20. Tétel Magyarország a két világháború között - Hogyan vezetett az "őszirózsás forradalom" kísérlete a kommunista hatalomátvételhez 1919-ben Magyarországon? 1918 októberében Mo.-n kormányválság alakult ki. 1918. október 24-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, a Károlyi-párt, az SZDP és a Polgári Radikálisok részvételével. Elnöke Károlyi Mihály lett. 12 pontos programjában függetlenséget, békét általános és titkos választójogot, valamint földreformot követelt. A Nemzeti Tanács legális úton akart hatalomra kerülni, ami károlyi miniszterelnökké való kinevezését jelentette volna. Hatalmas tömeg követelte ezt október 28-án, de a rendőrség a tömegbe lőtt. Október 29-én József főherceg a király képviselőjeként Hadlik János grófot nevezte ki miniszterelnökké. Október 30-án újabb tüntetésen a résztvevők a Nemzeti Tanács hatalomátvételét követelték, majd a Keleti pályaudvaron csatlakozásra bírták az elszállításra bevagonírozott katonákat. az éjszaka folyamán a katonatanács irányításával puskalövés nélkül sikerült elfoglalniuk a főváros stratégiai pontjait. Reggelre győzött a forradalom. A katonák letépték sapkajelvényüket és helyére őszirózsát tűztek. ez lett a forradalom jelképe. Az események hatására október 31-én József főherceg gróf Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnökké. A demokratikus forradalom kormánya koalíciós kormány volt. Programjában az ország függetlenségéről, a választójog demokratikus megformálásáról, a parasztság földhöz juttatásáról, sajtószabadságról volt szó. ezek kimondottan a polgári demokratikus forradalom jegyei. November 1- jén rendeződött az Ausztriával való viszonyunk is, mégpedig úgy, hogy a kormányzat felmentést kért és kapott a királynak tett eskü alól, és ezzel az Ausztriától való teljes elszakadást választotta. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a hatalom konszolidálása volt a cél. További lépés volt az új államforma létrehozása. Miután IV. Károly mind Ausztriában, mind Mo.-n lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról, november 16-án kikiáltották a népköztársaságot úgy, hogy az államfői posztot nem töltötték be. A Károlyi-kormány nemzetközi helyzetét alapvetően a vesztett háború követelményei határozták meg, s ezen nem változtatott az sem, hogy a vezetők pacifista magatartást és antantbarátságot tanúsítottak. Úgy gondolták, hogy ez lehetővé teszi a területi integritás megőrzését. Az antanttal november elején Belgrádban megkötött fegyverszüneti egyezmény ennek ellenkezőjét mutatta. a szerződés előírta, hogy a magyar kormány köteles kiüríteni a Bessztercétől Marosvásárhelyig, onnan Szegedig, a Szabadka, Baja Pécs vonalon a Dráváig húzott vonaltól délre és keletre eső területeket. Előírták továbbá a hadsereg leszerelését és az antantcsapatok szabad átvonulását. 1919. januárban az antant Budapesten tartózkodó missziójának vezetője Vix alezredes által benyújtott követelésre ki kellet üríteni a Felvidéket. A kedvezőtlen nemzetközi feltételek mellett a belső helyzet sem járult hozzá, hogy a kormány a polgári demokráciát konszolidálni tudja. A Károlyi-kormány rendkívül nehéz gazdasági körülményeket örökölt. A háborúban kimerült az ország, a hadigazdaság összeomlott, a külkereskedelmi kapcsolatok megszűntek. az 1919-ben megjelenő földosztásról szóló törvényt sem tudták megvalósítani. Mindez azt jelentette, hogy a társadalom minden réteg elégedetlen volt. A kormányt jobbról és balról is támadások érték. Sorra alakultak a különböző jobboldali szervezetek (MOVE, ÉHE). A munkásság- és paraszttömegek radikalizálódtak, és ehhez az ekkor megalakult kommunisták mo-i Pártjának gyorsan növekvő befolyása is hozzájárult. a belpolitikai válság úgy oldódott meg, hogy Károlyi ideiglenes köztársasági elnök lett, és ezzel új kormány is alakult Berinkey Dénes vezetésével. Ebben a szociáldemokraták szerepe megnőtt. A belső feszültségek közepette adta át Vix károlyi Mihálynak az antant újabb ultimátumát. Március 20-án Vix követelte az ország keleti részének kiürítését a Szeged, Debrecen Városnamény vonalig és egy 40-50 km-es semleges sáv létrehozását. Szintén március 20-án Károlyi javasolta: mondjon le a Berinkey kormány. 1919. március 21-én a szociáldemokrata párt küldöttsége aláírta az egyesülési okmányt, amellyel létrejött a mo.-i Szocialista Párt. Céljaként a proletárdiktatúra megvalósítását jelölte meg. Ezzel megszűnt a demokratikus népköztársaság. Az új kormány a hatalom átvételekor visszautasította a Vix-jegyzéket. A tanácsköztársaság a forradalmi honvédelem jegyében született. Nem egyszerűen az államhatárok visszaállítását, a magyarlakta területek felszabadítását, hanem mindenfajta államhatár lerombolását tűzte ki célul. A tanácsköztársaság társadalmi bázisát a munkásság és az agrárproletariátus adta. Kevésbé számíthatott a fejlettebb Dunántúlra, amely kezdettől fogva komoly bázissal rendelkezett a tanácsköztársaság ellen. Az új hatalom nemzetközi helyzete kedvezőtlen volt. Április közepén megindult az intervenció a tanácsköztársaság ellen. A magyar proletárdiktatúra államrendszere a szovjet mintájú tanácsokon alapult. A községies fővárosi kerületi tanácsokat közvetlen úton választották a 18. életévüket betöltöttek. A járási, megyei, budapesti és országos tanácsokat közvetett úton választották. A tanácsokat a folyamatosan működő direktóriumok irányították. a legfőbb államhatalmi szerv a Tanácsok Országgyűlése volt. A végrehajtó hatalom csúcsán a Forradalmi Kormányzótanács állt. Vezetője Kun Béla volt. a kormányzótanács rendeletekkel kormányzott. a diktatúra fenntartása érdekében megszervezték a Vörös Őrséget és forradalmi törvényeket állítottak fel. Feloszlatták a pártokat, az MSZP maradt az egyetlen párt. A tanácsköztársaság gazdaságpolitikája az oroszországi szocialista forradalmat követő időszak gazdaságpolitikájához állt közel. Kárpótlás nélkül kisajátították a nagybirtokot, a bányaüzemeket, közlekedési eszközöket, bankokat, és mindent állami ellenőrzés alá helyeztek. A gazdaságot centralizálták. (I. Népgazdasági Tanács). A művelődéspolitikában gyökeres átalakítást terveztek. Ide tartozott az ingyenes 8 osztályos általános iskola és az egységes középiskola megszervezése. Kimondták továbbá az állam és az egyház szétválasztását. A tanácsköztársaság elleni, többszörös katonai túlerővel kialakított intervenciós gyűrű június 2. felére rendkívül súlyos helyzetet teremtett az ország bel- és külpolitikai viszonyaiban. A proletárdiktatúra vezetésének egy része már csupán a "de facto" elismertetésre törekedett, amelyre a Clemanceau-jegyzék is utalt. Kun Béla a visszavonulás és a tárgyalások mellett döntött. Amikor júliusban a román hadsereg felújította támadását, a katonai összeomlás hatására a kormányzótanács többsége már a lemondás mellett döntött augusztus 1-jén. A bukást közvetlenül az intervenció idézte elő. - Melyek voltak a Horthy-rendszer konszolidációjának legfontosabb elemei? A forradalmi kormányzótanács 1919. augusztus 1-jén átadta a hatalmat a Peidl Gyula vezette, túlnyomóan szakszervezeti vezetőkből alakult kormánynak. a Peidl kormány visszaállította a régi bíróságokat, elrendelte a rendőrség és csendőrség újraszervezését, az államosított ipari- és kereskedelmi vállalatokat és bérházakat visszaadta eredeti tulajdonosainak. a kormány nem támaszkodhatott a közigazgatási és államapparátusra, fegyveres ereje pedig egyáltalán nem volt, hiszen a Vörös Hadsereg felbomlott, a Vörös őrséget pedig maga oszlatta fel. Mindezt tetézte, hogy a békekonferencia tilalma ellenére a román hadsereg folytatta előrenyomulását. Megszállta a Duna-Tisza közét is, majd augusztus 4-én és 5- én bevonult Budapestre. A Peidl kormány napjai meg voltak számláva. A fővárosban szervezkedő ellenforradalmárok egy csoportja Friedrich István mérnök és Csilléry András fogorvos, kereszténypárti politikusok vezetésével augusztus 6-án sikeres puccsot hajtott végre. József főherceg Riedrich Istvánt bízta meg kormányalakítással. az ellenforradalom három hónapos uralma alatt nem volt képes a békekonferencia számára elfogadható kormányt kialakítani, az országban anarchia uralkodott. A magyar békeszerződés aláírása nélkül azonban nem lehetett lezárni a háborút Európában. szuverén kormányról mindaddig szó sem lehetett, amíg az ország nagyobb része és a főváros idegen katonai megszállás alatt állt. Sürgetővé vált tehát a román hadsereg kivonása. 1919 október végén az antant vezető politikusai úgy vélték, sürgős beavatkozásra van szükség a magyarországi helyzet rendezése érdekében. Megbízásukból Budapestre érkezett Sir George Clerk angol diplomata. Clerk rövid tájékozódás után úgy ítélte meg, hogy a magyarországi helyzet kulcsembere Horthy Miklós altengernagy, a romának által meg nem szállott Dunántúlon szervezkedő Nemzeti Hadsereg fővezére. Horthyt gróf Károlyi Gyula. a Szegeden alakult ellenforradalmi kormány miniszterelnöke nevezte ki hadügyminiszternek. Horthy hadügyminiszterként, majd fővezéri minőségben szervezte az ún. Nemzeti Hadsereget. a tanácsköztársaság veresége után csapatai a franciák engedélyével átvonultak a Dunántúlra, ahol a siófoki főhadiszálláson toborzással többezer főre emelte csapatai létszámát. A nemzeti hadsereg a román csapatok kivonását követően november 16-án bevonult Budapestre a Dunántúlon már augusztus eleje óta dúló bosszúhadjárat, a fehérterror a fővezér ígérete ellenére elérte a fővárost, majd átterjedt az ország többi részére is. A Duna-Tisza közén főleg hivatásos tisztekből és altisztekből toborzott fehérgárdák, a Tiszántúlon és Észak-Magyarországon a román hadsereg, Budapesten és a peremvárosokban a rendőrség és más karhatalmi alakulatok álltak bosszút a tanácsköztársaságért. A legtöbb embert a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményei gyilkolták meg. 1919 novemberében Huszár Károly kereszténypárti politikus elnökletével megalakult a koalíciós kormány. ez kiírta a választásokat, amelyeket általános, titkos, egyenlő, a nőkre is kiterjedő választójog alapján bonyolítottak le. a Magyarországi Szociáldemokrata Párt visszalépett a választási küzdelemtől. Az 1920 januári választások után megalakult nemzetgyűlésben a parasztságot képviselő Kisgazdapárt rendelkezett a legtöbb mandátummal. Együttesen alakított kormányt a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával, amely elsősorban a városi kispolgári, tisztviselői és értelmiségi rétegekre támaszkodott. a törvényhozás legsürgetőbb feladata az államfői hatalom rendezése volt. a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklós altengernagyot Magyarország kormányzójának választotta. A trianóni békeszerződés: A független magyar állam eddig nem kaphatta meg a teljes nemzetközi elismerést, ameddig a nemzetgyűlés nem emelte törvényerőre a békeszerződést. 1920. június 4-én Versailles melletti Trianon palotában írták alá a magyar kormány megbízottai a szerződést, amelyet 1920. november 15-én fogadott el a nemzetgyűlés. A békeszerződés értelmében a történelmi Mo. területe és népessége csökkent. A magyar etnikum egy része idegen állam fennhatósága alá került, kisebbségi sorsra jutott. A békeszerződés rendelkezéseiből: - Mo. tiszteletben tartja az új határokat. - A békeszerződés 35000 főben határozta meg a hadsereg létszámát, és megtiltotta az általános hadkötelezettséget. - Az országot 30 évig fizetendő jóvátételre kötelezték. ennek értelmében az antant ellenőrzést gyakorolt az o. gazdasági élete felett. - A békeszerződés megkötéseket tartalmazott az utak, vasutak, határátkelőhelyek építése tekintetében. 1921. október 13-án Velencében megállapodás jött létre. A velencei egyezmény értelmében Sopronban és nyolc környező községben 1921 decemberében népszavazás döntött arról, hogy melyik államhoz kerüljön az érintett terület. a népszavazás menetét az antant- bizottság ellenőrizte, amely az eredménynek megfelelően 1922. január 1-jén Mo.-hoz tartozónak nyilvánította Sopront és a nyolc községet. E választásáért Sopron a nemzetgyűléstől a leghűségesebb város címet kapta. a magyar társadalom olyan sokkhatás, megrázkódtatást szenvedett le, amely nemzedékek gondolkodását és magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. Trianon elutasításában nemzeti egyetértés jött létre. ez lehetővé tette a hatalom számára, hogy a revízió jelszavával jelentős tömegeket állítson maga mellé. A békeszerződés területi rendelkezései egyáltalán nem igazodtak a valóságos etnikai viszonyokhoz. Szétzilálták a kárpát-medencei régiók közötti évszázadok alatt kialakult gazdasági kapcsolatrendszert. mindezzel az ellenségeskedés magvát hintették el az itt élő népek és államaik között. A kormányzói hatalom és az ellenforradalmi rendszer politikai és gazdasági megszilárdítását gróf Teleki Pál kezdte meg, aki első ízben 1920 júliusától 1921 áprilisáig volt kormányfő.1920-ban fogadta el a nemzetgyűlés a tanszabadságot korlátozó ún. numerus clausus törvényt. A jogszabály kimondta, hogy az egyetemekre és főiskolákra minden magyarországi nemzetiségből csak a népességen belüli arányának megfelelő létszámot szabad felvenni. Teleki fontos feladatának tekintette a kormányzati hatalom megszilárdítását. Személyes felügyeletével számolták föl a különítményeket, és végetvetettek erőszakos, gyilkosságoktól sem visszariadó tevékenységüknek. 1921 elején az államhatalom új jogi rendfentartó eszközre tett szert. A királypuccsok után 1921novemberében a nemzetgyűlés elfogadta a Habsdurg-ház trónfosztását kimondó törvényt. Gróf Bethlen István 1921 áprilisában, az első királypuccs után vette át a miniuszterelnökségi tisztséget. Elődjéhez hasonlóan történelmi nevű családból származott. Alapvetően konzervatív nézeteket vallott. A parlametáris kormányzati forma híve volt. 1920-21-re tehető Bethlen szorosabb kapcsolatainak kiépülése a magyar ipari és pénzügyi nagypolgárság vezető személyiségeivel. Bethlent kiterjedt összeköttetései tették alkalmassá arra, hogy tartósan irányítsa az államhatalom építését. Életműve a rendszer megszilárdítása volt, ezért a huszas éveket joggal nevezik bethleni konszolidáció korának. A kialakuló rendszer biztonságérzetének elengedhetetlen feltétele volt, hogy rendezze a hatalom viszonyát a legálisan elismert szociáldemokrata mozgalommal. A miniszterelnök 1921 decemberében megegyezést írt alá a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőivel. A Bethlen-Peyer paktum biztosította MSZDP, a szakszervezetek és más munkásegyesületek működését a törvényes keretek között. Bethlen következő lépése az egységes kormányzópárt megteremtése volt. Ennek legfőbb akadályát addig Nagyatádi Szabó ellenállása jelentette. A miniszterelnök azt a taktikát követte a parasztpolitikussal szemben, hogy nem kényszerítette ellenzékbe, hanem közös pártot hozott vele együtt létre, s ebben biztosította az úri politikusok vezető szerepét. 1922 januárjában egyszerűen bejelentette, hogy bizalmas híveivel együtt csatlakozni kíván a Kisgazdapárthoz. Néhány hét múlva megalakult az Egységes Párt. Az értékálló üöpénz megteremtésére a Bethlen-kormány külföldi kölcsönt kívánt szerezni, mert úgy vélte, igy módon megindíthatja a tőkebehozatalt és növelheti a győztes hatalmak gazdasági érdekeltségét az ország talpraállításában. Az új pénznemet a pengőt 1927 január 21-től vezették be. A népszövetségi kölcsönügylet elősegítette az ország befogadását a háború utáni Európába. Lehetővé vált a háború előtti adóságok törlesztése, pénzügyi tartalékok képzése, újabb hitelek felvétele, az életszinvonal közvetlen emelését célzó intézkedések, valamint komunális és infrastrukturális jellegű beruházások megvalósítása. Mussolini messzemenően támogadta a magyarok népszövetségi kölcsönkérelmét. Az olasz kormány vállalta magyar mezőgazdasági termények elsősorban gabona átvételét, a magyar hadsereg fejlesztésébe való közreműködést és a magyar revíziós törekvések támogatását. 1927 áprilisában Rómában Mussolini és Bethlen olasz-magyar barátsági szerződést írt alá, mellyel Mo. áttorte addigi külpolitikai elszigeteltségét. Bethlen tehát körültekintő szívóssággal építette azt a külőolitikai vonalat, amely a revízió szempontjából egyedüli realitásként kínálkozott. 1931-ben Németo.-val is kereskedelmi szerződést kötött. Ezzel megnyitotta az utat a mind szélesebbé váló magyar-német kapcsolatok előtt. - Mutassa be a jobbratolódást és a német befolyás növekedését a harmincas évek Magyarországán! 1932 őszén a befolyásos politikai csoportok egyetértettek abban, hogy csak erőskezű kormány képes megszilárdítani a gazdasági válságba belerokkant rendszert. A kormányzó október 1-jén Gömbös Gyulát nevezte ki miniszterelnöknek. A hajdani vezérkari százados, majd 1919-től politikus határozott, erőszakos egyéniségéről volt híres. Célja az volt, hogy felszámolja a parlamentáris kormányzást és az ellenzéket, bevezesse az egypártrendszert, megszűntesse a szabadságjogokat, és önmagának "vezéri" jogokat biztosítson. Gazdasági tekintetben "őrségváltásra" törekedett. Annak érdekében, hogy növelje elképzelései társadalmi támogatottságát, széleskörű szociális reformprogramot hirdetett. 1928-ban Gömbös látszólag behódolt Bethlennek. Feloszlatta a Fajvédő Pártot, és visszatért a kormánypártba, honvédelmi államtitkárságot, majd 1929-től miniszteri tárcát vállalt. Miniszterelnöki kinevezésekor bejelentette, hogy felülvizsgálja álláspontját a zsidókérdésben. Gömbös kormányzásának első kompromisszumos szakasza, az 1935. márciusi választásokig tartott. Az új politika hangsúlyozására Gömbös a kormánypárt nevét Nemzeti Egység Pártjára változtatta. Gömbös tudatában volt annak, hogy távoli reformterveinek megvalósítása azon múlik, képes-e azonnali lépéseket tenni a válságból való kilábalás érdekében. A mezőgazdaság értékesítési gondjain a kiviteli lehetőségek bővítésével kívánt segíteni. Ezért Olaszországgal, majd Ausztriával kötött kereskedelmi szerződést. Sikerült tető alá hoznia egy csehszlovák-magyar áruforgalmi megállapodást, és Romániával is szerződéses gazdasági viszonyt teremtett. Németország 1936-ban az ország legfőbb külkereskedelmi partnerévé vált. Az ország külkereskedelme és ezzel a gazdaság egészének helyzete javult, de a paraszti gazdaságokat változatlanul létükben fenyegették az adósságok és az árverések. ezért a kormány 1933-1935-ben több rendelettel könnyítette a gazdaságok visszafizetését. A gömbös-kormány működésének első szakasza a válság felszámolását szolgálta, s összhangban a világgazdaság kedvező alakulásával meg is hozta eredményét. 1935-re a Gömbös-kormány pozíciója megerősödött, s így hozzákezdhetett a politikai élet átszervezéséhez. Gömbös jól ismerte fel, hogy a kormánypárt klubszerű, laza szervezete nem alkalmas belpolitikai reformjainak megvalósítására. Amikor tehát átkeresztelte a pártot, megkezdte szervezetei átalakítását is. A Nemzeti Egység Pártja megkezdte megyei, városi, községi szervezeteinek kiépítését. Ezzel egyidejűleg a kormány megkezdte "a törvényes érdekképviseleti rendszer" országos kiépítését, vagyis olyan kamarák felállítását, amelyek a munkáltatókat és munkavállalókat egyetlen közös szervezetbe tömörítették volna. Gömbös fő célja a szakszervezetek "feleslegessé tétele", és ezen keresztül az MSZDP-nek mint politikai tényezőnek a megszületése volt. A cél az olasz mintájú korporációs rendszer bevezetése volt. Gömbös felfrissítette a tábornoki kart, nyugdíjazva annak nagy részét. A rangba előrelépő fiatal tisztek már az ő elgondolásait támogatták. A vezérkar mind szorosabb kapcsolatot épített ki a német vezérkarral. Különös gondot fordítottak a leventeintézményre, amelyet 1921-ben azért hoztak létre, mert a békeszerződés megtiltotta a hadseregbe való sorozást, s a magyar állam a fiatal férfiak katonai kiképzését így akarta biztosítani. 1935 tavaszán Gömbös eléggé szilárnak érezte helyzetét ahhoz, hogy megváltoztassa a kormánypárt és a képviselőház erőviszonyait. Rávette Horthyt arra, hogy oszlassa fel a parlamentet, és így tegye lehetővé számára a sikert hordozó választások kiírását. Gömbös számára különös sikert jelentett még, hogy a kormánypárton belül igen jelentősen csökkent a konzervatív, Bethlen-hívők száma, ami határozott jobbratolódást jelentett. Az 1930-as évek közepétől alakult ki a társadalom felső és középső szintjeinek új politikai elrendeződése. A belső hatalmi vetélkedés a magyar külpolitikát érintő kérdésekben is megnyilvánult. Gömbös és követői a német-olasz orientáció elsőbbségét hirdették a külpolitikában, a bethleni alapokon nyugvó rendszer hívei viszont szükségesnek látták a nyugati hatalmakkal való kapcsolattok fenntartását és erősítését is. 1933 júniusában Gömbös Berlinbe utazott. Gömbös, aki a belső berendezkedést illetően az olasz rendszert tekintette mintának, külpolitikailag pedig Mussolinivel való együttműködést ítélte elsőrendűnek, az új hatalmi helyzetben Mo. számára különleges nemzetközi szerep kiépítését tűzte ki célul. Azt tervezte, hogy közvetítőként működhet Berlin és Róma között, kiaknázva annak minden előnyét. Horthy szintén tartott a túlságosan radikális, a rendszer alapjait is érintő átalakítástól. Ezért megvonta bizalmát a miniszterelnöktől. Csak azért nem mondatta le, mert Gömbös már halálosan beteg volt, és 1936. októberében elhunyt. Gömbösnek és csoportjának nem sikerült megvalósítani tervét, a totális állam, s a korporációs társadalom kiépítését. Voltak azonban nagyon is maradandó nyomai négyéves miniszterelnökségének, amelyeknek súlyos következményei a későbbiekben mutatkoztak meg. Ilyen volt a hadsereg vezetésében és tisztikarában , valamint az állami és közigazgatási apparátus középszintjén bekövetkezett jelentős mértékű személyi változás. Gömbös politikájának öröksége súlyos gondokat okozott az 1936. októberében kinevezett Darányi Kálmán miniszterelnöknek. Azért esett rá a kormányzó választása, mert mérsékelt, minden szélsőségtől távol álló, meglehetősen szürke egyéniség volt. Darányi megszüntette a Göbös-féle pártszervezeteket. Nem folytatta elődjének intenzív németbarát politikáját sem. Kifejezésre jutatta, mennyire fontos Magyarországnak a jó viszony Angliával és Franciaországgal. Kánya Kálmán külügyminiszter pedig tárgyalásokat kezdett a kisantant országokkal arról, hogy ha azok hozzájárulnak Magyarország fegyverkezési egyenjogúságához, akkor Magyarország hajlandó lesz megnemtámadási egyezményt kötni velük. 1938. március elején a kormánypárt győri gyűlésén Darányi bejelentette, hogy a kormány négyéves terv keretében egymilliárd pengőt kíván fordítani a nehézipar és a hadsereg fejlesztésére. A cél az aktív fegyveres revíziós politika megalapozása volt. Az 1930-as évek középső harmadában mind szélesebb tömegbázisra tett szert a szélsőjobb. Tömegei a kispolgárokból, valamint a félproletár és proletár rétegekből toborzódtak. A burjánzó szélsőjobboldali ellenzéki pártok sokaságából kiemelkedtek Szálasi Ferenc nyugalmazott vezérkari őrnagy az egyes időszakokban különböző nevek alatt működő szervezetei. Ezeknek mindig része volt egy féllegális, vagy éppen illegális mozgalom, amelyet zárt, centralizált, vezérelvű intézményként biztosította Szálasi számára a hatalomért folytatott harc bázisát. Innen az 1939-től állandóvá vált kettős név: Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom. Ez utóbbi tevékenysége titokban zajlott, bár a politikai rendőrség többnyire tájékozott volt ügyeiről. Magyarország helyzetét, külpolitikájának lehetőségeit és belpolitikai viszonyainak alakulását alapvetően megváltoztatta, hogy 1938. március 12-én és 13-án a hitleri birodalom minden nemzetközi tiltakozás nélkül megszállta és bekebelezte Ausztriát. A Darányi-kormány elsőként gratulált Hitlernek, miközben az uralkodó körök attól féltek, hogy a német csapatok nem állnak meg Hegyeshalomnál. a nyilasok azt remélték, eljött hatalomra kerülésük ideje. A magyar határok sérthetetlenségét Berlin csak Darányi kérésére és némi halogatás után ismerte el. Berlin megelégedéssel figyelte Darányi és kormánya működését, a hazai konzervatív és baloldali körökben viszont növekvő aggályt váltott ki. Horthy elfogadta szűkebb környezete tanácsát, hogy Darányit le kell váltani. Hiszen éppen annak a feladatnak nem felelt meg, amelyet Gömbös után meg kellet volna oldania: nem fékezte meg a belpolitikai jobbratolódást és nem lazította az egyoldalú külpolitikai elkötelezettséget. Horthy 1938 májusában menesztette Darányi Kálmánt. Május közepén a kormányzó Imrédy Bélát nevezte ki miniszterelnöknek. Imrédy nagypolgári környezetben nőtt fel, pénzügyi tehetsége korán kitűnt. Zárkózottsága és fegyelmezettsége épp úgy jellemezte, mint lobbanékonyság, hiúság és hatalom. Kinevezésében a meghatározó szempont az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökeként kitűnő és kiterjedt kapcsolatok fűzték az angol pénzvilághoz. Hivatalba lépésekor úgy tűnt, Imrédyben azt a politikust találták meg akire az uralkodó köröknek szükségük volt. A müncheni egyezmény után a nagyhatalmak Csehszlovákia és Magyarország területi vitáját német-olasz döntőbíróság elé utalták. 1938. november 2-án született meg az ún. első bécsi döntés. Az első bécsi döntés amely a családegyesítést megvalósította, és a területgyarapodást békés úton érte el, a társadalom széles tömegeiben növelte a rendszer és politikája iránti bizalmat. Csak egy kisebbség, a szocialista és a liberális ellenzék hangoztatta, hogy a Hitlernek köszönhető sikerért nagy árat kell majd fizetni. A harmincas évek második felében új politikai irányzat volt kialakulóban, a népi írók mozgalma. Az agrárkérdés megoldását és az ország demokratikus megreformálását tűzték ki célul maguk elé. A népi mozgalom természetesen nem volt egységes irányzat. 1938-39 fordulóján Imrédy mind nyilvánvalóbb módon törekedett a politikai élet fasizálására. Terveket dolgozott ki a parlament kikapcsolására. Decemberben kezdte tárgyalni a képviselőház a honvédelemről szóló törvényjavaslatot. 1938. december végén a parlament elé újabb zsidótörvény- javaslat került, amely már nem vallási, hanem faji alapon döntött arról, hogy az állam polgárai közül kinek a jogait korlátozzák. S míg az előző törvény elsősorban az értelmiség ellen irányult, ez már a "zsidó" finánctőkére is csapást akart mérni. 1939 januárjában Magyarország csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz, a fasiszta hatalmak - Németo., Japán és Olaszo. - szovjetellenes szövetségéhez. ennek a lépésnek első következményeként a Szovjetunió megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a magyar kormánnyal. A miniszterelnök elképzelései túlmentek a nagybirtok és nagytőke által szükségesnek tartott reformok mértékén. Lemondására végül is 1939. február 15-én került sor.