A plebejusok és a patríciusok politikai küzdelme

    A korai köztársaság idején a római társadalom két  rétegre  oszlott:  a
patríciusok (nemzetségen belüliek) és a plebejusok (alárendeltek)  rétegére.
Ez az alárendeltség igen nagy méretű volt, ugyanis  a  plebejusok  politikai
jogokkal nem rendelkeztek, viszont  fenyegette  őket  az  eladósodás  és  az
adósrabszolgaság veszélye, ráadásul  kötelező  katonai  szolgálatot  kellett
teljesíteniük. Ugyanakkor ez a kötelességük hozta  őket  abba  a  helyzetbe,
hogy küzdhessenek jogaikért, hiszen az  i.e.  4.  század  közepéig  védekező
harcokra kényszerülő Rómában a plebejusok alkotta hadsereg jelentősége  igen
nagy volt. Így, amikor a plebejusok  jogokat  követeltek,  a  patríciusoknak
engedniük kellett, mert  a  hadsereget  semmi  nem  akadályozhatja  feladata
végrehajtásában.  Ugyanakkor  hódításokba  kezdtek,  melyeknek  a   vagyonuk
gyarapítása és a plebejusok lekötése volt a céljuk.
    Az első kivonulásra  (secessio)  i.e.  494-ben  került  sor,  amikor  a
plebejusok kivonultak a Szent Hegyre, mert a senatus szigorítani  akarta  az
adósokkal szembeni eljárást. A plebejusok  később  visszatértek  Rómába,  (a
monda szerint Meneius Agrippa a hegyen elmondott meséjének hatására), ám  az
igazság az, hogy a patríciusok beleegyeztek a plebejus népgyűlés  és  a  nép
jogait védő néptribunusi tisztség létrehozásába. Ez volt  az  első  lépés  a
két réteg közötti választóvonal eltűnése felé.
     I.e. 450-ben jönnek létre az első írásba foglalt  törvények,  melyeket
12 bronztáblára véstek. Ezek többek között meghatározták a magántulajdon  és
az   adósrabszolgaság   fogalmát,   szabályozták   az   adás-vételt   és   a
büntetéseket,  valamint  biztosították  a  szabad   végrendelkezés   és   az
önvédelem jogát. Ezt tekintik a római jog alapjainak  és  még  évszázadokkal
később is  hivatkoznak  rá  jogtudósok  (a  gyerekek  az  iskolákban  ezeken
tanulták az olvasást).
    Később  törvények  sorozata  születik  meg  a  választóvonal  eltűnését
segítve:
      -     i.e. 445-től jogilag érvényesnek tekintik a  plebejus-patricius
         házasságot (lex Canuleia)
      -     i.e. 367 :  adósok  terheit  enyhítik,  a  hódítással  szerzett
         földekből 1-1 polgár max. 500 iugerumot bérelhetett, megnyitották a
         consuli méltóságot a plebejusok előtt (leges Liciniae Sextiae)
      -     i.e. 326-ban eltörlik az adósrabszolgaságot (lex Poetilia)
      -     i.e. 300-ban megnyitották  a  papi  tisztségeket  a  plebejusok
         előtt (lex Ogulnia)
      -      i.e.  287-től  a  plebejus  népgyűlés  határozatai  a  senatus
         jóváhagyása nélkül is törvényerőre emelkednek (lex Hortensia)
      -     Így i.e. 3. századra eltűnik a rétegek közötti választóvonal