Werbőczi István Hármaskönyve (Tripartitum) (forrás: II.-os tankönyv: 147. oldal) Werbőczi 1514-ben mutatta be Hármaskönyvét az országgyűlésen összegyűlt nemeseknek. E szokásjoggyűjtemény 1848-ig érvényben volt. A nemesség érdekeit fogalmazta meg. A nemesség vezéreként a Tripartitumban összefoglalta és rendszerezte a korabeli szokásjogot. Ez mind a magyar, mind az európai jogtörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt. Werbőczi az alapvető nemesi szabadságjogokat a korábbi magyar törvényekből vezeti le (Aranybulla, 1351-es törvények), ám ezeket a rendiség korának megfelelően értelmezi. Felfogása szerint az országot a Szent Korona testesíti meg, melyet a rendek és az uralkodó közösen alkotnak. A király javára a rendek lemondtak jogaik egy részéről, aminek fejében joguk van törvényeket alkotni és szabadon királyt választani. A nemesek sarkalatos jogai azok a kiváltságok és jogok, amelyek minden nemest egyformán megilletnek. Ezeket a jogokat négy szempont szerint csoportosítja. Elől vannak a legfontosabbak. 1. szabadságjog: az Aranybullában is lefektetett törvény megismétlése, amely a személyi szabadság kezeskedését tartalmazza. A köznemességet védi a főurak hatalmaskodásától. 2. szabadságjog: a nemesek főuraktól való függetlenségét ismétli meg más formában, és a király hatalmának korlátozását jelenti. Ismételten utal a bíróságok és a jogi út fontosságára. Vagyis a törvényekben lefektetett jogokkal kívánja a nemesség védelmét fokozni. Ugyanakkor az egységes nemesség a "megkoronázott fejedelmen kívül senki hatalmának nincs alávetve", a megkoronázott fejedelem uralmát elismeri. 3. szabadságjog: a kiváltságok felsorolását tartalmazza. A nemesi szabadság legfőbb megnyilvánulása a teljes adómentesség, a vámok és más illetékek fizetése alóli felmentés. Köteles katonáskodni az ország védelme érdekében. 4. szabadságjog: nemesi ellenállás jogát tartalmazza. Ennek eredete is az Aranybullában van. Törvénybe kívánja iktatni, hogy kik azok, akikre egyformán vonatkozik a törvény: főpapok, bárók és a többi előkelők.