Érettségi "A" tétel
Törökellenes védelmi harcok a XIV- től a XVI. századig
Írta: Morovik Csaba
Az Oszmán birodalmat Oszmán gázi (1299- 1326) alapította meg. A keleti és
nyugati irányú terjeszkedés fia, Orhán alatt folytatódott. Az Oszmán- török
birodalom a hanyatló szeldzsuk török birodalom árnyékából kilépve önálló
hadjáratokat indítottak, és nagy anatóliai, illetve bizánci területeket
foglaltak el.
Európa földjére először 1352.-ben léptek, két év múlva pedig elfoglalták
Gallipolit. A török balkáni előretörését nagyban megkönnyítette az akkori
balkáni helyzet. Az országegyesítő Dusán István halála után az egymással
torzsalkodó kisebb- nagyobb szerb fejedelmek gyakran kérték egymással
szemben a törökök segítségét, és a török felé fordulást fokozta I Nagy
Lajos magyar király állandó harca a Bogumil eretnekség ellen, és az ehhez
kapcsolódó erőszakos katolizáció. A török jelenlét csak a XIV. sz. második
felére kezdett terhessé válni, amikor a törökök a Marica folyó melletti
csatában szétverték a délszláv fejedelmek csapatait, majd ugyanebben az
évben az első ízben törtek be Magyarországra. Nagy Lajost az események
rádöbbentették a veszélyre, és 1375.- ben már sikerült vereséget mérnie a
románokkal összeszövetkezett török seregekre, de a balkáni helyzet
megosztottsága miatt nem tudta kellőképpen kiaknáznia a győzelmét.
1389- ban a török Rigómezőnél (A mai Koszovo- Polje) szétveri az ellene
utolsó ízben fölkelő délszláv fejedelmek seregeit, és ezzel az Oszmán
birodalom a Magyar Királyság közvetlen szomszédságába kerül. Mivel
Luxemburgi Zsigmond a török ellenébe nem számíthatott a hazai nemességre,
(az az Aranybulla óta külföldre csak fizetés ellenében és csak önszántából
volt hajlandó menni) ezért családi kapcsolatait kihasználva külföldi
segítség után nézett. A francia, német, angol, és cseh lovagokból álló
sereg azonban az egységes vezetés hiánya miatt 1396. - ban Nikápolynál
vereséget szenvedett.
Zsigmond megkísérelte a tanulságok levonását, és a hadsereg átszervezését,
de az elképzelései nem találtak visszhangra a hazai nemesség körében. A
közelgő inváziótól az országot csak a törökök 1402- es Timur Lenk mongol
nagyfejedelemtől elszenvedett Ankarai veresége mentette meg, ahol maga a
török szultán, I. Bajazid is fogságba esett. Az Ankarai vereség, és az azt
követő török belharcok két évtized nyugalmat eredményezett a déli végeken,
de az 1420-30.- as évektől kezdve újabb török betörések érték hazánkat,
elsősorban Erdélyt, és a Temesközt érintették ezek a támadások.
Ezekben az években tűnt fel a nagy törökverő Hunyadi János. A Hunyadiakra
I Jagelló Ulászló (1439-1444) a déli végeken az Al-Duna vaskapui
szakaszának a védelmét bízta. Első sikerei hatására az uralkodó szörényi
bánná nevezte ki, és a birtokadományai kapcsán Hunyadi az ország
leggazdagabb főurává vált. Hunyadi ezeket a javait a török
visszaszorítására fordította. Seregének zömét familiárisai, huszita
zsoldosok alkották, de rendkívüli helyzetekben népfelkelést is hirdetett.
Az 1441.-es győzelme után az uralkodó Erdély vajdájává nevezte ki, és
ebbéli minőségében 1442-ben Gyulafehérvárnál szétveri az ott portyázó
nagyobb török sereget. A sikereken felbuzdulva Hunyadi egy nagyobb,
törökellenes hadjárat megindítását tervezte, amelynek végső célja a török
kiűzése volt a balkánról, és végső soron egész Európából. 1443-ban , amikor
az Ottomán birodalom katonai erejének nagyobb részét a kis- Ázsiai harcok
kötötték le, Hunyadi elérkezettnek látta az időt.
Habár az európai uralkodóktól bíztatáson kívül semmilyen segítséget nem
kaptak, a pápai felhívás eredményeként cseh, lengyel, francia, és német
önkéntesek özönlötték el az országot. A kb. 35 ezer fős sereg 1443.- 44
telén mélyen benyomult az Oszmán birodalom területére, és melléjük álltak a
fellázadt balkáni népek is, de a kemény balkáni tél, és az akadozó
utánpótlás a hadjárat félbehagyására késztette Hunyadit, és Ulászlót.
Bár a szultán igen kedvező békeajánlatot tett, és Drinápolyban alá is írták
a tíz évre szóló békét, az európai hatalmak, elsősorban Velence és a pápa a
hadjárat folytatását sürgette, és sem Hunyadi, sem pedig Ulászló nem merte
vállalni a kedvező lehetőség elszalasztásának az ódiumát, így 1444.- ben
újra hadba indultak a török ellen. Azonban a török birodalom időközben
rendezte a sorait anatóliában, és Genovai segítséggel erőket tudtak
átcsoportosítani a Balkánra. Az 1444 Várnai csata a túlerő mellett a
fiatal, és becsvágyó uralkodó meggondolatlanságán bukott el: Ulászló
nekirohant a Janicsárok falának, és elesett a harcban, az uralkodó halála
pedig általános visszavonulást váltott ki a seregből.
A király nélkül maradt Magyarországon Hunyadit a köznemesség főkapitánnyá,
majd kormányzóvá (gubernátorrá) választotta. Hunyadi, miután
megszilárdította az országon belüli helyzetét, 1448. - ban újabb
törökellenes hadjáratra készült, de a korábbi szövetséges, Brankovics
György szerb fejedelem elpártolása következtében a II. Rigómezei csatában
vereséget szenvedett a töröktől, és maga is fogságba esett, ahonnan csak
váltságdíj ellenében szabadult ki. A vereség következtében meggyengült
pozíciójú Hunyadit 1453- ban a bárók leváltották kormányzói tisztségéből,
és háttérbe szorították.
1453-ban elesett Konstantinápoly, aminek olyan lélektani hatása volt, hogy
Európa szerte ekkor a keresztény világ közelgő összeomlásáról kezdtek
beszélni. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett, és Magyarországra küldte
Kapisztrán János inkvizítort, aki Hunyadi mellett a toborzás vezéralakjává
válik. Bár az országgyűlés hadsereg felállítását rendelte el, a bárók ismét
nem siettek az ellenlábasuknak vélt Hunyadi segítségére, és Hunyadi így
újfent csak saját erejére, és a délvidéken meghirdetett népfelkelésre
támaszkodhatott.
1456 Júliusában II Mehmed óriási sereggel ostrom alá vette az ország akkori
kapuját, Nándorfehérvárt, melyet egy maroknyi sereg élén Szilágyi Mihály,
Hunyadi János sógora védett. Az egész Európa által lélegzetvisszafojtva
figyelt küzdelmet végül Hunyadi energikus támadása döntötte el: 1456 Júl.
21.- én világraszóló győzelmet aratva Hunyadi megfutamította a török
sereget. Hunyadi szerette volna folytatni a harcot, de a táborban fellépő
pestisjárvány pár hét múlva elragadta a törökverő Hunyadi Jánost. A halála
után kirobbant belharcoknak áldozatul esett az idősebb Hunyadi fiú, Lászó,
de megtorlást elrendelő V. László (1453-1458) halála után kisebbik Hunyadi
fiút, Mátyást (1458- 1490) emelték a trónra. Mátyás uralkodásának első
felében csak alkalmanként viselt hadat a török ellen, így amikor a török
1458.- ban az uralkodó elfoglalta Galambóc várát, Mátyás nemesi felkelést
hirdetett, és visszafoglalta a várat a töröktől, a III. Frigyessel
megkötött béke után pedig megint a török ellen fordult, 1463- ban
elfoglalta Jajcát, 1464-ben pedig Szrebrenyiket, és megerősítette a déli
végeket. 1479- ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál, és Báthory István erdélyi
vajda szétverte a betörő török sereget.
1481. -ben meghalt Mehmed szultán, és a halála után kitört trónviszályok
alkalmat adtak Mátyásnak egy törökellenes hadjáratra. Mátyás megismételte
törökverő édesapja hadjáratát, de mivel félő volt, hogy hagyományos
ellenfele III Frigyes hátba támadja őt, és ez ellen a pápa sem adott
biztosítékot, így Mátyás is kénytelen volt békét kötni a törökkel 1483-ban.
Mátyás halála után a gyenge II Ulászló (1490-1516) kezében igen gyorsan
szétzüllött a híres fekete sereg- mint a Mátyási központosítás többi más
intézménye is - és akcióképes sereg híján csak a banderiális nemesi
felkelésre támaszkodhatott az ország. A török közben terjeszkedésbe
kezdett. I Szelim meghódította 1516-ban Egyiptomot, bevette Mekkát,
Medinát, és mind gyakrabban tűnt fel az ország lassan védtelenné váló déli
végein. A 1514.-es Dózsa- féle parasztfelkelés leverése, és az azt követő
megtorlás egy esetleges népfelkelés, és az ebből adódó tömeghadsereg
lehetőségét is szertefoszlatta.
Az 1521- ben II Szulejmán (1520-1566) szinte akadály nélkül foglalta
Nándorfehérvárt, Zimonyt, és Szabácsot, amivel az ország katonailag
védhetetlenné vált. Mivel Szulejmán célja Bécs volt, nem akart felesleges
háborúságba bocsátkozni az országgal, azonban II Lajos (1516-1526) bízva a
király feleségének Habsburg rokonságában visszautasította a szultán
békeajánlatát. Szulejmán 1526-ban megindította a seregeit a legyengült
ország ellen, és vele szemben a széttagolt királyi hatalom egy létszám
tekintetében jóval gyengébb, elavult, szervezetlen hadsereget tudott
felsorakoztatni a fénykorát élő Oszmán birodalom főseregével szemben. Ezek
az előzmények után Mohácsi vereség 1526 augusztus 29-én törvényszerű lesz.
A török támadás eredményeképp az ország végül több részre szakad szét, és a
későbbiekben a törökellenes harcok helyszíne az újonnan kialakuló Királyi
Magyarország új végvárrendszeréhez tolódik át.
Évszámok
1389 első rigómezei csata, török győzelem a délszláv fejedelmek fölött
1396 nikápolyi csata
1397 országgyűlés: telekkatonaság felállítása
1442 Hunyadi győzelme Gyulafehérvárnál a török ellen
1443 Hunyadi téli hadjárata
1444. nov. 10. várnai vereség, I. Ulászló halála
1448 második rigómezei csata, Hunyadi veresége Murad szultántól
1456. júl. 21 nándorfehérvári győzelem
1479 kenyérmezei csata
1481 Mátyás hadjárata a török ellen
1483 öt évre szóló béke a szultánnal
1521 Nándorfehérvár, Zimony és Szabács eleste
1526. Szulejmán szultán támadása Magyarország ellen
1526. aug. 29. mohácsi vereség, II. Lajos
Személyek:
Báthory István: Kenyérmezőnél győztes erdélyi vajda (1479)
Hunyadi János: sikeres hadvezér, főkapitány, majd kormányzó
Kapisztrán János: ferences szerzetes, prédikátor, Nándorfehérvár védője
Kinizsi Pál: Kenyérmezőnél győztes hadvezér (1479)
Magyar Balázs: Mátyás király hadvezére
Szapolyai György: a magyar sereg egyik parancsnoka a mohácsi csatában
Szilágyi Mihály: a köznemesi párt vezetője, Nándorfehérvár kapitánya 1456-
ban
Tomori Pál: kalocsai érsek, a magyar sereg parancsnoka a mohácsi csatában
Fogalmak
Bandérium:a földesurak magánhadserege, a földesurak azon kiváltsága, hogy
háború idején nemesi zászlóaljaikat saját címerükkel díszített zászlóik
alatt vezethették a harcba.
Fekete Sereg: Hunyadi Mátyás király által megszervezett állandó zsoldos
hadsereg, (Európa egyik legerősebb hadserege volt)
Gubernátor: az uralkodó kiskorúsága idejére a nemesség által választott
kormányzó (pl. Hunyadi János)
Rendkívüli hadiadó: (subsidium) a háborús költségek fedezésére szolgáló,
évente többször kivetett adófajta, melynek összege 1 arany volt
Telekkatonaság: az 1397-es temesvári országgyűlésen bevezetett
hadszervezési újítás, melynek lényege, hogy minden nemes 20 jobbágytelek
után egy könnyűlovas íjász kiállítására köteles.