Az Anjouk Magyarországon a; Károly Róbert lépései a királyi hatalom megszilárdítása Károly felszámolva a tartományúri hatalmat, visszaszerezte a királyi birtokok jelentős részét és új bárói réteget hozott létre. A királyi hatalom változtatása új vonásokat is tartalmazott: 1. visszavette királyi várakat (150-200 vár fele) és a hozzájuk tartozó birtokállományt 2. feladatköre elsősorban politikai, kormányzati jellegű volt (ennek ellátására folyt el jövedelmeik nagy része is) és ezek biztosították a királyi hatalom tekintélyét az ország területén. Irányítóik szintén az új bárói rétegből kerültek ki. (Ezeket az irányítókat el lehetett mozdítani pozíciójukból). Az új arisztokrácia, akik részben régi családok oldalágaiból (Nekcsei Demeter tárnokmester, Szécsényiek) és részben pedig nemesi családok felemeléséből (Garaiak, Lackfiak) tevődtek össze. Az uralkodó egyetlen külföldi hívét, Drugeth Fülöpöt felemelte a magyar bárók sorába (ez politikai hozzáértését bizonyította). Károly hadseregének fő erejét is a bárók bandériumai alkották. A király a hadseregének harcba állításáért fizetni kényszerült, akárcsak a nemesség fegyverbe állítása esetén és az udvari nemesség alkalmazásáért is. Az uralkodó hatalmát nemigen korlátozta semmi, ezért a késő Árpádkor rendi kezdeményei háttérbe szorultak. A királyi udvartartás, a független politizálás, hadakozás azonban jövedelmet igényeltek, így a király kísérletet tett a regáléjövedelmek növelésére. A regáléjövedelem növelésére Károlynak nagyobb esélye volt, mint egykoron II. Andrásnak. Reformjainak kidolgozásában jelentős szerepet kapott a gazdasági ügyekért felelős Nekcsei Demeter. A XIV. sz. elejére előrehaladt a gazdasági fejlődés, a pénzgazdálkodás kibontakozása lehetővé tette a pénzbeli egyenes adó kivetését; a kereskedelem fellendülése pedig a vámjövedelmek növelését. Igaz ezeknél jóval jelentősebb volt az ásványkincsek gazdagsága Magyarországon (arany, ezüst, réz, só). Ezekből Károlyt leginkább az arany foglalkoztatta és a termelésének fellendítése érdekében bányászokat hozatott az országba és megszerezte a birtokosok belegyezését a kiaknázáshoz. A nemesfémlelőhelyet tartalmazó birtokok kisajátítását eltörölte, de bevezetette az urburát, aminek az volt a lényege, hogy a birtokosoknak adót kellett fizetniük a kibányászott arany után (bányabér - arany után 1/10, más fém után 1/8 részt). Az urbura azonban a nemesfémekből származó jövedelem kisebbik részét képezte. Jelentősebb volt a királyi pénzverési monopóliumból származó haszon. A kibányászott nemesfémet nem lehetett "kibányászott" állapotban kivinni az országból, hanem kénytelenek voltak elvinni a pénzverő helyekre és beváltani. A vert pénz természetesen kevesebb nemesfémet tartalmazott a beadottnál, így (a csempészet ellenére) jelentős nyereséget hozott. Károly a kamarákat (pénzverő helyek) bérbe adta a nagyobb tőkével rendelkező polgároknak, így előre megkapta a számított jövedelmet és mentesült a nagy létszámú szervezet fenntartási és ellenőrzési költségei alól. Károly ezért a jó minőségű aranyforintot (1325) és az ezüstdénárt (1forint=100 dénárral) bocsátott ki. Az új pénzek értékvalósága érdekében 1336-ban lemondott az évenkénti pénzváltásról (pénzrontás), de az innen származó jövedelmét pótolnia kellett, így bevezette a kapuadót (1342), amelynek lényege az volt, hogy amelyik háznál Y számú kapu van, azok után adót kötelesek fizetni, plussz bevezették a harmincadvámot, amit a külkereskedelem után szedtek. A király nemcsak szemlélője és haszonélvezője volt a kereskedelemnek, - (1335) a visegrádi királytalálkozón szerződést kötött a cseh királlyal -. Ez a szerződés azt szolgálta, hogy a kereskedelmet közös útvonalon folytathatták. A királyi hatalom megerősödése, az ország egységének helyreállítása lehetővé tette Károly számára az aktív külpolitikát. Két fő célja volt: 1. családja dinasztikus kapcsolatai 2. déli övezet helyreállítása A déli bánságokat a szerbektől, 1317-től kezdődő sorozatos hadjáratokkal visszaszerezte, elfoglalta Nándorfehérvárt és Galambócot. Horvátországról és Dalmáciáról le kellett mondania. Sikertelen kísérletet tett az elszakadni kívánó Havasalföld megrendszabályozására. 1330-ban személyesen vezetett hadat Basarab ellen, de lovagjait tőrbecsaltak, a király itt Hédevári Lőrinc önfeláldozásának köszönhette életét. Jó viszonyra törekedett a Luxemburgokkal és a Lokietek családdal. A lengyel uralkodócsaláddal dinasztikus kapcsolatot létesített, amikor feleségül vette Lokietek Ulászló lányát, Erzsébetet. Erzsébet testvére, III. Kázmér, lengyel király gyakran tartózkodott Visegrádon. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón Károly kibékítette a cseh és lengyel király. 1339-ben Kázmér utód nélkül maradt és mielőtt még meghalt a királyságát Károly fiaira hagyta. A nápolyi szálakat is ápolta Károly, mert kisebbik fiát akarta a nápolyi trónra, ezt el is érte, mert fia egybekelt a nápolyi örökösnővel, Johannával.