Érettségi "A" tétel Törökellenes védelmi harcok a XIV- től a XVI. századig Írta: Morovik Csaba Az Oszmán birodalmat Oszmán gázi (1299- 1326) alapította meg. A keleti és nyugati irányú terjeszkedés fia, Orhán alatt folytatódott. Az Oszmán- török birodalom a hanyatló szeldzsuk török birodalom árnyékából kilépve önálló hadjáratokat indítottak, és nagy anatóliai, illetve bizánci területeket foglaltak el. Európa földjére először 1352.-ben léptek, két év múlva pedig elfoglalták Gallipolit. A török balkáni előretörését nagyban megkönnyítette az akkori balkáni helyzet. Az országegyesítő Dusán István halála után az egymással torzsalkodó kisebb- nagyobb szerb fejedelmek gyakran kérték egymással szemben a törökök segítségét, és a török felé fordulást fokozta I Nagy Lajos magyar király állandó harca a Bogumil eretnekség ellen, és az ehhez kapcsolódó erőszakos katolizáció. A török jelenlét csak a XIV. sz. második felére kezdett terhessé válni, amikor a törökök a Marica folyó melletti csatában szétverték a délszláv fejedelmek csapatait, majd ugyanebben az évben az első ízben törtek be Magyarországra. Nagy Lajost az események rádöbbentették a veszélyre, és 1375.- ben már sikerült vereséget mérnie a románokkal összeszövetkezett török seregekre, de a balkáni helyzet megosztottsága miatt nem tudta kellőképpen kiaknáznia a győzelmét. 1389- ban a török Rigómezőnél (A mai Koszovo- Polje) szétveri az ellene utolsó ízben fölkelő délszláv fejedelmek seregeit, és ezzel az Oszmán birodalom a Magyar Királyság közvetlen szomszédságába kerül. Mivel Luxemburgi Zsigmond a török ellenébe nem számíthatott a hazai nemességre, (az az Aranybulla óta külföldre csak fizetés ellenében és csak önszántából volt hajlandó menni) ezért családi kapcsolatait kihasználva külföldi segítség után nézett. A francia, német, angol, és cseh lovagokból álló sereg azonban az egységes vezetés hiánya miatt 1396. - ban Nikápolynál vereséget szenvedett. Zsigmond megkísérelte a tanulságok levonását, és a hadsereg átszervezését, de az elképzelései nem találtak visszhangra a hazai nemesség körében. A közelgő inváziótól az országot csak a törökök 1402- es Timur Lenk mongol nagyfejedelemtől elszenvedett Ankarai veresége mentette meg, ahol maga a török szultán, I. Bajazid is fogságba esett. Az Ankarai vereség, és az azt követő török belharcok két évtized nyugalmat eredményezett a déli végeken, de az 1420-30.- as évektől kezdve újabb török betörések érték hazánkat, elsősorban Erdélyt, és a Temesközt érintették ezek a támadások. Ezekben az években tűnt fel a nagy törökverő Hunyadi János. A Hunyadiakra I Jagelló Ulászló (1439-1444) a déli végeken az Al-Duna vaskapui szakaszának a védelmét bízta. Első sikerei hatására az uralkodó szörényi bánná nevezte ki, és a birtokadományai kapcsán Hunyadi az ország leggazdagabb főurává vált. Hunyadi ezeket a javait a török visszaszorítására fordította. Seregének zömét familiárisai, huszita zsoldosok alkották, de rendkívüli helyzetekben népfelkelést is hirdetett. Az 1441.-es győzelme után az uralkodó Erdély vajdájává nevezte ki, és ebbéli minőségében 1442-ben Gyulafehérvárnál szétveri az ott portyázó nagyobb török sereget. A sikereken felbuzdulva Hunyadi egy nagyobb, törökellenes hadjárat megindítását tervezte, amelynek végső célja a török kiűzése volt a balkánról, és végső soron egész Európából. 1443-ban , amikor az Ottomán birodalom katonai erejének nagyobb részét a kis- Ázsiai harcok kötötték le, Hunyadi elérkezettnek látta az időt. Habár az európai uralkodóktól bíztatáson kívül semmilyen segítséget nem kaptak, a pápai felhívás eredményeként cseh, lengyel, francia, és német önkéntesek özönlötték el az országot. A kb. 35 ezer fős sereg 1443.- 44 telén mélyen benyomult az Oszmán birodalom területére, és melléjük álltak a fellázadt balkáni népek is, de a kemény balkáni tél, és az akadozó utánpótlás a hadjárat félbehagyására késztette Hunyadit, és Ulászlót. Bár a szultán igen kedvező békeajánlatot tett, és Drinápolyban alá is írták a tíz évre szóló békét, az európai hatalmak, elsősorban Velence és a pápa a hadjárat folytatását sürgette, és sem Hunyadi, sem pedig Ulászló nem merte vállalni a kedvező lehetőség elszalasztásának az ódiumát, így 1444.- ben újra hadba indultak a török ellen. Azonban a török birodalom időközben rendezte a sorait anatóliában, és Genovai segítséggel erőket tudtak átcsoportosítani a Balkánra. Az 1444 Várnai csata a túlerő mellett a fiatal, és becsvágyó uralkodó meggondolatlanságán bukott el: Ulászló nekirohant a Janicsárok falának, és elesett a harcban, az uralkodó halála pedig általános visszavonulást váltott ki a seregből. A király nélkül maradt Magyarországon Hunyadit a köznemesség főkapitánnyá, majd kormányzóvá (gubernátorrá) választotta. Hunyadi, miután megszilárdította az országon belüli helyzetét, 1448. - ban újabb törökellenes hadjáratra készült, de a korábbi szövetséges, Brankovics György szerb fejedelem elpártolása következtében a II. Rigómezei csatában vereséget szenvedett a töröktől, és maga is fogságba esett, ahonnan csak váltságdíj ellenében szabadult ki. A vereség következtében meggyengült pozíciójú Hunyadit 1453- ban a bárók leváltották kormányzói tisztségéből, és háttérbe szorították. 1453-ban elesett Konstantinápoly, aminek olyan lélektani hatása volt, hogy Európa szerte ekkor a keresztény világ közelgő összeomlásáról kezdtek beszélni. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett, és Magyarországra küldte Kapisztrán János inkvizítort, aki Hunyadi mellett a toborzás vezéralakjává válik. Bár az országgyűlés hadsereg felállítását rendelte el, a bárók ismét nem siettek az ellenlábasuknak vélt Hunyadi segítségére, és Hunyadi így újfent csak saját erejére, és a délvidéken meghirdetett népfelkelésre támaszkodhatott. 1456 Júliusában II Mehmed óriási sereggel ostrom alá vette az ország akkori kapuját, Nándorfehérvárt, melyet egy maroknyi sereg élén Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora védett. Az egész Európa által lélegzetvisszafojtva figyelt küzdelmet végül Hunyadi energikus támadása döntötte el: 1456 Júl. 21.- én világraszóló győzelmet aratva Hunyadi megfutamította a török sereget. Hunyadi szerette volna folytatni a harcot, de a táborban fellépő pestisjárvány pár hét múlva elragadta a törökverő Hunyadi Jánost. A halála után kirobbant belharcoknak áldozatul esett az idősebb Hunyadi fiú, Lászó, de megtorlást elrendelő V. László (1453-1458) halála után kisebbik Hunyadi fiút, Mátyást (1458- 1490) emelték a trónra. Mátyás uralkodásának első felében csak alkalmanként viselt hadat a török ellen, így amikor a török 1458.- ban az uralkodó elfoglalta Galambóc várát, Mátyás nemesi felkelést hirdetett, és visszafoglalta a várat a töröktől, a III. Frigyessel megkötött béke után pedig megint a török ellen fordult, 1463- ban elfoglalta Jajcát, 1464-ben pedig Szrebrenyiket, és megerősítette a déli végeket. 1479- ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál, és Báthory István erdélyi vajda szétverte a betörő török sereget. 1481. -ben meghalt Mehmed szultán, és a halála után kitört trónviszályok alkalmat adtak Mátyásnak egy törökellenes hadjáratra. Mátyás megismételte törökverő édesapja hadjáratát, de mivel félő volt, hogy hagyományos ellenfele III Frigyes hátba támadja őt, és ez ellen a pápa sem adott biztosítékot, így Mátyás is kénytelen volt békét kötni a törökkel 1483-ban. Mátyás halála után a gyenge II Ulászló (1490-1516) kezében igen gyorsan szétzüllött a híres fekete sereg- mint a Mátyási központosítás többi más intézménye is - és akcióképes sereg híján csak a banderiális nemesi felkelésre támaszkodhatott az ország. A török közben terjeszkedésbe kezdett. I Szelim meghódította 1516-ban Egyiptomot, bevette Mekkát, Medinát, és mind gyakrabban tűnt fel az ország lassan védtelenné váló déli végein. A 1514.-es Dózsa- féle parasztfelkelés leverése, és az azt követő megtorlás egy esetleges népfelkelés, és az ebből adódó tömeghadsereg lehetőségét is szertefoszlatta. Az 1521- ben II Szulejmán (1520-1566) szinte akadály nélkül foglalta Nándorfehérvárt, Zimonyt, és Szabácsot, amivel az ország katonailag védhetetlenné vált. Mivel Szulejmán célja Bécs volt, nem akart felesleges háborúságba bocsátkozni az országgal, azonban II Lajos (1516-1526) bízva a király feleségének Habsburg rokonságában visszautasította a szultán békeajánlatát. Szulejmán 1526-ban megindította a seregeit a legyengült ország ellen, és vele szemben a széttagolt királyi hatalom egy létszám tekintetében jóval gyengébb, elavult, szervezetlen hadsereget tudott felsorakoztatni a fénykorát élő Oszmán birodalom főseregével szemben. Ezek az előzmények után Mohácsi vereség 1526 augusztus 29-én törvényszerű lesz. A török támadás eredményeképp az ország végül több részre szakad szét, és a későbbiekben a törökellenes harcok helyszíne az újonnan kialakuló Királyi Magyarország új végvárrendszeréhez tolódik át. Évszámok 1389 első rigómezei csata, török győzelem a délszláv fejedelmek fölött 1396 nikápolyi csata 1397 országgyűlés: telekkatonaság felállítása 1442 Hunyadi győzelme Gyulafehérvárnál a török ellen 1443 Hunyadi téli hadjárata 1444. nov. 10. várnai vereség, I. Ulászló halála 1448 második rigómezei csata, Hunyadi veresége Murad szultántól 1456. júl. 21 nándorfehérvári győzelem 1479 kenyérmezei csata 1481 Mátyás hadjárata a török ellen 1483 öt évre szóló béke a szultánnal 1521 Nándorfehérvár, Zimony és Szabács eleste 1526. Szulejmán szultán támadása Magyarország ellen 1526. aug. 29. mohácsi vereség, II. Lajos Személyek: Báthory István: Kenyérmezőnél győztes erdélyi vajda (1479) Hunyadi János: sikeres hadvezér, főkapitány, majd kormányzó Kapisztrán János: ferences szerzetes, prédikátor, Nándorfehérvár védője Kinizsi Pál: Kenyérmezőnél győztes hadvezér (1479) Magyar Balázs: Mátyás király hadvezére Szapolyai György: a magyar sereg egyik parancsnoka a mohácsi csatában Szilágyi Mihály: a köznemesi párt vezetője, Nándorfehérvár kapitánya 1456- ban Tomori Pál: kalocsai érsek, a magyar sereg parancsnoka a mohácsi csatában Fogalmak Bandérium:a földesurak magánhadserege, a földesurak azon kiváltsága, hogy háború idején nemesi zászlóaljaikat saját címerükkel díszített zászlóik alatt vezethették a harcba. Fekete Sereg: Hunyadi Mátyás király által megszervezett állandó zsoldos hadsereg, (Európa egyik legerősebb hadserege volt) Gubernátor: az uralkodó kiskorúsága idejére a nemesség által választott kormányzó (pl. Hunyadi János) Rendkívüli hadiadó: (subsidium) a háborús költségek fedezésére szolgáló, évente többször kivetett adófajta, melynek összege 1 arany volt Telekkatonaság: az 1397-es temesvári országgyűlésen bevezetett hadszervezési újítás, melynek lényege, hogy minden nemes 20 jobbágytelek után egy könnyűlovas íjász kiállítására köteles.