16/a. Az ipari forradalom és következményei a XVIII. századtól a XX. század elejéig - Elemezze az ipari forradalom folyamatát! Ismertesse a legfontosabb találmányokat! - Milyen gazdasági társadalmi és szellemi következményekkel járt az ipari forradalom a XIX. század derekáig? - Ismertesse a tudomány és a technika fejlődését a XIX. század második felében! Milyen változások mentek végbe a gazdaságban és a társadalomban? - Elemezze az ipari forradalom folyamatát! Ismertesse a legfontosabb találmányokat! Angliában az iparban minőségi változások mentek végbe. A kézműipart a tömegtermelés váltotta föl. A termelés eszközei kézi szerszámok helyett gépek. A gőz lett a legfontosabb energiaforrás. A gépek és a gőz új üzemformát eredményeztek a gyárat. A közlekedés forradalma lehetővé tette a nyersanyag és a munkaerő olcsó és gyors szállítását. Angliában már a forradalom előtt tőke áramolt be a gazdaságba. A háromnyomásos gazdálkodást a vetésforgó váltja fel. Takarmánynövényeket termesztenek, nőtt az állatállomány is. 1694-ben magalakult az Angol Bank. Nagy előnyt jelentett Anglia sziget volta, az olcsó teherszállítás a partmenti hajózás szempotjából. A gépesítés a tömegfogyasztási cikkek előállításában kezdődött. Az egyetlen tömegfogyasztási cikk melyre szükség van a ruházat. Így a textilipar vált az ipari forradalom húzó ágává. Előbb a fonást gépesítették majd megjelentek a szövő gépek. A textilipar alapanyaga a gyapot. A XVIII. században számos föltaláló járult hozzá a gőzgép tökéletesítéséhez. A gépek meghajtására csak az a változat volt képes amelyet James Watt skót mechanikus szabadalmaztatott 1769-ben. Nagy ugrás volt az amikor a Stokton és Darlington között megépült sínpáron 1825-ben végigpöfögött egy George Stephenson nevű gépész gőzmozdonya. Anglián vasútépítési láz lett úrrá, ez újabb lehetőséget adott a gőzgépnek és piacot teremtett a szén, a vas számára. Fulton 1807-ben bemutatta az első üzemképes gőzhajót. A gépgyártásban a forgácsoló gépek játszották a kulcsszerepet. A faiparban használatos gépeket továbbfejlesztették és bevezették, a szabványokat. Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát. A XIX. század második felétől az ipari forradalom kiterjedt az egész kontinensre. A gazdasági növekedésnek alapja a nehézipar lett. A gazdaság szerkezete is átalakult. A kisműhelyek helyét a gyárak vették át. Az öntött vagy kovácsolt vasat az olcsóbb acél váltotta föl. A tömeges acéltermelés a tudomány hasznosításának eredménye volt. Az angol Thomas hosszas kísérletezés után az olvasztókemence bélésanyagának megváltoztatásával megkötötte a foszfort. A század második felétől számos új tudományos fölismerés új iparágak alapjává vált. Az elektromágneses indukció fölfedezése a generátorok és villanymotorok megszerkesztéséhez vezetett. Hertz megvetette a rádiótechnika alapját. Az elektronika másik ága a hírközlést forradalmasította. A vezetékes távíró együtt fejlődött a vasutakkal. 1867- ben megszólalt a telefon (Bell) , egy év múlva Puskás Tivadar föltalálta a telefonközpontot. Egy olasz fizikus Marconi drót nélkül létesített kapcsolatot Európa és Amerika között. A kémia új korszakát az anyagok molekuláris-atomos szerkezetének fölismerése alapozta meg. Tudatosan állítottak elő szerves vegyületeket is, megdöntve az életerő elméletet. a század végén már van műanyaggyártás. A kortársak számára izgalmasabb volt a celluloid szalagra fényképezett mozgókép. Kidolgozták az ammónia előállításának ipari módszereit. Megkezdődött a műtrágyák és a robbanóanyagok nagyüzemi gyártása. A benzinmotorok térhódításával megnőtt a kőolaj lepárlásának jelentősége. Kialakult a petrol kémia. A belső égésű motorok fölfedezése a közlekedés új tárlatait nyitotta meg (Csonka János). A fejlesztésben a németek jártak az élen, de az egész ipart forradalmisító futószalag rendszerű tömeggyártás először az amerikai Ford autógyárban valósult meg. A belsőégésű motorok, az elektrofikáció, a kémiatechnológiák elterjedését második ipari forradalomnak is nevezik. Vezető hatalmai USA és Németország. A fizikának egy addig elhanyagolt ágából alapvető változások indultak el. Kísérletileg bebizonyították az elektronok létezését. Röntgen fölfedezte az X-sugarakat. Beqerel uránércekkel kísérletezve felismerte, hogy sugarakat bocsáthatnak ki. Pierre Curie és felesége elkülönítette a polóniumot és a rádiumot. Rutherford megalkotta a rádióaktivitás elméletét. Megszülettek az első atommodellek. A század közepén megjelentek a cséplőgépek. A XX. század elején megjelent a robbanómotoros traktor. A vegyipar sikerei lehetővé tették a műtrágyák fölhasználását. A biológiában Charles Darwin bebizonyította, hogy a fajok változékonyak, és a legéletre valóbbak maradnak fönn. Mendel-Darwinnal csaknem egyidőben - megalkotta a génelméletet. - Milyen gazdasági, társadalmi és szellemi következményekkel járt az ipari forradalom a XIX. század derekáig? Az ipari forradalom kiterjedése egész Európára csökkentette a halandóságot. Az átlagos életkor megduplázódott a csecsemőhalandóság a felére esett. Az emberek jobban és célszerűbben táplálkoztak. Rendszeressé vált a fehér kenyér és a hús. Változatosabban és egészségesebben főztek. Az orvostudomány nagy eredménye a védőoltások, kidolgozása járványok megfékezése. Az ipari forradalom kiterjedésének leglátványosabb demográfiai következménye a városok rohamos növekedése és a falvak viszonylagos elnéptelenedése. A XIX. század második felének egyik legnagyobb hatású filozófiai áramlata a pozitivizmus. Alapítója Auguste Comte (francia). A pozitivisták arra törekedtek, hogy fölülkerekedjenek a materializmus és az idealizmus ellentétén. Más gondolkodók a pozitivistákkal szemben a világot zűrzavarosnak, ésszerűtlennek és megismerhetetlennek látták. Jelentős képviselőjük: Arthur Schopenhauer, aki mélységesen pesszimista volt. Ellentéte a német Friedrich Nietzsche, aki optimista volt. Alapgondolata az Übermensch (felsőbbrendű ember) az értékteremtő ember, Isten emberi megfelelője. A művészetek a kultúra is profithozó árucikké vált. Az ipari művészet formájában, tartalmában egyre maradandóbb változásokat hozott. a zenei élet középpontjában az opera állt (Csajkovszkij, Rimszkij- Korszakov). Romantikus programzene: Liszt, Berlioz, Strauss. Zenei újítók: Schönberg, Bartók. - Ismertesse a tudomány és a technika fejlődését a XIX. század második felében! Milyen változások mentek végbe a gazdaságban és a társadalomban? A XIX. század második felében a termelés rohamosan bővült, a technika fejlődött, egyre hatalmasabb pénztőkére volt szükség. Mindenekelőtt a dinamikusan fejlődő Egyesült Államokban vált elterjedté a részvénytársasági forma, amelynek az az előnye, hogy a vállalkozás tőkéje gyorsan bővíthető. Az USA-ban a "második ipari forradalom" vezető ágazatában olyan óriási vállalatok (trösztök) jöttek létre, amelyek az egész belső piacot monopolizálták. A sort a Rockeffeler alapította Standard Oil nyitotta meg, majd számos monopólium született a gép- és villamosiparban is. Hamarosan világméretű versengés indult meg a német és az amerikai óriásvállalatok között. Európában és Japánban a trösztök helyett inkább vállalatok szorosabb-lazább együttműködési formái alakultak ki. Ilyen a kartell. A kartell volt jellemző pl.: Ausztria-Magyarország gazdaságára. A kartellnél szorosabb szövetkezés a szindikátus, amelynek tagjai közös rendszereket hoznak létre. Főleg Japánban alakultak szindikátusok (Mitsubishi). A koncentráció a bankéletben is végbement. A századfordulótól bankok irányításával is születtek óriásvállalatok. Ezeket konszernnek nevezzük. A monopólium gazdaságilag csak egy szűk csoport érdekeit szolgálta, a polgárság többségének és a középrétegnek nem kedvezett. Az USA-ban már 1887-ben trösztellenes törvényt hoztak, s végül lehetetlenné vált trösztök alapítása és működése. A monopóliumok "második generációs" formája a korporáció. A korporáció több ezer kisebb-nagyobb vállalat termelési láncát jelenti. Ilyen pl. a General Motors. A világgazdaság kialakulása többek között a tőkék világméretű áramlását jelentette. A tőkekivitel egyik célpontja az általános modernizációt most meghirdető országok voltak. Ezekben az országokban már volt bizonyos infrastruktúra és ipari előzmény, az állam pedig garanciát adott a kamatokra. A tőkebefektetések másik kívánatos terepét a gazdag tengeren túli területek képezték. Itt a biztosítékot a területek gyarmatosítása, katonai és politikai ellenőrzése jelentette. A gyarmatbirodalom egyszerre garantálta a nyersanyagokat és a piacot. A XIX. század végéig azonban a világ ilyen formájú felosztása nagyjából befejeződött. A világ "újrafölosztásáért" indított küzdelem válságból- válságba vezetett. Az ipari forradalom által nagyra növelt városok a gépek, a tőke és a munkaerő gyűjtőmedencéi voltak. Az ipari metropoliszok peremén túlsúlyra jutottak a munkások. Komor külvárosokban laktak és saját életformát alakítottak ki. A nagyvárosi életforma - részben - a munkások életformája. A nagyvárosi embert általában eleven politikai érdeklődés jellemzi. A nagyüzemi munkás tudott írni és olvasni és hamar kialakult benne a hajlandóság az összehangolt, egységes fellépésre. Az öntudatos polgár mellett immár ott volt az öntudatra ébredt munkás. A gazdasági és társadalmi fejlődés centrumában az alapvető osztályok súlya és szerepe nem úgy alakult, amint azt Marx a Kommunista kiáltványában a jövőbe vetítette. A centrum társadalomban igen népes középosztály alakult ki, amely magába foglalta a kis- és középvállalkozókat, a farmereket, az értelmiséget és szívó hatást gyakorolt az ún. munkásarisztokráciára. A népes korosztállyal rendelkező társadalomban szilárd többpárti demokrácia fejlődött ki. Ezekben az országokban a munkáspártok is általában a polgári demokrácia keretei között igyekeztek érvényesíteni a sajátos munkásérdekeket. Az ún. perifériára fáziskéséssel bontakozott ki az ipari forradalom. Ezekben a térségekben nem bomlott fel a hagyományos társadalom, többséget alkotott a parasztság. A tőkés vállalkozók és az ipari munkások társadalma a hagyományos agrártársadalom mellett, arra rárétegződve született meg. Ún. torlódott társadalmak keletkeztek, amelyeket éles társadalmi ellentétek jellemeztek. Ellentétek voltak pl. a hatalomban nem részesülő polgárság és a földbirtokosok között. A torlódott társadalmak szűk vezető csoportjai hajlottak a tekintélyelvű-önkényuralmi kormányzásra. A parasztság és a munkásság forradalmi baloldali mozgalmakban kereste a kiutat. Munkás tömegpártok alakulása: Az első szociáldemokrata párt 1869-ben Németországban alakult. 1875-ben Gothában új programot fogadtak el Németország szocialista pártja számára. Szavazóinak száma 1890-ben elérte a másfél milliót. Hamarosan újabb pártok alakultak: Dániában, az USA-ban, Csehországban és Franciaországban.