9. "A" tétel Témakör:A középkori magyar állam hanyatlása, bukása a három részre szakatt ország élete. Tételcím: Mutassa be az ország két, majd három részre szakadását! Erdély élén ekkor Szapolyai jJjános állt, (1526) amikor is felszólították, hogy hadaival menjen a mohácsi síkra, és csatlakozzon az ott gyülekezô magyar csapatokhoz. Szapolyai elindult ugyan, de már nem tudott a török megérkezése elôtt megérkezni, ennek következményeként kb. 20000-25000 fôs magyar hadsereg hiányzott a mohácsi csatasíkon csatába induló magyar hadseregböl. A korabeli történetírás egyértelmµenSzapolyait tette felelössé az elkésés miatt, ma azonban dokumentumokkal is bizonyítható, hogy szapolyai egyszerµen nem érhetett oda mohács csatasíkjára a kijelölt idôpontig. Az elmondottakból az is kiderül,hogy a mohácsi csatavesztés után, Szapolyai volt az egyetlen, akinek jelentôs katonai erô állt a rendelkezésére. Viszonylag hamar, a magyar rendek a rákosi országgyµlésen (1526 október 14-én) magyarország királyává választják Szapolyai Jánost. Ugyanezen év decemberében a dunántúli nemesek egy kissebb csoportja, valamint a nagyobb egyházi méltóságokat betöltô emberkék Ferdinándot választják meg ellenkirálynak. Szapolyai királysága mellett szólt az a határozat, amelyet még az 1505-ös országgyµlésen hoztak a magyar rendek, miszerint ha a jagelló ház kihal, nem választanak többé idegen királyt a magyar királyi trónra, ennek értelmében a magyar királyi koronát, csak is a magyar nemesek közül megválasztott magyar király kaphatja meg. Ez a határozat elvileg érvényes volt, amiért azonban mégsem volt az az azért volt, mert az akkori király nem szentesítette azt. Az ok rendkívülé kézenfekvô volt, hiszen a saját bôréröl volt szó valamint a házassági kapcsolatairol is, amelyek a habzburg házhoz kötötték. Szapolyai uralkodásának elsô 9 hónapja békésen telt el. Szapolyai hiába küldött követeket európa számos országába segítségért esedezvén, biztató szavakon kívül semmit sem kapott. Hogy mennyire nem kapott segítséget a magyar királyság az abban a tényben is megmutatkozik, hogy a habzburgok 1526 nyarán a francia királyjal harcolt, 1527 nyarán pedig V. Károly Habzburg császár éppen rómát dúlatja fel saját zsoldosaival. Ami ferdinándot illeti, a mohácsi vész idején éppen a cseh király trón valamint a morva királyi cím megszerzésével volt elfoglalva. 1526 végén ugyan érkeznek habzburg csapatok magyarországra, de korántsem azzal a szándékkal, hogy a török elleni harcban segétkezzenek, inkább a magyar trónt akarták végérvényesen megszerezni. 1527-ben Szapolyainak mint megválasztott magyar királynak, a török szultán, jelen esetben syulejmán szövetséget ajánl fel, a habzburgok elleni kµzdelemben, de ekkor mé szapolyai ezt a szövetségi felhívást nem fogadta el. Ferdinánd kérésére a délszláv felkelés veszi kezdetét, Cserni Jován vezetésével azok a délszlávok vesznek részt, akik a török elôl menekülve, nemsokkal azelôtt telepedtek le a szeged alatti térségben. Szapolyai leveri a felkelést. De volt még egy kellemetlenség, hiszen mindekôzben erdélyben az erdélyi szászok is fellázadtak, hiszen ôk habzburg pártiak voltak, és azok is maradtak. 1528-ban nemigazán járt eredménnyel, hiszen nemcsak hogy nem történik meg a segítség, hanem maga Szapolyai is nehéz helyzetbe került, februárban újabb felszólítást kapott a töröktôl, hogy fgadjz el a szövetséget, amit ô még mindíg elutasíttt. Ezt követôen katnai vereségeket szenved ferdinándtól, ezért az országból emigrált mégpedig lengelországba. A katonai vereség után következik be 1529-ben a török csapatok szultáni vezetéssel történô második nagy rohama magyarországon, Szulejmán célja, egyértelmµen bécs elfoglalása, másrészt, a magyar szövetség megszerzéése. Szapolyai lengyelországból való hazatérése után nem lát más kiutat, minthogy elfogadja a török szultán szövetségi ajánlatát, amely szövetség megkötésére a mohácsi csatasíkon került sor. Miért is kényszerült rá szapolyai a török szövetségre? Elôször is a ferdinándtól elszenvedett vereségek miatt, másodszor pedig azért, mert a királyi nagybirtokok jelentôs részének az lett a srsa mint somogy és veszprémmegyének, amely megéket török bálint kaparintotta meg, vagy pl. Perényi Péter a baranyai királyi birtokokra tette a mancsát, Verbôci pedig a Tolnai királyi birtokokat kaparintotta meg. Harmadrészt a katonai események azt eredményezték, hogy szulejmán katonai erövel viszafoglalta ferdinándtól budát, de bécsig nem tudott eljutni az eltelt idô miatt. A magyar királyi székhely innentôl kezdve buda lesz, Az így kialakult szituációban érthetôen még mindíg nem alakult ki a végleges királyi cím hovatartozásának sorsa. Hiszen a habzburg család mögött, viszonylag kis csoportosulás, fôként dunántúli nemesekböl álló tábor állt, valamint a magyar egyház nagyobb méltóságai is ebben a pátban foglaltak helyet. Ez az idôszak lesz az, amiko magyarroszágon a németellenesség már mint politikai szinten is megveti a lábát, magyarországot nem a német szövetséggel tudják elképzelni, s majd ehhez jön az is, hogy nem is a keresztényi gondolkodás az ami kihúz a bajbol, hiszen ekkorra már a reformáció egyházainak a terjedése igen jelentôssé vált. 1529-re amikor is az ország reálisan is két felé szakad, kezd megteremtôdni, a magyar történelemnek az a felfogása, "nemzeti gondolkodás", amikor is már mint nemzet kívánnak gondolkodni. Ekkor azonnal két nemzetben kezdenek el gondolkodni, egy habzburg szövetségi nemzetben, és egy köznemesi nemzetben. Ennek a nemzetgondolat kialakulása és fejlôdése az egész török hódoltság idején kimutatható, ennek az eszmének a tartalma a rákóczi üszabadságharcban is fellelhetô, és nagyon sokáig (annyira azért nem) kb. az 1700-as évek második harmadának végéig, ez a kétféle gondolkodásmód a jellemzô. 1532-ben A törökök nem jutottak el Bécsig, kôszegnél Jurisics Miglós átmenetileg megállította. Jurisics egy viszonylag kis számú katonai védelemmel állította meg a szultáni vezetésµ török hadsereget. Jurisics hiába kért segítséget a habzburgoktól, azok segítségnyújtás helyett kb. 80000-100000 f0s hadsereggel beásták magukat Bécs külvárosaiba. Ez egy intelem volt a magyar társadalomnak, hogy a habzburgok semmiféle magyar érdeket nem vesznek figyelembe söt, a habzburgok a törökök elleni védekezést úgy képzelték el, hogy a magyar királyság területe mint egy pajs felfogja a török támadásokat, legalábbis annyira, hogy a törököknek ne legyen idejük bécs ostromára idôt és energiát szakítani. Az ostrom után 1533-ban habzburg-török szerzôdés született miszerint az ország északi része ferdinándé, a szultáni területen értelem szerµen a törökök uralkodnak, a keleti magyar királyságban Szapolyai János az úr (Ide tartozott erdély is). Ezen kívül a habzburgok lemondtak a teljeseb értelemben vett trónigénylésükrôl. Ez a szerzôdés stabilizálta az ország kétrészre szakadását, (ami 1529-tôl valóság). Ezt a szerzôdést a török szultán 1540-ben érvényteleníti, ennek értelmében várható volt egy újabb török támadás. Közben jelentôs gondok jelentkeztek Szapolyai uralkodásában, egyrészt a török egyik megbízotja Grici jelentôs pozíciókra tesz szert, sôt odáig megy, hogy Cibak Imre váradi püspököt azzal az ürüggyel, hogy a habzburgokkal öszejátszik meggyilkoltattta. Grici hatalma odáig nô, hogy már jános király hatalmát fenyegeti ennek értelmében János hívei megölik Gricit (1534-ben). Ekkor kerül a váradi püspögségbe Martinuszi Fráter György (a késôbbi Györgybarát), aki János híve volt. ľ késôbb az erdélyi politika jelentôs alakítója lett. A habzburgok ezt a viszonylag békés korszakot is megtörik 1537-ben Halsz Kaccingem vezetésével északról érkezve jelentôs katonai akciókat hajtanak végre, ezek az akciók azonban kudarcba fulladtak. Miután elmentek, 1538-ban váradon békét köt ferdinánd és szapolyai. A béke magában hordoszza az ígéretet az országegyesítésre, mivel szapolyai megígérte, hogy ha nem születik fiu utóda, akkor ferdinándra száll a kireályi cím. A váradi béke az eddig kialakult területi viszonyokat is stabilizálta. A béke diplomáciailag azért is fontosnak bizonyult, hiszen ferdinánd elismerte Szapolyai Jánost a keleti magyar királyságát. Ez a békeszerzôdés titkos volt, hiszen a török hallani sem akart az ország egyesítéséröl, de a szerzôdô felek sem gondolták igazán komolyan a békét. Ennek értelmében Szapolyai János rohant I. Zsigmond lengyel királyhoz, és annak kisebbik lányát feleségül kérte. 1539 márciusában házasodtak, és negyvenre megjött a gyerek, aki történetesen fiú lett, és a János Zsigmond nevet kapta. Ekközben ferdinánd sem tétlenkedett, azonnal elujságolta a török szultánnak, hogy mibe is egyeztek meg szapolyaival, abban a reményben, hogy így szapolyai két tµz közé kerül, és ô maga megszerezheti a keletmagyar királyságot. Szapolyai nemsokkal élte túl fia születését, kb. másfél hónappal. Viszonylag késôn tudta meg, amikor megtudta a számára igen örvendetes hírt, éppen a fogarasi várat ostromolta. Örönében felkapott egy lóra és elkezdett vágtatni, amibôl egy tüdôgyulladás lett, ami el is vitte. Ennek következtében egy olyan helyzet ált elô, hogy a hivatalos király meghalt, és ferdinánd a váradi titkos békére hivatkozva megpróbálta megszerezni a magyar trónt. Rongendolf marsall lesz a habzburg csapatok parancsnoka, aki több hónapig ostromolja buda várát hogy visszaszerezze a Szapolyaiaktól, (1541), ekkor érkezik a török hadsereg buda alá, szultáni kísérettel. A habzburgok hanyatthomlok elmenekültek a vár alól, a várvédôk igen hálásak voltak a török szultánnak. Augusztus 26-án jelképesen is emlékeztetve a mohácsi csatavesztés dátumára, a törökök lassan beszivárogva elfoglalták buda várát. A nagyboldogasszony templomot szeptember 2-én török dzsámivá alakítják át. A török szultán megerôsíti trónján a csecsemô II. Jánost, Fráter Györgyöt a csecsemô király gyámjának nevezi ki. Emellett erdélyt, tiszántúlt, és temesközt átengedéséért évi 10000 forint adót kért a török porta számára. Izabella (az özvegy királyné) és Fráter György beleegyeztek. Ezzel megtörtént az ország háromrészre szakadása. 1541 és 1544 között a törökök kibôvítették a magyar hódoltsági területeket. Az ország három részre szakadásában része volt a török külpolitika megváltozásának, hiszen ezt megtehette volna már 1526 után is. Másrészt világossá válik az is, hogy a török megpróbálta továbbterjeszteni a hatalmát európára, a habzburg birodalomra. Innentôl kezdve erdély játsza a magyarság meghatározó szerepét. Erdély ekkor külpolitikailag függött a töröktôl, belpolitikailag is bizonyos függése volt, ennek ellenére az erdélyi belpolitika gyakorlatilag majdhogynem szabad volt. Az évi 10000 forint adó nem jelentet különösebb problémát a keleti magyar királyság számára. 1541 és 1545 között megvalósul a török területek kibôvítése, a török elfoglalja Siklós, Pécs, Esztergom, Tata, Székesfehérvár, Ozora, Simontornya, Visegrád, Hatvan területeit, s ezzel létrejött a török hódoltság. Ferdinánd és Fráter György között 1541-et követôen folytak titkos tanácskozások, ezen tanácskozások kapcsán ferdinándék 1 millió forintot szántak egyfajta törökelleni katonai akció megvalósítására. Kb. ekkor a keleti magyar erôk és az osztrák erôk katonai száma az ország területén kb. 60000 fö volt. Ehhez képest 41-43-ra a török hódoltság kialakításával a török stabilizálta a helyzetet. 1545-ben a kialakult szituációt a drinápolyi béke zárja le, e békekötés kapcsán ferdinánd megerôsíti azon várak feletti pozícióját, amelyek megmaradtak az ô kezén, tudomásul veszi a kialakult viszonyokat, tudomásul veszi II. János pozícióját, és tudomásul veszi a török kézre került helyek török kézen maradását. A békét másfél évre kötik, majd 1547-ben újabb 5 évre megerôsitik. A drinápoji béke tulajdonképpen szentesíti az ország három részre szakadását. Ezen túlmenôen ferdinánd vállalja, hogy 30000 arany forint adót fizet a török szultánnak, a nyugati magyar királyság megtartása fejében.