A magyar jakobinus mozgalom


1791-ben megállapodás született a magyar rendek és az  udvar  között  (  10.
törvénycikk. A megállapodás oka: a francia forradalom radikalizálódik  és  a
nemesség is megijed. A törvénycikk tartalma:

 . II. Lipótot (1790-92) magyar királlyá koronázzák, mert 25 év után először
   összehívta az országgyűlést
 . Kimondja, hogy Mao. önálló állam, melyet  saját  törvényei  szerint  kell
   kormányozni
 . Az adó- és újoncmegszavazás joga az országgyűlésé
 . A közigazgatás nyelve a latin, de kötelezővé teszik,  hogy  az  iskolában
   magyar tanárokat alkalmazzanak a nyelv fejlesztése miatt
 . Az uralkodó rendeletekkel nem kormányozhat
 . 9 bizottságot állítanak fel a szükséges reformok előkészítésére

A javaslatok 1793-ra készülnek el, de ekkor már I. Ferenc az uralkodó (1792-
1835). A kompromisszumot csak a nemesség többsége  kötötte  a  Habs.-kal,  a
vármegyei  nemesség  egy  része  szemben  áll  az  udvarral,  ami  a  magyar
jakobinus  mozgalom  kialakulásához  vezet.  A   szembenállás   legfontosabb
helyszíne a vármegye.
A nemesség mellett a plebejusok is  szembefordulnak  a  Habs.-kal  és  mikor
Mao.-ra  eljutnak  a  francia   forr.   eszméi,   erősödnek   a   rokonszenv
megnyilvánulások   mindkét   fél   részéről   (   szabadságfákat   ültetnek,
olvasóköröket rendeznek, el kezdenek franciául tanulni.

Kezdetben mozgalomként van jelen, de módosul a helyzet,  amikor  Martinovics
Ignác áll a Habs. ellenes  erők  élére.  Ő  már  konkrét  szervezeti  formát
teremt az ellenállásnak, 2 társaságot szervez számukra.

1) Reformátorok Társasága
        bázisát  a  nemesek  és  a  vagyonos  polgárok  alkotják,   mert   a
 polgárosodás kérdésében  megfogalmazzák,  hogy  a  nemeseknek  megmarad  a
 tulajdonjoguk, a volt jobbágyok bérelhetik a földeket.
       A legfontosabb kérdés: nemzeti függetlenség kérdése, ami a  reformkor
 egyik fő problémája. Azt  szeretnék,  ha  Mao.  szövetséges  köztársasággá
 alakulna, ahol minden nemzetiség használhatná a nyelvét.

2) Szabadság, Egyenlőség Társasága
       bázisát a plebejus értelmiség alkotja.
        Programjuk  is  radikálisabb:  elsősorban   a   polgári   átalakulás
 feltételeivel  foglalkoznak,  ami  a  reformkor  2.  fontos   kérdése.   A
 kiváltságok megszűntetését akarják, s ennek  akadályát  a  nemesség  és  a
 papság kiváltságos helyzetében, ill. a Habs. kormányzásban látják.
        Tagjait  úgy  szervezik,  hogy  a  programot  odaadják  lemásolásra.
 Programjukat  a  Kátéban  fogalmazzák  meg,  ami  kérdés-felelet  formájú.
 Mindenki csak azt ismeri, akitől kapta és, akinek adja.

Martinovics áll a mozgalom élén. 4 igazgatót választ maga mellé:
1. Hajnóczy József: a korszak egyetlen nem nemesi  származású  alispánja.  A
   polgári  nemzet  fogalom  nála  jelenik  meg  először  már  1790   körül.
   Megfogalmazza  a  kötelező  örökváltság  szükségességét   =   a   jobbágy
   megválthatja a szabadságát a földesúrtól, földtulajdonhoz  is  juthat.  A
   magyar nyelvet fejleszteni kell és a kultúra fejlesztésére is nagy gondot
   kell fordítani.
2. Szentmarjai Ferenc: nemesi ellenzék egyik vezetője
3. Lackovics  János:  huszárezred  parancsnoka,  nyugdíjazzák,  mert  magyar
   nyelvet alkalmazott
4. Sigray Jakab: arisztokrata

1795-ben  Martinovics  feljelentése  alapján   a   mozgalmat   felszámolják.
(feladja a titkos társaságokat,  mert  Bécsben  házkutatást  tartanak  nála)
1795-ben kivégzik a vérmezőn M.-ot és a 4 igazgatót,  ill.  többen  börtönbe
kerülnek, pl.: Kazinczy.