A királyság kora Rómában Rómát a mítosz szerint Romulus és Rémus alapította, akiket egy anyafarkas nevelt fel. A történészek véleménye szerint azonban az i.e. 8.században szövetségre lépett szabin, latin és etruszk népek telepedtek le itt. I.e. 753-ban alapult Róma, mely később a félsziget, majd egész Európa ura lett. Róma az i.e. 7-6. század környékén az etruszkok fennhatósága alá került. Később a római források gyűlölettel emlékeznek meg erről az időszakról, pedig nem egy elnyomó, zsarnoki hatalomról volt szó, sőt, jelentős építkezések, csatornázások kötődtek ehhez az időszakhoz. Az etruszkokról nagyon keveset tudunk, még eredetük sem biztos (az Alpokon túlról, vagy Kis-Ázsiából jöhettek), csak későbbi elhelyezkedésüket ismerjük: a félsziget nyugati oldalán, az Arno és Tevere folyók között éltek. Földműveléssel foglalkoztak, a gazdaságot magas szintre fejlesztették: öntöztek, csatornákat építettek és trágyáztak. Fejlett volt a bányászatuk (vas, réz, ólom), és ebből kifolyólag a kézművesipar is. A térség akkor élte virágkorát, amikor az i.e. 6. században létrejött a 12 etruszk város szövetsége. Ekkor kezdetek nagyobb hódításokba északi és déli irányba, de mivel az így létrejövő birodalom egy 12 fős városi autonómián alapult, nem volt kellőképpen összehangolt. Rómát is eme hódítások alatt foglalja el, és a város élére etruszk család kerül (Tarquiniusok). Ők fallal veszik körül a várost, és lecsapolják a Capitolium és a Palatinus domb közötti területeket, ahol létrehozzák a Forum Romanumot, a városi élet központját. A Populus Romanust, azaz a római köznépet három népcsoport alkotta: a latinok, a szabinok, és az etruszkok. A római nép 300 nemzetség (gensz) összessége, amely a király (rex) uralma alatt áll. Ezekre a nemzetségekre jellemző a patriarchátus, a földbirtokuk közös és élükön a princeps áll. A társadalom a királyság korában három rétegből tevődött össze: A patriciusok a tulajdonképpeni leggazdagabb réteg, habár nem arisztokraták. Ők a senatus tagjai és tulajdonosai a nemzetségi földtulajdonnak (ager publicus). Szükség esetén fegyverrel védik az államot. A cliensek olyan nemzetségen belüli szabad emberek, akik egy másik ember, a patronus védelmére bízzák magukat, és ezért a védelemért cserébe tisztelettel és meghatározott szolgálatokkal tartoznak. A plebejusok nem tartoznak a nemzetségbe, betelepültek, vagy betelepítették őket. Közülük kerülnek ki az iparosok és a kereskedők. A király uralkodott, de más, köztársasági jellegű szervezetek is hatalommal bírtak. Ilyen volt a senatus (senex = öreg) szervezete, amely a nemzetségek vezető képviselőiből állt, és az uralkodóval együtt kormányoztak, bár ekkor még inkább csak tanácsadói jelleggel. A másik ilyen szervezet a comitia curiata, azaz a curiák szerinti népgyűlés. Ebbe minden felnőtt római férfi beletartozott. Habár törvényhozási joguk nem volt, ők döntöttek a király személyéről, és ők ruházták fel az imperiummal (királyi hatalom). Egy etruszk király (Servius Tullius) volt az, aki megreformálta a lakosság felosztásának módját. Ő a centuriák szerinti felosztás helyett lakóhely szerint 4 tribusba, vagyoni osztály szerint pedig 5 classisba bontotta a római népet. Az 5 classist századonként centuriákba osztották, és ezt egyrészt egy új katonai megoszlás volt, másrészt a népgyűlés szervezete is megreformálódott, és létrejött a comiti centuriata (centuriák szerinti népgyűlés). Az etruszk birodalom összehangolatlansága miatt az i.e. 6.században megrendült, és visszaszorult a meghódított területekről. Ekkor vált Róma teljesen szabaddá, és indult el a köztársaság útján egy világbirodalom létrehozása felé.