7. "B" tétel Hunyadi János kormányzósága Zsigmondot veje Habsburg Albert követte a trónon (1437-1430). Halála után az egyik fôuri párt V. László néven Albert utószülött csecsemô fiát ismerte el királynak, a másik liga pedig a Lengyel Jagelló Ulászlót hívta meg a trónra. Ulászló 1430-1444-ig uralkodott. Hunyadi János is Ulászló pártján állt, s Ulászló a déli végek védelmét bízta rá. Hunyadi János 1407. körül született, apja Serva fia, Vajk, vagy talán Szerb fia. Hunyadi János jogi birtokigazgatási, és katonai ismeretekre tett szert élete során, Zsigmond az Erdélyi Hunyad várát ajándékozta neki, innen ered a Hunyadi név. Feleségül vette Szilágyi Erzsébetet, s ezzel kapcsolódott be a Magyar politikai életbe. Zsigmond idejében Zsigmond hadvezére volt, s vele tartott minden katonai hadjáratába, amelyekben számos harcmodort megismert, például az Olaszokét, a Huszitákét, és egyéb más európai népekét. Hunyadi már elég korán szembekerült a Törökökkel, s az Alduna vaskapui szakaszán számos gyôzelmet aratott felettük, amely során Szörényi bán lett. A királyi birtokadományokból 28 vár 57 mezôváros, s több, mint 1000 falu birtokosa volt. Nagy célja a Törökök visszaverése, amely cél elérése érdekében szinte minden jövedelmét feláldozta. A szükséges javakat saját jövedelme mellett az igazgatása alatt álló területek adóiból fedezte. Seregeivel a Huszita zsoldosok is harcoltak, rajtuk kívül személyes híveire, rokonaira, familiálisaira is számíthatott, de nehéz helyzetekben már kezdettôl fogva megpróbált a felkelô néphez fordulni. Elsô gyôzelmét 1441-ben aratta, ezután a király erdély vajdájává tette meg. 1442-ben Gyulafehérváron is megverte a Törököket, ekkor elôször alkalmazta a sereg két szárnyát lezáró Huszita szekérvárat. Az 1442-i gyôzelem bebizonyította, hogy Hunyadi hadereje nagyobb erôkkel is szembe tud szálni, s megcsillant a Török visszaszorításának reménye. Hunyadi a török elleni nagyobb szabású hadjárat indításához 1443-ban látta elérkezettnek az idôt, távolabbi célja az volt, hogy kiµzze a Törököt egész Európából. A kereskedôk jelentésével értesült arról, hogy az Oszmán állam erejét Kisázsiai kµzdelem köti le. Haderejének növeléséhez Európából vontak ki Török csapatokat, a helyzet alkalmasnak látszott a támadásra. Különbözô országok segítséget ígértek, s a pápa török ellenes együttmµködésre szólította fel a keresztény uralkodókat, hajóhad fölszerelését ígérte. Hunyadi saját vagyonából 32000 aranyat áldozott a költségekre. Az európai uralkodók közül végül senki nem küldött segítséget, a pápai flotta sem készült el, de az egyházi propaganda hatására Cseh, Lengyel, Német, és Francia önkéntesek jöttek. Hunyadinak sikerült rábírnia Ulászlót, hogy álljon a sereg élére. 1443. ôszén kb. 3000 fôs haddal indult Hunyadi, és Rankovics György, Szerb fejedelem a Török ellen. Közvetlen cél Drinápoly elfoglalása lett. Egyenlôre csak kisebb Török erôk próbálták útjukat állni, egyik kµzdelem követte a másikat. A Balkán népek is megmozdultak: Bolgárok, Bosnyákok, Albánok, és szerbek növelték a létszámot. Hunyadi hadai eljutottak a Balkánhegységbe. Csakhogy idôközben a Törökök is felvonultak, az idô pedig elviselhetetlenül hidegre fordult, az élelmezés akadozott. A hadjárat folyamán mélyen behatoltak a Török birodalom területére. Bár Drinápolyt nem tudták bevenni, a fô török haderôvel nem tudtak megütközni, s kénytelenek voltak megállni, a Szultán igen kedvezô békeajánlatot tett. Épp azokat a tterületeket ígérte Ulászlónak, amelyeket nem szereztek vissza (Szendrô, Galambóc). A Török békeajánlatát hosszasan mérlegelte az ország, az európai államok, és a pápa követe a helyzet kihasználására, háború folytatására ösztönözte a királyt. A pápa azt ígérte, hogy a pápai velencei, és bizánci hajók megakadályozzák a Török erôk utánpótlását, átszállítását a tenger szoroson. Ulászló hónapokig tanulmányozta a béke, és háború lehetséges következményeit, s végül Drinápolyban 1444 nyarán megbízotja 10 évre szóló békét fogadott el a szúltántól, de mégis megkezdôdött a Török elleni támadás. A Magyar sereg létszáma fele akkora volt, mint 1443-ban. Ulászló és Hunyadi a megígért hajóhaddal való együttmµködésben bízott. A siker csakugyan annak az erején állt, vagy bukott, csakhogy az ígért 31 helyett 21 gálya képtelen volt vizihadszinteret ellenôrizni. Októberben Török katonaságot segítették a Genovai gályák, akik elvileg mellettük álltak. A magyar sereg Várnánál értesült az Ćzsiai Török had átkeléséröl, a Törökök létszáma így 50000 fô lett. Az 1444. ôszén megvívott ütközet mégis a fiatal becsvágyó Ulászló meggondolatlanságánbukott el: neki rohant a janicsárok eddig soha le nem gyôzött falának. A király halála zµrzavart okozott, Hunyadi sem tudta megfordítani a csata sorsát, s a Török javára dölt el. A Magyar sereg 1 5-öde veszett el. Hunyadi is menekülni kényszerült. Ulászlónak nem maradt utódja, Habsburg Albert fia - a kis V. László - még csak a negyedik életévét töltötte be, Bécsben III. Frigyes nevelte. A nagybirtokosok, önállósulási törekvései méginkább erôre kaptak, az országban teljes felbomlás fenyegette. Hunyadi 1445-ödik évi országgyµlése után, a megválasztott hét fôkapitány egyike bátorította a vármegyék nemeseit: vessenek véget az ország, báró uralomnak. 1446-ban a Pesti országgyµlésen a köznemesség résztvételével Hunyadit V. László kiskorúsága idejére kormányzóvá (gubernátorrá) válaztották hat évre. Kormányzóként az országtanácssal együtt helyettesítette a királyt. Elsô törvényeivel szabályozta a kormányzó hatáskörét, elrendelte az Avarok idején elboglalt birtokok visszaadását. A hivatalban lévô bárókat lemondatta, hogy a rendek döntsenek, a tisztségek betöltésérôl. A ligák szövetségét érvénytelenítette, és gondoskodott a királyi jövedelmek beszedésérôl is. Hunyadi magánvagyona meghaladta a királyét. Az 1447. évi országgyµlésen már a királyi vagyonnal is rendelkezhetett. 1448-ban ismét a Török ellen vonult a szerb területre, de Murad szultán Brankovics György Szerb Vajda figyelmeztetése, árulása folytán értesült Hunyadi támadásáról, s 48. ôszén a második Lipótmezei csatában fölmorzsolta Hunyadi seregét. A bárók mindent megtettek Hunyadi háttérbe szorítására, hosszas alkudozás után 1453-ban a trónt V. László foglalta el ténylegesen (1453-1459-ig). Hunyadit az ország fôkapitányává, a királyi jövedelmek kezelôjévé, s Beszterce örökös grófjává nevezték ki. A 13 éves lászló teljesen nagybáttya Cillei Ulrik befolyása alá került, akinek az volt a szándéka, hogy a király országaiban: Magyarországon, Csehországban, és Ausztriában megszerezze az irányítást. 1453-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, mely óriási riadalmat váltott ki magyarországon, és európában is. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett a keresztesek toborzására az országban külte Pakisztrán János ferences szerzetest, az eréjes inkvizítort, és prédikátort. Kapisztrán János Németalföldrôl Itáliába vándorolt, Anjukok szolgálatában állt nemesek ivadéka. Ferences szerzetes lett, majd jogi tanulmányokat végzett. Prédikációinak idegen nyelvµ területen is nagy hatása volt, noha szavait fordítani kellet, mert csak latinul, és olaszul beszélt. Fanatizmusával, szuggesztív erejével tömegeket tudott az általa képviselt eszmék oldalára állítani. 1456-ban II. Mehmed óriási sereggel megkezdte Nándorfehérvár ostromát. A vár kapitánya Szilágyi Mihály volt. V. László Bécsbe menekült, a volt kormányzó Hunyadi nem volt könnyµ helyzetben a csatában, hiszen a törökök túl erôben voltak, sôt segítség sem érkezett, bár Kapisztrán gyújtó szavára "paraztok, kézmµvesek, szegény emberek, falusi papok, deákok" mozdultak meg. Júliusban egy hét alatt közel 18000 keresztes gyµl t össze. 1456. július 21-én megindult a török elleni támadás, a törökök napnyugtakor kezdték a rohamot, s háromszor meghátráltak. Kapisztrán keresztesei megtámadták a törököket, mely nagy felfordulást okozott a török hadsereg szervezetében. A várvédôk hôsiessége együttesen vezetett a sokszoros túlerôben lévô ellenség megfutamításához, valamint ehhez a csatához kapcsolódik Dugovics Titusz önfeláldozása, aki magával rántotta a Török zászlót kitµzni akaró Janicsárt. Hunyadi a Kapisztán János keresztesei által okozott felfordulás során megszerezte a török átyúit, s azzal lôtte a török csapatokat. V. László ekkor hirtelen meghalt. A török erôkrôl érkezô hírek hallatára III. Callixtus pápa még július 29-én - vereségre számítva - elrendelte, hogy dél tájt minden templomban harangozás közepette könyörögjenek a népek, hogy Isten tegyen csodát, s a törökök pusztuljanak el a nándorfehérvári csatában a magyarok által. De mivel az imabulla a különbözô országokba jó hónapos, vagy mégtöbb késéssel megérkezett, hunyadi még is gyôzött a török felett, a pápai rendelkezéssel egyidôben - vagy azt megelôzôen - már a diadal híre is elterjedt. A déli harangszó így a nándorfehérvári vereség gyôzelem emlékével csatlakozik. Hunyadi számításait keresztül húzta a halál, a diadal után alig három héttel az ostrom pusztító maradványa, a pestis vitte el. Hunyadi halálát személyes tragédiák követték, de a törökverô vesztét Cillei Pált a fiai kisemmizésére próbálta kihasználni.