8. Tétel Az európai társadalom és gazdaság átalakulása a nagy földrajzi felfedezésektől a XVII. század végéig. - Ismertesse a nagy földrajzi felfedezések okait, menetét és következményeit! A XV. század végére az európai világ túljutott a XIV-XV. századi nagy válságon. "Hosszú XVI. századnak" nevezik az 1450-es évek végétől a XVII. század elejéig tartó időszakot, amely alatt átalakult az európai gazdaság és társadalom, megnövekedett a népesség, s új világgazdasági rendszer jött létre. Kolumbusz Kristóf 1492-ben felfedezi Amerikát, a portugálok Indiába hajóznak, és megindul a gyarmatosítás. A nagy felfedezőutak a XV. század végétől sokasodtak meg. A fejlődő európai gazdaságnak számos olyan árucikkre volt szüksége, amelyeket a hagyományos utakon-módokon nem tudtak megfelelő mennyiségben és kedvező feltételekkel megszerezni. A felfedezésekkel együtt járó terjeszkedés és az új jövedelemforrások az uralkodó és a nemesség érdekeit is szolgálták, hiszen a XIV-XV. században csökkentek a jobbágyoktól behajtható földesúri jövedelmek. A terjeszkedésre való hajlandóságot fokozta az európai népesség nagyarányú növekedése: Európa lélekszáma 1600-ban már 89 millióra nőtt. Az első nagy felfedező utak Portugáliából és Spanyolországból indultak ki. Mindkét ország uralkodói fő vállalkozóként támogatták a felfedezéseket. Mindkét ország rendelkezett az Atlanti-óceánra nyíló kikötőkkel, ahonnan a széljárást és a tengeráramlatokat kihasználva könnyű volt nyugati és délnyugati irányban kihajózni és visszatérni. A felfedező utak összefonódtak az újonnan megismert területek kifosztásával és gyarmatosításával. Az ázsiai kikötőkbe Afrika megkerülésével érkező portugálok kisajátították az Indiai-óceán fő hajózási útvonalait. Hajóhaduk védelmében kereskedelmi telepeket és támaszpontokat létesítettek. A tengeri kereskedelem fölötti uralom így is óriási haszonhoz juttatta a portugálokat. Közép- és Dél-Amerika - a mai Brazília kivételével - a spanyol hódítóknak jutott. A spanyol betörés jelentős spanyol népesség betelepülésével társult. A közvetlen kifosztás időszaka után megszervezték a gyarmati közigazgatást és gazdaságot. A kényszermunka különböző formáira alapozták az ültetvényes gazdálkodást és a bányák művelését. Miközben az érintett területeket a spanyolok gyarmattá szervezték, szétzúzták Közép- és Dél-Amerika korábbi társadalmi szerkezetét. Az őslakosság a háborúk, kényszermunkák és a betegségek miatt szörnyű veszteségeket szenvedett. Az emberveszteségek a kieső munkaerő pótlására kezdték el a gyarmatosítók a fekete rabszolgák tömeges átszállítását Afrikából. Kolumbusz felfedezése révén a spanyolok egy csapásra behozták a portugálok évszázados előnyét, ami feszültségeket okozott a két ország viszonyában. Az ellentéteket az 1494-ben a pápa által szentesített tordesillasi szerződés simította el, amely lényegében kettéosztotta a világot a spanyolok és a portugálok között. Kolumbusz sikerei meggyorsították az Afrika megkerülésével Indiába vezető út végleges felfedezését. Vasco da Gama 1498-ban elérte az Indiai partokat, ahonnan fűszerekkel, kincsekkel megrakodva tért haza. A világkereskedelem számára ezzel az utazással új korszak kezdődött. - Melyek a reformáció kiváltó okai és főbb irányzatai? 1517. október 31-én olyan egyház- és pápaellenes mozgalom kezdődött, amellyel szemben a régi módszerek csődöt mondtak. Luther Márton Ágoston- rendi szerzetes a Wittenbergi templom kapujára függesztette 95 tételét, melyek között a leglényegesebbek a következők: - egyedül a hit által üdvözül az ember, - ember és Isten között nincs szükség közvetítő egyházra, - a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg. Fellépésének oka az volt, hogy az egyházi üzérkedés mérhetetlen felháborodást váltott ki németföldön. X. Leó pápa rendeletére búcsúcédulákat árultak egyházi személyek, hogy az így befolyt összeg fedezhesse a nagyszabású római építkezéseket. Luther tételeit örömmel fogadta a német parasztság, a városi polgárság, számos fejedelem és több szerzetes is. Így Luthernek nem ártott sem a pápai, sem a birodalmi átok. A császári cím névleges voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy V. Károly császár parancsa ellenére "alattvalója", Bölcs Frigyes fejedelem magához vette Luthert Wartburg várába, védelmet biztosítva neki, ahol nyugodt körülmények között dolgozhatott maradandó értékű Bibliai-fordításán. Hiába követelték a speyeri birodalmi ülésen a Rómához és a császárhoz hű fejedelmek, hogy a lutheránusok ne terjeszthessék az új hitet, a reformáció eszméit vallók protestáltak (tiltakoztak). Mivel az új hit az egyházi birtokok elfoglalásával is kecsegtetett, a fejedelmek jelentős számban álltak át a protestánsok közé, így a császár kénytelen volt kompromisszumos békét elfogadni Augsburgban, vagyis az egyes tartományok lakói fejedelmük vallását voltak kötelesek követni, de ha ezt nem akarták, szabadon elvándorolhattak. Természetesen a falusi és városi szegények egészen másként értelmezték a lutheri tanokat, sőt elfordulva tőle, azt a prédikátort követték, aki a gazdagok bírálatával, a vagyonközösség hirdetésével, az államhatalom tagadásával legfőbb vágyaikat szólaltatta meg: Münser Tamás. A nép reformáció 1524-ben több német fejedelemségben parasztháborúba torkollott, melyet a fejedelmek egyesített seregei hamar levertek és kegyetlenül megtoroltak. Svájc polgárosultabb társadalmában Zwingli és Kálvin tanai találtak kedvező fogadtatásra. E szerint Isten korlátlan ura a világmindenségnek. Az embernek még születése előtt eldöntötte sorsát, mely a halál után vár rá: pokolba vagy mennyországba kerül. Ez az eleve elrendelés tana. Ha azonban az ember szorgalmas, takarékos, kerüli a cifraságot, egyszerű, tisztalelkű, sikeres vállalkozó, biztos lehet abban, hogy Isten a mennyországba rendelte. Ezek a tanok és az "olcsó egyház", valamint a köztársasági alapelvekre épült, presbiterekből álló egyházszervezetek megfeleltek a polgárság érdekeinek. Kálvin nem tűrt ellentmondást, a szentháromságtagadó irányzat vezetőjét, Servet Mihályt máglyán égettette meg. A reformáció hatástalannak bizonyult az orthodox világban, így ott frissítő, modernizáló hatása sem érvényesült. Európában Itália, Portugália és Spanyolország kivételével tartósan meghonosodott a reformáció valamelyik irányzata, Magyarországon szinte valamennyi, Franciaországban, a Németalföldön, Skóciában, Svájcban a kálvini, a németek lakta területeken és a skandináv országokban az ágostai vagy lutheránus irányzat terjedt el. Angliában uralkodói parancsra jött létre az ún. anglikán vallás, mely a katolikus hitelvek és rituálé szerint működött, de VIII. Henriknek a pápával történt szakítása miatt kiszakadt az egyetemes katolikus egyházból. A protestantizmusnak dinamikus terjedése ellenére sem sikerült a kontinens egyetlen országában sem a katolicizmus fölé emelkednie. A katolikus egyház hatalmas belső tartalékokkal rendelkezett, képesnek bizonyult a megújhodásra. III. Pál pápa az egyházi államban bevezette a szent inkvizíciót 1542-től, 1545-ben egyetemes zsinatot hívott össze Tridentben. A zsinat a reformátorok hatására a szolgálatot, a lelki gondozást nyilvánította a papság elsődleges feladatává. Ezért kötelezte a főpapokat, hogy egyházmegyéjükben tartózkodjanak, s folyamatosan ellenőrizzék egyházmegyéjük papjainak munkáját és erkölcseit. Elrendelték a papneveldék felállítását, s minden tekintetben megszigorították az egyháziak fegyelmét. A pápa egyházfőségének elismerését, az alapvető egyházi dogmák elfogadását továbbra is megkövetelték. Az újításoktól egyébként mereven elzárkóztak, így történhetett meg, hogy éppen azokra sújtott le a szent inkvizíció, akik az egyház hű fiaként, bízva az értelem erejében megjelentek a könyörtelen testület előtt. Giordano Brunót 1600-ban ítélte máglyahalálra az inkvizíció, Kopernikuszt felfedezése eltitkolására, Galileit tanai visszavonására kényszerítették. Gátolta a tudományok fejlődését a tiltott könyvek jegyzéke is (index). Az ellenreformáció céljai érdekében terjesztette el a jezsuita rend a barokk egyházi művészetet. A barokk templomok mozgalmas freskói, dinamikus szobrai és illuzionista térkiképzése elsősorban a latin népekre hatott, amelyek idegenkedtek a protestáns templomok puritánságától. - Mutassa be a feudális abszolutizmus kialakulását Angliában és Franciaországban vagy Spanyolországban! A XVI. századi nagy átalakulások Nyugat-Európában megteremtették a tőkés gazdaságot. A folyamat hosszú időt vett igénybe. A kialakuló tőkés polgárság, a burzsoázia sokáig a királyi hatalom védelmére szorult. Az uralkodók viszont új anyagi eszközöket kaphattak a tőkés gazdaságtól (hitelek, adók). A megerősödött királyi hatalom szerepe ellentmondásos: a tőkés gazdasági fejlődést elősegíti, de a polgárság politikai törekvéseit korlátozza. A kialakuló új rendszert abszolút (korlátlan) királyi hatalomnak nevezzük. Angliában VIII. Henrik (1509-1547) már szilárd hatalmat örökölt, amelyet továbbfejlesztett a központi hivatalszervek létrehozásával. Királyi hatalmát kiterjesztette az egyházra: elszakította Rómától, és megalapította az anglikán államegyházat. Leánya I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása alatt Anglia a legjelentősebb európai országok közé emelkedett. A kialakuló tőkés gazdaság egyik központja lett. A gazdasági felvirágzás fő tényezője a világelső posztóipar volt. Fejlődött a vasipar, ahol ekkor már felhasználták a kőszenet is . gyorsan terjeszkedett a kerskedelem. A mezőgazdaság tőkés átalakulását jelezte, hogy meógsokasodtak a piacra termelő földesúri és gazdag paraszti gazdaságok. Holland termelési eljárásokat vettek át. Növekvő mértékben alkalmazztak fizetett munkaerőt. I. Erzsébet abszolutizmusa olyan belső egyensúlyt teremtett, amelyben a tőkésgazdaság gyorsan fejlődhetett. Az állam támogatta a kereskedelem fejlődését, a hajóépítést, fejlesztette a kikötőket. Az angol társadalomban mélyreható változások mentek végbe. A feudális földesurak mellett egyre nagyobb lett a tőkés mezőgazdasági vállalkozók száma. A vállalkozók közé a nemesi származású dzsentri (új nemesség) és a paraszti eredetű yeomenek csoportja tartozott. Megerősödött a kerskedő- és ipari burzsoázia. Kialakuló félben volt a bérmunkások osztálya. A XVI. század első felétől a francia gazdaságban is megindult a tőkés fejlődés. Lyon sokáig a második legjelentősebb pénzügyi és kereskedelmi központ volt Antwerpen mögött. Létrejöttek az első manufaktúrák. Az erős királyi hatalom megrendült az 1560-1598 között tomboló vallásháborúk idején. A katolikusok és a francia protestánsok a hugenották nyolc háborút vívtak egymással. A vallásháborúkat a Bourbon-családból származó Hugenotta IV. Henrik (1589-1610) zárta le, akinek az uralmát a katolikusok is elfogadták, miután katolizált. A vallásháború utáni zűrzavar, a sokasodó parasztlázadások, a Habsburgokkal való ellentétek megkövetelték az erős királyi abszolutizmus létrehozását. IV. Henrik kezdi, majd a kiskorú XIII. Lajos nevében kormányzó Richelieu folytatja ezt a munkát. A rendi gyűlés szerepe az ország irányításában megszűnt. A századforduló után a francia tőkés fejlődés egyre inkább elmaradt a Holland és az Angol mögött. Az általában kis méretű, luxuscikkeket előállító francia manufaktúrák nem voltak versenyképesek a tömegcikkek gyártásában. A megtorpanás következménye, hogy a francia nemesség nem kapcsolódik be a tőkés termelésbe, a burzsoázia egy része viszont földbirtokot, nemesi címet, öröklődő hivatalt vesz.