21. Tétel Diktatúrák és demokráciák a két világháború között. - Mutassa be a fasizmus hatalomra jutását és berendezkedését Olaszországban! A Párizs környéki békék döntései nyomán az olaszok kifosztottnak érezték magukat. Benito Mussolini vezetésével szélsőjobboldali pártok jöttek létre, 1919-ben Harci szövetség, 1921-ben Nemzeti Fasiszta Párt néven. Fegyveres alakultaik tagjai a "feketeingesek" voltak. Hamarosan harc kezdődött a jobboldali fasiszták és a baloldali szocialisták között, majd a sztrájkok és tömegmegmozdulások a hatására 1922-ben III. Victor Emanuel, Musolinit bízta meg kormányalakítással. 1922-től 25-ig koalíciós kormányzás folyt, még működtek a demokratikus intézmények. 1925-től a teljes végrehajtóhatalom Musolini kezében összpontosult, a parlament feloszlott, helyébe a Fasiszta Nagytanács került és feloszlattak minden pártot. 1927- től a munka törvénykönyve alapján megkezdődött a korporációk kiépítése. A külpolitika a Római Birodalom újjáépítését tűzte ki célul, valamint a Földközi-tenger vidéke, Délkelet-Európa és Észak-Afrika meghódítását. 1923- ban elfoglalták Finmét, 1932-ben Albániát és 1935-36-ban Abeszínia ellen kezdtek háborút. Az olasz fasizmus jellemzői: - Túlfűtött nacionalizmus, a nagy, erős Olasz birodalom ábrándja. - A rend helyreállítása, akár erőszakkal is. Musolini sikerét ennek a két tényezőnek köszönhette. Jellemző a rendszerre a történelmi múlt felhasználása is. - Milyen lépésekben történik meg a Weimari Németország bukása és a nemzeti szocialista állam kiépítése? 1918. november 9-én a kieli matrózlázadás és az országszerte zajló megmozdulások hatására Vilmos császár lemondott. Kikiáltották a demokratikus köztársaságot. A kormányfő a szociáldemokrata Ebert lett. Weimarban összehívták az Alkotmányozó Gyűlést. Itt fogadták el az új alkotmányt, ezért nevezték ezt az időszakot a weimari köztársaság időszakának. Az alkotmány főbb pontjai: - polgári demokratikus rendszer - szövetségi köztársaság Két út állt a német politika előtt a húszas években: 1. A szembeszegülés politikája, vagyis ne teljesítsék a versaillesi pontokat. 2. Teljesítési politika, ami főleg Anglia érdekében állt, amivel akkor segítheti No. talpraállását. Látszólag a teljesítés miatt, valójában Fo. ellensúlyozására. Végül is nem fizették ki a jóvátételt. 1923-ban Gustav Stresemann lett a kormányfő. 1929-re a gazdasági válság hatására elapadtak az USA kölcsönök., összeomlott a Dawes-terv. Rengeteg ember ment tönkre, munkanélküliség alakult ki. A válságból a kiutat csak radikális változtatások jelenthették. Ezt kínálta számunkra a Német Nemzetszocialista Munkáspárt, amely 1919-ben alakult Münchenben. Vezetője Adolf Hitler volt. 1923-ban Hitler kirobbantja a sörpuccsot, de ez sikertelen. Hitlert börtönbe zárják és itt fogalmazta meg a párt programját és nézeteit "Mein Kampf" című művében. A náci párt népszerűsége a válság mélyülésével egyre nőtt, így 1933-ban a választások nyomán Hindenburg köztársasági elnök kénytelen volt Hitlert kinevezni kancellárrá. Hitler korlátozta a szabadságjogokat, harcot indított a kommunisták ellen és új választást kezdeményezett, amelyben pártja 43 %-ot szerzett. 1934. augusztus 2-án meghalt Hindenburg, így Hitler egy személyben lett kancellár és vezér (Führer). Hitler sokat ígérgetett, mindegyik rétegnek a neki megfelelőt, például: munkásoknak több bért, munkaalkalmat, parasztoknak földet, adók csökkentését, katonatiszteknek új hadsereg szervezését. 1934. június 29-30. Hosszú kések éjszakája. A párt fegyveres alakulata, az SA más osztagaival (SS) lemészároltatta az elégedetlenkedőket. A gazdaságirányítást a Neuer Plan keretében szervezték meg. Intézkedései: - állami közmunkák szervezése, - kényszer-kartellezési törvény, - márka stabilizációja, - a tőkeellenség csak a zsidó tőkére értendő. Hitler agresszív külpolitikát folytatott. 1933. Németo. kilép a Népszövetségből. 1935. Saar-vidéki népszavazás ( ismét No-é. Versaillesi békeszerződés megszegései: Rajna vidék remilitarizálása. Locarnói szerződés felbontása. - Hogyan élte és hogyan lábalt ki a válságból az amerikai Egyesült Államok? 1929-33-között zajlott le a kapitalizmus addigi történetének legmélyebb túltermelési válsága, melynek szociális és politikai kihatásai is voltak. vállalatok egész sora ment tönkre, mert pangott a piac, (ipari válság), hasonló okok miatt parasztgazdaságok százezrei jutottak csődbe (agrárváltság) és mindezt pénzügyi válság is tetézte. 1929 második felében súlyos mezőgazdasági gondokkal küzdött a mezőgazdaság, ami a részvények megingásához vezetett. A árcsökkenés lavinaszerűen terjedt, mindenki szabadulni akart az értékpapírjaitól. A kínálat sokszorosan felülmúlta a keresletet, ami még jobban lenyomta az árakat, 1929. október 29-én, a "fekete kedden" több mint 16 millió részvény cserélt gazdát a New York-i tőzsdén. Az árfolyam egyetlen hét alatt 40%-kal csökkent. A gazdasági válság szocialista válsággal járt együtt, amely munkanélküliséget eredményezett. További következmény volt a tőkekoncentráció. amely azzal magyarázható, hogy a vállalkozói rétegek csődbe jutottak. A válság igen súlyosan érintette az USÁ-t. 1933-ban a válság mélypontján Roosevelt lett az USA elnöke (később újraválasztották). Új gazdaságpolitikát hirdetett New Deal néven. Lényege: közvetlen állami beavatkozás a gazdaságba, új banktörvények, ipari vállalkozások szabályozása, közmunkák szervezése a munkanélküliség felszámolására, szociális intézkedések, a mezőgazdasági termelés és fogyasztás egyensúlyának megteremtése Dél-amerikai államokkal jó szomszédi politika. A politikusok és a közgazdászok mindenütt a súlyos helyzetből való kivezető utat keresték. A válság hatására magváltozott az állam gazdasági szerepe és a hatalom gyakorlásának módszere is. J. M. Keynes angol közgazdász az új állami magatartás megalapozását dolgozta ki növekedési elméletében. Lényege a következő: a tőkés gazdálkodás mechanizmusa nem képes szavatolni a foglalkoztatást, ezért asz államnak kell beavatkozni, hogy saját eszközeivel teremtse meg azt a pótlólagos keresletet, amely a konjunktúrához kell. Olyan munkaalkalmakat kell teremteni, amelyek megélhetést nyújtanak a dolgozó osztályok számára, ezáltal bővítik a fogyasztóképe keresletet, de nem növelik meg veszedelmesen a piaci árukínálatot. - A Sztálini diktatúra kiépítése a Szovjetunióban Tervgazdaság és kollektivizálás: Az 1927-ben lezajlott XV. kongresszuson Sztálin gazdaságpolitikai koncepciója győzött. Szerinte az ipar fejlődik, a mezőgazdaság nem. Meg kell szüntetni a mezőgazdaság szétszórt, kisparaszti formáit és szocialista átszervezést kell végrehajtani. Sztálin a mezőgazdaság kollektivizálását összekapcsolta a kulákság kiirtásának gondolatával. Peobrazsenszkij "eredeti szocialista felhalmozás" elmélete szerint a parasztságtól elvett "többletadó" adná az iparfejlesztés alapját. Az iparfejlesztés kulcsát Sztálin a tervutasításos rendszerben látta. 1929. Első 5 éves tervjellemzők: Az emberi munka teljes körű kihasználására épültek, irreális határidőket szabtak (munkaverseny). Az erőltetett fejlesztés eredményeként 1500 új üzem épült, felfutott az olajtermelés, a vasgyártás, a villamosítás. Új ipari területek jöttek létre, amelyek sorsdöntő jelentőségre tettek szert a II. világháború idején. A terv időszakában mintegy 100 új város épült. A mezőgazdaság kollektivizálása gépi és anyagi háttér nélkül, erőszakos módszerekkel történt. a termelés tovább csökkent, éhínségek alakultak ki, nőtt az elégedetlenség, zendülések robbantak ki. 1934. december 1-én Leningrádban a Szmolnij folyosóján meggyilkolták Kirovot, az SZKP központi bizottságának titkárát. Megkezdődött a hamis vádak alapján indított koncepciós perek sorozata, ami beletorkollott a Sztálini terror félelmetes időszakába. Egymást követték a törvénysértő eljárások. Mindezek indoklásaként Sztálin 1937. márciusában a Központi Bizottság ülésén fejtette ki hírhedté vált tételét, amely szerint a szocializmus ellenségeinek visszaszorulásával az osztályharc törvényszerűen egy re fokozódik( és a párt tagjainak legfontosabb feladata az éberség erősítése. Ez az éberség hamarosan szélsőséges bizalmatlanságba csapott át. A pártban hatalmas tisztogatás kezdődött, amelynek eredményeként százezreket zártak ki. Akiket kizártak, szinte kivétel nélkül börtönbe vagy táborba kerültek. Egyes repressziók 4-5 ezer vezetőt érintettek, és kb. 4-5 millió volt a politikai perekben érintettek száma. Ekkor épül ki a "Gulag-szigetcsoport", a mely az egész országot behálózta, s a II. világháború után már 10-12 millió ember rabszolgamunkáját biztosította állandó jelleggel a "szocializmus építéséhez". A törvénytelenségek talán a Vörös Hadsereg körében jártak az egész nép szempontjából a legtragikusabb következményekkel. A Szu.-ban 1935 novemberében nevezték ki az első 5 marsallt köztük volt Tuhacsevszkij is. Az első nagy katonai per 1937 júniusában zajlott le, amelyben Tuhacsevszkijt és két tábornok társát ítélték halálra. A perrel elkezdődött egy sorozat, amelyben a Vörös hadsereget szörnyű veszteségek érték. A háború előtt néhány évvel Sztálin gyakorlatilag lefejeztette az egész hadsereget. lényegében ez a rendszer személyi diktatúra volt Sztálinnal és saját embereivel.