Érettségi "A" tétel A kiegyezés előfeltételei, létrejötte és értékelése Írta: dr. Novák Tamás - Beolvasztási kísérlet a birodalomba - Passzív ellenállás - A centralizálási kísérlet kudarca - Deák kompromisszumos javaslata - A kiegyezés értékelése Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után az udvar 1849 novemberében úgy döntött, hogy a birodalmat centralizáltan szervezi át. Ez Magyarország számára a beolvasztást jelentette. Haynau 1850 nyarán történt menesztését követően Alexander Bach lett a birodalom elsőszámú tisztviselője. A Bach-rendszerben a birodalom országait közigazgatási egységekre osztották, az 1849-es Oktrojált Alkotmány szellemében megszüntették Magyarország önállóságát. Hazánkról leválasztották Erdélyt és Horvátországot, a katonai határőrvidéket és a Délvidéket, a megmaradt területekből pedig öt kerületet alakítottak ki. Megszűnt a belső vámhatár, bevezették az osztrák adórendszert, az osztrák polgári és büntetőtörvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették, a közoktatást pedig az egész birodalomban egységesítették. Az országban germanizálás, a lakosság életmódjának szándékos elnémetesítése folyt. A rendszer az államrendőrségre, a csendőrségre, az idegen hivatalnokokra ("Bach-huszárok"), a papságra és a nagypolgárságra támaszkodhatott. Ebben a helyzetben bontakozott ki - a forradalmat vezető - birtokos nemesség passzív ellenállása. Jelképévé Deák Ferenc vált. Az ellenállók nem vállaltak hivatalt, nem fizettek adót (államadóságnövelő hatás) és igyekeztek a rendeleteket kijátszani. Az abszolutizmus gyengeségét már megmutatta a sikertelen segítségnyújtás a krími háborúban, az Itáliai háború pedig államcsőddel fenyegetett. Az 1859-es Piemonttól elszenvedett vereség után a birodalom meggyöngült és nőtt a félelem Kossuth Lajos tevékenysége miatt. A magyar emigráció 1859-ben Magyar Nemzeti Igazgatóság néven emigráns kormányt szervezett (Kossuth, Teleki lászló, Klapka György), mely tárgyalásokat folytatott nemzetiségi vezetőkkel és Piemonttal. A Bach- rendszer hatalmas anyagi terheket rótt a mindig pénzügyi gondokkal küzdő Habsburg Birodalomra, ezért Ferenc József 1859-ben menesztette Bachot és 1860. október 20-án az októberi diplomát "ajándékozta" népeinek. Ez az alaptörvény, mely az 1847-es állapotok és a magyar hivatali nyelv visszaállítására tett kísérletet, a birodalom alkotmányos-abszolutisztikus- föderalisztikus átszervezését jelentette volna. Ezt és az alkotmányos- centralista, Magyarországot önrendelkezési jogától megfosztó 1861-es februári pátenst (február 26) az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés visszautasította. A visszautasítás nem volt kérdéses, a módjáról való vita során azonban két párt alakult ki. Deák Felirati Pártja a szokásos uralkodóhoz intézendő felirat mellett foglalt állást, Teleki László és a Határozati Párt azonban nem ismerte el Ferenc Józsefet magyar királynak (nem is volt megkoronázva), ezért határozatban akarták kimondani a visszautasítást. Teleki öngyilkossága után a Felirati Párt győzött. Az udvar ismét önkényuralmat vezetett be Schmerling államminiszterrel; vagyis visszaállt az abszolutisztikus kormányzás, amit azonban már Bécsben is ideiglenesnek tekintettek (provizórium). Deák Ferenc 1865-ben látta elérkezettnek az időt a birodalom átszervezésére, ezért elképzeléseit a Pesti Naplóban megjelent "Húsvéti cikkében" hozta nyilvánosságra. A "Húsvéti cikk" föderalisztikusan átszervezett, alkotmányosan kormányzott birodalmat vázolt föl. Ferenc József ekkor menesztette Schmerlinget a provizórium miniszterelnökét és decemberre összehívta az országgyűlést. Ezt a parlamentet az 1866-os porosz-osztrák háború miatt kellett elnapolni, de az osztrák vereség után (Königratz) és a nemzetiségektől való félelem miatt a kiegyezés magyar hívei jobb alkupozícióba kerültek. Az ismét összehívott országgyűlés végül 1867-ben fogadta el a kiegyezési törvényt (1867. évi XII. tv.), magyar miniszterelnökké pedig gr. Andrássy Gyulát nevezték ki. A kölcsönös engedményekkel terhelt kiegyezést a birodalom két legnagyobb nemzete kötötte - létrejött a dualista állam -, a megegyezésből kizárták a többi nemzetiséget. A később széles körű önkormányzathoz jutó Horvátország - 3 tagot a felsőházba, míg 40 képviselőt a Képviselőházba küldött -csak Magyarországgal kötött kiegyezést 1868-ban, ezért nem beszélhetünk trialista államról. Az új, sajátos államkonstrukció föderalisztikus alapon jött létre. Ausztriában és Magyarországon is működött az országgyűlés (parlamentarizmus), amely a közös ügyek ellenőrzésére 60-60 fős delegációkat (küldöttségeket) küldött. A közös ügyek a hadügy, külügy és az ezek ellátásához szükséges pénzügy voltak. Az ide tartozó ügyek kivételével mindkét ország felelős kormánya önállóan intézte az ország ügyeit a közös minisztériumokon keresztül. A Pragmatica Sanctio értelmében mindkét országnak ugyanaz a személy volt az uralkodója (perszonálunió), de Ausztriában osztrák császárként, Magyarországon pedig magyar királyként uralkodhatott. Mindkét országban helyreálltak az alsószintű önkormányzatok. A gazdasági kiegyezés értelmében közös maradt a pénzrendszer (korona), a mértékremdszer, vámúnió jött létre, a közös költségekre kvótát (százalékban meghatározott arányszám) állapítottak meg. A közös ügyek költségeinek Magyarország kb. 1/3-át vállalta, de ezeket a kérdéseket 10 évenként újraegyeztették. 1868-ban fogadták el az Eötvös József által kidolgozott nemzetiségi törvényt, amelyben a nemzetiségek kulturális autonómiához jutottak. A törvény azonban csak az "egységes magyar politikai nemzetet" ismerte el. A kiegyezés a Monarchia Lajtán inneni felében visszaállította azokat a liberális politikai intézményeket, melyekről még a forradalmi napok törvényhozása intézkedett. Kiépültek a parlamentnek felelős kormányzati szervek, létrejött a polgári jogrendszer és pénzügyi igazgatási apparátus. A kiegyezés után lehetőség nyílott a hitélet, a közlekedés, az iparfejlesztés állami támogatására, a közoktatás, a közművelés újjászervezésére és fejlesztésére. A dualizmus rendszerét reális történelmi kompromisszumként lehet értékelni, amely lehetővé tette Magyarország fejlődését a következő néhány évtizedre, azonban ezt követően anakronisztikussá vált hazánk társadalmi és politikai berendezkedése. Évszámok 1849-1850 Haynau rémuralma 1850 nyara Haynau menesztése 1850-1859 Bach-rendszer 1859 Széchenyi röpirata Bach ellen 1860. okt. 20. Októberi Diploma 1861 Februári Pátens 1861 országgyűlés összehívása, Határozati és Felirati Párt alakul, Teleki öngyilkos lesz 1861-1865 Schmerling-féle provizórium Személyek Bach, Alexander: az új-abszolutizmus vezető tisztviselője Libényi János: szabólegény, aki merényletet kísérelt meg Ferenc József ellen May János: tüzértiszt, akit szervezkedés miatt lefogtak, de öngyilkos lett Schmerling: az ideiglenesen visszaállított abszolutizmus miniszterelnöke (1861-1865) Schwarzenberg: a birodalmi centralizáció híve, osztrák miniszterelnök Várkonyi István: a Független Szocialista Párt megalapítója (1897) fogalmak Bach Huszárok: a Bach rendszer (nem magyar) hivatalnokai, állami tisztviselői Delegáció: "küldöttség", a magyar és az osztrák parlament tagjaiból álló 60- 60 fős bizottság a közös ügyek vitelére Dualizmus: kétközpontú állam, jelen esetben az Osztrák - Magyar Monarchia Februári pátens: 1861. február 26 - án a bécsi udvar által kiadott alkotmánytervezet (centralisztikus jellegű) Germanizálás: az ország lakosságának, életmódjának szándékos elnémetesítése Húsvéti cikk: Deák Ferencnek a kiegyezést felvázoló, előkészítő elképzelése, mely a Pesti Naplóban jelent meg 1865 tavaszán Kasszandra-levél: Kossuth Lajosnak Deák Ferenchez írt levele a kiegyezés ellen, Magyarország pusztulását is megjövendölve Októberi diploma: a bécsi udvar által 1860. október 20 - án kiadott alkotmánytervezet (föderalisztikus jellegű) Passzív rezisztencia: az 1849 - es események utáni politikai ellenállás passzív formája, az adófizetés megtagadása és a hivatalviselés visszautasítása (a Bach - rendszer ellen) Provizórium: ideiglenes állapot (1865 és 1867 közötti Schmerling nevével fémjelzett rendszer)