9. Tétel A középkori magyar állam hanyatlása, bukása, a három részre szakadt ország élete. - Mutassa be és értékelje a Dózsa vezette parasztháborút, a középkori magyar állam bukását! Mátyás halála után azonnal megindult a harc a koronáért. Ugyanakkor a főurak megragadták a lehetőséget hatalmuk visszaállítására. Átvették a király halálával megbénult kormányszervek irányítását. Corvin János hadseregét leverték. és Beatrix királynét félreállították és Ulászló cseh király jelölését fogadták el. II. Ulászló már megválasztásakor elvesztette a pénz- és hadügyek irányítását. Nem volt támasza, ezért a bárókkal kellett együttműködnie. Mátyás zsoldosseregét szétverték, a jövedelmek a bárókhoz folytak be. Uralmukat a köznemesség sem korlátozta. A köznemesség úgy jutott később politikai szerephez, hogy a legnagyobb főúr, Szapolyai János hatalmi törekvései mögé állt. 1505. Rákosi országgyűlés. A köznemesség elfogadta a törvényt: ha Jagelló fiú utód nélkül hal meg, akkor magyar királyt választanak. A XV.-XVI. század fordulóján a parasztság felemelkedése egyre több akadályba ütközött. A Mátyás idején megemelkedő adóterhek súlyosan érintették a szegény jobbágy réteget. 1490 után a köznemesség indított rohamot a jobbágyság kivívott jogai ellen. Korlátozni igyekeztek a szabad költözködést, meg akarták semmisíteni a mezővárosok kiváltságait és vissza akarták állítani a terménykilencedet. A földesurak és a jobbágyok közötti feszültségek 1514-ben parasztháborúban robbantak ki. A felkelésben a jobbágyság valamennyi rétege részt vett. A mozgalom ott vált legerősebbé, ahol a paraszti árutermelés és a mezővárosi fejlődés korábban felvirágzott. A felkelés legfőbb vezetője Dózsa György, más néven Székely György végvári katonatiszt volt. A felkelőknek a jövőről általános elképzeléseik voltak: szolgaságból szabadságba akartak jutni. Elhivatottságukat vallásos hitük erősítette. Önmagukat "szent had"-nak nevezték. Az április 19-én meghirdetett keresztes hadjárat május közepén vált parasztfelkeléssé. Az uralkodó osztály július végére nyomta el a felkelést Szapolyai János vezetésével. Bár a paraszt hadak szervezettebbek voltak, mint a parasztmozgalmak általában, hosszabb távon mégsem állhatták a harcot. A korabeli hadviselés már mesterség volt. Képzettséget, begyakorlást igényelt. A felkelők hosszú fegyverben tartását pedig lehetetlenné tette az, hogy folyamatos munkájuk nélkül gazdaságuk tönkrement volna. A nemesi megtorlás törvényes kereteket kapott. Az országgyűlésben Werbőczy ekkor mutatja be jogi mestermunkáját a Tripartitumot (Hármaskönyv). Ehhez hozzákapcsolták azokat a törvényeket, amelyek megtiltották a jobbágyok szabad költözését és rögzítették szolgáltatásaikat. - Mutassa be az ország két, majd három részre szakadását! Az 1514. évi parasztfelkelés leverése után az ország belső életét továbbra is a királyi hatalom meggyöngülése, és a politikai érdekcsoportok közötti fokozódó harc jellemezte. Az 1516-ban megkoronázott gyermekkirály, II. Lajos környezete sem volt képes erőskezű kormányzásra. A zavaros belső állapotok a lehető legrosszabbkor állandósultak, mert a török terjeszkedés ismét hazánk ellen fordult. Szulejmán szultán (1520-1566) első hadjáratát éppen a déli határokat óvó végvárrendszer ellen vezette 1521-ben. Elesett Szabács, Zimony, majd Nándorfehérvár is. Szapolyai és Báthory késedelmesen összevont csapatai nem tudtak beavatkozni. A Török Birodalom a XVI. század elején kb. négyszeres túlerőben volt Magyarországgal szemben. A nemzetközi helyzet rendkívül kedvezőtlenül alakult számunkra. Az 1526. májusában megkötött cognaci liga V. Károly ellen szövetségbe vonta a francia királyt, a pápát, Velencét, Milánót, Firenzét és a szultánt is. Leginkább a Habsburg Birodalomnak volt érdeke a közvetlen segélynyújtás, de a század folyamán elsősorban a spanyol ág határozta meg a Habsburgok politikáját. A törökök 1526-os támadása a mohácsi katasztrófához vezetett. Megismétlődtek a korábbi hibák. A várakat nem erősítették meg, nem gyűjtöttek tartalékokat. A királyi sereget, a fegyveres köznemességet, a külföldön felfogadott zsoldosokat ismét elkésve és csak részben vonták össze. A szultáni hadsereg felvonulását nem tudták megakadályozni. Seregünk vezére Tomori Pál, aki több sikeres határharcot vívott, nem tudott megfelelő haditervet kidolgozni. Az alig másfélórás csatában elpusztult a sereg fele, a csatatéren vesztette életét az országnagyok zöme és a király is. Szulejmán nem használta ki győzelmét. Előrenyomult ugyan az elhagyott Budáig, de utána kivonult az országból. Az erőket kettős királyválasztás osztotta meg. A rendek egy része Szapolyai Jánost, más része Habsburg Ferdinándot választotta meg. Az ellenkirályok háborújában Ferdinánd kerekedett felül, mire Szapolyai a szultán segítségét kérte. 1538-ban a váradi egyezményben Ferdinánd és Szapolyai megállapodott, hogy mindketten megtartják a kezükön lévő területeket és Szapolyai halála után a Habsburgok uralma alatt helyreáll az ország egysége. Szapolyai halála után az özvegy királyné és tanácsosai megtagadták a hatalom átadását, és a királyságot Szapolyai csecsemő fiának akarták megtartani. Ferdinánd csapatai megostromolták Budát, Szulejmán felismerte az érdekeit fenyegető veszélyt. Elűzte az ostromlókat, maga szállta meg Budát 1541-ben, az ország közepét pedig török tartománnyá alakította. Az északi és nyugati országrészek megmaradtak Ferdinánd fennhatósága alatt. Erdélyt Fráter György kormányzására bízta. Ezzel körvonalazódott az ország három részre szakadása. A török kiszorításának első lépése a királyi Magyarország és Erdély egyesítése lehetett volna. A különállás megmaradt. 1570 után a Habsburgok is elismerték függetlenségét (Erdélynek). - Élet a királyi Magyarország és a hódoltság területén. A Budát elfoglaló török hatalom - helyzetének biztosítására - egyre nagyobb éket hasított ki az országból. A terjeszkedés elleni harc a végvári hálózatra várt. A harci tapasztalatok szerint a megfelelően megépített és felszerelt várak, a jól vezetett védelem alkalmasak voltak a török hódítás megállítására vagy legalább lelassítására. A várháborúk a hazaszeretetnek és a katonai helytállásnak fényes példáit írták történelmünkbe. 1552-ben Eger védelme parancsolt megálljt a hódításoknak. Szigetvár 1566-os ostroma Zrínyi Miklós vezetésével - a vár eleste dacára - lefékezte a Szultáni hadsereg támadását. Szigetvár ostroma után évtizedekig nem indult nagy török támadás. Az 1568-as drinápolyi béke a fennálló helyzetet rögzítette. A hadvezetés pár ezer szpáhival (lovas katona) rendelkezett, akik szolgálataik fejében földesúri járandóságot kaptak. A meghódított területek egy része szultáni birtok lett, amelynek lakói közvetlenül a szultánnak adóztak. A többi terület bevételei a szpáhikat illették. A járandóságokért az egész közösség felelt, a távollévők vagy menekültek helyett is. A törökök adózási törvényeiket lehetőleg a meghódított országok jogszokásaihoz igazították, például: a szultánnak fizetett 50 akcse megfelelt a rendkívüli hadiadó értékének. Különösen megterhelő volt az állami robot. Mivel a török hódítás hazánk területén elakadt, nem sikerült úgy bekebeleznie a megszállt vidékeket, mint a Balkánon. Ezért nem folyt szervezett török betelepítés. A megszállt területek népe megőrizte magyarságát, s megmaradt a királyi Magyarországgal és Erdéllyel való egység gondolata, mely gondolat fennmaradásában nagy szerepe volt a protestáns és katolikus egyháznak. A magyar birtokos nemesség egyetlen pillanatra sem nyugodott bele földjeinek és jövedelmeinek elvesztésébe. Ha katonai ellentámadásra nem is nyílt módja, jogait igyekezett érvényesíteni az elszakadt területeken. A magyar adóztatás soha nem szűnt meg a hódoltság területén. Így kialakult egy kétféle adózó sáv, melynek létét a török is kénytelen volt tudomásul venni. A XVII. század elejétől a magyar vármegyék egyre hatékonyabb szervezetet építettek ki a hódoltságban. A vármegyék az ő révükön szereztek tudomást az ott történtekről. Sikerült elérni, hogy a magyar lakósság ne forduljon ügyeivel a török hatóságokhoz.