, Esterházy Pál pedig "a király személye körüli" miniszter lett. Az úrbéri viszonyok megszüntetésének hiányosságai is voltak. Ezekre hamarosan az ország nagy részére kiterjedő parasztmozgalmak hívták föl a figyelmet. A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A nemzetiségi mozgalmak általában paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, mely a magyar reformnemzedék árnyékában színre lépett, és követelte az őt hasonlóképpen megillető jogokat. A Batthány-kormány viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy Mo.-n csak egy politikai nemzet van. A nemzetiségek papi-polgári rétege szövetségesére lelt a falvak parázsló elégedetlenségében. Kívánságaikat összekötötték a paraszti követelésekkel, s a Hb. udvar sem fukarkodott az ígéretekkel. Érlelődött a magyar 1848 legtragikusabb konfliktusa: a magyar forradalom harcra kényszerült a vágyaitól sarkallt és a dinasztiával szövetkezett nemzetiségekkel. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szlovákság, a ruszinok és a mo.-i románság nagy része lojális maradt a forradalomhoz. 1848. jún. végén megtartották a népképviseleti választásokat, ahol a polgári átalakulás hívei elsöprő győzelmet arattak. Az új országgyűlésre a honvédelem súlyos gondja szakadt. Még májusban felállították a nemzetőrségnek álcázott első tíz honvédzászlóaljat. Júl. 11-én Kossuth élete legnagyobb szónoki sikerét aratta. Javaslatára az országgyűlés egyhangúlag megszavazott 200.000 katonát. A Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb felkelőkkel. Horvátországban Jellasics horvát bán készülődése nyilván Mo. ellen irányult. A sok kortárs számára kiismerhetetlen helyzete végül az udvar tette egyértelművé, mikor augusztus végén királyi leirat követelte a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztását bécsi minisztériumokba. Jellasics pedig királyi megerősítést kapott. A kormány megpróbálkozott engedményekkel, tárgyalásokkal, de ezek kudarca után már csak időt akartak nyerni. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Kossuth utasítást adott szabadcsapatok toborzására. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsátását. Eltörölték a szőlődézsmát, hogy csökkentsék a parasztok terheit. Az ország minap kivívott önállósága került veszélybe. A liberális nemesség az önvédelmi harcot választotta. A forradalom balra tolódott. A kormány összeomlott, a miniszterek, Szemere, Kossuth, és Mészáros kivételével lemondtak (Széchenyi megőrült). Szeptember közepén létrehozták az Országos Honvédelmi Bizottmányt, Kossuth elnökletével. Október elejétől ez lett az új forradalmi végrehajtó hatalom. Ismertesd a szabadságharc hadtörténetét! Jellasics futása Szept. 11-én Jellasics, császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát. A magyar csapatok visszahúzódtak, Jellasics Pest felé indult. Móga János altábornagy, főparancsnok, az országgyűlés utasítására szept. 29-én Pákozd és Sukoró között megütközött a kétszeres túlerőben lévő ellenséggel, s fényes győzelmet aratott. Jellasics fegyverszünetet kért, melyet arra használt fel, hogy Győrön át elhagyja az országot. A Bécs elleni magyar támadás kudarca Okt. 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, és Jellasicsot kinevezte Mo. katonai biztosává. Latour hadügyminiszter parancsot adott a támadásra, de ezt a bécsi nép felkelése meghiúsította. A magyar sereg október elején elérte a határt, melynek átlépésétől egyenlőre óvakodott a katonai és a politikai vezetés. Végül átlépték a határt, és Schwechatnál csatát vállaltak. Az ellenség fölénye azonban nem tett mást lehetővé, mint a nagyobb veszteségek nélküli visszavonulást. A lemondott Móga helyett a vezényletet a tehetséges Görgey Artúr vette át. A katonai helyzet 1848-49 telén Magyarország ismét túlerejű támadásnak nézett elébe, ezért a Honvédelmi Bizottság legfontosabb feladata az erős, rendezett hadsereg megszervezése volt. 1848. dec. 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta, Ferenc Józsefet nyilvánítva osztrák császárrá és magyar királlyá. Néhány nap múlva megindult Windischgratz a "rebellis" Mo. megrendszabályozására. A császári fősereg 44 ezer sorkatonájával mindössze 25 ezer részben kiképzetlen honvéd nézett szembe. A helyzet a mellékhadszíntereken sem volt jobb. A Délvidéken már nyár óta folytak a harcok, de döntés nem született. A Galliciából betört Schlick hadteste elfoglalta Kassát, és Miskolcot fenyegette. Erdély is elveszett. Puchner a császári csapatokat a szászföldön összevonta, majd támadott, s kis híján kijutott az Alföldre. A törvényhozó hatalom átmentése Debrecenbe Kossuth aktív védekezést kért. Görgey harc nélkül visszavonult, Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett. A Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés szilveszter éjszakáján megkezdte a főváros kiürítését, Debrecenbe költöztek. Batthyány és Deák békeküldöttséggel felkereste Windischgratzet. Ő feltétlen megadást követelt, s börtönbe záratta Batthyányt. Föltétlen megadásra azonban az országgyűlés békülékenyei sem voltak hajlandóak. 1849 első napjaiban a császári tábornok ellenállás nélkül bevonulhatott Pest-Budára. Görgey a bányavárosokba vonult vissza téli pihenőre, ám innen is kiszorult. Feb. 5-én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói- hágón, s így Görgey előtt megnyílt az út a Tiszához. Klapka Tokajnál megállította a vérszemet kapott Schlicket. Perczel kiverte a kényelmeskedő Windischgratz elővédjét Szolnokról. Az új erdélyi főparancsnok Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Debrecenben mindent előröl kellett kezdeni, de Kossuth óriási erőfeszítései eredményeként az országgyűlés ismét működőképessé vált. Fölállították a vértörvényszékeket, dolgozni kezdett a nagyváradi fegyvergyár, létrejött az egészségügyi és postaszolgálat. A szabadságharc anyagi és katonai ereje az ellenség gyűrűjében, belső viták közepette is tovább nőtt. A felkészülés, az ellencsapás sikere attól függött, hogy Bem tudja-e tartani az erdélyi frontot. 1849 márc.-ra nehéz téli harcokban egész Erdélyből kitakarította az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat. 1849 telén a Tisza mögött számottevő fegyveres erő gyülekezett. Kossuth az 1830-31-es lengyel szabadságharc főparancsnokát Dembinski Henriket nevezte ki fővezérré. Dembinski feb. végén indított először koncentrált támadást. Az össze nem hangolt seregek együttműködése akadozott, a kétnapos kápolnai csata (február 26-27) eldöntetlen maradt. Windischgratz és az udvar jócskán túlértékelte a kápolnai győzelmüket. 1849 márc. 4-én Olmützben az ún. oktrojált alkotmány megszüntette Mo. függetlenségét. A magyar sereg ismét visszahúzódott a Tisza mögé. A tisztikar jó része Görgeyt szerette volna főparancsnokként, s valósággal fellázadtak. Végül Görgey vezetésével 1849 márc.-ban az 50 ezer fős sereg támadásba lendült, és négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget. Ápr. 2.-án Hatvannál, 4.-én Tápióbicskénél, 6.-án Isaszegnél arattak jelentős győzelmet. Ápr. 23-án a honvédő huszárok bevonultak Pestre. A fősereg időközben északra fordult, s Vácnál, Nagysallónál vívott győzelmes csatát, felmentette az ostromlott Komárom várát. A győzelmek hatására a még megszállt területeken népfölkelés bontakozott ki. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és a Temesközt Perczel és Bem tisztította meg. A fő célkitűzést azonban, a császári csapatok bekerítését és megsemmisítését, nem sikerült elérni. Az időközben leváltott Windischgratz utóda, Welden altábornagy, serege maradványaival osztrák földre húzódott. Buda várában osztrák véderő maradt hátra. A várvédő Hentzi tábornok vad gyűlöletében Pest lövetését rendelte el, de végül máj. 21-én a honvédok ostrommal elfoglalták a várat. Magyarország felszabadult, elhárította az ellenforradalom második rohamát. Az ország közvéleménye joggal várt méltó választ az olmützi alkotmányra. Kossuth ápr. 14-én Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Mo. függetlenségét. Az ország élére újra minisztérium került, elnöke Szemere Bertalan lett. A legsürgetőbb feladatot ismét a katonai teendők épezték, ugyanis május elején már bizonyossá vált, hogy az orosz cár sereggel siet a szorongatott Habsburgok segítségére. A cárt több cél is vezette. A magyar hadseregben sok lengyel katona szolgált, s így egy esetleges lengyel forradalom kiindulópontját is meg akarta semmisíteni. De számított arra is, hogy Ausztriát gyámsága alá helyezi, amely így a jövőben nem akadályozhatná balkáni terveit. A magyar szabadságharc végzetesen elszigetelődött, a belső erőviszonyoktól függetlenül megpecsételődött. Jún. elején megindult a császári és a cári seregek összehangolt támadása. A császáriakat Haynau, a cáriakat Paszkevics herceg irányította. 1849 jún. 26-i minisztertanács elfogadta Görgey tervét, mely szerint a két ellenfél közül - mielőtt egyesülnének - a közelebbit, Ausztriát kell megtámadni. Ezért a jól védhető Komáromnál kell az erőket összevonni, ugyanakkor a cári sereg előrenyomulását tárgyalásokkal lassítani. A tervet Kossuth és Bem is jónak tartotta, mégsem ez valósult meg. Görgey távollétében a pesti haditanács a tervet elvetette, amiben szerepe volt ellenlábasainak, Dembinskinek és Perczelnek is. Az új terv rosszabb és veszélyesebb volt. Délkelet felé jelölte ki a visszavonulás irányát, ezzel az ország nagy részét feladta, és megkönnyítette az orosz és az osztrák erők egyesülését. Görgey helytelennek tartotta ezt az intézkedést, de engedelmeskedett a kormánynak. Júl. 13-án Komáromból északkeletnek fordult, nagy ívben, kerülő hadmozdulattal magára vonta a figyelmet és lefékezte a cári sereget. Aug. 9-én Aradra érkezett, hogy a fősereggel egyesüljön. A fősereg Dembinski vezetésével azonban Arad helyett Temesvár alá hátrált, miután feladta Szeged jól kiépített erődrendszerét, de az utóvédharcokban vereséget szenvedett és teljesen feloszlott. A kormány az engedetlen Dembinskit leváltotta, s helyette kinevezte Bemet. Ő aug. 9-én Temesvárnál csatát vállalt Haynau ellen, de vesztett és ő maga is megsebesült. A Szemere-kormány aug. 11-én lemondott. Görgey ezért Kossuthtól a hatalom formális átadását kérte. Így a haditanács Görgey vezetése alatt elhatározta a fegyverletételt, kizárólag az oroszok előtt, számítva Haynau és Paszkievics ellentétére. Aug. 13-án Világosnál feltétel nélkül letették a fegyvert. A cári hadvezetés a fegyverletétel után amnesztiát javasolt, de a hatalom Haynau kezében volt, aki megtorlásra készült. Az egyik legnagyobb közép-európai erődrendszer, a bevehetetlen komáromi vár 20 ezres őrségével szilárdan állott. Parancsnoka, Klapka tábornok hosszas huzavona után elérte az összes, a várban tartózkodó katonai és polgári személy bántatlanságát, és okt. 2-án feladta a várat. Haynau okt. 6-án Aradon kivégeztetett tizenhárom honvédtábornokot, Pesten Batthány Lajost. A megfélemlítést kiegészítették a börtönök és a besorozások az osztrák ezredekbe. A magyar szabadságharc elbukott, de a feudális rendszert többé már nem lehetett visszaállítani.