17/a Tétel. Hatalmi viszonyok és nemzeti egységmozgalmak a XIX. második felében - Mutassa be az olasz és a német egység kialakulásának folyamatát! - Elemezze a nagyhatalmak erőviszonyait a XIX. század végén! Mutassa be a szövetségi rendszerek kialakulását! - Mutassa be a nagyhatalmak gyarmatosító politikáját! Milyen konfliktusok "készítik elő" az első világháborút? - Mutassa be az olasz és a német egység kialakulásának folyamatát! Itália széttagolása gazdasági különbségekkel párosult. míg északon főleg Piemontban kibontakozott az ipari forradalom, délen a hanyatlás jelei mutatkoztak. Itália egyesítésére elvileg 2 út kínálkozott. Az egyik: a népfelség következetes érvényesítésével elűzni a feudális dinasztiákat és kikiáltani az olasz köztársaságot. ezt hirdette Ginseppe Mazzini és Garibaldi mis. Másként látta a helyzetet Covour, Piemont miniszterelnöke. Úgy gondolta, hogy az olasz egységhez külső szövetégre van szükség. Célja Olaszországnak az alkotmányosan uralkodó dinasztia vezetésével történő egyesítése volt. Covour 1855 tavaszán 15000 katonát küldött a Krímbe. Jól látta, hogy az Itália fölött gyámkodó Franciaország és Ausztria közül utóbbi a veszélyesebb. Nem sokkal később titkos szerződést kötött III.Napóleonnal, aki másként képzelte el az olasz egységet, aminek támogatásáért cserébe Nizza és Savoya átengedését kérte. most már jöhetett a háború. Ausztria a számára lehető leggyorsabb pillanatban hadat üzent piemontnak. 1859. június 4-én a francia-piemonti csapatok nagy győzelmet aratnak, és a makacsul védekező "osztrákok" június 24-én a solferinoi csatában vereséget szenvedtek. A solferinói győzelem után III.Napóleon Villafrancában fegyverszünetet kötött, amit az olaszok nemzeti sorscsapásként éltek meg. Modenától Szicíliáig fölkelések sora robbant ki. Garibaldi a fölkelők segítségére sietett 1860. május 11-én. Rövid, véres hadjáratban a nápolyi Bourbon-ház uralma összeomlott. 1861. március 18-án kikiáltották az olasz királyságot, amely egyesítette egész Itáliát. a főváros átmenetileg Firenze lett. 1866- ban Olaszország mint Poroszország szövetségese hadat üzent Ausztriának. Bár az olaszok ebben a hadjáratba vereséget szenvedtek, Velencét mégis megkapták. Amikor azonban Garibaldi Róma elfoglalására indult, a franciák visszaverték. A francia diplomáciának így sikerült rövid idő alatt két lehetséges szövetségesét elveszítenie a fenyegető porosz háború küszöbén. A porosz-francia háború kitörését követően az olaszok 1870. szeptember 20-án bevonultak Rómába. Megszületett az egységes olasz nemzeti állam. A német egység kialakulása: 2 féle német egység lehetséges: nagy német egység Ausztria és a Habsburg dinasztia vezetésével, és kis német egység Poroszország vezetésével Ausztria nélkül. 1848-ban a demokratikus úton való egység elbukott. Az ipari forradalomban élen járó rajnai tartományok Poroszországhoz tartoztak. Poroszországon a jobbágyfelszabadítás érintetlenül hagyta a nagybirtokot, mivel az a mezőgazdaság modernizálásának élére állt, s a volt gazdák, mint munkaerő, a gyorsan terjeszkedő nagyipar rendelkezésére álltak. Rohamosan bővült a vasúthálózat. Németország gazdasági egysége a 60-as évek megvalósult. Annál ellentmondásosabb volt a politikai széttagoltság. Ami a politikai viszonyokat illeti, Poroszországban fönnmaradt az alkotmányos monarchia, ami kezdetben Ausztriának kedvezett. 1862 szeptemberében a porosz király Ottó von Bismarckot nevezte ki miniszterelnökké, aki különösen sokat tanult III.Napóleontól és parlamenti fölhatalmazás nélkül végrehajtotta a hadsereg fejlesztését, amely független volt a parlamenttől. Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel fölkelőkkel szemben 1863-ban kapott porosz támogatásért. III.Napoleon sem habozott Ausztria ellen hadba vetni az olasz egységtörekvéseket és a magyar emigrációt. A német államok többsége azonban Poroszország ellen foglalt állást. Különösen olasz szövetségesének veresége után egész Európa a "vaskancellár" bukását várta. Nem így történt. Európa most vette tudomásul a gazdasági és katonai változásokat, melyek Poroszországban végbe mentek, majd Poroszország létrehozta az Északnémet szövetséget. Bismarck franciák elleni háborúja 1870 nyarán III.Napóleon vereségével zárult. 1871. január 18-én kikiáltották a német császárságot. Új nagyhatalom született. - Elemezze a nagyhatalmak erőviszonyait a XIX. század végén! Mutassa be a szövetségi rendszerek kialakulását! Franciaországban kétszeresére nőtt a termelés 30 év alatt, az ország részesedése a világ termelésében mégis csökkent. A német ipar fejlődött a leggyorsabba, és a századfordulóra Európában az élre tört. Az egységes Németország már megalakulásakor fenyegető erő volt. Ráadásul megkapta Elzász-Lotaringia vasérctelepeit és az óriási francia hadisarcot. A munkabérek viszont alacsonyabbak voltak mint Angliában. Az USA fejlődését az európai kivándorlók tömegei és az európai tőke pörgette fel. Franciaország és Anglia fejlődését a tőkekivitel is mérsékelte. A század utolsó harmadára polgári parlamentalizmus előretörése a jellemző. A nagy forradalmi hagyományokkal rendelkező Franciaországban a monarchisták sikertelen próbálkozásai után megszilárdult a köztársaság. a francia polgári radikálisok kihirdették a politikai szabadságjogokat, korlátozták az egyházat, valamint hirdették a visszavágást Németországgal szemben. Angliában az uralkodó már rég nem avatkozott a politikai életbe. Mivel az ipari forradalom itt bontakozott ki először, Anglia a polgári demokrácia kialakulásában is megelőzte a kontinenst. 1901-ben meghalt Viktória királynő. Fia, VII. Edward és a századforduló liberális kormányainak idején kovácsolódott össze az antant. 1906-ban mérsékelt szociáldemokrata párt alakult: Munkáspárt néven.(Labour party) A német társadalomra mindaz érvénye, ami az ún. torlódott társadalmakra. Németországban a politikai vezető szerep a porosz "junker" arisztokrácia kezében volt. Németországnak általános választójog alapján megválasztott parlamentje volt, de a kormány a császárnak tartozott felelőséggel. a császár a parlamentet tetszés szerint föloszlathatta. a központi szervekben a porosz király érvényesült. a porosz junkerek tehetséges képviselője, Bismarck erőfeszítései a belső problémák megoldására irányultak. Az egyetlen ország ahol a monarchia önkényuralmat jelentett: Oroszország volt. A különben is gyenge polgárság itt nem tudta befolyásolni sem a bel- sem a külpolitikát. Oroszország részéről a gyarmati és hódító politika még mindig dinasztikus politika volt, azaz a cár személyes dicsőségének növelését szolgálta. Bismarck joggal tartott attól, hogy Németország sikerei németellenes koalíciót hívnak életre. Meg akarta akadályozni, hogy a krími, koniggrätzi, sedani vesztesek egymásra találjanak. A kétfrontos háború rémítő rettegő Bismarcknak sikerült is Franciaország elszigetelése. 1873-ban létrejött a 3 császár(orosz, német, osztrák) szövetsége. a keleti váltságot követően Németország és Ausztria Magyarország 1879-ben megkötötte a kettős szövetséget. A Franciaországgal elégedetlen Olaszország csatlakozásával ez 1882-ben hármas szövetségre bővült. 1888-ban a becsvágyó II.Vilmos került a német trónra. Bismrckot menesztve. A német külpolitikát egyre inkább a nyerskihívás, a nyílt fenyegetés jellemezte. Először a francia-orosz közeledés érett katonai szövetséggé 1893-ban. Az 1902-ben megkötött angol-japán egyezmény jelentőségét utólag a japán-orosz háború világította meg. Majd Franciaország és Anglia rendezte gyarmati ellentéteit, és 1904-ben megkötötte az Entente Corsinale-t. 1907-ben a megtépázott Oroszország és Anglia is szerződést kötött. Megszületett a hármas antant. Bezárult a gyűrű Németország és szövetségese, Ausztria Magyarország és Olaszország körül. - Mutassa be a nagyhatalmak gyarmatosító politikáját! Milyen konfliktusok "készítik elő" az első világháborút? Új gyarmati versenyfutás Az 1860-as években, az európai átrendeződés idején a gyarmati politika lanyhult. A 80-as évek elején - ekkor még csak Franciaország és Anglia részéről - újult erővel jelentkezett a terjeszkedési kényszer. Fejlődésének meghatározott szakaszában Németország, az USA és Japán is szembekerült ezzel a kényszerrel. A klasszikus gyarmatosítás főleg ritkán lakott területekre irányult, ahol az őslakosok még nem szerveztek államot, vagy csak kezdetleges államisággal rendelkeztek. Most célponttá váltak nagy múltú, sűrűn lakott birodalmak, mint Kína vagy Törökország leszakadó tagjai. Protektorátust (védnökséget) hirdettek ki egyes területek fölött, de meghagyták a helyi uralkodó hatalmaknak egy részét belső kérdésekben. Egyenlőtlen szerződéseket kötöttek, vasút - vagy csatornaépítési koncessziókat kényszerítettek ki. Akadt példa pusztán pénzügyi, gazdasági függésre is. Az új gyarmatok új stratégiai érdekeket hívtak életre, biztosítani kellett a környezetet, az odavezető útvonalakat. A gyarmatosítás, a gyarmatosításra való képesség bizonyítása már-már öncél, a nagyhatalmi helyzet mércéje lett. Kifejlődött a gyarmatosítók faji felsőbbrendűségének tudata. Az eszközök egyre keményebbek lettek. A modern katonai erőt gátlás nélkül alkalmazták. A dinamikusan növekvő gazdaság piacéhsége a gyarmatosítókat is egymás ellen fordította. Afrika fölosztása A múlt század utolsó harmadáig Afrikának jobbára csak a partvidékét ismerték Afrika gyarmatosításában az angolok és franciák jártak az élen. A franciák nyugatról kelet felé, az angolok északról dél felé haladva akartak összefüggő gyarmatbirodalmat létrehozni. A brit törekvéseket fejezte ki a Kairó - Fokföld vasút terve. Az angol- francia viszony mélypontra jutott, amikor 1898-ban a Kongó felöl Szudánba érkező franciák Fashodában kitűzték a trikolort. Az angol és francia csapatok hetekig néztek farkasszemet a Nílus partján. Végül a franciák meghátráltak. Néhány akkoriban kevésbé értékesnek tűnő területre a németek tették rá a kezüket. Belgium megtarthatta Kongót. Már a világ újrafelosztásáért vívott harc egyike volt az angol-búr háború 1899 és 1902 között. A dél-afrikai holland telepesek leszármazottai csapást csapás után mértek a brit hadseregre. Az angolok végül felülkerekedtek a búrokon. Ázsia Közép-Ázsiában a cári Oroszország olyan ütemben terjeszkedett, hogy már-már India kapujáig jutott. Amikor 1885-ben az orosz hadsereg Afganisztán területére lépett, ez csaknem háborút okozott Angliával. A Közel-Keleten a német császár 1898-as jeruzsálemi ,,zarándoklása'' kavart vihart. II.Vilmos ugyanis kijelentette, hogy Németország többé nem közömbös a keleti ügyek iránt. Anglia erre gyorsan partra szállt Kuwaitban, hogy megakadályozza Németország kijutását a Perzsa-öbölhöz. A Távol-Keleten Oroszország és Japán mutatott nagy vállalkozó kedvet. az előbbi megkezdte a szibériai vasút építését. Japán 1894-ben hadüzenet nélkül megtámadta Kínát. Érlelődött az orosz-japán összecsapás. A nagy tortát, a Kínai Birodalmat az európai hatalmak már jó korán fölszeletelték. 1899-ben az USA meghirdette a nyitott kapuk elvét. Szavának a Spanyolország ellen vívott győzelmes háború adott nyomatékot. Az amerikai-spanyol háború gyors amerikai sikert hozott. Ezt az USA teljes mértékben ki is használta 1901- ben, mellőzve a búr háború mocsarába süllyedt Angliát, egyedül építette meg a Panama-csatornát. Így az USA a világpolitikának is súlyos tényezőjévé vált. A boldog békeévek Európában több mint 40 évig béke volt. Az átlagpolgár úgy vélte, a világrend szilárd. A Balkán, Afrika, a Nagy Kína a bulvárlapok tálalásában egzotikus illusztrációk voltak csupán, s a nagyhatalmak különben is gyorsan közbeléptek. A német kihívás Németország a 90-es évek elejéig belső ügyeivel volt elfoglalva. A német diplomácia megváltozott és ezzel hozzájárult a szövetségi rendszerek kialakulásához. Németország egyre nyíltabban értésre adta, hogy érdekeit egyetlen nagyhatalom szempontjaival sem hajlandó egyeztetni. 1905-ben, az orosz-japán háború idején Németország elérkezettnek látta az időt, hogy jogokat csikarjon ki a már franci befolyás alatt álló Marokkótól. II.Vilmos személyesen utazott Tanger marokkói városba. Az első marokkói válságnak nevezett bonyodalom azonban Németország kárára ütött ki. Az összehívott nemzetközi konferencia egységesen Németország ellen foglalt állást. Anglia és Franciaország egyezménye viszont megszilárdult. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1908-ban hivatalosan bekebelezte (annektálta) a már korábban megszállt Bosznia-Hercegovinát. Oroszország tiltakozása mit sem ért, mert Németország ezúttal határozottan a Monarchia mellé állt. A német flottaépítés félelmetes irama arra késztette Angliát, hogy (1909- ben) ajánlatot tegyen Németországnak a tengeri fegyverkezés korlátozására. Mindenki tudta, hogy az ajánlat alternatívája a háború. A császár új kancellárt nevezett ki, aki a flottaépítés folytatása és a fegyveres kockázat vállalása mellett döntött. Nyílt fegyveres fenyegetés volt a hírhedt ,,párducugrás". Marokkót ugyanis a franciák megszállták. II.Vilmos parancsára a Panther nevű német cirkáló horgonyt vetett Agadirr kikötőjében (második marokkói válság) . A határozott angol-francia föllépésre Németország ezúttal még visszavonult. A második marokkói válságot használta ki a viszonylag gyönge Olaszország, hogy több kudarc után afrikai birtokokra tegyen szert. 1911-ben, miután Törökország visszautasította az olasz ultimátumot, kitört az olasz-török háború. Az akciót Anglia hallgatólagosan támogatta. Olaszország eltávolodóban volt a hármas szövetségtől, és az antanthoz közeledett. A Balkán háborúk A berlini kongresszus nem oldotta meg a Balkánon a nemzeti kérdést. Az önálló balkáni államok, Bulgária, Szerbia, Görögország, Montenegró 1912-ben szövetséget kötöttek és októberben hadat üzentek Törökországnak. A szövetségesek nem várt fényes győzelmet arattak Törökország csaknem összes európai területét elvesztette (első Balkán háború). A II. Balkán háborúban Bulgária nemcsak Szerbiával, hanem Törökországgal is szembe találja magát és összeomlott. A vereség Bulgáriát a központi hatalmakhoz közelítette. Albánia a II. Balkán háború után elnyerte függetlenségét. Ezt Ausztria-Magyarország azért támogatta, hogy Szerbia ne jusson ki az Adriára. A Balkáni háborúk a kis balkáni államok helyét is kijelölték a közeledő világégés szemben álló frontjaira.