Érettségi "A" tétel A II. világháború első szakasza (1939. szeptember 1. - 1941. június 22.) Írta: Szép Viktor Vázlat: . Elôzmények . A lengyel hadjárat és a balti események . A nyugati hadjárat . Az angliai csata és a tengeri hadműveletek . Diplomácia a tengelyhatalmak közt és a balkáni hadjárat Csehszlovákia eltűntetése Hitlert szalonképtelenné tette a nemzetközi diplomáciában, ezért a nyugati hatalmak a Szovjetúnióval kezdtek tárgyalásokba. Németország még március 21-én átnyújtotta követeléseit a lengyel kormánynak egy Kelet-Poroszországba vezetô, területen kívüli vasútról és autópályáról, valamint Danzig visszaadásáról. A lengyel kormány tiltakozott, Anglia és Franciaország pedig garancianyilatkozatot adott ki az ország védelmére. Augusztus elején Ribbentrop német külügyminiszter ajánlatot tett a Szovjetuniónak a "keleti kérdés" megoldására. Válaszul Moszkva megszakította a tárgyalásokat Angliával és Franciaországgal, majd 1939. augusztus 23-ról 24.-re virradóra aláírták a szovjet-német megnemtámadási egyezményt és annak Lengyelország és a Baltikum felosztásáról szóló titkos záradékát (Molotov-Ribbentrop paktum). Az úgynevezett fehér-terv értelmében a német hadsereg 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot. A rosszul felszerelt lengyel hadsereg fôereje már szeptember 18-án kapitulált, Varsó 27-én adta meg magát. Szeptember 18- án a vörös hadsereg is támadásba lendült elfoglalva az ukrán- és beloruszlakta területeket. A két agresszor szeptember 28-án határegyezményt kötött, a német szektorban Észak-Lengyelországot a birodalomhoz csatolták, Varsóban pedig "fôkormányzóságot" hoztak létre. A balti államok szeptember és október közt kényszerű barátsági szerzôdéseket kötöttek a Szovjetunióval, majd a szovjetek bábkormányaikat juttatták hatalomra és 1940. augusztusában Litvániát, Lett- és Észtországot bekebelezték a Szovjetunióba. Sztálin Finnországnak is úgynevezett "területcserét" kínált fel (Karéliáért cserébe 5500 km2 tundrát). Miután a finnek elutasították ezt 1939. november 30-án támadást indított, ám ezt a finn haderô, Mannerheim vezetésével visszaverte. Februárban a szovjetek újra támadtak és Finnország március 12-én kénytelen volt aláírni a Karéliát elcsatoló békeszerzôdést. Anglia és Franciaország még 1939. szeptember 3-án hadat üzent Németországnak, ám komoly hadműveletekre nem került sor ("furcsa háború"). 1940. április 9.-én a németek lerohanták Dániát és Norvégiát, Dánia szinte azonnal kaputulált, Norvégia viszont júniusig kitartott, a kormány és a király pedig Londonba emigrált, küszöbön állt a nyugati hadjárat. A francia és brit hadsereg a német csapást Észak-Franciaországban és Belgiumban várta, mivel délen Elzászban az úgynevezett Maginot-vonalat építették ki, az Ardenneket pedig áttörhetetlen természeti erôdnek tartották. A német erôket azonban Guderian vezérezredes elképzelései alapján gyorsan mozgó páncéloshadosztályokba vonták össze, amelyek - ellentétben a franciák harckocsikat a gyalogság közt egyenletesen elosztó taktikájával - alig pár kilométeres áttörô ékeket képeztek, céljuk pedig az ellenfél átkarolása, bekerítése volt, a légierô támogatásával. A német terveket Manstein tábornagy készítette, eszerint a fôcsapás iránya az Ardennek volt. Május 10-én a Wehrmacht megtámadta Hollandiát és Belgiumot. Hollandia - Rotterdam bombázása után - május 14-én, Belgium 28-án kapitulált. Ugyanakkor Nagy-Britanniában május 10-én Chamberlain kormányát elsöpörte a népharag, az utód Winston Churchill lett. A német páncéloshadosztályok eközben mélyen átkarolták a brit és francia erôket és május 20-ra teljesen bekerítették azokat. Dunkerque térségében Churchillnek azonban június 4-ig sikerült evakuálni több, mint 300.000 fôt, június 5-én a németek Dél-Franciaország ellen fordultak, június 14-én pedig bevonultak Párizsba. Reynauld miniszterelnök Pétain marsallnak adta át tisztségét, aki 17-én fegyverszüneti kérelemmel fordult Hitlerhez. Június 22-én Compiegnes-ben aláírták az egyezményt, mely szerint Franciaország 40 százaléka - Vichy központtal nem került megszállás alá, a hadsereg egy részét is megtarthatta. Bár Olaszország június 10-én megtámadta Franciaországot, Mussolini csak egy kis tengerparti sávot kapott. Hitler a francia hadjárat utáni egyetlen ellenfelével Angliával minden áron békére törekedett, ám Churchill errôl hallani sem akart, ezért Hitler parancsot adott a partraszállás tervének kidolgozására (Seelöwé-terv). Mivel a németek nem rendelkeztek számottevô flottával a Hermann Göring által vezetett légierôre hárult a csatorna feletti uralom megszervezésének feladata. A Luftwaffe július 10-tôl támadta a konvojokat, ám az angolok a radarlánc segítségével érzékeny veszteségeket okoztak a német bombázóknak, ezért augusztustól a radarállomásokat és a repülôtereket támadták a németek. Ennek csúcspontja augusztus 13-án a Sasok napja volt, amikor majdnem sikerült működésképtelenné tenni az angol légvédelmet. Churchill - aki jól ismerte Hitler személyiségét - ekkor parancsot adott Berlin bombázására (augusztus 25-e). Hitler válaszul az angol városokat kezdte támadni (London, Covantry), ami lehetôséget adott az angoloknak a radarlánc és a repülôterek helyreállítására. Szeptember 15-én az utolsó nagy német támadásban a Luftwaffe 60 gépet veszített, így Hitler - nem sejtve, hogy végleg - elhalasztotta a partaszállást. Tovább folytatódott viszont a tengeri háború mivel a németek kevés felszini egysége is nagy vesztségeket szenvedett (1939-ben a Graf Spee, 1941-ben a Bismarck csatahajók pusztultak el), Hitler korlátlan tengeralattjáró- háborút hirdetett. Az egyéni akciók ellen a britek konvojokba vonták össze hajóikat, válaszul a németek a "Falka-taktikával" növelték eredményességüket, szinte lehetetlenné téve a hajózást. 1940. szeptember 27-én Németország, Japán és Olaszország aláírta a háromhatalmi egyezményt. Hitler ezek után megparancsolta a Szovjetunió elleni hadjárat terveinek kidolgozását (Barbarossa-terv). Ugyanakkor a Szovjetunió június 16-án elfoglalta Besszarábiát, augusztus 30-án Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, Bulgária pedig szeptember 7-én Dél- Dobrvozsát, amibôl Mussolini azt a következtetését vonta le, hogy Olaszország is érvényt szerezhet követeléseinek, ezért augusztusban Egyiptomot, októberben pedig Görögországot támadta meg, decemberre azonban mindkét fronton totális vereséget szenvedett. Hitler válaszul Tuniszba küldte a német Afrika-hadtestet Erwin Rommel vezetésével, és nemsokára visszaszerezte Líbiát, majd csatlakoztatva a balkáni államokat a háromhatalmi egyezményhez, hozzálátott a Görögország elleni hadjárat kivitelezéséhez. Amikor Jugoszláviában kiderült a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás ténye, Belgrádban felkelés tört ki és új kormány alakult Pál régens vezetésével. Válaszul április 6-án német-bolgár támadás indult az ország ellen, , április 10-én pedig megalakult a horvát Usztasa állam, ekkor 11-én Magyarország is csatlakozott az agresszióhoz. Jugoszlávia legyôzése után a német haderô április végére elfoglalta Görögországot és június 1-ére ejtôernyôsei Kréta szigetét is bevették. Személyek: Chamberlain; Neville - brit miniszterelnök, 1937-1940 Churchill; Winston - brit miniszterelnök, 1940-1945 Göring; Hermann - porosz miniszterelnök, légügyi miniszter, a Luftwaffe marsallja, 1933-1945 Guderian; Heinz - német katonai szakíró, vezérezredes Hitler; Adolf - német kancellár, "birodalmi vezér", 1933-1945 Manstein; Erich von - német vezérkari tábornagy, a nyugati hadjárat (zöld terv) kidolgozója Molotov; Ujacseszlav - szovjet külügyi népbiztos, 1939-1946 Pál - jugoszláv régensherceg, miniszterelnök, 1941 Pavelic; Ante - tábornok, horvát Usztasa miniszterelnök Pétain; Philippe - marsall, "Vichy" Franciaország miniszterelnöke, 1940- 1944 Reynaud; Paul - francia miniszterelnök, 1939-1940 Ribbentrop; Joachim - német külügyminiszter, 1938-1945 Rommel; Erwin von - német gyalogsági tábornok, az Afrikakorps parancsnoka Sztálin; Joszif - szovjet pártfôtitkár, 1922-1953. Évszámok: 1939. augusztus 23-24. - Szovjet-német megnemtámadási egyezmény 1939. szeptember 1. - A II. Világháború kezdete 1939. szeptember 3. - Angol és francia hadüzenet Németországnak 1939. szeptember 18. - Szovjet támadás, lengyel kapituláció 1939. szeptember 28. - Szovjet-német határegyezmény 1939. október-november - Balti-szovjet barátsági szerzôdések 1939. november 30. - Szovjet támadás Finnország ellen 1940. március 12. - Moszkvai béke 1940. április 9. - Dánia és Norvégia megtámadása 1940. május 10. - Német támadás Belgium, Hollandia és Franciaország ellen, Winston Churchill kormánya 1940. május 12. - Rotterdam bombázása 1940. május 14. - Hollandia kapitulációja 1940. május 20. - A szövetségesek bekerítése Abbeville-nél 1940. május 28. - Belga kapituláció 1940. június 5. - A déli csapás kezdete 1940. június 10. - Olasz hadüzenet Franciaországnak 1940. június 12. - Reynaud lemondása 1940. június 14. - Német bevonulás Párizsba 1940. június 17. - Francia fegyverszüneti kérelem Németországhoz 1940. június 22. - Francia-német fegyverszünet 1940. július 10. - Az angliai csaba kezdete 1940. augusztus 25. - Berlin bombázása 1940. szeptember 15. - Az utolsó nagy német légitámadás Anglia ellen 1940. szeptember 27. - A háromhatalmi egyezmény 1940. augusztus - Olasz támadás Egyiptom ellen 1940. augusztus 30. - II. bécsi döntés 1940. szeptember 7. - Craiovai egyezmény 1940. november - Olasz támadás Görögország ellen 1941. február - Afrikakorps Tuniszban 1941. március 27. - Belgrádi felkelés 1941. április 6. - Német támadás Jugoszlávia ellen 1941. április 10. - Horvátország megalakulása 1941. április 11. - Magyar támadás Jugoszlávia ellen 1941. május-június - Kréta elfoglalása 1941. június 22. - Szovjetúnió elleni támadás