7. tétel Mutassa be az Árpád-kor legjelentősebb társadalmi változásait István király halálától az Árpád-ház kihalásáig! 11. század . a társadalom szabadokra (liber) és szolgákra (servus) oszlott. . Nagyon sok átmeneti réteg Az uralkodó csoport . Ugyanolyan változatos eredetű, mint az uralkodó maga . A legnagyobb magánbirtokok is ekkor még kisebbek voltak, mint a királyi birtok 1%-a. A magánbirtokok a vármegyék 1/3-át sem haladták sehol meg . A nagybirtokosok leggazdagabbjai ritkán a királyi családba is beházasodhattak (l. Aba Sámuel - István egyik testvérét vette el) . Az elnevezésük: maiores, nobiles, principes . Ők alkották a király kíséretét és a királyi tanácsot Középréteg . Nagy részét a harcos elemek (miles) adták. Ők a 10. sz. katonai kíséretéből származtak . Szerepeik: királyi udvarban és az udvari birtokon élő vitéz, várbirtokon élő várjobbágy, egyházi birtokon élő egyházi jobbágy, vagy világi nagybirtokon élő és kíséretet adó vitéz . Uruktól függtek, és szolgálatuk fejében földet kaptak. A kapott földet szabadon örökíthették Alávetettek . Pl.: a királyi várbirtokok váraihoz tartozó várnépek - ők szolga sorú, önálló termelők voltak, akik terménnyel és munkával adóztak . Az egyházi birtokokon megpróbálták az ott dolgozók függését erősíteni > gyakran szöktek onnan el . A legkötetlenebbek a világi birtokokon voltak. Itt volt a leggyakoribb a felszabadításuk is Vendég, polgárság . A vendégek telepítése királyi jog volt. 3 nagy hullámban történt ebben a században: Szt. István, I. András, Szt. László időszakában . A zsidók is nagy számban költöztek be, és a vallásukat el is ismertették. . A városok a várak melletti piachelyekből alakultak ki. Igazi polgárság nem fejlődött ki 12. század . A lakosság kb. 1,5-2 millió között volt, nagyobb része magyar, de jelentős számban éltek itt más etnikumok is . Főleg németek és besenyők telepedtek be Előkelők . Két csoportra oszlottak: - magyarnak számító családok - olyanok, akik a 12. században érkeztek ide. Ők főleg diplomáciai és katonai segítséget jelentettek az uralkodónak . Klerikusok- még nem voltak nagyon hajlandóak lemondani a nősülésről, vagy a szimóniáról. Sokszor folytatták külföldön a tanulmányaikat Átmeneti réteg . Egyik csoportjukat a közszabadok jelentették. Legfontosabb jogaik: - szabad költözködés - közéletben való részvétel - törvényes házasságkötés joga . Számukat gyarapították a jobbágyfelszabadítások, de a hospesi és várjobbágyi állapotból is át lehetett ide jutni. Belőlük lettek később a királyi szerviensek . Királyi birtokszervezet vezetői: udvari és várszervezet népei felett álló tizedesek és a századosok. A várjobbágyoknál kedvezőbb volt a helyzetük, mert a várszervezet sokáig érintetlen maradt (nem ajándékozták el az uralkodók), mert katonai feladatokat láttak el. Alávetettek . Gazdasági szempontból: - háziszolgák: teljesen nincstelenek, kiszolgálták uraikat, rendben tartották az udvarházat, robottal tartoztak - házzal és földdel rendelkeztek, a járadékot terményben fizették. Számuk fokozatosan növekedett . Jogi szempontból: - teljes jogfosztottak: szolgák, akiket vagyontárgynak tekintettek, uruk korlátlanul rendelkezhetett felettük, önállóan családot sem alapíthattak - kötött helyzetű szabadok: az úrhoz voltak kötve, kézműves és katonai szolgálattal tartoztak, részt vettek a birtok igazgatásában is - közszabadok, hospesek: teljes személyi szabadságot élveztek, de gazdaságilag nem voltak függetlenek 13. század Birtokosok . Hatalmas birtokokat kaptak, amiből ki tudták építeni és fenn tudták tartani a hadseregüket. Ezek a birtokok lehetőleg egy tömbben helyezkedtek el, melynek középpontjában a vár állt . Hatalmukat növelte a familiáris rendszer kialakulása Egyháziak . Megjelentek a szerzeteseknél a koldulórendek (domonkosok, ferencesek) > hatásosabb térítések Ők szegénységet fogadtak, felkarolták a kultúrát . II. András megerősítette az egyháziak kiváltságait, és szinte rendi jogokat adott a felső klérus számára > a legerősebb egyházi hatalmasságok (mint esztergomi érsekség, zágrábi püspökség) elindult a királyi hatalomtól való függetlenedés útján IV. Béla is megerősítette ezt a folyamatot (1256-ban, 1262-ben), pl.: érsekség adómentessége Köznemesség . Ebben a században alakult ki . Latinul nobiles, vagy regni = országos nemesség . Legjelentősebb ága a szerviensek (1222, 1231) - a nemesek felett a király vagy a nádor ítélkezhetett - közvetlenül a király kérésére szálltak hadba - adómentesség - szabad végrendelkezés . Nemesi érdekeket szolgált pl.: IV. Bélának a tatárjárás utáni birtokrestaurációja, birtokrendezése (pl.: körülhatárolták a nemesi birtokokat, nehogy a várföld számbavételekor a nemeseket perbe fogják) . III. András is támogatta őket - bővítette a megyei nemesség helyi szervezkedését, a megyésispán nem hozhatott 4 választott nemes (= szolgabírák) nélkül ítéletet . 13. sz. közepe táján kialakult a magánfamília intézménye > hűbéri kötelék, de nem olyan merev, mint Ny-Európában. Birtokaik egy részét átadták a hűbéruruknak (szenior), cserébe védelmet kaptak, és biztosították nekik a nemességük szabadságát, Belőlük alakultak ki nagyrészt a nagyúri magánhadseregek . a leghatalmasabb világi előkelők 1230-tól báró elnevezést nyertek. Elszakadt egymástól a két nemesi réteg Hospesek, jobbágyok . az alávetettek célja a legmagasabb szabadság elnyerése, a hospesszabadságé. A jobbágyszabadság azért ért kevesebbet nála, mert az nem volt írásban rögzítve. . a század végére megfogyatkozott, a 14. sz.-ra el is tűntek a valódi szolgák - a libertinusok . a jobbágy szó elterjedt a szabadon költözködő paraszti népesség jelölésére. Szabadságai: - szabad költözködés - telkét örökül hagyhatta - rendelkezett ingóságai felet - bizonyos kötelezettségeknek eleget kellett tennie, de ezek már nem a személyét, hanem az általa művelt telket érintették A jobbágyoknak csak nagyon kis része rendelkezett a hospesszabadsággal, de az ahhoz egyre közelebb kerülő jobbágyszabadságot viszont egyre szélesebb tömeg nyerte el. Szolgák . vannak még mindi vagyontárgyként kezelt szolgák, de itt is különböző rétegek alakultak ki: a valódi szolgákhoz azok álltak közelebb, akiket háznépként emlegettek. A ház, melyben laktak, nem volt a sajátjuk, a családi kötelékeiket a földesúr bármikor szétszakíthatta, azzal, hogy valamelyiküket elajándékozta. A földet, ekét, az állatot csak használatra kapták . Libertinus: a magyarul szabados. Őket is el lehetett adni, de voltak jogaik. Családi kötelékeiket nem lehetett megbontani, volt bizonyos ingó és ingatlan vagyonuk, a házuk, melyben laktak, az övüké volt, és a földet, melyet megműveltek, az is lassan tulajdonukká vált. Elismerték jogukat az önmegváltásra