7. tétel
                     Árpád-kor-i Magyarország jellemzése

Államtípus: korai feudalizmus.
Államforma: királyság
Társadalom:
XI-XII. sz. (III. Béla):
Király: A föld nagy része az ő  tulajdona  volt.  Királyi  jövedelem:  egyre
inkább pénzben vagy
       veretlen  ezüstben   kapta.   A   király   hatalma   a   birtok-   és
vármegyerendszeren alapult.
Papság,  Nagybirtokosok,  Várjobbágyok:  A  várnépek  tisztjei  lettek.  Egy
részüknek saját földje
      volt.
Várnépek: Katonai munka, terményjáradék a királynak.
Saját földdel rendelkező közszabadok: Katonai kötelezettség.
Szabad pásztorok utódai: Nem volt földjük, szolgák lettek.
XIII. sz. eleje (II. András):
Király:  A   birtokok   megfogyatkoztak.   A   vármegyerendszer   felbomlott
banderális hadsereg.
       Királyi  jövedelem:  regálejövedelmek,  kamara   haszna   (pénzverési
illeték).
Nagybirtokosok: A trónviszályok miatt rengeteg földet  kaptak  a  királytól,
cserébe támogatták.
Papság: A tizedet már pénzben követelte
Szerviensek: Királyi vitézek. A nagybirtokosok  hatalmuk  alá  akarták  őket
vonni. A szervien-
      sek erre  kihangsúlyozták,  hogy  ők  a  király  szolgái,  másnak  nem
engedelmeskednek.
Várjobbágyok: Féltek  a  szerviensekkel  együtt,  hogy  bandériumokban  kell
szolgálniuk. 1222:     Aranybulla: törvény a jogokról.  Nem  valósultak  meg
pontjai. Az egyházé lett a sóke-   reskedelem  joga.  A  szerviensek  jogaik
védelmében  szolgabírókat  választhattak.  Ezzel      létrejöttek  a  nemesi
vármegyék.
XIII. sz. közepe (IV. Béla):
Király:  Hatalmát  meg  akarta   erősíteni,   ezért   birtokokat   adott   a
nagybirtokosoknak, akiknek
      cserébe kővárat kellett építeni és hadsereget kiállítani.
Bárók: A nagybirtokosok  új  neve.A  bárók  tovább  erősödtek.  Kialakult  a
familiaritás: a közne-       mesnek  valamelyik  főúr  szolgálatába  kellett
állnia, cserébe védelmet kapott más    bárókkal szemben. Ezek  a  köznemesek
uruk tágabb értelemben vett családját alkották.
Nemesek: A szerviensek új neve.
Jobbágyság: Jogilag egységes  paraszti  osztály.  Szabadon  költözhettek.  A
várjobbágyok egy része közéjük süllyedt, mások nemesek lettek.
Gazdaság:
Nagybirtok:
A  termelés  főleg a  prediumon   (a  földesúr   saját   kezelésű   földjén)
folyt.   Egy       prediumhoz  30-60  ember  tartozott.   Középpontjában   a
nagybirtokos háza állt, körülötte a szolgák viskói voltak. A predium  idővel
faluvá fejlődött.
Parasztgazdaság:
A  paraszt  a  földesúrtól  használatra  visszakapta  földjét,  termény-  és
munkaszolgálat fejében, cserébe a földesúr védelme alá került. Ekkor még  az
önellátó  gazdálkodás   volt   az   uralkodó.   Elterjedt   a   vadtalajvátó
rendszer,  az  asszimetrikus  eke,  szőlő,  gyümölcstermesztés,  kertgazdál-
kodás, istállózó állattartás és a kétnyomásos     gazdálkodás.  Az  önellátó
gazdálkodásból   kialakult   a   kézművesség.   Külkereskedelem:    kivitel:
rabszolga,  só,  fém,  élelem;  behozatal:  kézművester-mékek,  luxuscikkek,
katonai  felszerelések.   Belkereskedelem:   csak   mezőgazdasági   termékek
cseréje.
Művészet:
A román stílus  volt  jellemző.  Pl.:  jáki  templom.  Megjelenik  a  világi
irodalom is, de az egyházi a  jellemző.  Ebből  az  időből  való  a  Halotti
Beszéd és Anonymus ekkor írta meg a magyar nép történetét.
Vallás:
Az egyháznak igen nagy hatalma, államösszefogó szerepe volt.  Bevezették  az
egyházi átkot, ami bevált zsarolási eszköz volt.
Külkapcsolatok:
I.  István  halála  után  a  német-római  császárok  sikertelen  hódításokat
kezdeményeztek Magyar-ország ellen.  I.  László  és  Könyves  Kálmán  hódító
hadjáratai nem hoztak tartós sikert, inkább csak pénz- és  emberveszteséget.
IV. Béla idején  tatár  támadás  érte  az  országot.  A  királyt  senki  nem
támogatta, így a hódítók hatalmas pusztítást végezetek az országban 1241-42-
ben. Kivonulásuk után a király nekifogott az ország újjáépítésének.