A Római köztársaság társadalmi, gazdasági, politikai viszonyai az i.e.3-4. században Az i.e. 4.században Róma rendezte külső és belső problémáit, és elkezdte meghódítani az Appennini-félszigetet. Ez az i.e. 3. századra sikerült, amikorra az egész félsziget ura, és vezető hatalma lett. A királyság korában a gazdaság alapja a mezőgazdaság volt. Ez megmaradt a köztársaság korai szakaszában is, mivel a társadalmi helyzetet és a megélhetést leginkább biztosító tulajdonnak a földbirtok számított (a megművelhető területek megszerzése volt az itáliai hódítás egyik fő célja). Főleg gabonát termeltek, kiegészítő szerepet játszott a szőlő- és gyümölcstermesztés. A kézművesipar fellendülése az i.e. 4. század közepén kezdődött. A fazekasság, az építő- és kőfaragóipar, valamint a bronzművesség voltak a fő iparágak. A szintén az i.e. 4. századtól fellendülő kereskedelemnek felettébb kedveztek az (egyébként katonai célokból megkezdett) útépítések. I.e. 4. század végétől a vert pénz a kereskedelem alapja, amely először rézből, majd később ezüstből készült. A gazdasági és társadalmi élet egyik legjelentősebb változása a rabszolgatartás kiszélesedése volt. A rabszolgák már a termelésben is részt vettek. A háborúk alatt szerzett rabszolgák elégnek bizonyultak, és ez vált egyik okává a plebejusokat súlytó adósrabszolgaság megszüntetésének. A külső és belső küzdelmek következtében a társadalom jelentős változásokon ment át. A korábbi, születési alapokon nyugvó rangsor felbomlott. A politikai hatalom és az előkelő társadalmi helyzet alapja még mindig a földbirtok volt, de a vagyonos plebejusok előtt is megnyílt a birtok- és hivatalszerzés lehetősége. A gazdag plebejus családok és a patríciusok együtt alkották a senatori rendet. Ők töltötték be a politikai élet vezető tisztségeit, és belőlük állt a senatus. A gazdag plebejusok egy része földbirtok helyett azonban ingatlanba, áruba, kölcsönügyletekbe fektette a pénzét. Belőlük jött létre a lovagrend. Ők önkéntes, lovas szolgálatot teljesítettek a hadseregben. A korai köztársaság korában az emberek életvitele egyszerű volt, és nem volt olyan fontos a fényűzés, mint később.