8. tétel
          Mutassa be az Anjou királyok államszervező tevékenységét



Károly Róbert uralkodása (1301-1342)

 . Károly Róbertnek, miután legyőzte  a  két  trónkövetelőt,  Vencelt  (cseh
   király) és Ottót (bajor herceg),  szembe  kellett  néznie  az  igen  erős
   kiskirályokkal (Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz,  Kőszegi  János,  Kun
   László stb.)
 . A harc a tartományurakkal az 1312-es rozgonyi  csatával  kezdődött,  ahol
   győzelmet arat Abá Amádé  felett,  egészen  Csák  Máté  1321-es  haláláig
   tartott.
 . Károly Róbert teljesen  kicseréli  a  politikai  vezető  réteget,  híveit
   helyezi a legfontosabb méltóságokba (pl. Szécsényi  Tamást,  Garai  Pált,
   Nekcsei  Demetert,  a  Lackfiakat,  Újlakiakat,  Szécsieket,   Bebekeket,
   Cudarokat stb.)
 . A királyi hatalom bázisát a tartományuraktól elvett  várak  és  uradalmak
   alkották.
 .  A  király  nem  hívott  össze  rendi  gyűléseket,  a  királyi   tanácsra
   támaszkodva kormányzott
 . A hatalom anyagi alapját, a királyi jogon szedett  jövedelmek  a  regálék
   alkották (bányamonopólium, pénzverés joga, harmincadvám)

Gazdasági reformok
 .  A  gazdasági  reformok  értelmi  szerzője   Nekcsei   Demeter   (királyi
   tárnokmester) volt
 . A birtokosokat érdekeltté teszik  a  nemesérclelőhelyek  feltárásában  (a
   nemesércek értékének bizonyos  %-át  megtarthatták  maguknak).  A  bányák
   teljes hozamát a kamarák vásárolták fel az általuk megszabott áron.
 . Bevezették az értékálló aranyforintot.
 . A kötelező pénzbeváltás beszüntetésével, a pénzkiesést pótolva bevezeti a
   kapuadót
 . Az egyházi tized 1/3-át lefoglalták
 . A reformok következtében az Anjou királyok  pénzügyi  helyzete  rendkívül
   szilárd volt.

Hadseregreformok
 . A hadsereg egyik részét a bandériumok adták. Ezek  főúri  magánhadseregek
   voltak, melyek volt királyi szerviensekből álltak. Nevük onnan ered, hogy
   uruk címeres zászlója alatt vonultak hadba.
 . A király a bandériumokon kívül számítatott a kunok, jászok  és  székelyek
   hadaira.
 . Zsoldosokat csak korlátozott számban és szükség esetén fogadtak fel.

Külpolitika
 . 1320-ban Károly  Róbert  a  lengyel  uralkodó  lányát,  Erzsébetet  veszi
   feleségül.   A   magyar-lengyel   szövetség   ettől   fogva   az   Anjouk
   külpolitikájának alappillére lett.
 . Sikerül kibékítenie  egymással  a  cseh  és  a  lengyel  uralkodót,  akik
   megegyeztek abban, hogy Luxemburgi  János  lemond  a  lengyel  koronáról,
   cserébe Kázmér fölhagy a cseh területek követelésével és Sziléziát végleg
   a cseheknek adja. Az egyezséget 1335-ben a visegrádi találkozón  kötötték
   meg. A királyok külső támadás esetére segítséget  ígértek  egymásnak,  és
   cseh-magyar  megállapodás  született  a  Bécset   elkerülő   kereskedelmi
   útvonalról is
 . 1339-ben III. Kázmér és Károly Róbert megállapodást kötnek:  III.  Kázmér
   Károly Róbert valamelyik fiának ígérte a lengyel trónt abban az  esetben,
   ha gyermektelenül hal meg.

Nagy Lajos uralkodása (1342-1382)

Külpolitika
 . Lajos uralkodását szüntelen háborúskodások jellemezték
 . Többször (1347; 1348) beavatkozott a nápolyi örökségért folyó harcokba
 . 1345-ben sikerült engedelmességre kényszerítenie a horvát nagyurakat
 . Uralkodása alatt szilárdan magyar kézen volt Horvátország és Dalmácia (Ez
   utóbbi 1358-tól volt magyar kézen, de Velence, akié a terület  volt  több
   háborút viselt ellenünk 1380-as békéig)
 . Lajos  hadjáratot  indít  Szerbia  ellen  is,  melynek  hatására  Szerbia
   kénytelen elismerni hűbéri függését a magyar királytól
 . Havasalföld ellen vívott háborúban találkozunk először törökökkel.
 .  III.  Kázmér  1370-es  halálával  Lajos   elfogadja   a   trónt,   ezzel
   perszonálunió jött létre Magyarország és Lengyelország között.
 . Nyugat felé békés kapcsolatokat épített ki Lajos.

Bel- és gazdaságpolitika
 . Az ország fellendülésének köszönhetően  betelepülések  figyelhetőek  meg:
   északon lengyelek és morvák  (a  középkor  végére  belőlük  alakul  ki  a
   szlovák nép). Keleten a 14. században jelennek meg a ruténok, Erdélyben a
   románok.
 . A 14. századra kialakul az  egységes  jobbágyság,  melynek  létalapja  az
   önálló  parasztgazdaság,  a  jobbágytelek  volt.  A  földesúrnak  évi   2
   részletben fizetett pénzadóval  és  évente  3  alkalommal  ajándékkal  és
   robottal tartozott.
 . A népesség növekedése mellett megfigyelhetőek  a  vagyoni  különbségek  a
   jobbágyok egyes  rétegei  közt;  megjelenik  a  telekkel  nem  rendelkező
   zsellérség
 . Jelentős urbanizáció figyelhető meg; sok város alapul, melyek két típusba
   sorolhatók:
      -  szabad  királyi  városok:  csak   a   királynak   fizettek   adót,
        önkormányzattal rendelkeztek, fallal vették körül  magukat.  Fontos
        kiváltságaik: bíró-, tanács-  és  plébános  választás,  a  polgárok
        megszerezhették  a  vámmentességet,  vásártartási  és  árumegállító
        jogot.
      - mezővárosok: önkormányzatnak csak csekély fokát  érték  el,  lakóik
        földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, járandóságukat a
        földesuraknak általában évente, egy összegben fizették.
      - bányavárosok
 . 1351-ben törvényeket ad ki, melyek néhány fontos pontja:
      - a jogilag egységes nemesség elvének kimondása
      -  ősiség  törvénye  (1848-ig  érvényben   marad):   megszünteti   az
        Aranybullában rögzített végrendelkezési szabadságot, ezzel  elérte,
        hogy a nemesi birtok fiú utód híján a királyra szálljanak vissza.
      - minden jobbágy köteles a termény kilenced részét befizetni

 . A kormányzás legfontosabb szerve a királyi tanács volt.  Ez  rendeleteket
   hozhatott, követeket fogadott, döntött a főbb tisztségek betöltéséről, az
   adókról, a királyi birtokadományokról