Érettségi A tétel Trianon és következményei Írta: Bécsi Katalin - A versailles-i békekonferencia - A trianoni béke gazdasági következményei - A trianoni béke hatása az etnikai viszonyokra - A magyar kisebbség helyzete az utódállamokban. 1919. január 18-án nyílt meg a versailles-i palota tükörtermében a békekonferencia, hogy békét kössön a legyőzöttekkel, és helyreállítsa a háború által feldúlt világ rendjét. Az érdemi döntések a Főtanácsban születtek, ez a Tízek Tanácsát jelentette, ahol minden nagyhatalmat (Franciaország, Nagy-Britannia, Egyesült államok, Olaszország, Japán) két delegátus képviselt. Ez később leszűkült a "négyek"-re (Lloyd George brit miniszterelnök, Clemenceau francia miniszterelnök, Wilson amerikai elnök, Orlando olasz miniszterelnök). A legyőzöttekkel nem folytattak tárgyalásokat, hanem csak átadták nekik az előzetes békeszerződéseket, amelyekre szóban, majd írásban reagálhattak. Ezek alapján készítették el a végleges békeszerződést, amelyet a legyőzött ország kormánya ultimátumszerűen az aláírás kitűzésével kapott meg. A világháború utáni helyzet konszolidálására egy nemzetközi szervezetet hoztak létre: a Nemzetek Szövetségét (Népszövetség) A Népszövetség szabályzatát nem külön okmányként, hanem a békeszerződések részeként fogadták el. A kelet-közép és dél-kelet európai térség antantszövetséges kisállamai mindent felhasználtak az érdekeik maximális érvényesítésére a konferencián. Leggyakrabban a történelmi múltra (történelmi elv) hivatkoztak, illetve a nemzeti önrendelkezés (etnikai elv) is hivatkozási alap volt. Ezeken túl a területek gazdasági egységével, a földrajzi szükségszerűséggel, vagy a germán és bolsevik veszéllyel érveltek. A magyar békeküldöttség Apponyi Albert gróf vezetésével 1920 januárjában utazott el a béketárgyalásokra. A küldöttség tagja volt Bethlen István gróf és Teleki Pál is. Teleki már akkor nemzetközileg elismert földrajztudós volt, aki alapos dokumentációt készített, mindenekelőtt az ún. vörös térképet, amely híven ábrázolta Kárpát- medence etnikai viszonyait. Azonban mind ez, mind pedig a delegáció további erőfeszítései már nem tudtak változtatni a nagyhatalmak által előzetesen megállapított új határokon. A magyar békeszerződés (Trianon, 1920 június 4.) 364 cikkelyéből 290 szó szerint megegyezett az osztrák, illetve a német békeszerződés szövegével. A békeszerződésben a történeti Magyarország korábbi területének 71, a szűkebb értelembe vett Magyarországénak 67,2 % -át választották le. A történeti Magyarország lakosságának 63, 6, míg az anyaországénak 58,3 %- a került a szomszédos államok fennhatósága alá. Mivel a Magyar határoknál a szomszéd országok nem kívánták az etnikai elvet érvényesíteni, és történeti érveik nem, vagy nagyon bizonytalanok voltak, leggyakrabban katonai-gazdasági érdekeiket érvényesítették. Így került a kevés alfölddel rendelkező Csehszlovákiához a Kisalföld északi része, vagy a délszláv államokhoz az Alföld déli része. Az alföld déli és keleti peremén futó vasútvonalak szintén szerepet játszottak az új határok kijelölésében, és ezzel is csökkentették Magyarország hadipotenciálját. Jelentős határszakaszt biztosítottak a nemzetközi vízi úttá nyilvánított Duna mentén a tengerparttal nem rendelkező Csehszlovákiának. Az új határok katonai szempontból védhetetlenek voltak, és Magyarország haderejét a tisztikarral együtt 35 ezer főben maximálták, megszüntették az általános hadkötelezettséget, és megtiltották a légierő kiépülését. Fegyverzetét korlátozták, tilalmak sora írta elő, hogy csak a már akkor is elavultnak számító fegyverzettel rendelkezhet. Vezérkara nem lehetett, a tisztképzést korlátozták, a katonai szolgálatot (12 év) megnehezítették. A határváltozások alapvetően újrarendezték az ország gazdasági szerkezetét. A korábbi nemzeti vagyon, és a gazdaságilag legfejlettebb részek megmaradtak az új határok mögött. Magyarországot kötelezték, hogy minden értéket szolgáltasson vissza, amelyeket az elfoglalt területekről szállítottak el. A gazdasági kérdéseknél sokkal súlyosabb volt, hogy 3,4 millió magyar (a nemzet 34, 1 %- a ) került a nemzeti önrendelkezés jogát megsértve a szomszéd országokba. A magyar nemzetrészek elszakítása a magyar társadalom számára elfogadhatatlan volt. A soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia helyébe soknemzetiségű kisállamok jöttek létre újabb feszültségforrásként. Magyarországot jóvátételre kötelezték. Az összeget csak később határozták meg, de a győztesek Magyarország összes bevételét, és vagyonát zálogul lekötötték. A jövedelmi források zálog alól történő feloldása a Jóvátételi Bizottság hatáskörébe tartozott. A győztes államok a legnagyobb árukedvezményt is megkapták Magyarországon, az antant repülői használhatták a magyar légteret, és leszállási joggal is rendelkeztek. Sajátosan alakult a történelmi egyházak helyzete. A politikai határok egyházmegyéket vágtak szét, püspöki székhelyek, papnevelő intézetek, iskolák tömege került az új államokba. Mivel egyházmegyéket csak a Szent változtathat meg, Róma kitért az új helyzet jogi elismerése elől. Magyarország 13 millió római katolikus vallású lakosából 5 millió, 3 millió ortodox vallásúból 51 000, 2,6 millió reformátusból 1,6 millió, 1 millió izraelitából 500 ezer maradt az ország megcsonkított területén. A határok nem voltak átjárhatók, így a püspökök és a plébániák kapcsolata megszakadt. A Vatikán a többszöri cseh óhaj ellenére sem volt hajlandó az egyházmegyei határokat megváltoztatni, és a trianoni határokhoz igazítani. "Az egyház örök, csak a politikai határok változnak" elv alapján a magyar nemzeti érdek és az egyházi érdek megegyezett. Trianon állásfoglalásra késztette a magyar katolikus püspöki kart. 1920 őszén Prohászka Ottokár pásztorlevelében hangsúlyozta: nem a politikai határ a döntő, hanem a hívő magyarság lelki egysége, ugyanakkor a társadalmi ellentétek kibékítését is szorgalmazta. Az elcsatolt területeken a templom és az iskola volt nemzetmentő erő. Az új hálózatok széttördelték Magyarország út- és vasúthálózatát, széthullott a közigazgatás. De mindezeknél a következményeknél is súlyosabb volt, hogy 4 millió magyar kisebbségi sorba került. Az úgynevezett Millerand- levél elvileg nem zárt ki kisebb határmódosításokat, de erre nem került sor. A békeszerződésbe beiktattak kisebbségvédő paragrafusokat, de ezt a belügyeikbe való beavatkozásnak tekintették az utódállamok. Visszaélések sora figyelhető meg: eltérő adózás, az életkörülményeik szándékos rontása, kiutasítás, iskolák megszüntetése. Az Ausztriában maradt 26 ezres magyarságnak számarányánál fogva sem volt ereje megfelelő nemzetiségi szervezeteket alakítani, és kisebbségvédő politikát folytatni. Sopron népszavazás eredményeként maradt Magyarország része. A Csehszlovák köztársasághoz csatolt nemzetiségiek egy részétől megvonták az állampolgárságot, 20%-ban határozták meg azt az arányt, amely fölött a hatóságok elvileg kötelesek voltak az ügyeket a kisebbség nyelvén intézni, azonban arra igen ügyeltek, hogy úgy alakítsák ki az új közigazgatási határokat, hogy azokban sehol se érhesse el a magyarság ezt az arányt. A nehézségek ellenére magyar pártok, és szervezetek sora alakult, illetve magyar újságok, folyóiratok jelentek meg. A korszak legjelentősebb felvidéki magyar személyiségei: Szüllő Géza, Fábry Zoltán, Balogh Edgár voltak. A Román királyság területe a világháború után közel háromszorosára nőtt. Korlátozták a magyarság választójogát, és a szabad nyelvhasználatot. Felszámolták a magyar nyelvű felsőoktatást, és a középiskolákat. 1938-tól törvényben is rögzítették, hogy a román eredetű állampolgárok elsőbbséget élveznek. A romániai magyarság politikai megszervezésében Kós Károly, Jósika Sámuel, Bethlen György játszottak kiemelkedő szerepet. 1922- ben alakult az Országos Magyar Párt A romániai irodalom képviselői: Áprily Lajos, Dsida Jenő, Remenyik Zsigmond. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság területén 1922-ben alakult meg az Országos Magyar Párt. Magyarok tömegeit fosztották meg a választójoguktól. Csökkentették a magyar iskolák számát. Délvidéki magyarság képviselői: Szenteleky Kornél, Herczeg János. Magyarországon minden társadalmi osztály, minden politikai párt élesen elítélte a trianoni békediktátumot. A megoldást illetően azonban éles különbségek mutatkoztak. A Magyar Nemzetgyűlés 1921. Július 26.-án cikkelyezte be a trianoni békediktátumot. Évszámok: 1918. nov. 8. Nagyszombat-Trencsén térségében cseh csapatok lépik át a határt, megkezdődik a történelmi Magyarország összeomlása 1918. nov. 25. Újvidéken a Szláv Nemzeti Gyűlés kimondja a Délvidék csatlakozását Szerbiához 1918. dec. 1. Gyulafehérvárott a Román Nemzeti Tanács által szervezett gyűlés kimondja Erdély csatlakozását Romániához 1918. dec. 23. az antant elfogadja az ideiglenes határ megváltoztatására irányuló csehszlovák és román törekvéseket 1920. jan. 5. Apponyi Albert vezetésével Párizsba utazik a magyar békeküldöttség 1920. jan. 16. a párizsi békekonferencia elutasítja Apponyi kérését, hogy a vitás területi kérdésekben népszavazás döntsön 1920. jún. 4. a trianoni békeszerződés aláírása 1920. nov. 15. a nemzetgyűlés elfogadja a trianoni békét 1920 a nemzetgyűlés elfogadja a tanszabadságot korlátozó numerus clausus törvényt 1920. dec. 7. Csehszlovákiában a Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt megalakította a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságát 1922. szept. 17. Zentán megalakul a jugoszláviai Országos Magyar Párt 1922. dec. 28. Romániában a Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülésével megalakul az Országos Magyar Párt