9/A Az önálló magyar állam bukása Mátyás halála után a bárók olyan királyt szerettek volna a magyar trónon látni, aki gyengekezű, s helyette irányíthatják az országot. II. Ulászló személyében találták meg erre a legmegfelelőbb embert. A bárók magasabb méltóságokért, nagyobb jövedelmekért küzdöttek egymással, valamint óvták hatalmukat a köznemesekkel szemben. Az állami bevételek csökkentek. A bányák, vámok jövedlmét nagy részben a bárók szerezték meg. A gyenge királyi hatalom nem tudta megvédeni a jobbágyságot a bárók és nemesek önkényétől. Csak alkalom kellett, hogy a halmozódó feneketlen gyűlölet valamiképpen elszabaduljon. A az alkalom meg is érkezett: a bíboros keresztes hadba hívó szavára a magyar paraszt uraitól kapott fegyvert a kezébe. Vezérré Dózsa György vált. Kezdetben a felkelők valóban a török ellen fogtak fegyvert. De a toborzás és a hadjárat betiltása után fordulat állt be. Összetűzésre került sor a nemességgel. Dózsa győzelmi sorozata Temesvár alatt szakadt meg. A parasztháborút óriási kegyetlenséggel torolják meg. A parasztháború leverése után tartott országgyűlésen a bosszút törvényben is rögzítették. A parasztoktól megvonták a szabad költözködés jogát, és többé fegyvert sem foghattak. A veszteséggel és megtorlással a török elleni védelem lehetőségei tovább romlottak. 1521-ben a török támadott: elesett Nándorfehérvár, Zimony, Szabács. Az ország sorsa hadászatilag megpecsételődött. Egyenlőre azonban a török veszély senkit sem érdekelt. Ilyen körülmények között kezdte meg II. Szulejmán serege az átkelést a Száván. II. Lajos általános felkelést hirdetett. Utasítást adott a jobbágyság felfegyverzésére. Az urak azonban nem nagyon akartak fegyvert adni jobbágyaik kezébe. Így alig 25.000 főnyi magyar sereg gyűlt össze a mohácsi síkon. A sereg parancsnoka Tomori Pál és Szapolyai György lett. A döntő rohamban a jobbszárny rohama sikeres volt, de a balszárny megfutamodott.. A magyar sereg döntő vereséget szenvedett. A menekülő II. Lajos a Csele-patakba fulladt. Szulejmán bevonult Budára, végigpusztította a Dunántúlt, A Duna-Tisza-közét. Majd megerősítve az ország déli várait, távozott az országból. A török hadak elvonulása után a széthúzó erők a korábbinál is erősebbek lettek. Habsburg Ferdinánd bejelentette igényét az országra. Az egyetlen jelentősebb sereg birtokosa, Szapolyai János kiállyá koronáztatja magát a magyar nemesekkel. A két király közötti harc anarchiához vezetett. A párharcot a Váradi Titkos Szerződés zárja le (1538), mely szerint mindkét fél megtarthatja a kezében lévő területeket.