Károly Róbert uralkodása 1301-ben, III. András halálával kihalt az Árpád-ház, és véres küzdelem indult meg a trónért. A 3 jelölt közül - Anjou Károly, a cseh Vencel, és a bajor Ottó - Károly Róbert került ki győztesen. Károly Róbert (1308-1342): első dolga Magyarországon a királyi hatalom megerősítése volt, ugyanis a harcok alatt megerősödtek a tartományurak (kiskirályok), akik területeik felett majdnem királyi hatalmat gyakoroltak. A legjelentősebbek: Csák Máté (ÉNY), és Aba Amádé (ÉK) kiskirályok. 1312- ben a rozgonyi csatában a kassai polgárok segítségével leverte az Abákat. Nemsokára Csák Máté is meghalt, így Károly Róbert hozzáláthatott az ország megerősítéséhez. A kiskirályok legyőzése egy új nagybirtokosi réteget teremtett meg, akik királyhűek voltak. Ezért Károly Róbert megengedte nekik a katonaság tartását. Az ilyen, saját zászlójuk alatt csatába szállt seregeket bandériumnak nevezzük, tehát a királynak Banderiális hadserege volt. Károly Róbert gazdaságilag is megerősítette hatalmát, új adókat vezetett be: bányabér - eddig, ha egy földesúr nemesfémbányát talált földjén, azt a király elkobozta, ezért a földesurak inkább eltitkolták bányáikat. Új rendelete szerint a földbirtokos részesedett aranybányája termeléséből (megkapja 1/3-át). Harmincad - a vámszedő helyeken kellett minden kereskedőnek fizetnie, értéke az árú értékének egyharmincada volt. Kapuadó - fizetni kellett minden olyan kapu után, ahol egy szénásszekér elfér. Károly Róbert megállította a pénz romlását is. Firenzei mintára Aranyforint- ot veretett, amit Európában bárhol elfogadtak. Az 1335-ös Visegrádi királytalálkozó (magyar, cseh, lengyel király) célja az volt, hogy Bécs árumegállító jogát kiküszöbölve új kereskedelmi útvonalat hozzanak létre. Itt született megállapodás arról, hogy ha a lengyel király utód nélkül halna meg, akkor a trónt a magyar király örökli. Külpolitikájában a dinasztikus kapcsolatokat erősítette. (kisebbik fiát, Andrást a nápolyi király unokájával jegyeztette el.) Károly Róbert egyetlen hódító szándékú hadjárata a Havasalföld ellen kudarcot vallott. Többet nem is tett ilyen célú kísérletet. Károly Róbert ország helyreállító politikája kedvezett a gazdaság fejlődésének. Az eddig ritkán lakott területek benépesültek, elterjedt a fordítóeke, növekedett a gyümölcsfákkal beültetett terület, fejlődött a kertgazdálkodás. A fölbirtokosok csökkentették a saját használatban lévő földterület méretét. A földesúri járadék alapja a jobbágytelek lett, ami a földesúr fő bevétel forrásává lépett elő. A jobbágyoknak állandósult a falubeli házhelye, szántók, rétek. A fejlődő mezőgazdaság eredményeként a jobbágy már felesleget is termelt, tehát már a piacra is jutott, ezekből a vásáros helyekből fejlődtek ki a mezővárosok. Ezek a városok önállóan választottak bírót, de a földesúr beleszólhatott az igazságszolgáltatásba. De a mezővárosok egy része közvetlenül a király hatalma alá tartoztak. Csak a királynak fizettek adót, felügyeletüket a királyi tárnokmester látta el. A XIV. század második felében kezdtek kialakulni a céhek. Károly Róbert 1342-ben bekövetkezett halálakor egy erős feudális államot hagyott hátra fiára I. Nagy Lajosra.