11. Tétel A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc. - Ismertesse a török kiűzésének menetét, értékelje jelentőségét. Bethlen Gábor szilárd belső életű, nemzetközi tekintélyű Erdélyt teremtett. Útóda I. Rákóczi György a kor legnagyobb birtokszerzője volt. Nem voltak ugyan országegyesítő szándékai, király sem akart lenni, de a fejedelemség területének megnövelésére kihasználta a lehetőségeket. A harminc éves háború utolsó szakaszában a svéd-francia szövetség oldalán vetette be hadseregét a Habsburgok ellen. A királyi Magyarországon a rendek korábbi törekvéseik folytatásaként megkísérelték kivenni az ország kormányzását az uralkodó kezéből. Mivel a törökkel szembeni védekezést a Habsburgok nélkül nem lehetett megvalósítani, a rendek rákényszerültek arra, hogy lemondjanak a teljes kormányzás igényéről. Ugyanekkor a Habsburgok is feladták időlegesen a rendek félreállítására irányuló terveiket, mert a harmincéves háború lekötötte erőiket. Bécsnek ezért elemi érdeke volt a törökkel kötött béke megtartása is. Törökellenes, nagy háborúban tehát nem reménykedhetett az ország. A XVII. század 40-es éveitől Zrínyi Miklós (1620-1664) lett a magyar politikai élet vezéralakja. Zrínyi azért várta a 30 éves háború végét, mert ettől remélte, hogy a Habsburg-ház végre a török ellen fordul. Észrevette a Török Birodalom hanyatlásának jeleit is. Zrínyi messze maghaladva kortársait, világos célt tűzött az ország elé. A nemzeti királyságot akarta helyreállítani. Ennek legfőbb akadálya a török volt, melynek kiűzése az állandó nemzeti hadsereg feladata. Az 1650-es évek végén II. Rákóczi György erdélyi fejedelemségben látta Zrínyi az országegyesítő erőt. Amikor azonban a fejedelem lengyelországi hadjárata összeomlott, a törökök elözönlötték Erdélyt. Erdély alkalamtlanná vált az egységes magyar állam létrehozására. 1663-ban újabb török támadás indult Magyarország ellen. Zrínyi kiváló hadvezér lett és horvát bánként felépítette Újzrínyivárát. 1663 végén Zrínyi engedélyt kapott, hogy téli hadjáratot indíthasson. Az 1664 január és február közötti sikerei egész Európa ámulatát kiváltották. A hadjárat továbbfejlesztéséhez 1664 májusában láthatott hozzá. a nagyvezér 3 szoros túlerejű felmentő seregét nem is tudta elhárítani, sőt Újzrínyivár is elveszett, mert az udvar parancsait végrehajtó Montecuccoli visszavonult, pedig jó esély kínálkozott a török kiűzésére. Újzrínyivár eleste után a szentgothárdi csata súlyos török vereséggel ért véget. - Ismertesse a Rákóczi-szabadságharc menetét és értékelje a szatmári békét! I. Lipót császár abszolutizmusa már 1697-ben kiváltotta az első komoly fegyveres ellenállást a Hegyalján. A vidék szőlőtermelő parasztjai különösen sokat szenvedtek az átvonuló vagy beszállásolt császári csapatoktól, s ezért azonnal csatlakoztak Thököly egykori tisztjei által vezetett felkeléshez. A nemesség azonban távol tartotta magát a mozgalomtól, sőt a császáriakat támogatta. Így a felkelést néhány hét alatt vérbe fojtották. Az abszolutizmus elviselhetetlen módon terhelte a lakosságot. A hadseregek fosztogatásai miatt egyébként is tönkrement parasztság a mértéktelen adókat nem munkája hasznából, hanem gazdasága felemésztésével tudta csak megfizetni. Ilyen helyzetben robbant ki 1703 tavaszán a tiszaháti parasztfelkelés. Vezetője Esze Tamás volt. A felkelők a hegyaljai mozgalom bukásán okulva a nemesség támogatását keresték. Így került sor II. Rákóczi Ferenc és a felkelők követeinek találkozójára. A parasztfelkelés főnemesi vezetőt kapott. Rákóczi még a hegyaljai felkelés idején sietve elhagyta az országot, a látszatát is kerülve a gyanúnak, hogy a felkeléshez köze lenne. Az azóta eltelt évek azonban ráébresztették, hogy cselekednie kell. Rákóczi császárellenes mozgalmat szervezett, s kapcsolatot keresett XIV. Lajossal. Árulás következtében letartóztatták, börtönéből Lengyelországba szökött. Az időpont alkalmasnak látszott a Habsburg-iga lerázására, mert a spanyol örökösödési háború miatt csak kevés császári haderő állomásozott az országban. A mozgalom sikere azon múlott, csatlakozik e Rákóczihoz a nemesség. A felkelők első katonai sikerei Rákóczi oldalára állították a nemességet. Egy részük azonban csak a körülmények kényszerének engedve cselekedett így. Rákóczi úgy intézkedett, hogy a harcoló jobbágyok és családtagjaik mentesüljenek a földesúri terhektől. Az idegen abszolutizmus nyomása ideiglenesen háttérbe szorította a földesúr és jobbágy osztályellentéteit. Az ország jelentős része 1703-ban a kurucok kezébe került. 1704-ben Rákóczit az erdélyi rendek fejedelemmé választották. Központosító, az abszolutizmus vonásait hordozó államépítő elképzelései voltak. A szabadságharc pénzügyi alapjainak biztosítása is igen nehéz feladatnak bizonyult. A pénzszűkén rézpénz kibocsátásával igyekezett enyhíteni. Kedvező külpolitikai helyzet: XIV. Lajos támogatta a felkelést. 1705-re nyilvánvalóvá vált, hogy Rákóczi államának hosszú háborúra kell számítani. A felhalmozódott kérdések rendezésére hívta össze Rákóczi a szécsényi országgyűlést. A rendek konföderációt kötöttek a szabadságharc folytatására. Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották. A Habsburg-ház trónfosztásáról nem esett szó, mert Lipót császár halála után remélni lehetett a megegyezést utódával, I. Józseffel. Békekötés azonban az angol és holland közvetítés ellenére sem jött létre, mert Rákóczi ragaszkodott Erdély függetlenségéhez. 1705 végén a szabadságharc legkiemelkedőbb hadvezére, Bottyán János (Vak Bottyán) elfoglalta a Dunántúlt. 1707-ben Ónodon újabb országgyűlés ült össze és felszínre kerültek a fejedelem és a rendek egy részének ellentétei. A fejedelem híveinek kemény fellépésére az országgyűlés megszavazta a Habsburg-ház trónfosztását. Az országgyűlés után tovább mélyültek a szabadságharc belső ellentmondásai. A rendek egyre inkább sérelmezték, hogy az ország jövedelmeivel, hadseregével a fejedelem rendelkezik, s akaratát a hadseregre támaszkodva az országgyűlésen és a vármegyékben is érvényesíti. A földesurakat veszteség érte Rákóczi jobbágypolitikája következtében is, mivel a harcoló jobbágyoknak és családjuknak megadott szabadság (1708), legalább 10 000 jobbágycsaládot vont ki a földesúri hatalom köréből. Amit a földbirtokosok túl soknak, azt a jobbágyok túl kevésnek érezték, mert Rákóczi soha nem gondolt teljes jobbágyfelszabadításra. Romlott a gazdasági helyzet. A rézpénz fokozatosan elértéktelenedett, az árak emelkedtek. A háború mellett pestisjárvány irtotta a lakosságot. a termelés visszaesése a hadsereg ellátását is komolyan veszélyeztette. Kiütköztek a kuruc hadsereg gyengéi. az ország mind nagyobb területei, fontod várai, városai kerültek az ellenség kezébe. A hadsereg vezetése nem felelt meg a követelményeknek, zavarba jöttek, fegyelmezetlenek voltak. a trencsényi csatában (1708) a szabadságharc legerősebb, jól felszerelt hadserege szenvedett vereséget. Rákóczi ugyanis Szilézióba akarta áttenni a háború színterét, de Frencsénynél az engedetlenség és Rákóczi álhalálhíre miatt a sereg vereséget szenvedett. 1711-ben megegyezést sürgető körök. Magyar főparancsnok a császári sereg élén: Gróf Pálffy János, aki kiegyezik Károlyi Sándorral. Károlyi elérte, hogy a békekötés közkegyelmet adjon mindenkinek. 1711. április 30-án aláírták szatmáron a békét. Másnap a majtényi síkon a kurucok letették a fegyvert. Rákóczi soha nem fogadta el a békét a neki fölkínált kegyelem ellenére sem. A rodostói száműzetésben érte a halál 1735-ben.