----------------------- A polgári demokrácia modelljei Amerikai Egyesült Államok A válság igen súlyosan érintette az USA-t, a fogyasztási cikkek termelése 1929-től 1932-re 73%-kal esett vissza. 1933-ban a válság mélypontján Roosevelt lett az USA elnöke. Új gazdaságpolitikát hirdetett New Deal (új irányvonal) néven. A programot egy gazdasági szakemberekből álló csoport, az ún. "agytröszt" dolgozta ki. A New Deal lényege: közvetlen állami beavatkozás a gazdaságba.1. új banktörvények: az elnök közvetlenül beleavatkozhat a pénzügyi és bankpolitikába, tőzsdei szabályozás, értékpapír-kibocsátás, a dollár leértékelése; 2. az ipari vállalkozások szabályozása: iparügyi kormánybizottság, fejlesztési törvény; 3. közmunkák szervezése a munkanélküliség felszámolása a Közmunkaügyi Hivatal i?????rányításával, az állam közvetlenül nem nyereséges beruházásokat irányít: utak, lakótelepek, iskolák, kórházak, folyamszabályozások; 3. szociális intézkedések, a társadalombiztosítás rendszerének kiépülése, a munkások testi és szellemi egészségének védelme állami feladat lett; 4. a mezőgazdasági termelés és fogyasztás egyensúlyának megteremtése, rögzített árak, termelési mennyiségek meghatározása, állami felvásárlás; 5.az új módszerek bevezetése megteremtette az ún. racionalizált nagyvállalatot. Anglia 1929 és 1931 között a munkáspárti MacDonald volt a miniszterelnök. Programja: szigorú takarékosság, állami beavatkozás a gazdaságba. 1931-ben a munkáspárt visszahívta MacDonaldot - ez szakadást okozott a pártban. 1931 és 1935 között nemzeti koalíciós kormány jött létre: MacDonald a konzervatívok és liberálisok élén véghezvitte a válságkezelő programot. 1931-ben a birodalmat átszervezték. A Westminster Statutum alapján: 1. a domíniumok függetlenek lettek, de az egység gazdasági és politikai előnyei megmaradtak (Sterlingblokk, preferációs vámrendszer); 2. megalakult a Brit Nemzetközösség. 1935 és 1940 között a konzervatív Baldwin és Chamberlain a fenyegető német és olasz külpolitikával szemben a megbékélést, a kompromisszumot kereste. Elképzelésül, hogy engedményekkel ki lehet húzni az agresszorok méregfogát, hamisnak bizonyult. Nácizmus A weimari köztársaság korszaka 1918. november 9-én kieli matrózlázadás és az országszerte zajló megmozdulások hatására Vilmos császár lemondott. Kikiáltották a demokratikus köztársaságot. A kormányfő a szociáldemokrata Ebert lett. Az 1919. évi szászországi, türingiai, berlini, müncheni kommunista hatalomátvétel kísérleteket májusra a kormány csapatai leverték. Parlamenti választásokat tartottak. Összehívták az Alkotmányozó Gyűlést - a berlini zavargások miatt Weimarban. Itt fogadták el az új alkotmányt, ezért nevezték az ekkor kezdődő szűk másfél évtizedet a weimari köztársaság időszakának. Az alkotmány főbb pontjai: 1. polgári demokratikus rendszer; 2. szövetségi köztársaság. Két út a német politika előtt a húszas években: 1. A szembeszegülés politikája: a versailles-i pontokat nem teljesíteni. 2. Teljesítési politika: a diktátumok teljesítése - elképzelésük szerint - a nagyhatalmak (főleg Anglia) érdekében áll, mivel akkor segítheti Németország talpraállását. Látszólag a teljesítés miatt, valójában Franciaország ellensúlyozására. 1919 és 1923 között a szembeszegülés erői voltak a meghatározók: nem fizették a jóvátételt. 1923-ban Gustav Stresemann lett a kormányfő, aki reálpolitikus lévén, a teljesítési politika híve volt. Az ő irányításával diplomáciai úton rendeződtek a konfliktusok. Náci uralom Németországban 1929-re a gazdasági válság hatására elapadtak az USA-kölcsönök, összeomlott a Dawes-terv, a stabilizáció. A weimari köztársaság rendszere súlyos gazdasági és politikai válságba került (kis- és középtulajdonosok tömegesen tönkrementek, munkanélküliség, általános elégedetlenség, politikai káosz alakult ki). A válságból a kiutat csak radikális változtatások jelenthették. Ezért megnőtt a szélsőséges pártok népszerűsége. A tömegek és a tulajdonosok az "erős kéz" politikáját igényelték. Ezt kínálta számukra az NSDAP, a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt, amely 1919-ben alakult Münchenben, a következő személyek vezetésével: 1. Adolf Hitler ("Führer"); 2. Ernst Röhm (az SA vezére); 3. Hermann Göring (később porosz miniszterelnök, légimarsall); 4. Joseph Goebbels (később propagandaminiszter); 5. Rudolf Hess (Hitler helyettese). Miután a sikertelen müncheni "sörpuccs" (1923) után Hitler börtönbe került, itt fogalmazta meg a párt programját "Mein Kampf" című művében: 1. a békeszerződés minden korlátozásának felszámolása; 2. élettérelmélet (Lebensraum): Németország túlnépesedik, új területekre van szükség. Európa valamennyi németjének egyesítése; egész Európára kiterjedő "nagynémet" birodalom; német világbirodalom; 3. fajelmélet: a német felsőbbrendű, uralkodó nép. Másodrendű fajok az ún. rokon népek - nyugati germánok, flamandok, hollandok, skandinávok. Alsóbbrendű "rabszolga népek" a szlávok, keleti népek. Kiirtandó népek a zsidók, cigányok. A náci párt népszerűsége a válság mélyülésével egyre nőtt, így 1933-ban a választások nyomán Hindenberg köztársasági elnök kénytelen volt a törvényeknek megfelelően a legnagyobb párt vezetőjét, Hitlert kinevezni kancellárrá. Hitler a Reichstag felgyújtása ürügyén korlátozta a szabadságjogokat, harcot indított a kommunisták ellen, és a terror légkörében új választást kezdeményezett, amelyen pártja 43%-ot szerzett. Június-július folyamán a polgári pártokat is felszámolta. 1934. július 29- 30.: "hosszú kések éjszakája". Miután a párt fegyveres alakulata, az SA Hitler szocialista ígéreteinek betartását, a második forradalmat követelte, más osztagaival (az SS elitalakulataival) lemészároltatta az elégedetlenkedőket. 1934. augusztus 2-án meghalt Hindenberg. Hitler egy személyben kancellár és vezér lett. Az 1935-ben hozott "nürnbergi törvények" megfosztották a zsidókat állampolgárságuktól. A gazdaságirányítást a Neuer Plan keretében a Göring által vezetett "Négyéves Terv Hivatala" kezében összpontosították. A Hivatal intézkedései: 1. állami közmunkák szervezése, a belső vásárlóerő növelése; 2. termelésirányítás, bérbefagyasztás, az elosztás irányítása; 3. az ipari vállalatok koncentrációja - kényszer-kartellezési törvény - profitkiviteli tilalom; 4. A Birodalmi Bank - a hitelélet irányítója - stabilizálta a márkát, ellenőrizte és szabályozta a hitelek felhasználását. Az összipari termelés 1928-tól 1938-og 107%-kal emelkedett. Agresszív külpolitikai lépések: 1. 1933: Németország kilépett a Népszövetségből; 2. a gazdaság átállása haditermelésre (30%); 3. 1935: Saar- vidéki népszavazás - ismét Németország területe; 4. légierő felállítása; 5. általános hadkötelezettség bevezetése; 6. a Rajna-vidék remilitarizálása; 7. a locarnói szerződés felbontása. (5-6 versailles-i békeszerződés megszegései! Gazdasági folyamatok a húszas-harmincas években Az első világháború volt az első olyan háború, ahol nemcsak a hadseregnek, hanem a gazdaságok közvetlenül is összemérték erejüket. A húszas-harmincas évek legfőbb gazdasági újdonsága, hogy a hagyományos iparágak mellett előtérbe került a villamosítás és a robbanómotor. A villamosítás hatására visszaszorult a gőzgép; a gyárakat nem kellett szénbányák mellé telepíteni; a villanyáramot a mezőgazdaságban, közlekedésben is hasznosították; a világításban, háztartásokban, hírközlésben szintén. A robbanómotor elterjedése a háború alatt ment végbe. Az autóipar hihetetlen fejlődésen ment át. Európában 1913-ban 570 000 gépkocsi futott, 1929-ben már 5,2 millió, az USA-ban 1900-ban mindössze 4000 autót gyártottak, 1929-ben már 5,3 milliót. Az autóipar sok kisebb iparág fogyasztója is lett: üveg, fa, acéllemez, gumi, elektromosság, festék stb. Üzemanyagigénye fellendítette a kőolaj- kitermelést. Jelentős szervizhálózatok is kiépültek. Forradalmi változások zajlottak a repülőgépipar, az infrastruktúra (pl. autópályák), valamint az alumíniumipar és a kőolajipar területén is. Az 1929-33-as világgazdasági válságot az okozta, hogy a termelés üteme jóval meghaladta a fogyasztás ütemét, így túltermelés alakult ki, eladhatatlan árukészletek halmozódtak fel. 1929. október 24-én a New York-i tőzsdén a részvények 40-60%-os árzuhanása következett be (fekete csütörtök). A világgazdaság és a pénzügyi világ összefonódása és ellenőrizhetetlensége hamarosan az egész tőkés világot válságba sodorta. A válság kibontakozása: 1. fizetésképtelenné váltak a bankok; 2. a tőkét kivonták a beruházásokból; 3. leállt a fogyasztási cikkeket gyártó ipar nagy része; 4. leállt a nyersanyag-kitermelés nagy része is; 5. az ipari válság mezőgazdasági válságot is eredményezett, az "agrárolló" rendkívül nagy lett; 6. összeomlott a pénzügyi és kereskedelmi ág. A válság társadalmi következménye: 1. a kis- és középüzemek tönkrementek; 2. további tőkekoncentráció zajlott le; 3. a munkanélküliség óriási méreteket öltött, ezáltal szűkült a fizetőképes kereslet, a piac, s ez mélyítette a válságot; 4. általános elégedetlenség alakult ki, felerősödtek a szélsőséges politikai megnyilvánulások. Kommunizmus a Szovjetunióban Tervgazdálkodás és kollektivizálás: Az 1927-ben lezajlott XV. Kongresszuson Sztálin gazdaságpolitikai koncepciója győzött. Szerinte az ipar fejlődik, a mezőgazdaság nem. Meg kell szüntetni a mezőgazdaság szétszórt, kisparaszti formáit, szocialista átszervezést kell végrehajtani. Sztálin a mezőgazdaság kollektivizálását összekapcsolta a kulákság kiirtásának a gondolatával. Preobrazsenszkij "eredeti szocialista felhalmozás" elmélete szerint a parasztságtól elvett "többletadó" adná az iparfejlesztés alapját. Az iparfejlesztés kulcsát Sztálin a tervutasításos rendszerben látta. Az elképzelésekkel szemben Buharin felemelte a szavát "Egy közgazdász megjegyzései" című cikkében. A tervek jellemzői: 1. az emberi munka teljes körű kihasználására épültek; 2. irreális határidőket szabtak (munkaversenyek); 3. a gépeket, berendezéseket csak importból tudták biztosítani. Az erőltetett fejlesztés eredményeként 1500 új üzem épült, felfutott az olajtermelés, a vasgyártás, a villamosítás. A mezőgazdaság kollektivizálása: 1. a gépi és anyagi háttér nélkül; 2. erőszakos módszerekkel történt. A termelés tovább csökkent, éhínségek alakultak ki, nőtt az elégedetlenség, zendülések robbantak ki. 1930 elején a világgazdasági válság hatására lezuhant a gabona ára. Az ipari, gépi berendezések beszerzése lehetetlenné vált. A kevés termelést is olcsón áruba bocsátották. 1932-34 körül katasztrófális éhínség következett be - több millió ember halt éhen. Az erőszakolt, diktatórikus iparosodás létrehozta a szovjet nehézipart és hadiipart, fogyasztási cikkeket azonban csak nagyon alacsony színvonalon gyártottak. A kollektivizálás következtében a mezőgazdasági termelés 20-30%-kal csökkent. Sztálin diktatúrája: A XVII. kongresszuson Kirovot (Leningrád párttitkárát) Sztálin utódjául akarták megválasztani: Kirov 292, Sztálinra 3 szavazatot adtak le. Sztálin emberei meghamisították a választási eredményeket, Kirovot pedig meggyilkolták. Sztálin diktatúrájának jellemzői: 1. nyílt terror alkalmazása; 2. a bíróságon nincs fellebbezés, nincs nyilvánosság; 3. törvényes a fizikai erőszak, a kínzások; 4. az NKVD - Belügyi Népbiztosság - élén Jogoda, majd Jezsov; 5. koncepciós perek sokasága; 6. az "osztályharc fokozódásának" elmélete; 7. munkatáborok - GULAG; 8. tisztogatások a Vörös Hadseregben; 9. az áldozatok száma pontosan nem határozható meg, de milliós nagyságrendű.