8 "A" tétel: témakör:Az európai társadalom átalakulása a földrajzi felfedezésektôl a tizenhetedik század végéig. tételcím: Melyek voltak a nagy földrajzi felfedezések okai, és következményei? A XVI.-XVII. század irányzatai egymást egészítették ki, modern gondolkodást váltva ki ezáltal. A felfedezések tényleges okai a következôk: Kelet-közép Európában 1453. után (mi után a Török elfoglalta Konstantinápolyt), a földközi tenger kereskedelme török felügyelet alá került. ¬gy ez által a távol keleti kereskedelmet lezárták a törökök. A megnövekedett, és fellendült kereskedelem miatt megnôtt az arany éhség, valamint elkülönült a tömegcikk kereskedelem, és a luxus cikk kereskedelem. Ekkor fejezôdött be a Mórok visszaszorítása az Ibériai félszigetrôl, és ezáltal feléledt újra az a hit, hogy valahol délre európától étezik egy ország, János pap országa, s ennek megtalálása volt azegyik célja a felfedezéseknek. ¦gy vélték, hogy ezzel a feltételezett országgal örökre örökre kiszoríthatják európát. A technika is ekkor érte el azt a fejlôdési szintet, amellyel már nagyobb távolságokat is behajózhattak, s ekkor jelent meg az Olasz hajózás több évszázados tapasztalataira is támaszkodva a világ akkor legtökéletesebb hajótípusa, a Coronella. Az Araboktól átvett iránytµ lehetôvé tette az észak-déli irányú tájékozódást. A XVIII.-XIV. században tett utazások tanulságaként bôvültek a földrajzi ismeretek is, a tudósok nagy része ekkor tájt fogadta el TolemájoszĄkori görög tudós elméletét, aki arra a következtetésre jutott, hogy a Föld gömb alakú. Valamint a szárazföldet sem tudták meghódítani, a szárazföldi kereskedelem sem vetôdött fel, hiszen a szárazföldi kereskedelem útját is elzárták a szárazföldi nagyhatalmak. A portugál hajósok voltak az elsô felvedezôk, akik Portugália déli részén tengerészeti iskolát alapítottak, egyre küldték az expedíciókat a távoli tájakra. A Portugál hajósok úgy vélték, hogy Afrika megkerülésével eljuthatnak Indiába, s biztosan haladtak elôre Afrika nyugati partjain. Ćthaladtak az egyenlítôn 1471-ben, majd Bartalómeáz eláérte Afrika csúcsát 1487-ben. A siker azt a reményt keltette a Portugálokban, hogy e fok után tovább haladva tengeren jutnak el Indiába. Királyuk ezért adta az Afrikkai csúcsnak a jóreménység foka nevet. A reményt beváltó hakjó Raszkumadráma (Vascuda gama) volt 1498-ban Afrikát körbehajózva el érte India nyugati partjait Kalkutta térségében. Az elsô út nem hozott nagy gazdasági, üzleti sikereket, 1502-ben a második útjára indult a hajó, ekkor már 20 hajóval, 800 katonával kísérve, hogy nagy mennyiségµ luxuscikkeket raboljon. 1512-ben a Portugálok eljutnak az Indonéziai félszigetekig, és 1516ban Kínáig, 1546-ban már Japánba is eljutnak. A Portugálok az Afrika-Indiai térség kereskedelmét uralják, s ekkor létrehozzák a Portugál kereskedelmi társaságot, valamint erôdrendszereket építenek. A partvidéket végigrabolják, de nem hódítják meg a belsô szárazföldet, és ez a hódítás az akkori európai államok ismeretében, elég nagy volt, hiszen Portugália nem játszott nagy szerepet Európa történelmében. Fegyverrel igázták le az Indiai fejedelmeket, és kereskedelmi központokat hoztak létre. A fµszereket a bennszülöttektôl potom áron szerezték be, gyakran egyszerµen kirabolták ôket. Egyes szigeteken a lakosságot is kiírtották, vagy rabsozlgává vették. A dél, és kelet ázsiával folytatott kereskedelem néha 7-8 %-át a XVI. században Portugália tartotta kézben, Liszabon Európa legfejlettebb várossai közé emelkedett. A második nagy hódítási hullám a Spanyolok nevéhez fµzôdik, ekkorrá váltak egységes állammá a XV. század végére. Izabella királynô férjhez ment Ferdinánd aragóniai trónörököshöz. Házasságuk 1479-ben volt, s a két legnagyobb pireneusi állam egyesült. 1492. elején befejezôdött a +elején befejezôdött az Arabok által elfoglalt Pireneusi területek visszahódításának 8 évszázados folyamata is. Spanyolország az akkori Európa egyik legjobban szervezett állama lett. A Spanyol uralkodópárt bízta meg Kolombusz Kristófot, hogy nyugatra indulva a remélt rövidebb úton jusson el Indiába. Ki volt Kolombusz? 1476. aug. 14-én a Genovaiak ellen vívott csata után hajótöröttként kapaszkodott partra a a Portugáloknál. 9 évig hiába kilincselt Portugáliában, hogy kölcsön pénzen hajóval felfedezhesse az Indiába vezetô rövidebb utat, kifizetetlen adósságai miatt 1485-ben fiával szökött Spanyol földre. Ferdinánd, és Izabella, 6 éves tanácskozás után megígérték neki, hogy hogy admirálissá teszik. Kolombusz 1492. aug. 3-án indult el három hajóval (santa maria, quinta, )nyugat felé. 1492. okt. 12-én reggel lépett partra a bahama szigetek egyikén, s ekkor alapították meg San salvadort, s ebben az évben fedezték fel Kubát, és Haitit is. Az elsô út nem hozott nagy gazdasági sikert (kolibriit, krumplit, paprikát, benszülöttet). Kolombusz elsô útja nem igérkezett üzletnek, de a szevijába érkezésekor nagy ünnepléssel fogadták. Második útjára viszont 1493-96. 17 hajón 1500 fônyi legénységgel indult. Ez sem volt túl gazsdaságos, így a harmadik útjára 6 hajóval, és 300 börtöntöltelékkel ment, mely út 1498-tól 1500-ig tartott. Ekkor hozott aranyat, ezüstöt, munkaerôt, melyek a késôbbiekre nézve igen nagy hasznot hoztak gazdaságilat. Negyedik (utolsó) útján 1502-1504. iszonyú viszonttagságok közt fedezte fel a mai Panamai partvidéket, hajói egymás után szenvedtek hajótörést, legénysége lázongott. Bár Spanyolország behozta a Portugálok évszázados elônyeit, a rövid múltú, nagy nagy étvágyú monarchia nemes érzését az Antillák aranya nem elégítette ki. Kolombusz admirális kegyvesztetté vált, bizalmatlanság, gyanakvás vette körül, amikor magányosan meghalt 1506. május 10-én, nem maradt utána semmi. Páratlan egyéni teljesítményét a kortársak, és az utókor sokáig nem tudta értékelni. Egy folyón, és egy városon kívül több mint 300 évvel késôbb csupán egy Amerikai országot neveztek el, Kolumbiát, pedig ô ott sohasem járt. A történelem furcsa fintora, hogy az új világot a Firenzei Medicsi bankház megbízottjáról nevezték el, Amerigó Veszpuccsi (1499-1509 között csakugyan több újvilági hajóúton vett részt, az ô beszámolóiból ismerte meg Európa az új földrészt, ô bizonyította be, hogy nem Indiába jutott el Kolombusz, hanem egy hatalmas új földrészt talált). A kor utolsó nagy utazója Fernándo Magellán 5 hajóból álló flottája 1519. augusztusában indult el Szevíjjából Sanlucar kikötôjéb, hogy megkerülje a Földet. A Portugál születésµ kis nemes családból származó férfiLiszabontól nem messze nem messze egy faluban született 1480-ban született. 7 éves, mikor Piáz eléri afrika déli csúcsát. A Magellán családnak nem volt vagyona, de nemesi címe igen, 10 egy néhány éves fiút apródként a királyi udvarban befogadták. Ott végezte a rangját megilletô, nevét megalapozó iskolákat. Ekkor már hallott megbízható híreket Kolombusz nyugati utazásairól is. Szinte törvényszerµ, hogy Magellán is a Spanyol határ relé indult el, miután a Portugálok nem hitték, amit a kor számos tudósa hirdetett már, hogy a Föld gömb alakú. Magellánnak a királyi megbízásra a Spanyol földön is jó sokáig kellett várnia. Végül 5 hajójával mégis elindulhatott. A cél: megtalálni a közvetlen vízi utat, az olcsóbb szállítás lehetôségét, a fµszert termô keleti szigetek, és Európa között. Az 5 rozoga hajó túlterhelve kezdte meg a felfedezések egyik tán legjelentôsebb útját. A legénység létszáma 265 ember. Az 5 jármµvön több ezer zsák élelem, sok 100 hordó édes víz volt. A mai Magellán szoros megtalálása után nagy öröm érte a hajósokat, ikor 1521. márciusában megtalálták a fµszerszigeteket. Már csak három hajó maradt ekkorra, s egy hónap múlva rászakadt az expedícióra Magellán halála (1521. április végén). A flottából 1 hajónak, és 18 embernek adatott meg, hogy 1522. szeptemberében visszatérhettek Sanlucar biztonságos révébe. Ismereteink szerint mint egy 35000 éve vándoroltak Amerikába az elsô, Angolokkal rokon vadász törzsek Afrikából. A tenger szintje még akkoriban alacsony volt, ezért szárazföldi kapcsolat állott fenn szibéria, és Alaszka között. Késôbb a víz szintje emelkedett, és Amerika összeköttetése megszakadt a világgal. Népe év ezredekig más civilizációtól elzárva fejlesztették ki saját kulturájukat. A XVI. század elsô harmadában a földrész belsejébe hatoló nagy városokat jól szervezett társadalmakat találtak. A Mexikói fennsíkon az Asztékokk, a középsô Andok völgyeibe az Inkák hoztak létre virágzó Indián kultúrákat, az elvetett magnak az akár több százszorosát adó kukorica termés nagy népsµrµséget, nagy városok létrejöttét tette lehetôvé. Ezek lényegesen különböztek az Európai világtól. Az Inkák útjai, házai, templomai, és városai sok, és túlságosan nagy munkával készültek. Elképzelni sem lehet, hogyan fejtették, szállították, és rakták egymásra ezeket a nagy köveket, mert nem használtak hozzá habarcsot (maltert), nem volt a kövágáshoz sem vasuk, sem a szállításhoz gépük, se eszközük. A köveket mégis oly jól megmunkálták, hogy sok helyen az egyiknek a másikkal való összeillesztése alig látszik. Az Asztékok fôvárosán is ámultak az idegenek, nyíl egyenes fôutvonalai szélesek voltak, mellettük csónakokkal járható vízi út vezetett a vizeken formás fahicak, a hegyoldalban vízmµvek, a városba v3ezetô hatalmas földtöltések egyikében ember törzs vastagságú vízvezeték. A bennszülöttek elejinte szívesen fogadták a nem egyszer istennek hitt hódítókat, akiknek legismertebb vezetôje volt Kortez, Alvarandó (vagy alvarángó), mikor azonban világossá vált, hogy kincseikre törnek, fegyverrel fordultak szemben a rabolókkal. ¬jjas, fadárdás harcosok tíz és százezrei fordultak a betolakodók ellen, az új, ismeretlen betegségek, járványok millió bennszülöttet vitteke el. A kjét Amerika 70-80 milliós lakossága a XVI. század végére 10000000-ra csökkent. Az ôsi kúlturák emlékét csak a ma is látható hatalmas építmények, szobrok, falfestmények, és a hódítást követô feljegyzések ôrzik. A pénzszegény európában megindult a nemesség áradata, sok ezüstöt szállítottak Amerikából. Az onnan származó növények csak a következô században terjedtek el Európában: kukorica, dohány, gyapot, ananász, stb. Amerikából származik a kinin, a kaucsug, a kakaó, és a vanilia is. A telepesek az Indiánokat a bányákban, és az µltetvényeken dolgoztatták. Amikor erre fizikailag gyengének bizonyultak, a rabszolgakereskedôk Amerikából néger rabszolgákat hoztak be Európába. A harmadik telepes hullámban a Holland, Angol, és a Francia hódításokat lehet tekinteni. Hollandia a XVI. század végén kikerült a Habsburg hatalom alól, s önálló állammá vált, s a Portugálok önálló útvonalait próbálták kisajátítani. Az Angolok admirálisa Francisz Drék (kalóz vezér) a Spanyol kompániákat fosztogatva szerezte Anglia zsákmányait. AZ Orosz területen is megindult az 1500-as évek utolsó harmadában a terjeszkedés, a határok visszaszorítása, s megindult az Orosz települések létrejötte, 1580-tójl túllépnek az Urál hegységen, 1839-ben pedig egyek a Csendesóceán partvidékével., s megkezdôdik Szibéria gyarmatosítása is. A kereszténységet a kardal jelképezték, hiszn ez kiválló dolog volt, egyszerre kereszt és kard is, s lehet vele véresen ölni a pogányokat. A felfedezések korában más magasabb szintµ civilizáció pusztult ki e véres keresztény hadjárat következtében. A felfedezések után indult meg az emberiség humán fejlôdése, innentôl beszélhetünk bilággazdaságról, Spanyolország, és Portugáli a hódítások útján vált világhatalommá, míg az Angolok, Franciák, Hollandok épp azért lettek világhatalmak, mert a Spanyolokat, és Portugálokat tudták valamelyest kiszorítanik a monopól kereskedelmi helyzetbôl. A gyaramatokból minden árú Európába jött, s egy fajta világkereskedelem indult meg, jelentôsen fejlôdött Amszterdam, Bruxel, Észak Franciaország, Európa nyugati partvidéke, és Anglia. Fejlôdött, hiszen ide érkezett minden hajó, itt tették ki az árúkat amelyeket Amerikából hoztak. Amely hatalom ettôl keletebre helyezkedett el, az nem jutott részesévé ennek a nagy kereskedelemnek, s itt zárult le számára az Európai fejlôdés. A Habsburgok birodalma ekkoriban volt a legnagyobb kiderjedésµ, 1526-ban Molva földtôl Amerikán keresztül a Maláj szigetvilágig terjedt. Az Európai térség ekkor ketté vált, az Atlanti partvidékre, s az innen keletre helyezkedô térségre. Megnôtt a népesség lélekszáma, 45 millióról 100 millióra. Megerôsödtek a városok, megindult egyfajta a faluból a városba vándorlás, növekedett az átlagéletkor, s erôs árútermelés indult meg. A mezôgazdaság továbbra is foglalkoztatta a népesség jó részét, ez volt a legmeghatározóbb dolog. Fellendült a mezôgazdaság, a kaja árak megnégyszerezôdtek, ár forradalom jelentkezett. Megnôtt a külsô piacra való termelés is, Magyarország a Habsburg birodalom Európai részét jelentette. Majd Magyaroszágon 1541-tôl az ország három részre szakadása után a vám illetékek növekedésével csökkent az export. Európa nyugati partvidékén a parasztok személyi kötelezettségei csökkentek, a földes úrból földbirtokos, a jobbágyból vállalkozó, vagy bérlô paraszt lett. Ezzel szemben kelet Európában tovább romlott a parasztok helyzete, így a Kelet, és nyugat Európai különbség jelentôsen megnôtt, hiszen ekkor kelet, és középeurópa nem volt a fejlôdés centrumában, nyugat Európával szemben. Kelet Európában a céhek sem fejlôdtek manufaktúrává, és nyugateurópába nem vezettek kereskedelmi útvonalak sem. Az élelmiszer kereskedelem felfuttatására a XVI. század elsô felében lassan, majd a század közepe fele gyorsan emelkedtek a mezôgazdasági termékek árai, fôleg a gabona ára. Ezeknél kisebb mértékben nôtt csk az ipacikkek ára, és mégcsekélkyek mértékben nôttek a bérek, így a mezôgazdasági fejlôdés a bérbôl, és fizetésbôl élôket súlytotta. Például sokkal több osztón, és munkaruhán kellett dolgozniuk ahhoz, hogy ugyanannyi élelmészert vásárolhassanak, mint korábban. Az ipari termelést sürgette az iparcikkek, elsôsorban a posztó iránt megnôtt kereslet is. Kelet közép európa országai ugyanis kitµnô piaci lehetôségek hatására nagy mértékben növelték mezôgazdasági termelésüket, s egyébként is fejlettlenebb ipari termelékenységük is háttérbe szorult. A Német birodalom keleti tartományai, Csehország, A Balti államok Lengyelország, és Magyarország, mint elsô számú kereskedelmi partner jelentek meg nyugat Európa piacain, mind több iparcikket igényelve. Ezt a hatalmassá nôtt nemzetközi kereskedelmi forgalmat segítette lebonyolítani az új világból beáramló nemesség tömege, amely nagy mennyiségben tövább növelte az árakat. A megnövekedett keresletet az aprólékos, és merev céh szabályok kereteiben azonban nem lehetett volna kielégíteni. Élelmes vállalkozók kijátszották, megkerülték a céheket. Az olcsó textiliákat, amelyeket minden mennyiségben felvett a kelet középeurópai piac, a falusi lakossággal készíttették el. Ebben, az ún. kiadási rendszerben egész falvak szegény családjai fontak, szôttek a városi textil vállalkozók megbízásából. Más iparcikkeket (például fémeket) a mesterek az ún. manufaktúrákban, fizetett munkaerôvel állították elô. ľk gondoskodtak a nyersanyagról, és a szerszámokról is. A szeresámok már egy-egy mµveletre specializáltak voltak, de még kézi szerszámok voltak, innen a név: manu facerre (kézzel csinálni [Mit?]). A manufaktúrákban fokozott szerepe volt a munkamegosztásnak. A dolgozók csupán egy év munkahozamot végeztek, így abban oly nagy gyakorlatra tettek szert, hogy igen gyorsan dolgoztak. A manufaktúrában, de már a bedolgozó rendszerben is olcsóbban, és nagyobb mennyiségben is termeltek, mint a céhekben. E versenyben sok kézmµµves ment tönkre, a kereskedô vállalkozók kezében meg jelentôs tôkék halmozódtak fel. Jelentôssé vált a fosztogatás, a kalózkodás, és a rabszolga kereskedelem is. A Hollandok, és Angolok az országok közt a megerôsödést jelentette a fejlôdés, s teljes terjedelemben monopolizálták a távolsági kereskedelmet. Létrejöttek a kelet indiai társaságok, amely Holland, Angol rivalizálást jelentett. A monopolizált társaságok jelentôs vagyonokat szereztek, s ezek pénzelték a feudális hatalmak kölcsönzési igényét. Létrejöttek a pénzcsaládok, például a Fuge család, akik megszerezték Magyarországon a bánya monopóliumot. Létrejöttek a társulások, részvénytársaságok, megjelentek a tôzsdék, melyek állandó értékpiacot jelentettek. Angliában, és a Német alföldön játszódott le elôször az a folyamat, amelynek eredményeként a földjüket vesztett parasztokokból, és tönkrement kialakult a bérmunkások rétege, Angliában ez a folyamat a posztóipar föllendülésével függött össze. A gyapjú iránti nagy kereslet arra ösztönözte a földbirtokosokat, és a tehetôs parasztokat, hogy a földmµvelés helyett juh tenyésztéssel foglalkozzanak, s ehhez mind nagyobb területre volt szükség. A földesurak addig a részben közösen használt területek kisajátításával, részben a kor vébén pusztán hagyott területek, majd egyes paraszti földek elvételével szereztek egyre több juh legelôre alkalmas földet. Az elrabolt földeket sövényekkel, karókkal, kövekbôl emelt kerítésekkel verték körül,m tehát bekerítették a területeket. A földjükrôl elkergetett parasztok, s a tönkrement kézmµvesek számára egyetlen megélhetési forrás maradt, ha tôkés vállalkozók mµhelyeiben munkát vállaltak. Ez azonban azt jelentettte, hogy kiszakadva az ismerôs falusi, vagy céhes keretekbôl, éhbérért kellett dolgozniuk, de sokuknak még ilyen munkalehetôség sem jutott, azok koldultak, vagy csavargókká lettek. Az államhatalom véres törvényekkel szorította rá ôket a bérmunkási életre. Erzsébet királyné 1597-i törvénye értelmében úgy intézkedett, hogy akit a törvény munkakerülônek, vagy csavargónak minôsít, vetkôztessék le, korbácsolják meg, ha úgy látszik, hogy egy ilyen csavargó az egyházközség nyugalmát zavarja, életfogytiglani gályarabságra kell íténi. Ha pedi egy számµzött csavargó engedély nélkül visszatérne, öljék meg! Azt a történelmi folyamatot, melyben a kisárut termelô parasztokat, és kézmµveseket a termeléshez, illetôleg a létfenntartásukhoz szükséges eszközeiktôl megfosztják, mások kezében pedig fölhalmozódik a termelôeszköz, vagy annak a megvásárlásához szükséges összeg, eredeti felhalmozásnak nevezzük. Ennek során alakultak ki a tôkés termelés gazdasági, és társadalmi feltételei. Bérmunkások lette k azok az akkori jobbágyok, és kézmµvesek, akik minden termelô eszközüket elvesztették. A földrajzi felfedezések, és gyarmatosítások nyomán a korábbban a földközi, és balti tenger vidékén megeredô európai kereskedelem világkereskedelemmé fejlôdött, az európai piac világpiaccá bôvült. Az Itáliai városok háttérbe szorultak, a világ kereskedelem központja a Spanyol, Németalföldi Antverpen kikötôje lett.