Érettségi "A" tétel A bethleni konszolidáció Írta: dr. Gázmár Zoárd - Magyarország a trianoni békeszerződés aláírása után - a konszolidáció területei, folyamata: - belső rend helyreállítása - az új politikai rendszer társadalmi bázisának megteremtése - a folyamatos és egységes kormányzás biztosítása - gazdaság működőképességének helyreállítása - a konszolidáció egyéb területei: - külpolitika, nkultúrpolitika - A konszolidáció eredményei. 1920 januárjában választásokat tartottak, ahol a szociáldemokraták a fehérterror miatt tiltakozásként nem vettek részt. Végül a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja győzött. Az összeülő Nemzetgyűlésnek - Horthy javaslatára - először az államfőt kellett megválasztania. Az 1920. évi I. tc. kimondta a királyság folytatólagosságát, és ideiglenes kormányzót választott Horthy Miklós személyében. A kormányzói jogkört az országgyűlés teremtette meg, a törvényhozásnak alárendelve. Megalakulhatott a parlamentnek felelős kormány, amelynek vezetőjét a kormányzó nevezhette ki. Ezzel megszilárdult az ország bel- és külpolitikai helyzete, az ellenforradalom intézményesült. A trianoni béke (1920. június 4.) aláírása után lemondott a Simonyi- Semadam Sándor vezette kormány és július 19-én megalakulhatott Teleki Pál kormánya. Bár a konszolidáció időszakát Bethlen István tízéves miniszterelnökségével szokás azonosítani, nem feledkezhetünk el arról, hogy néhány, a politikai és társadalmi rend megerősítése (konszolidáció) szempontjából fontos lépést már Teleki kormánya megtett. Konszolidáció alatt értjük a háborús vereség okozta károk és a trianoni békeszerződés által okozott óriási veszteségek utáni országépítést, az új politikai rendszer és modernebb társadalomstruktúra létrehozását és megerősítését, az ország gazdasági életének rendbetételét. Teleki Pál kormánya helyreállította a belső rendet: 1921 márciusában törvényt hoztak az állami rend hatályosabb védelméről, melyben a szélsőségeket akarták kiszorítani a politikai életből, felszámolták a különítményes alakulatokat. A nagyobb társadalmi igazságosság és a rendszer társadalmi bázisának kiszélesítése érdekében fogadtatták el a Nagyatádi- féle földreformot, amelyben nem került sor radikális reformokra: 300000 szegényparaszt kapott csekély, 1-2 holdas birtokot (Horthy a vitézzé avatáskor is jutatott földet katonáinak). (A földreform állandósította a mezőgazdaság birtokméretekkel kapcsolatos problémáját: ezek a földbirtokok nem voltak képesek eltartani egy parasztcsaládot.) A Tanácsköztársaság miatti antiszemita hullám hatására született meg a numerus clausus törvény, mely korlátozta az egyes etnikumok (elsősorban a zsidók) felsőoktatásban való részvételét. Teleki miniszterelnökségének végét az első királypuccs okozta (1921. március 26.). Horthy 1921. április 14-én Bethlen Istvánnak adott kormányalakítási megbízást, ebben az időszakban kellett megoldani a baranyai térség visszafoglalását, visszaverni a II. királypuccsot (1921. október 20-23.) és kimondani a trónfosztást (1921. november 6-án). Megtörtént a sikeres soproni népszavazás is. Az 1921-es külpolitikai viharok után 1922-ben Bethlen hozzáfoghatott belpolitikai elképzeléseinek megvalósításához. A stabil kormányzás érdekében egyesítette a KNEP-et a Kisgazdapárttal, így létrejött az Egységes Párt (1922. február), vezetői Nagyatádi Szabó István és Gömbös Gyula lettek. Közben egyrészt megállapodott a szociáldemokratákkal, és politikai kompromisszumokért cserébe biztosította számukra a legális működést (Bethlen-Peyer paktum, 1921. december), másrészt viszont rendeleti úton antidemokratikus választójogi "törvényt" iktatott be, amely csökkentette a választásra jogosultak számát. A politikai rendszer megerősödése és nagyobb társadalmi támogatottság elnyerése után láthattak neki a gazdaság helyreállításának. A legnagyobb gondot a háború (éhínség, menekültek, munkanélküliség, infláció, románok rablása), Trianon (nyersanyaglelőhelyek, fontos ipari, mezőgazdasági területek elvesztése), és a sorozatos belső válságok okozták. Ezen problémák megoldását nem lehetett külföldi tőkebevonás nélkül megvalósítani. 1923 tavaszán Bethlen nagyarányú kölcsönért folyamodott a Népszövetséghez, melynek hazánk 1922-től volt tagja. A kisantant tiltakozása ellenére - a kért összeg kevesebb mint felét - 250 millió aranykoronát kaptunk. Ezt az összeget 20 év alatt kellett visszafizetni évi 7%-os kamattal. Ugyanakkor véglegesítették azt is, hogy Magyarországnak 20 év alatt 200 millió aranykorona jóvátételt kell fizetnie a győzteseknek. A kölcsönből 1924-ben felállították a Magyar Nemzeti Bankot, mely megkapta a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát (létrejött a kétszintű bankrendszer). Ezzel megkezdődött a pénzügyi helyzet rendbehozatala. A gazdaság fellendítése érdekében - a Nemzeti Bank segítségével - inflációs politikát folyattak; így a magyar gazdaság exportlehetőségei bővültek, azonban a korona fokozatosan elértéktelenedett. 1926-ban új pénzt vezettek be, a pengőt. Az 1920-as évek közepére helyreállt az államháztartás egyensúlya, és befejeződött a gazdasági élet újjászervezése, megélénkült a magyar gazdaság fejlődése, és 1929-ben már 12%-kal múlta felül a háború előtti szintet. Felgyorsult a mezőgazdaság gépesítése, termelése pedig belterjesebbé vált. A Budapest-Hegyeshalom közti vasútvonal villamosításával és a Kandó Kálmán-féle villanymozdonyok üzembe állításával korszerűsödött a vasúti közlekedés. Előrehaladt az ország villamosítása, s a városok mellett több mint 900 községben volt már villany, szemben a háború előtti 300-zal. 1920 és 1930 között hazánk mezőgazdaságból élő lakosságának aránya csökkent ugyan, de még mindig 50% felett volt. Magyarország tehát (Spanyolországgal, Olaszországgal, Lengyelországgal) a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorába tartozott. A gazdasági eredmények lehetővé tették, hogy a kormány nagyobb hangsúlyt fektessen a korábban teljesen elhanyagolt szociális területekre. 1927-től kiszélesedett a betegbiztosítás, 1928-tól kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítást vezettek be. 1928-tól létrejött az Országos Társadalombiztosítási Intézet. A magyar művelődés és kultúrpolitika "virágkora" is erre az időszakra esett. Klebelsberg Kunó minisztersége alatt soha nem látott művelődési program indult be. Határon túl maradt egyetemeket telepített Pécsre és Szegedre, külföldi magyar intézeteket hozott létre, megreformálta a középiskolai rendszert, 3500 új tantermet létesített az országban. A Bethlen-korszak külpolitikáját a revizionizmus és a gazdasági piackeresés jellemezte. A kisantant gyűrűjében az ország leginkább Olaszország felé orientálódott, ezt jelzi az 1927-ben megkötött olasz- magyar barátsági és együttműködési szerződés, 1928-ban a történelmi társ, Lengyelország kötött szerződést Magyarországgal. A Horthy-rendszert talán szerencsésebb lenne Bethlen-rendszernek nevezni, mivel a két világháború közti magyar politika intézményes kereteit Bethlen alakította ki, és mindvégig jelen volt, hol mint miniszterelnök, hol mint Horthy bizalmas tanácsadója. Erre a rendszerre gyakran sütötték a soviniszta keresztény-kurzus, a Horthy-fasiszta rezsim jelzőket. Ha viszont nem a későn születettek kegyelmével akarunk visszaélni, és reálisan az adott kor viszonyait és lehetőségeit vizsgáljuk, akkor némileg valósabb és objektívebb képet kaphatunk erről a sokat vitatott korról. Soviniszta? Az országot a trianoni béke után egy soha nem tapasztalt sokk érte, az ország 2/3 része elveszett, 3,5 millió magyar került a határokon kívülre. Az országot ellenséges államok vették körül, amelyek nyíltan magyarellenes politikát folytatva megalakították az ún. kisantantot. Törökország fegyverrel korrigáltatta a rákényszerített békét, erre a kivérzett országnak már nem volt lehetősége, de ideológiailag a propaganda szintjén legalább ébren kellett tartani a visszavágás illúzióját. Amelyik rendszer ezt nem tette volna meg, az hamar megbukott volna polgárai előtt. Ez a politika a német szövetséghez vezetett, de ez a politika Trianonból következett. Keresztény? Az ország lakosságának 85-90%-a keresztény volt, akik semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy az ország vezetése összefonódik a történelmi egyházakkal. A polgárosodás kívánta szerepvesztés fokozatosan, de előre haladt, az oktatás és az egészségügy területén az állam kezdte átvenni az egyház eddigi szerepét (társadalombiztosítás, Klebelsbergi-oktatáspolitika). Tekintélyuralom? Magyarországon a trianoni sokk és a gazdasági nehézségek miatt folyamatosan fennállt az a veszély, hogy az irányítás a szélsőségek kezébe kerül. Ezt a veszélyt Bethlen a könnyebben szélsőséges irányba hajló szegény és tanulatlan rétegek politikai életből való antidemokratikus kizárásával és - bizonyos értelemben - tekintélyuralommal tudta kiküszöbölni. Az európai munkamegosztásban Európa keleti felére hárult az éléskamra szerepe. Ezért a térségben hagyományos agrártársadalmak alakultak ki, a maguk patriarchális, tekintélytisztelő, hagyományőrző világukkal. Ez a szemlélet a nagypolitikára is érvényes maradt. Bethlen lemondása végül a gazdasági világválság magyarországi hatása miatt következett be, de még ekkor sem gondolt a végleges visszavonulásra. A kormányzó tanácsadójaként továbbra is jelentős szerepet töltött be az ország irányításában és csak Gömbös német orientációja miatt vonult ellenzékbe. évszámok 1920. jún. 4. a trianoni békeszerződés aláírása 1920. júl. 19. Teleki Pál alakít kormányt 1920. szept. 1. a kormányzó megalapítja a Vitézi rendet 1920. nov. 13. a Nagyatádi-féle földreform 1920. nov. 15. a nemzetgyűlés elfogadja a trianoni békét 1920 a nemzetgyűlés elfogadja a tanszabadságot korlátozó numerus clausus törvényt 1921 törvény az államrend védelmében 1921. márc. 26.- ápr. 5.IV. Károly első trónfoglalási kísérlete 1921. ápr. 14. Bethlen István kormánya 1921. okt. 20-23. IV. Károly második trónfoglalási kísérlete 1921. nov. 6. a Habsburg-ház trónfosztása 1921. dec. 14-16. a soproni népszavazás 1921. dec. 22. a kormány kiegyezik a Szociáldemokrata Párttal (Bethlen- Peyer-egyezség) 1922 IV. Károly halála Madeira szigetén 1922. febr. 22. az Egységes Párt megalakulása 1922. jún. 11. az Egységes Párt győz a nemzetgyűlési választásokon 1922. szept. 18. Magyarországot felveszik a Népszövetségbe 1924. márc. 5-6. Magyarország 250 millió aranykorona népszövetségi kölcsönt kap 20 évre 1924. máj. 24. megalakul a Magyar Nemzeti Bank 1925. dec. 19. kitör a frankhamisítási botrány 1926. dec. 14-15. az Egységes Párt győzelme az országgyűlési választásokon 1926. dec. 27. megjelenik az új pénz: a pengő és a fillér 1926 népiskolai törvény 1927. jan. 28. újjáalakul a felsőház 1927. ápr. 4-6. Bethlen és Mussolini olasz-magyar barátsági szerződést ír alá Rómában 1928 aláírják a magyar-lengyel szerződést 1928. okt. 8. Magyarország csatlakozik a Kellog-Briand-szerződéshez 1928 az Országos Társadalombiztosítási Intézet létrehozása 1930. szept. 1. általános sztrájk és munkástüntetés Budapesten 1930. okt. 12. Békés községben újjáalakul a Független Kisgazdapárt 1931. jan. 25. Bécsben osztrák-magyar barátsági szerződést írnak alá 1931. jún. 30. egységes párti győzelem az országgyűlési választásokon 1931. júl. 13. egy háromnapos bankzárlat elrendelésével Magyarországot is eléri a gazdasági világválság 1931. aug. 19. lemond Bethlen István miniszterelnök személyek Bethlen István: gróf, a Tanácsköztársaság alatt Bécsben megalakította az Antibolsevista Comitét, majd csatlakozott a Szegeden szerveződő ellenforradalmi központhoz. 1921. április 14.-1931. augusztus 24. között miniszterelnök, konszolidálta az ország politikai és gazdasági helyzetét. A II. világháború alatt a konzervatív, angolbarát politizálás képviselője. Gömbös Gyula: 1919 elejétől a polgári forradalommal is szembeforduló Magyar Országos Véderő Egylet vezetője. 1922-ben az Egységes Párt ügyvezető elnöke. 1923-1928 között a jobboldali ellenzéki, ún. fajvédő párt képviselője, majd honvédelmi miniszter, 1932. október 1-jétől 1936. október 6-áig miniszterelnök, aki a kormány élére kerülve 95 pontos nemzeti munkatervet hirdetett meg. Horthy Miklós: altengernagy, 1919-ben a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, majd az ellenforradalmi Nemzeti Hadsereg fővezére. 1920. március 1-jétől Magyarország kormányzója. 1944. október 15-én sikertelenül kísérelte meg a kiugrást a háborúból, s német nyomásra másnap lemondott. Klebelsberg Kúnó: gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-1931), a Bethlen-korszak művelődéspolitikájának irányítója Nagyatádi Szabó István: a Kisgazdapárt megalapítója, 1919 januárjától 1924- ig (a Tanácskormány kivételével) tagja valamennyi kormánynak. Nevéhez fűződik az 1920-as korlátozott földreform. Peyer Károly: szociáldemokrata politikus. A két világháború között az MSZDP legtekintélyesebb vezetője, az 1921-ben Bethlennel kötött megállapodása szabályozta a szociáldemokrata párt működési terét (Bethlen-Peyer-paktum). A harmincas években a szociáldemokrácia polgári-reformista irányvonalának képviselője. Teleki Pál: gróf, földrajztudós-politikus, ő készítette el a párizsi béketárgyalásokra a Kárpát-medence nemzetiségi viszonyait tükröző "vörös térképet". Első miniszterelnöksége alatt (1920. július 19.-1921. április 14.) biztosította a jogrend helyreállítását. Második miniszterelnöksége (1939. február 16.-1941. április 3.) a szélsőséges erők visszaszorítása és a békés revízió jegyében indult, s megalakította a Magyar Élet Pártját. Amikor kiderült, hogy nem tud a fegyveres semlegesség politikájával távol maradni a háborútól, öngyilkosságba menekült (1941. április 3.) Vass József: népjóléti miniszter Bethlen kormányában, 1927-1928-ban közreműködött a szociálpolitikai ellátás kiterjesztésében