Lehetséges "B" tétel Európa a XVII. században A XVII. századot egyértelmµen az abszolutizmus kora európában, másrészt az ok a folyamatok aelyek a XVI. században váltak lelentôssé tovább erôsödnek. konkrétan arrol van szó, hogy a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában európa egyre inkább két felé szakad, másrészt, hogy a gazdasági kapcsolat a világban (abban a háromszögben amelyrôl a gyengus már a fefedezések idején említést tett), intenzívebbé válnak. harmadrészt az is világos lesz, hogy az az óriási plusz pénzmennyiség, amely a gyarmatokrol beáramlott nemesfémekböl eredt (jórészt), az egyik fele a kincsképzést bôvítette, a másik része bekerült a gazdasági forgalomba. A gazdaságba beáramló pénzmennyiség a korai iparosodást nagyban elôsegítette, megjelennek az angol és németalföldi manufaktúrák, egyre inkább megerôsödik a banktôke, a kereskedelmi tôke, megintcsak anglia, németalföld, és valamelyest franciaország vonatkozásában. A manufaktúrák óriási változásokat eredményeztek a hétköznapi életben. Az igaz, hogy a manufaktúrában elôállított termékek minôségileg alul maradtak a céhben elôállított termékek minôségétöl, de sokkal olcsóbb volt, sokkal több ált rendelkezésre, ami azt jelentette, hogy az értékesülési ára is lejjebb ment, ennek következményeként olyan emberek is elmennek a piacra magáncélú szügségleteik kielégítésére, akik korábban nemigazán járkáltak piacra. Ez a folyamat fokozatosan megszünteti a családon belüli mindent ellátó terménygazdálkodás maradványait, a piac egyre inkább meghatározója lesz a gazdasági életnek. Ennek folyamodványaként a gazdaságpolitikában a gazdasággal már elméleti alapon is foglalkozni kell, megjelenik az elméletileg szabályozott gazdaságpolitika, a merkantilizmus gazdaságpolitikája, amely elsôsorban a nemesfém felhalmozására törekszik, ami azt jelenti, hogy számára a külkereskedeem, ezen belül is az exportkereskedelem válik fontossá. Hiszen azzal, hogy az adott ország árút ad el egy másiknak, és az megveszi, azzal az árút eladó ország kivonja a felvevô országból a nemesfémet, ennélfogva az exportáló országban felhalmozódik a nemesfém, míg az inportóló ország fokozatosan elszegényedik. Lényegében így szegényedik el Spanyolország és Portugália, és ennek eredôjeként így gazdakszik Anglia, Németalföld, Franciaország. Ebböl az is kiderül, hogy a merkantilizmus elsôssrban pénzpolitikát jelent, valamint aktív külkereskedelmet. Az ipar szabályozásánál ügyelni kellett az álandó minôségre, hogy állandó keresete legyen, és beszabályozták az ipart úgy is, hogy megvédjék azt, pl. a magyar posztóipar megvédése céljából kemény vámmal sújtom a külföldrôl behozott posztótermékeket. Ezt csak úgy lehetett megvalósítani, hogy a külkereskedelmet monopóliumként fogták fel, ami közvetlenül az uralkodóhoz kapcsolódott. A kereskedôket érdekelté kellet tenni abban, hogy minél több árút tudjanak kivinni, külföldre, hogy az ottani piaot telítsék. A XVII. században tovább folytatódott a katolicizmus és a protestantizmus küzdelme, de egy valami világossá vált a XVII. században, konkrétan az, hogy európának együtt kell élnie a protestantizmussal. Ekkorra indul meg az egyénné való válás folyamata. Megjelenik az a törekvés is, hogy az egyén beleszólhasson az egyház, ill az állam dolgaiba. A nemesség elveszti az addigi társadalomban betöltött szerepét, az angol gazdaságot kivéve nem kapcsolódnak bele az iparba, helyette hivatali poziciókat akarnak megszerezni. Gazdaságilag ugyan tönkremennek, ennél fogva a nemes egyre inkább büszke a nemesi mivoltjára, egyre inkább foggal körömmel ragaszkodik hozzá. Az egyre szegényedô nemesnek a paraszt pénze kellett, ennél fogva a jobbágyi kötelékek jórészt fellazultak, hiszen nem a robotra volt szügség hanem a pénzre, ennél fogva a paraszt bérlôparaszt leett, általában földet bérelt. Akik kiszorultak a mezôgazdaságból, a manufaktúrában kaptak helyet, belôlük bérmunkások lettek. Egy céh elbírt kb. 2-3 legényt és 6-8 inast, ellentétben a manufaktúrával amely akár 100-200 embert is foglalkoztatott. --- Az abszolutizmus kiépítése fokozatosan megvalósul, az egyház egyre inkább alárendelt szerepet játszik. Az abszolutizmus nem volt egy olcsó mulatság, a bevételek jó háromnegyed része a kiadások, ezen belül is a hadi kiadásokra mentek el. A tömeghadsereg jellemzôvé válik, a hadelmélet jelentôsége is nôtt. Megjelennek a hadiflották az óceáni küzdelmekben. Megindul az állam fokozatos költsönfölvétele, amely azt jelenti, hogy bizonyos uralkodók "fµnek, fának" tartoztak. Nôtt a szaktudás. Ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti, a hadsereg dominált változatlanul, de emellett a diplomácia is megjelent. .... Itt állt le a gépezet, innentöl kell pótolni az óra végéig. ---- Riseliô (fogalmam sincs róla hogyan kell írni) kiterjedt kémhálózatot épített ki, nemcsak a francia birodalomon belül, hanem annak határain kívül is. Innen jött a szürke eminenciás megnevezés, egy józsef nevü szerzetestôl, aki riseliô jobbkeze volt. Szürke szerzetesi ruhát viselt, kapucinusok rendjébe tartozott. Riseliô gondolatvilágában az egységes franciaország megteremtése állt, amely azt jelentette, hogy az állam egész franciaországra kihasson, az állami intézkedések mindenhol érvényesüljenek, egységesüljön a francia gazdaság, a franciák vezetô szerepe érvényesüljön az európai kontinensen, ugyanakkor megvalósítani a habzburgokkal szembeni ellenállást. Külpolitikájában a protestáns únióhoz csatlakozott, belpolitikailag azonban a hugenottákat továbbra is üldözte. ľ teremti meg, hogy az állam mindenhatósága úgy érvényesüljön mint a király mindenhatósága. Ennek alapján hozzák létre az államtitkárságok rendszerét, az államtitkárságok elsôsorban speciális mesterségekre települnek. támadta a hugenottákat, a janzenistákat és a pápaságot. Fölszámolta azokat a helyeket, ahol a protestánsok a kincseiket, fegyvereiket örizték, vagy ahol imátkoztak. A janzenizmus egy sajátos katolikus vallási irányzat volt, egyfajta érzelmileg átélt vallásosságot jelentett. Szembefordult a pápai világhatalommal az egyházon belül, amely érthetô volt, hiszen franciaországban az un. Gallikán egyházat igyekezett elterjeszteni, amely jórészt az ô találmánya volt. Ez a vallás a francia hegemóniát képviselte. Itt az alattvaló elôbb tartozott egy uralkodó alá és csak utána volt keresztény. ľ az aki megszervezi franciaország hadiflottáját, hogy franciaország a gyarmatokkal szorosabb kapcsolatot építsen ki. ľ alapítja meg a szorbont, és a francia akadémiát. ľ lesz az, aki franciaországban megjelenô hirlapirodalmat a királyság érdekébe állította, ez stabilizálja az abszolutizmust. Gyakorlatilag Riseliô tevékenysége abszolut mértékben ellensújozza, hogy XIII. lajos beteges cenevész király volt, annak ellenére hogy jóformán aszkéta életet élt. (mármint XIII. lajos). XIV. lajos (a napkirály) homlokegyenest ellentéte XIII. lajosnak. Szereti a mulatságokat, a táncot, a hölgyeket, (ez utóbbi szeretete nem korlátozódott a hites feleségére!), 1643-ban kerül a király trónra, 1715-ig ott is marad. Kancellárja, Mazzarin bíboros lesz. XIV. lajos mondja azt, hogy "uraim az állam én vagyok" valamint "királynak lenni, nagy, nemes és gyönyörµ mesterség." Kitünô vezetô volt, A titkos szerelmi légyottjaibol vagy kevésbé titkosokból sok törvénytelen gyereke volt, ô vezeti be a nôkkel szembeni elôzékeny (lovagias) modort a francia udvarban, Precíz pontos ember volt, a nap minden perce jóformán be volt osztva. ľ építeti fel verszájt, Kolbernek a pénzöügyminiszterének lesz a feladata az ehhez szügséges pénz elôteremtése. Verszáj nem egy palota volt, hanem paloták komplexuma, ahol a mulatságokat, a bálokat, a lakomákat tartották, egyszóval egy királyi városnak is lehet nevezni. Ekkor szakad ketté a nemesi tábor, az egyik fele legalább egyszer hoszabb idôt töltött verszájban, a másik fele sose jutott oda. Ebböl is kiderül, hogy verszáj megtekintése a francia nemes számára egy csodával ért fel. A komplexum felépítése több mint 30 millió aranyba került, ami nem kis terhet jelentett az építészeknek, de kolbernek a pénzügyminiszternek sem. Kolber egyébként egy óriási formátumú gazdaságpolitikus volt, olyan gazdaságpolitikát valósított meg franciaországban, amely politika által franciaország szinte évente megduplázta nemzeti terménynagyságát. Abszolut racionális emberke volt ez a Kolber, azt a fajta merkantilizmust amely kolber megvalósít, nem is nevezik merkantilizmusnak, helyette a kolbertizmust használják. ľ is rendkívül preciz volt, és rendkívül racionális. Egész életét annak szentelte, hogy racionalizálja a fejlôdést, szabványoisítsa az életet, tapasztalatai ebböl adódóan mindíg írásban rögzítette. Ezen tapasztalatok alapján szervezte meg a kereskedelmet, és az ipart. ľ az elsô ember jóformán, aki tudományosan akarja kutatni a gazdaság mµködését. (gyengus kifakadt.) Kolber gondolkodó típusú ember volt, olyan ember, aki a szakmai tudását maximálisan kihasználta és felhasználta egész élete során. Mindent szabályozott. Nemcsak a kereskedelmet, az ô munkája nélkül nem születhetett volna meg napóleun korában a tengeri kereskedelmi kódex. ľ lesz az, aki a francia gyarmati kolóniák életét teljes mértékben szabályozza. Igazi ipari merkantilizmus ez a javából, ahol a kereskedelem mellett, sokkal inkább a termelés van a középpontban. Az, hogy a szabványosítás fogalma megjelenik, az is hozzá kötôdik. Szabájozza a manufaktúrán belül a különféle munkafolyamatokat, konkrétan, hogy melyik munkafázisban mit kell csinálni. ľ lesz az aki Bevezeti a központi ellenörzést, a termékek államilag hitelesítve lesznek. Független ellenôrök vizsgálják a manufaktúrák termékeit, mennyiség, minôség, külalak, forma szempontjából. Sújos büntetést kapnak azok, akik megszegik a szabványosítás rendjét. Egészen odáig megy, hogy bizonyos esetekben még az ipart is elveszi a szabálysértôtôl. Ćllamilag beavatkozik a piacba, szándékosan királyi és udvari manufaktúrákat szervez, amelyek garantálják a nagyobb mennyiségµ ellátást. Szabájozza a kereskedelmi társaságok mµködését, megpróbálja a hivatali szervezeteket is mµködtetni. Létrejönnek un. kormányzótanácsok, tanácsadó jogkörü tanácsok, és létrejön az a tanács ami nem egyéb, mint a királyi bíróság. Kialakul a nemességnek egy sajátos ága, az un talláros nemesség vagy hivatali nemesség, akik a legjobb polgári szakemberek. Erre az idôszakra a hivatal részleges önállóságra tesz szert, ebben az idôben az államhatalomtól függetlenednek, de még az állam érdekében. Megjelenik a bürokrácia. Tudatosan törekednek a bevétel-kiadás egyensújára, ennek alapján csökkentik az egyenes adókat, amelyek a termelést serkentik. ehhez jönnek un közvetett adók. Erre az idôszakra tehetô misel lötöriének tevékenysége a hadügyminisztérium élén, ez az ürge nem egyéb, a testörség kapitányánál aki késôbb az egész hadügyet irányítja. ---- Több forradalmi újítás tartozik hozzá, ô emeli fel a hadsereg létszámát kb. négyszázezer fôre, elrendeli az egyenruha viseletét, bevezeti a szuronyhasználatot. Kiépítik az erôdrendszereket. A tiszti poziciókat vásárolni lehetett, de ekkor indul meg a tisztek kiképzése. ľ maga azok közé tartozott, akik a csatákat matematikai mµveletekre bontja le, és így bonyolítja le, mint egy matekpéldát. Ezt a hadsereget állítja a napkirály szolgálatába. Sajátosan tovább él a Gallikán egyház, amely a pápát csak vallási kérdésekben engedi döntéshez jutni. Az uralkodó kézbe veszi a püspökök kinevezési jogát, valamint a francia egyházi szervezetek kialakitását. Csúcspontra hág a protestánsok üldözése, a hugenottákat és más protestánsokat számµzik franciaországbol. 1685-ben visszavonják a nanti ediktumot. Ekkorra tehetô a hirlap napipolitika szolgálatába való állítása, és ekkor vezetik be a cenzúrát is. Ami a spanyol abszolutizmust illeti, folyamatosan gyöngülô rendszer képét mutatja. Továbbra is a fényµzô udvar jellemzi, a szinlelés. III. Fülöp IV. Fülöp és II. Károly akik a kor uralkodói voltak, uralkodásuk alatt inkább az alattuk levô kegyencek irányították a belpolitikát. Változatlan a katolikus egyház uralma. Ekkor már spanyolország ott tart, hogy mindenböl pénzt próbál meg kihozni. A belpiacon a rézpénzt vezetik be, a céhek viszqafejlôdnek, a juhtenyésztés tönkreteszi a termôföldet ezáltal nem válik a spanyol textilipar alapjává. Ennek következményeként bizonyos területek elnéptelenednek, hiszen egyre többen menekülnek el a spanyol gyarmatokra. A háborúkban is egyre több vereséget szenved spanyolország. Itáiában spanyo francia vetéllkedés folyik, a széttagoltság továbbra is marad, északon és délen a spanyol befolyáás, középitáliában a francia befolyás jellemzô. Velence elveszti krétát, és ciprust, visszaszorul a félszigetre. A pápai hatalom gyenge, a pápa még arra is gyönge, hogy kiáljon a katolikusok oldalán. A pápai hatalmon belül, a korlátlan pápai családi szövetségi politikája érvényesül, egy pozitivum volt ekkor, hogy Róma kiépülése jelentôsen elôrehaladt a közremµködésük által. Hollandiának kimondottan nagy százada a XVII. század, a társadalom gazdaság gyors iramban fejlôdik, amelynek következménye az lesz, hogy az életviszonyok jelentôsen és gyorsan javulnak. Megjelennek az üvegházak elsôsorban a virágkertészetben, ezzel egyidôben szinte agrárforradalmat valósít meg, a vetésforgó módszerének alkalmazásával. mindennapossá válik az intenzív állattartás, istállóztatás, az öntözéses gazdálkodás, a földek trágyával való megmµvelése, amely további terméshozamot eredményez, valamint ekkor jelennek meg új gépek a mezôgazdaságban mint pl. a cséplôgép (1636). Az intenzív mezôgazdaság következménye lesz a zöldségtermelés, a gyümölcstermesztés magas szintre emelése, itt is öntözéses gazdálkodásról beszélhetünk. Ez az idôszak a szélmalmok telepítésének idôszaka, valamint vízszivattyúzást is megvalósítanak. A kereskedelemben a közvetítô kereskedelem játszik jelentôs szerepet, úgy is hívták ôket, hogy a tenger fuvarosai, az egész akkor ismert világon fuvaroztak, és a szabad kereskedelem elvét érvényesíteték. A holland gazdaság államilag szabályozott, és megjelenik a modern értelmµ tözsdeék, árú és pénztôsdék. Ez azért is érdekes mert a holland gazdaság nemigazán egységes, még egységes pénznemük sem volt. Ezek a körülmények voltak azok, amely körülmények köözött ez a gazdasági fejlôdés végbe ment. A mezôgazdaságban bekövetkezett technikai változások nem érintették a földesurak gazdasági hatalmát, a föld nagytulajdonaban maradása továbbra is jellemzô. A holland Ćllamrendszeren belül továbbra sem beszélhetünk abszolutizmusról, és nem beszélhetünk a holland állam egységéröl sem, egy 12 tagú államtanács vezeti a holland tartományokat, és ezen államtanács elnöke egyben hollandia kormányzója. A hivatal szervesen valósul meg, tehát hollandiában egy olyan fokozatos tökés polgárosodó fejlôdés bontakozik ki, amelynek nem kellett megküzdenie az abszolutizmussal. Lényegét tekintve, egy közvetlenebb fejlôdés bontakozik ki. Ami a Német-római császárság XVII. század beli történelmét illeti, megjelenik a központosítási törekvés, de a törekvés azonnal megbukik a magyar rendeken. A központosítás elsôsorban a habzburg családi tartományokban valósul meg, és ennek intézmény rendszere kerül át a birodalom intézményrendszerébe is. A német-római birodalom nem képes megoldani sem a válság problémáit sem a megosztottság problémáit. A harminc éves háború jelentôs károkat okoz lakossági és gazdasági szinten egyaránt, a háborút követô béke pedig tovább viszi a német-római császárság széttagolódását, politikailag felbomlik, ahány fejedelemség annyi politikai akarat. A törvényhozásban, a bíráskodásban, az adóztatásban, a hadseregtartásban, a pénzverésben és a külpolitikában egyaránt megtalálhatóak az eltérô viszonyok. A német-római császárságon belül a protestantizmus egyenrangúvá válik a katolicizmussal. A birodalmi gyµlés legfontosabb feladata a törvényhozás, amely a reformátusok részvételével valósul meg, a birodalmi gyµlés ebben az idôszagban régenzburgban folyamatosan mµködött. Megerôsödik a fejedelmi abszolutizmus, és megerôsödik a birodalmon belül a porosz-habzburg konfliktus. Frigyes Vilmos (1640-1688) mint nagy választó korlátlan hatalom kiépítésére törekszik poroszországban teljesen viszaszorította a porosz rendeket. Ebben nem volt szégyenlôs, így a jogtiprás mindennapos jelenséggé vált. A hivatalok abszolut függenek a porosz fejedelemtôl, a hivatalok áthelyezése ill. leváltása egyaránt megvalósult a fejedelem által. a központi kormányzati szervek vezetôi, azaz a katonai földbirtokosokbopl kerültek ki, és poroszország ebben az idôszakban lépett a katonaállam útjára. A hadsereg kiképzése a hadsereg fegyelme lényegét tekintve félelemetes volt, hiszen a tisztikar nemesekb0l kerültek ki, a katonák a nemesek jobbágyaibol. Ez az erôs hadsereg, poroszországot alkalmasá teszi a terjeszkedésre. Aki már betöltött tiszti állást a hadseregben nem kaphatott hivatali állást. 1700- as évekre megalapozza a porosz fejlôdést, és III. frigyes 1701-ben királyi címet is szerez magának. A XVIII. században ez a fejlôdés tovább folytatódik. Svédország vonatkozásában II. Gusztáv Adolfról beszéltünk aki 1617-1632 között állt az állam élén, személyes bátorsága, hadseregvezetése legendás volt. elsôsorban kµzdött annak ellenére, hogy rövidlátó volt, és a teste sem volt a kidolgozott katonatipus. Amiben a svéd hadsereg jelentôs eredményeget ért el, az az szolgáltatta, hogy a svéd parasztságot is bevonták a hadseregbe, ôk adták a hadsereg magját. A svéd parasztok egy külön rendje lett a svéd rendiségben. Szintén fegyelmezett és lelkes hadseregröl volt szó, ahová társul a tüzérség technikájának a megujítása, és a könnyµ fegyverek alkalmazása. 1632-1654 között krisztina királynô, aki nem igazán uralkodott, helyette a kancellár uralkodott. Férfias alkat volt, szeretett lovagolni, vadászni, vívni, az alkoholt sem vetette meg, a haja rövid volt, férfi ruhákba öltözött. Nagy mµveltségµ volt, nyolc nyelven beszélt a svédet leszámítva. Nagymértékµ levelezést valósított meg számos protestáns fejedelemséggel, az ô nevéhez fµzödik a boszorkányszerek eltôrlése svédországban, mint nô uralkodó, házasságról hallani sem akart, erzsébet királynô hitvallását próbálta meg átültetni a svéd viszonyokra, száz év különbséggel. 1654-ben lemondott a trónrol, sôt életében is jelentôs változás megy végbe, felveszi a katolikus hitet, és fiszavonul a közélettöl. ôt követi X. Károly aki nem volt nagy formátumú, ennél fogva még inkább nôtt kriszta királynô legendája. Az 1660-as években szilárdul meg a királyi hatalom XI. Károly uralkodása alatt, a rendiséget háttérbeszorította, és a hadseregben bevezette a általános hadkötelezettséget. Lengyelország teljesen viszaszorult az európai politikától, a rendiség itt megy a legtovább, amely egyben a lengyel fejlôdést megakadályozza. Lengyelország államgépezete jórészt mµködésképtelenné válik, a királyi hatalom teljesen meggyengül, a nemesség teljesen kizsákmányolja a parasztságot, példátlan heti négy napos robotot követel meg. 1652-tôl a lengyel országyµlés elismerte azt a jogot, hogy ha valaki nemet mond egy adott dologra akkor már érvénytelen is az adott törvényjavaslat stb. Ennek következményeként az állam irányíthatatlanná, az országgyµlés mµködésképtelenné vált. Ez eredményezi, hogy nem sikerül se III. Zsigmondnak, se Ulászlónak nem sikerül normalizálnia az állapotokat. Az 1660-as években a kozákok távoznak lengyelországból, ekkor alakul meg ukrajna mint új kozák állam. A kozákot csavargó harcosnak lehetne lefordítani. A lengyelek ennél fogva könnyµ prédai lesznek fôleg a XVIII. század folyamán a megerôsödô orosz ill. Porosz hatalomnak. 1613-tól az orosz cári trónon a romanov dinasztria kerül, 1917-ig ott is maradnak. A század végén kerül a cári trónra I. Péter 1689-töl amikor is sikerült mostoha anyja ill. nôvére hatalmát viszaszorítania. Az ô általa kifejtett reformok ill az orosz állam fejlôdése már a XVIII. századra tevôdött át. A XVIII. században a francia hegemónia megtorpant, komolyabb versenytársként jelent meg angglia, hollandia, és újfent a habzburg birodalom. --- Befejezôdik a habzburg örökösödési háború, az újfajta habzburg berendezkedés folyamatban van a török kiµzése után. Ez a berendezkedés kisebb-nagyobb ingadozással az abszolutizmus és a rendiség között foglal helyet. Majd a XVIII. század végére itt is teret hódít a felvilágosodás politikája. Gyakorlatilag az az egyensúly helyzet amely európában létrejön a XVIII. században, látszólagos, inkább az egyenlôtlenség egyensúja mint a tényleges egyensúj. Elôtérbe kerülnek bizonyos jól szervezett kérdések elsôsorban a stabilitás tényezôi, amelyeket a jólszervezett államgépezet, a jólszervezett hadsereg, valamint az egyes országok stabilitását jellemzô földrajzi kérdések. ¦j hatalom alakul ki, a poroszok és az oroszok. A poroszokról már írtam, annyit még érdemes hozzátenni, hogy anglia támogatását is élvezte. Anglia flottájával gyakorlatilag érvényesítette a polgári forradalom után a tengeri hatalmakkal fölényét. A szabad kereskedelem elvét érvényesítette. Gyors ütemben bontakozik ki a tôkés fejlôdés angliában. Franciaországban sajátos probléma adódik az által, hogy a század elején meghal XIV. Lajos (a napkirály), és elhunynak azok a nagyformátumú egyének is, akik a francia abszolutizmus kiépítésén munkálkodtak. Ennél fogva franciaország túlabszolutizálódott, az abszolutizmus egyre több pénzt emészt fel, a népet ezáltal meg kell "erôszakolni" a társadalmat, hiszen magától már nem hajlandó odaadni, ennél fogva konfliktusok alakulnak ki, majd befejezésként a század végén kitôr a francia polgári forradalom. A habzburg birodalom a vallásháborúkból adódóan nem tudta érvényesíteni az abszolutizmust a német anyanyelvµ területeken, ezért a sújpont áttolódott a dunamedencéjére. Ez a terület viszont heterogén jellege miatt még nehezebb mondhatni lehetetlen feladatnak tµnt (mármint az, hogy megabszolutizálják). Ráadásul minden rendek elleni törekvés, elsôsorban a magyar rendek ellen, heves tiltakozást váltott ki, és rendkívül lefékezôdött az abszolutizmus kiépítése. Porosz országban Frigyes vilmos reformjai tovább folytatódnak. Oroszországban I. Péter reformjai zajlottak, megpróbált tengerhez jutni, hogy ne legyen elszigetelt, ez azonban nem sikerült. Hollandia belsô fejlödésébôl adódóan nagy tartalékokkal rendelkezik, ezért ott marad európa élvonalában a XVIII. században. Svédországban a XVII. században sikerült ugyan megvalósítani az abszolutizmust, ennek ellenére a XVIII. században romlottak a svéd viszonyok. A XVIII. században a gondolkodás mód is teljesen megváltozott. Ez a változás a franciáktól indul el, a francia felvilágosodással. Ez volt az új reneszánsz. Ez a reneszánsz tovább akarta vinni a reformáció gondolatait, továbbvinni az egyházból az államra az emberekre. Ez a fajta gondolkodás felszámolja azt a ködöt, amelyet a feudalizmus okozott. Jelszava " merj tudni!" . Mozgalomként indul, és társadalmi ill. gazdasági reformokat ígér. Nagyon széles európai mozgalommá válik igen kis idô alatt. Didró és Dalamber megpróbálták öszegyüjteni az emberiség öszes tudását és kiadni könyv formájában. 1751-1772 között 28 kötetet adtak ki. Itt abbahagyták, hiszen reménytelen dolog az emberiség öszes tudását összeszedni. De ez a vállalkozás is óriási lépés volt. Esztán jött Russzó, (1760-as években alkotott igazán), ô az emberi szabadság gondolatával foglalkozott. ľ lesz az akit a polgáritudomány innentôl kezdve mindíg ki akar rekeszteni mint elvetélt kisérletet, de az ô eszméi lesznek azok, amelyek helyet kapnak a nagy francia forradalom bal szárnyán, részben száz évvel késôbb a marxista politikával jó nagy kritikával. II. József magyar kalapos király személyében, vagy II. katalin személyében az európai hatás sem marad el. (mármint a felvilágosodásé). Megjelenik pápának és a területi egyházaknak a konfliktusa, mgjelenik a nemzeti tudat, a patriotizmus, a hazafiság gondolata. Megjelenik a kozmopolitizmus gondolkodása is, amely a táguló világhoz való kötôdést fogalmazza. Innen jön a világpolgár a nemzeti polgárral szemben. Ekkor jönnek létre az un "szabadkômµves páholyok" amely páholyok száma 1790-re elérte a 700-at. Eszmélyük a szabadság egyenlôség testvériség eszmélye lesz. Londomban egy kis fogadóban jön létre az elsô szabadkômµves páhoj. Válalják az elesettek segítségét, maguk között testvéri viszonyt alakítanak ki, egyesítik a páholyokat stb. Ez a szabadkômµvesség viszanyúlik a cisztercita rend születéséhez, azokhoz a kömµves emerekhez, akik a római építészet után, szinte a semmiböl hirtelen elôbujva megteremtik a gótikus építészetet. Nagy sose látott templomokat stb. A szakmai tudásra nagyon adtak. Egyre újabb tagokat toboroznak, mércéket állítanak a felvétel szempontjábol, nem juthatott be akárki. A szakmai tudásukbol adódóan nagy eszmecserék alakulnak ki, és a filozófiai gondolkodás is nagyot halad elôre. A század végén megjelenika rózsakereszt mozgalom, amely kapcsolatot próbált találni a transzcendens világgal, magyarán az anyagi és szellemi világ kapcsolatát akarja megteremteni. Szabadkômµvesek voltak pl. Gôte, Lafajet, Vadhington, Newton, Nagy Frigyes stb. A patriotizmus egy államhoz való tartozást jelentett, és lehetôleg egy szabad államhoz való tartozás. Szabad nyelvhasználat, szabad kultúra, stb. --- Montesztyiô a polgárság jogait fogalmazta meg, és az új állam berendezkedését célozta meg. Számára az ideális állam az alkotmányos monarhiában jutott kifelyezésre, méghozzá egy olyan alkotmányos monarhiában, ahol a rendek egymással egyensúlyi helyzetben vannak, résztvesznek az államforma mµködtetésében, mindenkinek anyi szabaadságjoga van, amennyit akar, ill. azt teheti meg amit a törvény nem tilt. A politikai szabadság az ô véleménye szerint, az állam biztonságából jön létre. A törvényhozás, a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom egymástól intézményesen elkülönülnek, a törvényhozást un. két kamarás parlamentel vagy nemzetgyµléssel valósítanák meg, a végrehajtóhatalmat az uralkodó képviselné, a bírói hatalom pedig el lenne választva a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtol, és független bírák gyakorolnák az igazságszolgáltatást. Ennek az intézménynek a létrehozásához be kell vezetni a népképviseleti rendszert, ami azt jelentette, hogy a nép tisztviselôi szinten vegyen részt ezekben az on a másik a személyes érdem. Tulajdonképpen ezt az államelméletet valósítják meg a polgári demokráciák, vagy az un. parlamenti demokráciák bizonyos eltéréssel. Ezen túlra ma sem megy egyik polgári demokrácia sem. (a gyengus mindenféle modelleket rajzolgat a táblára.) Ennek az államformának a feudális abszolutizmust kellett megtörnie azt az abszolutizmust, amely erôs volt, erôs uralkodóval erôs intézményi rendszerrel stb. Nem ment el a végletekig, hanem kompromisszumot kötött az uralkodóval (ezért maradt meg az elnevezésben a monarhia megnevezés). Ezzel a szemlélettel szemben alkotja meg társadalmi szerzôdés elméletét, Russzó, aki ugyan ezen idôszak gondolkodója. ľ nem azt mondja, hogy természeti szerzôdést kell kötni az uralkodóval, hanem azt mondja, hogy az államforma, biztosítja a teljes szabadságot. A társadalomnak saját magával kell szövetséget kötnie és nem az uralkodóval. Ha hatalom ebböl keletkezik, akkor ez az államforma egy önkéntes társulási formát igényel, ahol a erôszak nem szülhet jogot, ahol a társadalmi szerzôdés azt mondja, hogy az egyén a hatalmat a közre ruházza. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozó szervezet, amelly magát a népet jelenti, megválasztja a végrehajtó hatalmat. Saját magából. Ennek nem lehet más érdeke mint a törvényhozó érdeke, hiszen egyszerre gyakorolja a hatalmat, egyszerre hozza a törvényt, és egyszerre ô az az egyén, aki ennek a hatalomnak alá van vetve. Ezt hívják szolgáló államnak, ahol is a vágrehajtó hatalom nem tehet mást, csak amit a törvényhozó hatalom akar, hiszen tôle származik minden jogosultsága. Ha nem azt csinálja, akkor szembefordul a néppel, a hatalmi pozíció kisajátítja, ezért keményen a fejére koppinthatnak. Itt nem alattvalók "szerzôdnek" a fejedelemmel, hanem az egyén az állampolgár a közösséggel fog szerzôdni. A közérdek nem mµködhet másként, csak a köztársasági formában. Ebben minden állampolgárnak részt kell vennie, a kérdés már csak az marad, hogy az állampolgár joga lehet-e szembefordulni a közzel, vagy a köznek lesz e joga szembefordulni az egyénnel, ha az szembe akar fordulni a közzel. Ebböl adódik, hogy ez a modell elveti a képviseleti demokrácia elvét. Ezt a képviseleti demokráciát úgy lehet elképzelni, hogy egy közvetlen demokráciával párosul, ahol a nép maga alkotja a törvényt, maga keretébôl hoz létre végrehajtó hatalmat és bírákat, és egyszerre bennelehet akár mind a háromban. Ez jórészt ugyanaz a modell, mint az aténi Kleisztenész demokrácia idelyén volt. Ez a közvetlen demokráciára való törekvés, és az, hogy a hatalmi ágak nem különülnek el, ennek is van tapasztalása, napjainkban svájcnak hasonló a berendezkedése. A svájci kantonok un. szövetségi gyµlésben csak azt képviselhetik, amit az adott kanton rájuk bízott (mármint a képviselôkre). Ez a szövetségi gyµlés saját keretéböl hoz létre un szövetségi tanácsot ez a kormány, ahol a kormáány kénytelen a szövetségi gyµléssel együtt politizálni, természetesen lehet véleményeltérés a kormány és a szövetségi gyµlés között, de a szövetségi gyµlés dönt többségi szavazással. Russzó odáig megy a gondolkodásban, hogy elköveti azt az "szencségtörést", amely kijelentése által abszolut a polgári gondolkodás balos nézetivé válnak, jelesül azt, hogy " a tulajdon szent, de a tulajdont korlátozni is lehet, ha szembefordul az egész, vagy a köz érdekeivel."