1,
    Géza fejedelem kezdte el, hogy az országot belül is egységesítse,
összefogja, s külfölddel is elfogadtassa. Ezt a politikát folytatta fia,
István.
    Géza az arkadiopolisi vereség és következményei nyomán levonta a
tanulságot: örökre véget kell vetni a déli irányú kalandozásoknak is, mert
máskülönben előbb-utóbb összeroppantják az erősebb szomszédos nagy
hatalmak. Ennek elkerülése érdekében a magyar törzsszövetségnek a
békepolitika útjára kell lépnie. A békére való törekvés volt mindvégig Géza
külpolitikájának legfőbb vonása. Erről így ír István király nagylegendája:
Géza ''figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valamennyi
szomszédos tartománnyal a békéről, melyet korábban sohasem kedvelt. Egy
kései forrás ugyanígy nyilatkozik a Géza-féle politikai irányváltásról:
"Géza szelídebb volt, mint barbár elődei,(...) és reményét a békébe
helyezte. Ezért Isten azt a tervet sugallta neki, hogy Magyarországot
állammá alakítsa át, s azt többé ne jogtalan zsákmányokkal, hanem törvényes
jövedelmekkel gazdagítsa. S mivel az a föld jó és termékeny volt, azt
tanácsolta a népének, hogy a fegyvereket tegye le, és inkább áruit vigye
szét a szomszédokhoz, amikben az ő országa gazdagon bővelkedett.''
    A honfoglaló magyar nagyobbára keresztény népeket talált az új
hazájában, de hitükben, vallásukban nem háborgatta ezeket. Már az őshazában
sem volt előtte ismeretlen a keresztény vallás, s valamint a kazárok békén
tűrték maguk mellett a különböző vallású népeket, azonképpen a magyarok sem
bántották a meghódított népeket a maguk hitében. Lassankint, szinte
észrevétlenül kezdette hatalmába keríteni a pogányhitű magyarok lelkét a
keresztény vallás, mint ahogy ránk ragad a nyelve, szokása az idegen
környezetnek. A magyar nép keresztény hitre való térítése tehát keletről
indult meg.
    A fejedelem seregét nyugatról jött lovagok támogatták. Mivel nyugat
felől nagyobb veszély fenyegetett, mint délről, Géza békés viszonyra
törekedett. Térítő papokat kért onnan 972-ben Bruno Sankt Galleni-i
szerzetest a magyarok püspökévé szentelték. Ezzel megkezdődött a magyarság
hitre térítése.
    974-ben ötezer magyar keresztelkedett meg. Géza, kinek felesége (az
erdélyi Gyula leánya: Sarolta) már keresztény asszony volt, maga is
megkeresztelkedett az Árpádok egész családjával. Ő maga ugyan lelkében nem
volt igaz keresztény, de jól látta, hogy a keletre és nyugatra keresztény
államokkal szomszédos Magyarország csak úgy maradhat fenn, ha maga is
kereszténnyé válik. Ám mihelyt észreveszi a németség beolvasztó szándékát,
mindjárt Olaszország felé szegeződik figyelme. Nemcsak utat nyit az olasz
hittérítőknek, de három lánya közül a másodikat Orseolo Ottóhoz, a későbbi
velencei herceghez adja feleségül s egyetlen fiának, Vajknak, ki a
kereszténységben István nevet nyert, a világi nevelését egy olasz lovagra
bízta, István felesége és a keresztény bajor német származású Gizella lett.
Így a házassággal a németekkel és jövendő császárukkal szövetséget
kötöttünk.
    Az országon belül is legyőzte azokat, akik nem értettek egyet
egységesítő politikájával. Erőszakkal kellett függésbe kényszerítenie
azokat a szegény szabadokat, akik addig a kalandozásokból éltek